Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)
1991-06-05 / 129. szám
Nyílt tér 1991. JUNIUS 5. Jelenségek anatómiája Az ország a rendszerváltoztatás folyamatában él. A változás létkérdésünk, de hordalékaként - a struktúrák mobili- zálódása miatt - létrejött egy állandó bizonytalansági érzet, egy diszharmonikus környezet, amely mérhetetlenül koptatja az évtizedes, komor állandósághoz szokott idegeinket. A változások gyakorlati velejárói - többek között -, hogy korábbi (kiválónak kikiáltott) vállalatok szűnnek meg, alakulnak át (néha ki tudja mivé), vagy régi intézmények vesztik el szerepüket, illetve újak alakulnak. (Az is előfordul, hogy új vezető kerül valahová.) Bizonytalanságnövelő tényező az is, hogy az egyének és a közösségek a folyamatos vá- lasztás állapotába kerültek ma a pályázatok korában. A latolgatás állandósult: pályázzak, ne pályázzak, őt válasszam, vagy a másikat, stb? Folyamatos az érték, a minőség méricskélése is. De mi is ma az érték? Mert kicsivel korábban azt, a monolit ideológia mentén húzták meg. Miután az uralkodó eszme megszűnt, viszonylag gyorsan rátaláltunk az új etalonra, és ez (nagyon helyesen!) a szaktudás, vagy ahogyan ma szlogenként emlegetjük: a szakmaiság. Ezt, mint „Jézus vérző sebeit” - az aktuális egyéni és közösségi érdeknek megfelelően - mutatják fel sokan, megfellebbezhetetlen tényként a környezetnek, a sajtónak stb. Bizonygatva: én, és csakis én vagyok a legjobb. Ha netán mégsem engem választanak, csorbát szenved a tisztesség, a szaktudás, a demokrácia, elgörbül a világ gyémánttengelye. Tehetségtől, ízléstől, morális készenléttől függően sokfajta eszköz, módszer alkalmazását tapasztalhatjuk a siker érdekében. Van, aki „én vagyok egyedül a legjobb” hangsúlyozására komplex és intenzív eszközöket vet be: érdekében megszólal a tekintélyes nagy párt, rosszalló „gyanakvását’ ’ hangsúlyozva, és köréje szerveződik a sajtó szimpátiája is úgy, hogy az felületesen elhallgatja: a mindenható értékelő tanácsnak (aki kijelölte a legeslegjóbbnak) Ő az egyik irányítója. Van persze olyan is, aki a szakmaiságot a korábbi években (évtizedekben) megszerzett pozíciója megtartásáért hangoztatja. Csaló szélhámosnak tartva azt, aki meri venni a bátorságot és kijelenti: Ő még jobban tudná csinálni. Mindezen jelenségeket nem szabad természetellenes állapotoknak tekinteni. Belefér a demokrácia fogalomkörébe, különösen a mi, mai, vajúdva születő demokráciánkba. Magyar Demokrata Fórum Szolnoki Elnöksége MSZP-szemmel Egy évvel a választások után (1.) Az 1990 márciusában megtartott képviselő-választás, majd azt követően a kialakult hatalmi ágak, parlament, kormány, köztársasági elnök, intézményei felállását követően, az ország népe nagy reményekkel indult az új Magyarország, a pluralista demokrácia megvalósítása felé. A választás alkalmával megjelenő pártpolitikai harcok, eszmék és elképzelések sokaságát vitték be a közéletbe. Ennek megfelelően kerültek be a törvényhozásba azok személyes megjelenítői, gyakorlott és dilettáns politikusok is. Történtek délibábos ígérgetések az élet jobbítására, az ország gazdasági helyzetének gyors rendbehoAz új Néplap politikai vitafóruma Ki szórta az MSZDP pénzét? Az beszél, akinek a háza ég Mindig az volt a véleményem, hogy a sajtó nem a párt belső ügyeinek kiteregetésére való. Most azonban mégis a nyilvánossághoz kell fordulnom, mert Boros János rágalmai nemcsak a pártomat, hanem személy szerint engem is érintenek, hisz január 27-étől én látom el az MSZDP gazdaságvezetői feladatait. És addig, aki gazdálkodott (mondjuk ki nyíltan: garázdálkodott) senki más, mint Boros János úr! Azt a bizonyos „hétszázezer” forintot az Ön dicstelen munkája eredményezhette. Értetlenül állok előtte mind a mai napig, mert hivatalos számlát erről az összegről nem kaptam, csak szóbeli jelzést és sajtócikket. Talán Ön tudna magyarázattal szolgálni, hogy miből keletkezett ez a hatalmas összeg, hiszen sem a rendelkezésemre álló szerződések, sérti; egyéb dokumentumok ezt nem indokolják. Ön tudna magyarázattal szolgálni,.hogy.mire költötte az MSZDP csekély pénzét, hisz erről soha nem volt hajlandó számot adni. Annak idején, mint az Ellenőrző Bizottság elnöke többször is kértem az elszámolást, ehelyett azonban Ön egy ömlesztett siámlaköteget küldött a Dohány utcai pártközpontba, melyet fáradságos munkával mostanra már rendbeszedtem. Kedves Boros Úr! Talán adjon már számot arról, hogy hova lett az a közel százezer forint, melyről Ön nem adott számlát. Ugyan, Boros úr, adjon már számot arról, hogy milyen alapon költekezett, hisz a számlák többségét Önön kívül senki nem igazolta! Ugyan Boros úr, adjon már számot arról a tízezer forintról, mellyel egy OTP-dolgo- zónak tartozott Ön révén a párt. (Az ennek kiegyenlítésére érkezett adományt Ön nagyvonalúan másra fordította.) Meg lehet állapítani, hogy-. Ön volt az, aki fedezet nélkül gazdálkodott. Meg lehet állapítani, hogy Ön volt az, aki magánpénznek tekintve a közösség pénzét, felelőt- lehül szórta. De. nem lehet megállapítani, mire költött közel százezer forintot..És nem lehet megállapítani, miből adódik az a bizonyos hétszázezer. Mióta én irányítom a gazdálkodást, megkezdtük az Ön által hátrahagyott adósság rendezését. Megkezdtük a jogos követelések kiegyenlítését, ám sajnos anyagi lehetőségeink végesek. Megkezdtük a rendcsinálást az Ön által hátrahagyott szemétdombon. Valóban igaz, hogy az MSZDP nem ártott senkinek - addig, míg Ön és elvbarátai közénk nem furakod tak. Remélem, ezután sem fog ártani senkinek, mert szerencsére több más kalandorral együtt Önt is kivetette maga közül a becsületes tagság. Garázdálkodásáért azonban felelnie kell. Ha másutt nem, hát a bíróságon. Faragó Sándor MSZDP megyei elnökség tagja, gazdasági vezető Helyesbítés Az” elmúlt héten közölt „Erős szociáldemokrácia kell” című írás egyik fontos mondata hiányosanjelent meg, így esetleg az félreérthető. A negyedik bekezdés második mondata helyesen: „Úgy ítéljük meg, hogy szociáldemokratának lenni nem nosztalgia, pártalapítási elsőség, ha- • nem szociáldempkrata program, - gondolkodás és Cselekvés kérdése.” zatalára, az infláció megfékezésére. De nézzük a tényeket: A törvénykezési munka megkezdése után rövidesen kitapintha- tóvá vált, hogy egészen más elképzelései vannak a kormányzó pártoknak és az ellenzéknek. Ahelyett, hogy az egész ország jövőjét illetően közös konszenzusra jussanak, elkezdődött egy felelős- ségkeresési-felelősségre vonási kampány, amely még ma is tart. Természetszerűen ez mellett kialakult egy politikai, majd egy gazdasági válság hazánkban. A kialakult politikai válság oka, hogy a hatalmi pozícióba kerültek nem voltak képesek következetesen hasznosítani a választásokon kapott politikai bizalmi tőkét, emiatt támogatottságuk csökkent, egyre korlátozottabb politikai mozgásterük. Nem korlátozták po- litikai vehemenciájukat, mint ahogy a spanyol pártok tették Franco után. Nem történt meg a parlamenten kívül a lakosság széles tömegével a társadalmi és érdekképviseleti konzultációs rendszer. Megjelent helyette az a kormányzati arrogancia, amelyhez az ország népe nem járult hozzá, lévén, hogy az ország népe képviselőkre és pártokra szavazott, azaz parlamentet választott. A válság kibontakozása és a jelenlegi helyzet világos kritikát jelent az eddigi hatalomgyakorlásra. Az ok egyszerű, nincs a kormánynak az ország jövőjét illetően programja. A gazdasági helyzet alapvető rendbetétele helyett rész- megoldásokkal próbálkoznak, amely azonban újabb feszültség- forrásokat hoz létre. A kormány a hatalmi ágak további kiépítésén fáradozik, miközben alig keresi az ország optimális felemelkedéséhez vezető utat, pedig a választáskor ezt egyik legsürgősebb feladatának határozták meg. Ma ezt a kapott politikai tőkét a választópolgárok lépten-nyo- mon számon kérik. Miért nincsenek ott a képviselők a parlamentben? Miért kapják a jó fizetést a munkahelyükön és a tekintélyes, több tízezer forintos tiszteletdíjat a parlamenttől? Ugyanis a tévéközvetítés jóvoltából az állampolgárok ellenőrizhetik képviselőik ténykedését. Lépten-nyomon hallani és tapasztalni olyan megfogalmazásokat, hogy a választójogi törvény alkotmánysértő módon nem rendelkezik az alkalmatlan országgyűlési képviselők visszahívhatóságáról. Ugyanis a parlament a választójogi törvény meghozatalakor elmulasztotta ebben a tekintetben jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát, és ezzel alkotmánysértő helyzetet idézett elő. „A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.” - mondja ki az alkotmány 2. paragrafusának második bekezdése. . Úgy vélem, az alkotmány világosan' fogalmaz, amikor kimondja, hogy útján, és ez nagyon lényeges. A képviselők nem a nép helyett gyakorolják a hatalmat, mint ahogyan most a választójogi törvény kimondja és ez jelentős különbség. Nemcsak saját álláspontjukat, hanem a választók konkrét akaratát kell képviselni. Úgy vélem, sürgősen helyre kell tenni a választásos alkotmányellenességet. Ugyanis enélkül az a képtelen helyzet áll elő, hogy a választó csak joga felével élhet, a másik felével vissza lehet élni. Ameny- nyiben ezt a képtelen helyzetet nem oldják fel, úgy a diktatúra melegágyát vetik meg. Magyarországon az igazi politikai veszélyt nem a kormányválság jelenti, hanem a kormányzó párt túlsúlyával irányító hatalmi rendszer: az új központosítási és az elavult nosztalgikus törekvések a fe- nyegetőek. A hatalmi rendszer ismét egy ideológiához idomul, ezt fényesen bizonyítja a kárpótlási törvény megszületése. A kormányzás jelenlegi formája hazánkat egyre inkább kirekeszti Európából. A kormánykoalíciónak meg kellene szabadulnia a jobboldali, konzervatív, szélsőséges irányzatoktól, s akkor esélye lenne az országépítő kormányzás megteremtésére. Ami a gazdaság helyzetét illeti, véleményem szerint beláthatatlan és tragikus is lehet. Egyrészt Magyarország fennálló 21 milliárdos adósságállománya, másrészt a szovjet piacon történő dollárelszámolás miatti összeomlás határozza meg a kormány mozgásterét. Minthogy a kormányzat vezetőit hosszú ideig a szovjet piac újbóli felélénkítésében, a politikában a haragszomrád elmélet vezette, nehezen is tudnak, a SZU-ban is közrejátszódó hatalmi-gazdasági viszonyokban eligazodni, üzletet kötni. Igaz, nem. is nagyon törték magukat. (Folytatás a következő Nyílt térben) Puczik László Tiszafüred MSZP Mit akar a Független Ifjúság? A Független Ifjúság egykor a Kisgazdapárt ifjúsági tagozata volt. A fordulat éve után a magyar demokratákra nehezedő nyomás következtében, a párttal együtt tűnt el a rpagyar társada-' lomból, hogy annak újraindulásával ismét megjelenjen a nemzet közéletének színterén. . Ma a Független Ifjúság önálló szervezet, a saját útját járja, sőt több lényeOnáDó szervezet, saját úttal , ^Akárkinek” Rákóczifalvára Az álmodozók másról álmodoznak Engedje meg, hogy az Új Néplap politikai vitafórumában „Hülye maga?...” cím alatt megjelent írására egy-két gondolatban válaszoljak. Gondolom, hogy azért nem járult hozzá becses nevének közléséhez, mert az Ön által leírt dolgok hellyel-közzel erősen sántítanak és esetleges szembesítés esetén még Ön is elpirulna. Azért foglalkozok az irományában elhangzottakkal, mert azok a jelenlegi szerencsétlen helyzetünkön semmit nem segítenek, mivel árra (a szokásokhoz hívén) Ön sem .ad választ, hogy mi lesz holnap és a közeljövőben. Kedves Uram! Ön "az elmúlt negyven év káoszáról beszél (biztosan azért negyven évről, mert ez ke'rek szám és könnyű megjegyezni, pedig egy pár évvel . több volt áz a múlt rendszer, ugye?) Hát akkor, tessék leírni azt is, hogy az előző rendszerhez vi-> szonyítva most mi van?-Csodálom azt a bizonyos „érces hangú” fér-' fit, aki Önnel nem állt le vitatkozni és érveket felhozni (pedig vannak!) és főleg azért csodálkozom, mert „a rendszerváltás ténye sem rendítette meg”. A bigottságot azért hagytam ki az előző idézetből, mert ez jobban illik az Ön által leírtakra. Nem értem azt a fejtegetést sem, amikor azt írja, hogy „akadnák még olyan emberek, akik megkérdőjelezik a rendszerváltás szükségességét, sőt egy visszarendeződésről álmodoznak.” Véleményem szerint Ön mélységesen téved abban, hogy itt á'cél a visszarendeződés volna, de az igény és követelmény, hogy az embereknek legyen létbiztonságuk-, perspektívájuk; és ne az állandó létbizonytalanság fenyegesse őket. Ha ezen feltételeket képes teljesíteni az „első szábadon választott legitim kormány”, akkor el lehet felejteni a demagógiaként alkalmazott „visszárendeződés” szócskát. Az öss’zeköttetéseket, . kapcsolatokat, rokonságokat, összefonódásokat csak reálisan és pártatlanul szabad elemezni, mert ennek csak így van (volna) értelme, mivel ezek továbbra is divatban maradtak. Teljesen egyetértek Önnel abban, hogy sokan visszaéltek hivatalbeli jogukkal és sok ember talán ártatlanul szenvedett. De általában azok adják elő legtragi- kusabban jogtalan sérelmeiket, akik á szenvedés mellett egy-két diplomát is szereztek az elmúlt • rendszerben. Én azt hiszem, hogy az örökö6 mocskolódás, amit Ön is • elég szívesen alkalmaz, nem vezet •jóra; mert-ugyan rövid időre elterelheti a figyelmet a létező kemény valóságtól, de nem vezet a gondok, problémák megoldásához: Véleményem szerint Ön,- amikór az álmodozókról beszél, kiragad egy $zűk kategóriát és azokról szól. ' Pedig ebben az országban minden ember álmodozik, a gazdag {irról, hogy még gazdagabb legyen (természetesen a kizsákmányoláson keresztül), a szegény (és ez a nagy többség) arról, hogy legyen munkahelye, keressen annyit, hogy a családját képes legyen eltartani, és a társadalom egyenrangú polgárként ismerje el a gazdagokkal szemben. Ezekhez a humánus feladatok, megvalósításához kellenének előremutató tippek, mert nekünk a jövőt kellene sejtenünk (vagy tudnunk), és nem örökösen a múltban vájkálni, mert ez szénibekötősdinek jó, de a.jövőkép megismeréséhez nem jelent semmit. Kedves Akárki! Úgy gondolom, hogy ismeretlen kecses személyét nem sértettem meg és ezen pár gondolatommal.nem újabb pengeváltásra törekedtem, csupán egy. célszerű (nem elfogult) javaslatot tettem Önnek. Ha adtam egy-két jó tanácsot és ezzel sikerül az írásában helyenként feltalálható vad indulatait jobb irányba terelni, akkor annak ’ szívből örülök. Tisztelettel: • Tolnai Antal Szolnok ges vonatkozásban polemizál életrehí- vó pártjával. . Ezt. azonban nem tekinthetjük eszmei szeptbefordulásnak, hiszen történelmi 'példaképeink közösek: a „sebeket nem ejteni,, hanem gyógyítani” akaró Nagyatádi Szabó István, a mindenkori ípagyar parlament félelem nélküli szónoka' s a mártírrá vált polgári' politikus Bajcsy-Zsilinszky Endre. A független Ifjúság egy össztársadalmi igényű, á modem polgárosodást követelő eszmerendszert képvisel. Társadalomképünkkel a változásoktól megtorpant ifjúságunk egésze felé kívánunk fordulni.' Álláspontunk a társadalmi rétegek egymás mellett élésének harmóniáját, mint igazi polgári életeszményt hirdeti és vallja ma is, s ezért utasítottuk el következetesen az osztálykategóriákban való gondolkodást. A Független Ifjúság önmagát mindig mozgalomként jellemezte, ami azt jelenti, hogy az európaiságunkat, nemzeti hagyományainkat tisztelő, egymással kapcsolatban lévő eszmei áramlatok sorainkban békésen megférnek egymás mellett. Csak példaként említjük, hogy valamikor a Független Ifjúság budapesti szervezetének elnöke volt Göncz Árpád úr - ma köztársasági elnökünk; vagy a negyvenes évékben a Független Ifjúság országos szervező titkára, or- • szággyűlési képviselő Mizsei Béla úr, aki egy markánsan népi kötődésű irányzatot jelenít meg a mai parlamentben is. A Független Ifjúság tömegbázisát ál- - lampolgáraink minden rétegéből, pontosabban ifjúságából építi fel, de korra való tekintet rtélkül mindenkit befogadunk, aki vallja »szabadság eszményét, a magántulájdon garanciáit és a szakértelem nélkülözhetetlenségét. Tudjuk, hogy még mindig működnek a régi beidegződések, a három T: a tiltani, rumi, támogatni, s ez még mindig hatással van a magyar értelmiségre álláspontjának képviseletekor. Magyarországon jelenleg alig létezik a szó Valódi értelmében vett modem polgárság. A negyven évvel ezelőtt felforgatott polgári struktúrát az államilag felügyelt másodrendű állampolgár kategóriája és életérzése váltotta fel.- A Független Ifjúság alapelvei szerint az újrapotgárosodás elsőrendű feltétele, hogy az állam gazdasági szerkezete döntően a magántulajdonra épüljön. Csakis ilyen gazdaság közérzetében élhfet és fejlődhet a mi értelmezésünk szerinti polgáreszmény. Magyarországon még mindig nem valósult meg az a piacgazdaság, melyet akarunk. Viták folynak arról is, hogy magántulajdonon alapuló piacgazdaságot hozzunk-e létre, ahol magánkézben van a tulajdon döntő hányada, vagy túlnyomórészt valamiféle szabad szövetkezésen alapuló átmeneti szövetkezeti tulajdont, netán az állami tulajdon túlsúlyára támaszkodót, ahol a központilag irányított privatizáció csak egy szűk réteg számára lehet előnyös. A Független Ifjúság a közvetlenül piacorientált, a magántulajdon lehetőségeit biztosító és így a polgári szabadságot a gazdaságban is megvalósító rendszert tartja á jövő járható útjának. Úgy látjuk, hogy a társadalom elvárása .a rendszerváltással kapcsolatban sok esetben túlzó volt. A felelőtlen ígéretek keltette vágyak a valósággal szembesülve fásulná téniék a társadal; mat. A Független Ifjúság véleménye sze-. fint ma mindenkinek rá kell ébrednie arra, hogy csak azt érheti el, amit ő és a társadalmi közösség együtt akar. , Ravasz Levente • Budapest • Bohácsi Ferenc . Szolnok. Durkó Károly Gödöllő A beérkezett anyagok tartalmáért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget!