Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)
1991-06-29 / 150. szám
8 Hazai körkép 1991. JÚNIUS 29. Bunkervizit Madarason Valószínű, odabenn nukleráris töltetek is voltak repülőtéren dolgoztak, sőt egyikük a bunker villanyrendszerét is javította. Amikor ezt végezte, szó szerint körbeállták, így csak a hibát és az egyenruhákat láthatta. O is, meg a társa is elmondta, a repülők között akadt pilóta, aki megsúgta: van itt rakéta, de nukleáris töltet, sőt bomba is, mivel a bunker nem más, mint nagy forgalmú átrakodóhely. Ekkor nem hitték, de amikor velünk együtt bejárták azokat a helyeket, ahová korábban a madár se juthatott, megdöbbentek: igaz lehetett a pár üveg sör mellett, suttogva elmondott állítás. Egyébként a bunker kívül fekszik a repülőtéren, és hozzá keskeny betonút vezet. Az objektumot a kíváncsiskodóktól - tessék megkapaszkodni - ötsoros kerítés védte. Volt köztük olyan, amelyik betonból, a másik szögesdrótból készült, de nem hiányzott a magasfeszültségű fonott drót sem meg a vasalt kapu, körülvéve felszántott, elgereblyézett sávval. A bejárat előtt szétrombolt darupálya. Ezután szembetűnik egy nagy vasajtó, amely után az előtérbe léphettünk. Jobban mondva ezt a hatalmas monstrumot odahegesztették, így mellette egy vasbetonból készült személyzeti bejárón jutottunk be. Ez a terület akkora, mint egy szoba, majd újabb vasajtó következik. Talán ha tíz métert mehet az ember, és megint ajtó állja útját. Ezen átjutva sárga-feketére festett nyithatatlan vasbetonzsilip. Innen nincs tovább az út. Mit rejthet a belső, jelenleg nyithatatlan föld alatti raktár? A bunker bejárata, előtte a lerombolt darupálya Repülőtéri portyázás című cikkünk után egyre-másra érkeztek a telefonok, az üzenetek, ha már egyszer arra jártunk, nézzünk alaposabban utána, valóban tároltak-e Kunmadaras szigorúan őrzött egyik bunkerében nukleáris tölteteket. Utunk először Tóth Ferenc nyugállományú honvéd alezredeshez, az objektum jelenlegi parancsnokához vezetett, aki elmondta: a kerítéseken belül több alakulat helyezkedett el, és közöttük volt egy úgynevezett felderítő zászlóalj. Okét további drótkerítés- védte a többiektől, és mivel egymáson kívül senki mással nem érintkezhettek, találóan a süketek és a vakok táborának nevezték körletüket. A munkájuk is titkos volt, hiszen zárt kocsikkal szállították őket az egy kilométerre lévő bunkerhez. Annyira komoly lehetett a szolgálatuk, hogy 14 naponként, azaz kéthetente váltották őket: éjszaka érkeztek, éjszaka mentek. Találkoztunk két olyan személlyel is, akik korábban szakemberként a Hozzájutottunk egy nagyértékü dokumentumhoz: légi felvétel a féltve őrzött bunkerről és a környékéről Mögötte a hosszan elnyúló, sokat emlegetett bunker. Mi tagadás, torkunkban dobogott a szívünk, még ha korábban nem is mértek sugárszennyezettséget. Visszafelé jövet kísérőnk szépen, egymás után lezárta az ajtókat, és a bejárat előtt feltűnt: mindenfelé, ahová tekintettünk: rom és rom. Meglehet, esztendeje vagy kettővel korábban milli- árdokat nyelt el ez a létesítmény. További meditációk, észrevételek helyett tisztelettel kérjük olvasóinkat, jöjjenek velünk egy olyan bunkerbe, amelyikből szerencsére nem sok volt az országban. D. Szabó Miklós Ez a kettes számú hatalmas ajtó A címben szereplő kérdés gyakorta állításként is elhangzik manapság különböző körökben, másmás fórumon. S kétségtelen, a néző is tapasztalhatja apróbb jelekből is, hogy az átmenet a régi szemléletű televíziózásból egy új szerkezetű műsorrend világába - nem zökkenőmentes. De miként látja a „bajokat’ ’ az egyik legilletékesebb, az egyes program felelős gazdája, divatos kifejezéssel teljhatalmú intendánsa, Bányai Gábor? A problémákról a Fészek Klub teraszán rendezett eszmecserén esett szó, ahová az intendáns maga hívta meg egy kis csevegésre a kritikusokat.- Ami a válságokat illeti, permanens, azaz állandó feszültséget okoz a financiális válság, az igényekhez képest ugyanis kevés a pénz. Annyit kaptunk erre az évre is, mint az elmúlt esztendőben - kezdte válaszait Bányai Gábor -, ám ez az összeg reálértékben a tavalyinál 40 százalékkal kevesebb. Bevételi forrásaink a költségvetésen kívül a szponzorálásból, a reklámokból és egyéb vállalkozásokból fakadnak. Nagyon meg kell néznünk, hová adjuk forintjainkat.- Vannak, akik attól féltik a közszolgálati médiát, hogy a pénz hiánya miatt elönti majd a képernyőt a reklám- Ilyen veszély nem fenyeget bennünket, erre nagyon vigyázunk. Egyébként a jelenlegi európai 15 százalékos hirdetési arányhoz mérve (a műsoridőnek ennyi része fordítható reklámozásra) a mi televíziónk csupán 10 százaléknál tart. De vannak szabályok is, szigorúak: hírműsorok például nem használhatók fel semmiféle reklámcélra.- Ha a televíziót a pénz hiánya nyomorgatja, a bajok egyik fö oka a kevesebb forint, akkor vajon nem fényüzés-e, még erősebben fogalmazva nem felesleges költekezés, pénzkidobás párhuzamosan működtetni két reggeli programot is; ráadásul olyan időben, amikor a honpolgár, a dolgozó ember nemigen ér rá tévét nézni - vetettem fel a vitában.- Először talán válasz arra, hogy érdemes-e reggel programot adni a nézőknek. Az eddigi közönségvizsgálatok azt mutatják, igen, sokan bekapcsolják ébredés után készüléküket. Különben is a reggeli televíziósás Európában mindenütt elindult, meghonosodott. Ismeretnyújtó szerepe jelentős, sőt hangulatkeltő hatása sem mellékes. Könnyed műsorával jó közérzetet terjeszthet. Ami pedig az úgynevezett költekezést illeti, ezek a reggeli műsorok egy árva fillérébe nem kerülnek a televíziónak, ugyanis önfenntartóak; megélnek abból, amit a reklámok hoznak. Sőt még marad is a bevételből, amit további műsorkészítésre használhatnak. S ami ugyancsak lényeges: a hirdető ügyfelek ragaszkodnak a reggeli időponthoz, merthogy alkalmasabb időnek érzik a publicitásra, mint a délutáni órákat. Ez is ösztönöz a reggeli műsorok adására.- Ha már két reggeli program is létezik, az egyesen A reggel, a kettesen a Nap-kelte, vajon külön- böznek-e egymástól, mi több, van-e valamiféle verseny közöttük?- A Nap-kelte markáns, egyéni hangvételű műsor, mi az egyesen abból indulunk ki, s ez akár a filozófiánk is lehet, hogy reggel nem politizálni akar a néző, ezért mi a jó közérzet megteremtésén fáradozunk, azt is mondjuk, hogy a mi programunk afféle „szeretgetés reggel”, simogatóan közeledni a nézőhöz. Ezt vélem többletnek vagy egyszerűen sajátosnak benne. Persze majd elválik, szándékainkat mennyire tudjuk igazán valóra váltani.- Nem érzi-e - vetettem fel-, hogy egy-egy műsor szellemi színvonala, tartalma, főleg a játékoké, nem üti mega kellő mértéket, az igénytelenség jelei ütköznek ki rajtuk. Például a Kamera-Varietében legutóbb bugyuta kérdésekre adott primitív válaszokkal nyerhettek csapatok nagy értékű jutalmakat (hozzátéve, egyetemistákból verbuválódott csapatok!), az első helyezett egy japán személygépkocsit vehetett át. Nem bántó, nem irritáló-e az ellentét - ilyen kis szellemi befektetéssel ilyen nagy értékű jutalom -, nincs-e mindez ellentétben értékközpontú felfogásunkkal?- Az említett műsor valóban elgondolkodtató, de bizonyos kényszer is szerepet játszik a tartalom kialakításában. Egyszerűen a szponzorok, merthogy ez a program is támogatott, ők csak az ilyen szórakoztató, könnyed, mindenkihez szólni kívánó játékokat támogatnak. Műveltségi vetélkedőre nemigen adnák pénzüket. Mindenesetre megpróbálunk a játékok színvonalán is emelni, hogy ne juthasson semmiképpen szóhoz az említett szellemi igénytelenség.- A pénz szűkéről már esett szó, mennyire hat azonban ki mindez az új magyar televíziós játékok, televíziós filmek sorsára? Egyáltalán, születhetnek-e nemzeti értékeinket gyarapító televíziós munkák?- Sajnos, ezt a területet érinti legérzékenyebben a szükséges anyagiak hiánya. De ennek ellenére sem mondunk le az egyesen a művészet iránti kötelezettségeinkről. Példa rá, most készül ma- gyar-olasz-tunéziai kooprodukcióban, Koltai Gábor rendezésében egy háromrészes film Julianus barátról; a filmet karácsonyi bemutatásra szánjuk, az ünnep három estéjére. Egyébként moziban is látható lesz majd egy változata. Egy másik példa: Elek Judit egy Széchenyi-dráma létrehozásán fáradozik - tekintettel a „nagy magyar” évére. És sokféle úgynevezett kooprodukciós vállalkozásokkal próbáljuk kielégíteni az igényeket, próbálunk eleget tenni a követelményeknek. ,- Ami a jövőt illeti - személyesebb kérdés -, mennyire nyugodt ön, akinek vállait nagyrészt nyomja az egyes csatorna irányításának súlya?- Nyugodtabb vagyok, mint hónapokkal ezelőtt. Rövid idő alatt sikerült mintegy 50 új programot útjára indítani. Ami azonban kissé nyugtalanít: a közvélemény mintha nem vette vagy nem akarná tudomásul venni törekvéseinket, halvány a visszhang; mintha a televízió körüli személyi és egyéb problémák túlságosan is elszívnák a levegőt az új programoktól.- Ez, úgy vélem, érthető, hisz például olyan személyi probléma, mint a bemondók megszüntetése, , felszámolása’ ’ érthető, hogy izgatja a nézőket is, nemcsak a bemondókat!- Nem, itt sem a személyi kérdés az elsődleges, bár kétségtelen, hogy akiket érint, semmiképpen nem örülnek neki. Az elvek a fontosak: egy új műsorszerkezet követelménye a változtatás, az alakítja ki az új formákat, amelyekbe már nem illeszkedik bele a régi típusú bemondó. Meg is sértődhetnek sokan a bemondók közül, ez természetes. Egy váltással azonban együttjámak az ilyen természetű változtatások is. Igyekszünk azonban az érintetteknek megfelelő munkát találni, új lehetőségeket teremteni. Ősztől egyébként működni kezd egy új szerkesztőség, az aktuális, mely élő műsorként jelentkezik 10-15 percben négyszer is egy-egy délután, és a nap eseményeit tálalja szórakoztató formában, egy kicsit görbe tükörben is, azaz a valóság más megvilágításban jelenik meg mint ahogyan szokásos. Itt is bőven nyílik új munkaalkalom, szükség lesz műsorvezetőkre, szerkesztőkre.- Tehát ön nyugodt a jövőt illetően...- Igen, nyugodt vagyok, ugyanis az átalakítás olyan fokra ért, ahonnan már aligha képzelhető el a visszalépés. Ha pedig mégis elkapna az idegesség, a nyugtalanság, van egy játékom, az „aggódó kövecske”, norvég találmány, egy kocka, ahová az egyik ujjat be lehet illeszteni, és lehet játszadozni vele - azzal vezetem le nyugtalanságaimat... Valkó Mihály Baj van a televízióval? Ha túl sok a feszültség, segít az „aggódó kövecske” Válaszol az intendáns
