Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-06 / 130. szám

4 A szerkesztőség postájából 1991. JÚNIUS 6. Segítenek a beteg emberen „Legfőbb érték az ember, az egészség” című, május 23-i ol­vasói levélben Gilszki Irén sérel­mezte és kérte a testvére részére megállapított rokkantsági nyug­díj összegének felemelését - arra hivatkozással, hogy egészségi ál­lapota rosszabbodott. A jelenleg hatályos 1975. évi II. törv. 569/1/ bek. értelmében, állapotváltozás miatt nem lehet módosítani a rokkantsági nyug­díj mértékét, ha a nyugdíjas be­töltötte az öregségi korhatárt. En­nek az a magyarázata, hogy idős korban az egészségromlás élet­kori sajátosság is lehet. (A levél­ben szereplő rokkantnyugdíjas 1989-ben betöltötte a 60. életé­vét.) A hozzátartozó időközben sze­mélyesen járt a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Társada­lombiztosítási Igazgatóság nyugellátási osztályán, ahol munkatársaink tájékoztatták a kivételes nyugdíjemelés lehető­ségeiről. Nehéz anyyagi helyze­tében ezen az úton tudunk és kí­vánunk rajta segíteni. Dr.Bagdi László igazgató Ne csak a városban portyázzanak a rendőrök Egyre nehezebb a falun élők helyzete A minap olvastam egy felmé­rést, mely szerint a lakosság két­harmadának napi megélhetési gondjai vannak. Az az érzésem, hogy azok, akik tehetnének vala­mit az érdekünkben, el sem tud­ják képzelni, mit jelent kis jöve­delemből élni. Nem is tudhatják, hiszen többségük szolgálati la­kásban, „villában” lakik, jár a szolgálati kocsi, így a közleke­dés költsége sem érinti őket. A falun élők helyzetét, jövőjét érzem egyre kilátástalanabbnak. Erre csupán a saját példánkat említem: Féljem lOezerforintot, én 8 ezret kapok nettóban. (Ha átlagot nézek, nem a legalacso­nyabb.) Két gyermekünk van (12 és 7 évesek), saját kezünk mun­kájával „güriztünk” össze falun egy családi házat -120 négyszö­göles kerten. Ez idő alatt mások - sült galambra várva - tétlenül számítottak a lakásra, amit meg is kaptak, s aránylag olcsón. Ezért is tartom felháborítónak a kormány legutóbbi döntését, mely értelmében emelik az ener­giahordozók árát. Még mindig a falun élőket sújtják, hiszen ma­gasabb a villanyszámlánk, a víz­díjunk - holott a társulati díjat kifizettetik velünk -, mint a váro­siaknak. A fűtésről nem is be­szélve, hiszen a szenet, tűzifát ősszel célszerű egy tételben megvásárolni, mert ha elapróz­zuk, a fuvarköltséggel még többe kerül. Ugyanakkor^hogpan ve­gyünk egyszerre nyolc nőnapi fűtésre való pénzt? Miközben a tüzelő beszerzésével, elhelyezé­sével, majd végezetül a salak el­szállításával foglalkozunk, ami igen fáradságos munka és sok időt vesz igénybe, a városi ember kényelmesen pihenhet a meleg lakásban. A városi embert nem terheli annyira a mostani áreme­lés, részletekben kevesebb rezsit fizet, mint mi. Felvázolva a havi bevételünket és a fizetendő re­zsit, a következőképp állunk: Kettőnk keresete 18 ezer plusz 5.100 Ft családi pótlék. Kiadása­ink: villany, víz, lakásbiztosítás, tv-díj, óvoda-napközi, OTP-köl- csön, kamatadó, összesen 13.840 Ft. Marad 9.260.-, amiből még fizetni kell a szemétdíjat, olykor az iskolában kémek ezt-azt a gyerekeknek. A férjemmel már nem ebéde­lünk, mert túl drága az üzemi konyha, ezért este otthon főzök (15 óra után), ami nagyon fárasz­tó, de mégis olcsóbb. Nem iszunk, nem dohányzunk, nem járunk szórakozni, már újságra sem telik, és nem tudom, hogy még miről mondhatunk le, hi­szen a gyerekeinknek lábbeli és ruhanemű is kell. Állatokat csak akkor tarthatunk, ha van miből megvenni a csirkéket, süldőket, s ha telik a drága takarmányra is. Ezért mondom, hogy a falun élők helyzete egyre nehezebb. S ha így haladunk - a munkalehetőség miatt is - majd városba akarnak költözni az emberek. - Régi olva­sónktól kaptuk e sorokat - azzal a megjegyzéssel, hogy a munka­helyén, ebéd helyett futja át az újságokat. Szandaszőlősi néptáncosok Nizzában A Szandaszőlősi Általános Is­kola Vadvirág gyermeknéptánc együttese május 16-tól 22-ig Nizzában - egy nemzetközi gyer- mektáncfesztiválon - képviselte a Magyar Köztársaságot. Az itt szerzett élményt szinte lehetetlen szavakban megfogalmazni. Le­nyűgözött bennünket a franciák vendégszeretete, a fesztivál szer­vezése. A hangulat, a spanyol, bolgár, skót, francia, török, olasz gyerekekkel kötött barátság, a fesztivál állandó lüktetése feled­tette velünk a fáradtságot. Hazánk néptáncosaiból öt fel­lépésen volt alkalmunk bemuta­tót tartani, s az egész fesztivál Megélhetésünket - családom­mal együtt, akik a hozzánk közel eső tanyákban laknak - évtizedek óta jószágtartásra alapoztuk és őszintén szólva, boldogultunk is. A szolnoki gátoldalon, az ártéri területen bérelünk kaszálót, aho­gyan Csömör Imre is, akinek az esetét A taxis magával vitte a kantárt címmel olvastam e rovat­ban. (IV.29.) Hozzá hasonlóan, nekünk is sok kellemetlenségünk van a gáton, vagy a kaszálón gép­kocsival közlekedő személyek­kel, mert letapossák a füvet, ugyanakkor szemétlerakónak nézik, zsákokban hagyják ott a különböző hulladékot. Több esetben voltunk kénytelenek az ilyen személyeket figyelmeztet­ni, akik goromba magatartást ta­núsítottak. Például április 6-án, 16 órakor a PK-20-73-as rsz. gépkocsival járt erre egy fiatal­ember, s amikor szépen figyel­meztettük, hogy a gáton nem sza­bad engedély nélkül autóval köz­lekedni, a tanya felgyújtásával fenyegetett. (A rendszáma alap­ján feljelentettük.) Sajnos hiába tiltott, illetve en­gedélyhez kötött a gáton való közlekedés, ha ezt senki nem el­lenőrzi. (Sokan itt tanulnak gép­kocsit vezetni.) A nyilvánosságon keresztül kérjük a városi kapitányság veze­tőjét, hogy a rendőrökkel por- tyáztassa a külterületeket is, időnként jussanak el a tanyákig, ne csak a városban nézzenek kö­rül. Id.Kántor Menyhért Ugar Bár az időjárás mostohán bánt a csodálatos vízinövényekkel, a néhány napos jó idő kibontotta szirmukat. A tavirózsa virágzását a tiszaugi Holt-Tisza-ágban örökítettük meg. Úgy látszik meg­kedvelte ezt a vízterületet, ahova évekkel ezelőtt telepedett, mert egyre szaporodik. (Fotó: T.Z. ideje alatt úgy éreztük, jó ma­gyarnak lenni. Iskolánk nevelőtestületének, a harminchárom táncos gyerek szüleinek, a Regionális Diákszö­vetség ügyvezetőjének, a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei DE- MISZ-nek, a Mezőgép Vállalat-, az Allatforgalmi és Húsipari Vál­lalat vezetőinek, a Napsugár Gyermekháznak, a Magyar Kül­kereskedelmi Bank-, a Tejipari Vállalat igazgatójának és vala­mennyi segítséget adónak ezúton is köszönetét mondunk az utazás támogatásáért. Kállai Mária igazgatóhelyettes A június 6-án megjelent „Gon­dot hozó helikopter?” című írás félreérthető és félinformációkat is tartalmaz. A lakosság korrekt tájékozatása érdekében röviden képet adunk az Országos Mentő- szolgálat munkájáról, elsősorban a Jász-Nagykun-Szolnok megyei helyzetről, valamint a légi men­tésről és betegszállításról. Elő­ször is hangsúlyozzuk, hogy az OMSZ jelenleg két repülőgépe és 3 helikoptere dolgozik az or­szágon belül, de ha kell, külföldi szállításra is indul. Szolnokon egy roham- és egy esetkocsi, Jászberényben és Karcagon egy- egy esetkocsi, illetve a megye dé­li területét is ellátó (a Csongrád megyei Mentőszervezethez tar­tozó) szentesi esetkocsival dol­gozunk. A roham- és esetkocsik­ban orvosi beavatkozásokat vég­zünk a helyszínen, de az egysze­rű mentőkocsik is - melyeken, mentőápoló és gépkocsivezető teljesít szolgálatot - fel vannak szerelve az újraélesztéshez szük­séges alapvető gyógyszerekkel, a sérültek ellátásához nélkülözhe­tetlen eszközökkel, melyeket a mentődolgozók önállóan alkal­maznak. A realitások talaján maradva, azt is el kell mondani, hogy ter­mészetesen az Országos Mentő- szolgálat nem a világ legtökéle­tesebb mentőszolgálata, de nem­zetközi összehasonlításban nincs különösebb lemaradás (kivéve a Nysa gépkocsiparkot, ez a kérdés azonban már megoldódott a Toyotára való lecseréléssel). Me­gyénkben elsősorban országúira, mezőre, szántóföldre, tanyákra célszerű a helikopter bevetése - roham- és esetkocsi szintű fel­adatok' végzésére, hiszen a fel­szereltsége egyezik azok színvo­palával. A helikopteres mentés­nek - előnye méltót - sajnos kor­látái is vannak. Ilyenek a sötét­ség, köd, erős szél, ónos eső, ala­csony felhőalap, egyéb okból re­pülési tilalom, illetve egy gép esetében a kötelező karbantartás miatti időkiesés. Ezen kívül gon­dot okoz a lakott területre való bevetése is, mert a helikopter le­szállási helyéről a személyzetnek gyalog vagy egyéb módon kell eljutnia a beteghez, s elvész a helikopter gyorsaságából adódó előny, de még nehezebb megfe­lelő módon elszállítani a beteget a helikopterig. Ezért lakott terü­leten elsősorban roham-, illetve esetkocsikat küldünk (a helikop­ter egészségügyi felszerelése semmivel nem tud többet ezen kocsikénál); ha éppen beteget látnak el, akkor helikoptert, de ilyen esetben a betegnek a heli­kopterhez való szállításához egy­szerű mentőgépkocsit biztosí­tunk. Továbbá problémát jelent '•az a tény, hogy a magyarországi kórházak többsége nem rendel­kezik helikopter-leszálló hellyel, ezért a beteget a leszállótól men­tővel kell kórházba szállítani. A továbbiakban az újságcikk némely részére kívánjuk felhívni a figyelmet: „.. - ellenőrizhetet­len híresztelések szerint - nem egy esetben elmaradt az életmen­tés azért, mert egyszerűen nem értesítették az Aerocaritast”. Ez a valótlan állítás alkalmas arra, hogy lejárassa az Országos Men­tőszolgálatot és súlyosan megin­gassa a lakosság bizalmát. (Le­het, hogy az Aerocaritas szerint ez a korrekt együttműködés?) „Egy kb 30 négyzetméteres sza­bad, sík területen bárhol le tud szállni a helikopter’ ’ - nyilvánva­lóan nem pontos a tájékoztatás, mert ez a terület megfelel például egy 5 méterszer 6 méteres szoba A tárgyalóteremből Halálos gázolás a hídon Szabó Ferenc Rákóczifalva, Rákóczi út 15/a. szám alatti la­kos 1990 júliusától rendelkezett gépjárművezetői engedéllyel. Nem tudom, hányadik nekifu­tásra és hol szerezhette meg a jogosítványát, mert sajnos az alapvető KRESZ-ismeretekből is járatlannak bizonyult. Mindez kiderült azon a végzetes napon, amikor hebehurgya vezetése, tü­relmetlensége egy ártatlan em­ber életébe került, míg egy má­siknak vélhetően maradandó tes­ti fogyatékosságot okozott. Azon a reggelen, az idén janu­ár 18-án nagyot fagyott. Szabó Ferenc hat óra körül Szolnok felé igyekezett és az ártéri hídon 70- 80 kilométeres sebességgel ro­bogott a gépkocsival. Annak el­lenére, hogy az úttest felülete eb­ben az időben síkos, jeges volt, nem beszélve arról, hogy belte­rületen, illetve a hídon csökken­teni kellett volna a sebességet. Ennyi szabálytalanság sem volt elég, elkövetett még egy újabbat, a hídon előzni szeretett volna két olyan járművet, amelyik szabá­lyosan, ötven kilométeres átlag­gal igyekezett célja felé. Ezért átkeveredett a bal oldalra, mi­közben észrevette, hogy szem­ben vele jönnek. Ezért visszatért a jobb sávba, ahol a nagy sebes­ség miatt a gépkocsija megcsú­szott, nekiütközött az útszegély­területének, ugyanakkor a heli­kopter rotorátmérője megközelí­ti a 15 métert. A cikk egy része azt sugallja, hogy nincs megfelelő kapcsolat, korrekt együttműködés az Aero­caritas és az Országos Mentő- szolgálat szolnoki szervezete között - ez az állítás alaptalan. Az OMSZ részéről maximálisan jó a kapcsolat, melyet leginkább az bizonyít, hogy az elmúlt 34 nap alatt 15 esetben indítottuk el a helikoptert és eközben kilenc beteget szállított. Nem véletlen egyébként, hogy nem jut több feladat a helikopternek, hiszen 43 éve folyamatosan fejlesztjük megyénkben a földi mentést, hi­szen a légi mentésre eddig nem lehetett számítani. Az Aerocari­tas részéről már nem ilyen egyér­telmű a korrekt együttműködési szándék (pl. a helikopter Szol­nokra telepítését a sajtóból, illet­ve a kórház igazgatójától tudtuk meg). Jó példaként említik a ki­tűnő miskolci partneri kapcsola­tot, csak azt felejtik el közölni, hogy az Aerocaritasnak ott nincs sem mentőtisztje, sem orvosa, ezért az OMSZ dolgozói repül­nek a helikopterrel. Megdöbbentő a cikk utolsó mondata, mely szerint a helikop­ter riasztása legegyszerűbb a szolnoki kórház városi hívószá­mán. A világ minden országában egy hívószám bevezetésére tö­rekszenek, Magyarországon ez évtizedekig meg is valósult és akkor nem tudni, miféle sugal­latra, megindul a visszafejlődés a sokféle (kórházi, polgárvédel­mi) hívószám közlésével. Amennyiben a 04-es számon je­leznek egészségkárosodást (ér­me nélkül hívható!) a bejelentés­től számított 10-15 másodperc múlva riasztani tudjuk a helikop­tert. Az egyéb hívószámok miat­ti késedelmes indításokért sem­miféle felelősséget nem válla­lunk - ellentétben a 04-re befutó hívásokkal. Szakmai hozzá nem értésről tanúskodik az a kijelentés, hogy nagy segítség lenne, ha a mentők a helyszínre érkezéskor rádión kérnék a helikoptert. Ezt jelenleg nek, felrohant a gyalogútra és nekivágódott a hídkorlátnak. A szerencsétlenségükre gyalo­gosan itt haladó két személyt szó szerint leverte a lábukról, sőt az egyiket a korláthoz szorította. Innen a kormányozhatatlan jár­mű visszacsapódott, majd felbo­rult. A két vétlen arrajáró közül F.I. gimnáziumi tanárnő olyan sú­lyos sérüléseket szenvedett, hogy kórházba szállítás közben meghalt. Egy másik gyalo­gosnak, N.I-nak életveszélyes és feltehetően maradandó fogyaté­kosságot is eredményező súlyos sérüléseket okozott. Ügyét elsőfokon a Szolnoki Városi Bíróság, dr. Gombos László tanácsa tárgyalta. Itt sú­lyosbító tényként vették számba durva és többrétű közlekedési szabályszegéseit (előzés a hí­don, jelentős sebességtúllépés), azt, hogy más személyen is sú­lyos sérüléseket okozott, enyhítő körülménynek számított a vád­lott fiatal kora. Mindezek figye­lembevételével Szabó Ferencet a városi bíróság halálos közúti baleset gondatlan okozásának a vétsége miatt 2 év fogházbünte­tésre ítélte. Egyúttal a közúti gépjárművezetéstől öt évre elol­totta. Az ítélet nem jogerős. D.Sz.M. is meg tudja tenni, illetve kétsé­ges esetekben már eleve roham vagy esetkocsit küldünk a hely­színre, s ezeknél a helikopter sem tud többet tenni. Az OMSZ- nak nem konkurencia az Aeroca­ritas négy helikopterével, né­hány mentőgépkocsijával és kb. hetven dolgozójával. Megértjük az Aerocaritas dol­gozóinak laikusán jóindulatú lel­kesedését, de gondoljunk bele, hogy ebben az országban az el­múlt évtizedekben számtalan­szor bebizonyosodott, hogy a jó­szándék kevés, bizonyos felada­tok maradéktalan megoldásához nélkülözhetetlen a szakértelem. Külföldi és hazai tapasztalatok alapján az a véleményünk, hogy a helikopter Magyarországon ki­zárólag a gépjárművel mentéssel együtt, annak kiegészítéseként, egységes irányítás mellett bizto­síthatja a betegellátás színvona­lának további emelését. Végeze­tül szeretnénk megnyugtatni a cikk íróját és a vele együtt még kétkedőket is, hogy nem akadá­lyozni, hanem segíteni kíván­juk az Aerocaritas munkáját - a betegellátás érdekében termé­szetesen az ésszerűség határain belül, mindent arra használva, amire való. Dr.Lückl Jenő az OMSZ megyei mentőföorvosa • * * Sajnálattal kell megállapíta­nom, hogy a hozzászólás címe nem teljesen fedi a tartalmát, amely igenis egészségtelen kon­kurencia-szempontok létéről árulkodik, "a másik fél" hátrá­nyainak emlegetésétől hemzseg, sőt, egyenesen le is laikusozza a jó szándékot. Természetesen kettejük feladata lenne uraim, az Aerocaritas és az OMSZ közötti egészséges együttműködés ki­építése, a létező gondok - vagy nevezzük inkább félreértések­nek - tisztázása. De elnézést, megítélésem szerint az Aeroca­ritas mentőtisztje - nagyon dip­lomatikusan (és innen származ­hat a "félinformáció") - mintha jobban törekedne erre. M.H.L. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Hozzászólás cikkeinkhez „Nem akadályozni, segíteni kívánjuk/ az Aerocaritas munkáját” /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom