Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-29 / 150. szám

12 Azt beszélik a faluban 1991. JÚNIUS 29. Kapcsolatok és távolságok A vállalkozások feltételeinek megteremtése Csak azt szerettem volna tele­fonon üzenni Rákóczifalvánr hogy fél órát kések. Mivel egy óra várakozás után sem tudtam kapcsolatba lépni a nagyközség­gel, személyesen adtam át üze­netemet a rám váróknak. Gyor­sabb vagyok ezek szerint, mint a kontinenseket pillanat alatt át­szelő telefonjel. A település karnyújtásnyira van a nagyvárostól, ám közmű­vekkel való ellátottságát tekintve évekkel lemaradt az amúgy sem élenjáró hazai és megyei színvo­naltól. Nemrég húsz település képviselője tanácskozott itt, hogy a telefonhelyzet együttes javításának lehetőségeiről be­széljenek. Egy részvénytársaság két éven belül megoldást ígér. Szívesen vállalnák az üzemelte­téssel járó feladatokat is. Kedve­zőbb árat ajánlottak, mint a pia­con lévő többi cég. Lépni kell ebben a kérdésben, mert egyéb­ként a lemaradottságot konzer­válják. Kínkeserves dolog tele­fon nélkül vállalkozni, keresked­ni. Szélámyékban vitorláznak a nagyközség vezetői. Szolnok kö­zelsége az itt élők többsége szá­mára előny. Sokan éppen ezért költöztek ki - vagy lokálpatrióta szemszögből -, vándoroltak be Falvára. A nagyközség egészét nézve azonban ennek vannak hátrányos következményei is. E kettőséggel lépten-nyomon szembetalálja magát az ideérke­ző. Több mint ezren ingáznak. Ta­lán érthető, hogy ezeket az em­bereket miért nehéz megmozgat­ni. Tőlük függetlenül is kevesen érdeklődnek azonban lakókör­nyezetük élete felől. Jó példa er­re, hogy a februári közmeghall­gatáson és az áprilisi falugyűlé­sen szinte ugyanazok vettek részt. Korábban többen is fel­ajánlották segítségüket a tornate­rem építéséhez, mégis a vártnál kevesebb férfikézre számíthat­nak. A város közelsége miatt ke­vés a szolgáltató kisiparos.- A termelőtevékenység nem vonzó, igaz, anyagilag gyenge a vásárlóréteg is - állapítja meg Bodács István polgármester. - Mindenki kereskedni akar. Alig találni olyat, aki az igények sze­rinti szükségletet kielégítő tevé­kenységet folytatna. Az egyik legnépszerűbb vállalkozási for­ma az italárusítás. Hatvankét kis üzlet működik! Ezek nem igé­nyelnek különösebb beruházást. Úgy tűnik, megélnek a forga­lomból. Mi szeretnénk a volt kul­í túrház helyén egy szolgáltóházat létrehozni. A beruházásban az önkormányzat is részt venne. A taxis-blokád alatt mindenki érez­hette, hogy a falu milyen szoro­san kötődik Szolnokhoz. Kevés volt a kenyér, pedig a pékségben folyamatosan dolgoztak. Itt egy másik példa: egy hentesünk van. Lényeg: olyan feltételeket kell teremtenie az önkormányzatnak, hogy vállalkozásra ösztönözze az embereket. Szeptember elsejétől az önkor­mányzat átveszi az áfész-től a gyermekélelmezést. Négyszáz­ötven-ötszáz adag ételt kell ké­szíteni az óvodásoknak, iskolá­soknak és az öregek napközi ott­honának. A nyáron eldől, hogy milyen formában oldják meg az étkeztetést. Már jelentkeztek vállalkozók. Elkészült a tájékoztató a veze­tékes gázellátás szervezéséről. Szeretnék mihamarabb megis­merni a lakosság szándékát. A költség ingatlanonként várható­an 33-52 ezer forint lesz.- Mondták, hogy máshol ol­csóbb volt a gáz - jegyzi meg a polgármester. - Igen ám, de ott korábban kötötték meg a kivite­lezővel a szerződéseket. Akkor még olcsóbbak voltak az anya­gok. Hogy mást ne említsek, ta­valy óta kétszer emelkedett a csövek ára. Nem akartunk nép- számlálást tartani ebben a témá­ban, nem tudhattuk ugyanis e- lőre, hogy hányán vennének részt benne. Ráadásul még költ­séges is. Ha meglesz az 51 szá­zalékos részvételi arány, a veze­tékhálózat építését 1992-ben el­kezdhetjük. Kevesebb, de szebb Legelőterületek- Piriké, nehogy utánam küldje a férjét, mert nem fizetek vissza! - mondta az egyik idős termelő, mi­után megolvasta a cseresznyéért kapott pénzt. Két nap alatt annyi gyümölcsön szedett le a fáról, hogy annak ára több volt, mint a nyugdíja. Vannak, akik naponta 15-20 ezer forintot visznek haza a nagyközség főutcá­ján lévő Zöldért-átvevőhelyről. Tábori Béláné 1967 óta foglalko­zik felvásárlással. Férjét nem küldi az elégedett ember után, mert az neki segít, meg egyébként sem szá­molta el senki magát. Az utcára néző táblán öles betűk hirdetik: a ropogós Germersdorfi cseresznye kilója száz forint.- Tavaly húsz vagon gyümölcsöt szállítottak el innen - mondja Tá­boriné. - Az idén jó, ha felennyi lesz. Egyébként szép a termés. Az árral elégedettek az emberek. Oly­annyira, hogy még az éretlent is leszedik. Romlott a termelők ösz- szetétele. Jönnek ide Szolnokról, de még Tiszaföldvárról is. A régiek jobban tudtak minősíteni. A hobbi­sok azonban arra törekednek, hogy minél hamarabb megszabadulja­nak a terméstől. Úgy kétszázötvenen keresik fel a telepet naponta. Hétfőn például hatszáz ládát pakoltak tehergépko­csira. Egy farekeszbe hat kiló cse­resznye fér. Az átvevőhelyen pa­kolják át őket. Ügyelni kell a minő­ségre. Száz forintért nem kerülhet bele a szemétje.- Ma is volt néhány hangos em­ber -jegyzi meg a családi vállalko­zás nyugdíjas hölgyfőnöke -, de hát rossz minőségű áruért nem adnak pénzt Ausztriában. Nemrég itt járt Kurt, egy darabig ő is nézte az át­vételt. Ismerni kell az embereket. Nagyjából lehet sejteni, kinek a lá­dájába kell belenézni. A szállítmányok Szolnokra, az­tán a fővárosba, a Zöldért-központ- ba indulnak. Ezt követően irány a nyugati határ. Azon túl ugyan mennyiért mérik kilóját? Taglétszámát tekintve a falu legerősebb pártszervezete a kis­gazdáké.- Milyen a kapcsolatuk a terme­lőszövetkezettel? - kérdeztük Aszódi Lajostól, az FKgP helyi elnökétől.- A téesz vezetősége és a kis­gazdák között vannak ellentétek. Nem értenek egyet a mi követe­léseinkkel. A föld, de leginkább az úgynevezett legeltetési bizott­sági területek visszaadásában, használatában különböznek né­zeteink. Ezek használata megil­letné a falu egész lakosságát. A téesztagok között sok kisgazda van. Képviseljük a helyi állatte­nyésztők érdekeit. Összességé­ben számottevő ez az állomány. A téesz arra hivatkozik, hogy azért nem tud legelőt biztosítani, mert ami van, az nekik kell.- Mi lehetne a megoldás?- Máshol már sikerült olyan megoldást találni, hogy a szántó­földi területeket megfizethető áron bérbe adták. Egyébként az ilyen célra használt földdarab nemcsak az állattartóknak kell, hanem azoknak is, akik többek között konyhakerti növényeket szeretnének termeszteni. Azt lát­juk közben, hogy az épületeket, telkeket a téesz igyekszik pénzzé tenni. Aztán nemrég elbontottak egy nagy költségekkel épült nö­vényházat is.- A tagságnak vannak jogai. Miért nem élnek velük?- Sokan megélhetésüket féltik. Másrészt nincsenek olyanok, akik érdekeiket képviselnék vagy menedzselnék őket. Szeretnénk egy információs érdek-képvise­leti központot létrehozni, hogy a termelők tisztában lehessenek le­hetőségeikkel. Ifi ; „Játékos” szerelés Földrészünkön a legtöbb tojást minden bizonnyal az olasz Ferrero multinacionális cég tojja. Európa- szerte működtetnek leányvállala­tokat, melyekben a Kinder-tojás lé­nyegét, az 572 fajta játékot rejtő kapszulákat szerelik össze. A tál­ján kereskedők nem titkolt szándé­ka, hogy hazánkat kelet-európai üzleti hódításuk kiindulóállomásá­vá tegyék. E térségből először a Ramexa Kft. vette fel velük a kap­csolatot. Felajánlották, hogy részt vesznek a gyerekek körében igen népszerű termékek gyártásában. Az olasz partner három fokozatot állapított meg: az első, egybeírja legegyszerűbb az elemek „kapszu- 1 ázása’ ’; a másik a játékalkatrészek öntése; a végsőt Torinóban végzik, ott öntik rá a csokoládét. Rákóczifalva határában lévő volt hagymatároló étkezdéjében néhány napja rendezte be és mű­ködteti legújabb összeszerelő rész­legét a Ramexa. A szerződés értel­mében hetente egymillió kis mű­anyag tojást kell útnak indítaniuk. Tiszajenői és szolnoki üzemük nem tudott volna eleget tenni a vál­lalt feltételeknek, ezért indították be a két falu között fekvő részleget. Ötven személynek adhatnának munkát, de egyelőre csak huszon- ketten dolgoznak itt. Várják a to­vábbi jelentkezőket. Az itt dolgo­zók száma alapján úgy tűnik, az embereket kevéssé érdekli e kere­seti forma. A játék csomagolása nem játék. A fizetést teljesítmé­nyük alapján kapják. Könnyű kéz­re, fürge ujjakra van szükség. Fi­gyelemmel kell lenniük a szigorú egészségügyi előírásokra. Férfiak is dolgoznak itt, de az asztalok mellett ülők többsége nő. Egy mű­anyag tojás megtöltéséért 25 fillér jár. Naponta legalább ezerötszáz- szor kell ezt megismételni, hogy összejöjjön a hét-nyolcezer forin­tos havi fizetés. Ha több munkás jelentkezik, bővítik az üzemet. Más-más a külföldről érkező szállítmányok tartalma. Ottjár- tunkkor például egy nagy láda ri- nocéroszalkatrész várt arra, hogy darabokban tojásállapotba kerül­jön. A megrendelők elégedettek. Értelmezésbeli különbség A gazdasági elemzések arra fi­gyelmeztetnek, hogy tömeges munkanélküliség várható a me­zőgazdaságban. A tulajdonvi­szonyok, a termelés átrendező­désével miként alakul a foglal­koztatottság a Rákóczi Termelő- szövetkezetben - érdeklődtünk Mirák György tsz-elnöktől.- A munkanélküliség itt is va­lós veszély, de ennek nem az át­alakulás az oka, hanem az, hogy a mezőgazdaság egésze lehetet­len helyzetbe került. Szektorok­tól függetlenül. Nálunk ráadásul jelentős az állattenyésztés, amely köztudomásúan vesztesé­ges tevékenység. A magángaz­dálkodóknak is az. Nem szívesen vállalnának állattartást, ezért is tartok a munkanélküliségtől. Ke­ressük azonban a megoldásokat. Tárgyalásokat kezdtünk egy vál­lalattal azért, hogy az állatte­nyésztésben dolgozókat - több­nyire nőket - a későbbiekben is foglalkoztathassunk.- Milyen előkészületeket tettek az átalakulással kapcsolatban?- Megbíztuk a Közgazdaság- tudományi Egyetem egy munka- csoportját, hogy térképezzék fel az előttünk álló utakat. A tanul­mány elkészült. Ebből egy rövi- debb összefoglalót állítottunk össze, hozzá kérdőívet csatol­tunk. Több mint kétezer pél­dányban küldtük ki tagjainknak. Július végéig várjuk a válaszo­kat. A mi feladatunk az lesz, hogy ha szétválásra, osztozko­dásra kerül sor, ügyeljünk arra, ne járjon senki rosszul, ponto­sabban: a terhet igazságosan osszuk el.- Milyen viszonyban vannak a kisgazdákkal?- Néhány kérdést különböző­képpen ítélünk meg. A legelteté­si területekkel kapcsolatban - a vitára ez ad legtöbb okot - azt tudom mondani, hogy mi azért nem léphetünk, mert még nem jelentek meg az ezzel foglalkozó jogszabályok. Amennyiben nap­világot látnak, végrehajtjuk őket. A másik ütközőpont az, hogy en­nek ellenére legelőt kértek. Nem tudunk adni, mert ami van, az nekünk is kevés. Felkínáltunk szántót, csökkentett bérleti díjjal takarmánytermelés céljára, de az nem kellett. Felfogásbeli, értel­mezésbeli különbség van közöt­tünk. Egyes emberek jogos vagy jogtalan óhaját nem lehet úgy rendezni, hogy a legeltetési bi­zottsági területeket visszaadjuk. Ez a föld a termelőszövetkezeté. Egyébiránt úgy érzem, egymás mellett kell dolgoznunk. A téesz- nek is érdeke, a magángazdálko­dóknak is. Azt szeretnénk, hogy párhuzamosan legyen közös és magángazdálkodás. Nagy üzlet - nyolcszáz négyzetméteren Érdemes megállni a falu után nem sokkal, a 442-es út 12-es kilométerkőnél. Megnyílt ugyanis a nagykereskedelmi el­adási áron értékesítő Tisza Áru­ház. A tervezés, beruházás bo­nyolítására nemrég alakult Regi­terv Kft. tagjai a beruházási pia­con tapasztalható visszaesések miatt döntöttek úgy, hogy keres­kedelmi tevékenység végzésére módosítják profiljukat. E célból bérelték ki a rákóczifalvi hagy­mafeldolgozó 800 négyzetméte­res raktárcsarnokát. Bár a nyitás utáni áruválaszték az alapvető élelmiszerek, vegyi és italáruk széles körére terjed ki, Csáti Péter ügyvezető már a jö­vőt vázolta, amikor arról beszélt, hogy termelőberendezések, épí­tőanyagok forgalmazását, kül­kereskedelmi tevékenységet, vendéglátást is terveznek. No- vák Gyula áruházvezető is biza­kodó: - Olcsóbbak kell hogy le­gyünk a konkurens füszérteknél! Nagy tapasztalatú kereskedelmi vezetőt foglalkoztatunk, aki új piacokat keres. Az áruházban a közületek, vi­szonteladók mellett kiszolgál­nak egyéni vásárlókat is nagy té­telben. Hétfőtől péntekig 8 és 14 óra között tartanak nyitva, de ter­vezik a szombati bevásárlónap havi egyszeri bevezetését. Miközben őszintén mondják gondjaikat is, a maroknyi kis csapatból sugárzik: ha verseny, legyen hát verseny! Lehet, hogy a nagy hal nem eszi meg a kis halat? Végtére is: ma már nem törvényszerű, hogy megegye. Az oldalt írta és szerkesztette Szurmay Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom