Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-26 / 147. szám

Nyílt tér 1991. JUNIUS 26. Honfitársaink! Mottó: Hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban... (Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról) Elérkezett az alig várt nap, június 30-a. Már két hete egyetlen idegen katona sem állomásozik hazánk földjén. Ez a nap a magyar függetlenség napjaként bizonyos, hogyméltó helyet vív ki magának legszen­tebb ünnepeink között. A függetlenség napja nem lehet, és ma különösen nem lehet a féktelen vigasságé, de legyen a megindult emlékezés napja! A harangzúgás közepette emlékezzünk leg- jobbjainkra, neves és névtelen hőseinkre, akik mindenüket feláldozták függetlenségi harcaink során. És emlékezzünk azokra az idegen hősökre is, akik életüket áldozván, örök nyugalomra hazánk földjében találva, nem tudhatták: zsarnokot szolgáltak. Bilincstelen, nyitott kezünkkel intünk búcsút az utolsó katonának, aki maga is rabként szolgálta közös zsarnokunkat. Ünnepeljünk megfontolt méltósággal, lelkűnkben a függetlenség büszke tudatá­val, szívünkben a megbékélés csodájával. Szívünk békéjét elküldjük minden nép­nek, haragunk a zsarnokságnak szólt! Magyar Demokrata Fórum Megyei Elnöksége MSZP -válasz az MSZDP-nek Baloldali alternatívát! Tulajdonképpen köszönettel tarto­zom az MSZDP megyei titkárának azért, hogy a Nyílt tér hasábjain a Magyar Szocialista Pártot „népsze­rűsíti”. Cikkét mégsem hagyhatom válasz nélkül, mert e rovat olvasói­nak tudniuk kell, hogy az említett szerző otromba és értelmetlen táma­dása a tényeket figyelmen kívül hagyja. Figyelemre méltó azonban a Népszabadság 1991 .június 20-i szá­mának hetedik oldalán közölt cikk, amelyben Asztalos Sándor, Kéthly Anna egykori munkatársa így véle­kedik a sárospataki fórumról: „Az utóbbi két év legsikerültebb, legkul­turáltabb szociáldemokrata rendez­vénye volt. Örülök, hogy ennek a konferenciának egyik összehívója lehettem.” Június 30-ra Függetlenek lettünk Parányi hazánk millióinak szívében parázslik különös gondolat e napokban érzelem­világtól függően - kinek ilyen, kinek másmilyen, de azt hi­szem, kevés ember van, aki ne arra gondolna: végre, annyi év után itt a függetlenség! Mert a történelmi tényt, ha hosszabb ideig is, elferdíteni lehet, de megmásítani nem. Talán bi­zonyságtétel is erre sokat szen­vedett hazánk 1100 éves véres eseményeinek - különböző ha­talmon lévő elnyomóknak ha­mis krónikásai, akik - habár sokfajta módon, de végüli s el­tűntek a történelem szemét­dombjának süllyesztőjében, becstelen gazdáikkal együtt. Sajnos árulók és rémuralmu­kat napfényes színben feltünte­tő lakájok mindig voltak. Gon­doljunk csak a török időkre, a 400 éves Habsburg-uralmat ki­szolgálók dicstelen szerepére, a közelmúlt német militarizmu- sának segítőire, majd a történe­lem egyik legnagyobb zsarno­kának, a kommunizmust milli­ók vérével terjesztő grúz diktá­tor talpnyalóira, akik a genera­lisszimusz kézlegyintésére vé­geztek sok ártatlan hazánkfiá­val és íratták kényük-kedvük szerint a meghamisított törté­nelmet. Minden kor idegen el­nyomói, ittlétüknek illeté­kességét hű kiszolgálóik a nép megvédésével próbálták ma­gyarázni. És így volt ez 1945- ben és 1956-ban is. Emlékszem 1956 decembe­rére. Sok katona uniformisán a meggyőződés Kossuth-címeres jelvénye, s ráírva: 1956. És a szigorú parancs: „akinek zub­bonyán ott van a jelvény, azon­nal vegye le, ha nem akar had­bíróság elé kerülni... mert októ­ber 23-tól november 4-ig nem forradalom, hanem szőröstől- bőröstől ellenforradalom volt ”. (És az utána lévő esemé­nyeket, a megtorlásokat, a Hay- naut is felülmúló terrort - tud­juk!) Sajnos, évszázadokon át e dicstelen korok hamis króniká­sai jellemtelen gazdáikkal együtt óriási károk okozói let­tek maroknyi népünk létéért va­ló küzdelmében, - elferdítve egy nemzet öntudatának érté­kelését, szabad társadalomként feltüntetve milliók elnyomását. Elgondolkodhatunk azon, mit jelent egy nemzetnek a mo­hácsi vésztől napjainkig majd fél évezreden át idegen hatal­mak kiszolgáltatottja lenni, a valóságtól elferdített, hamis társadalmi tudattal élni. De bár­mily sebeket is ejtettek az ide­gen elnyomók megtépázott or­szágunk vonagló testén, ennyi évszázadon át is megmarad­tunk magyarnak, a ránk törő hó­dítók pedig - a török, a Habs- burg-birodalom - szétestek, és nagy keleti szomszédunk népe­inek önállósodási akaratával mi lesz e birodalommal is? Mint a zsidóknak a biblia, úgy adott nekünk erőt az a meg­hitt nemzeti öntudat, hogy annyi véráldozat és szenvedés után sem tudtak bennünket el­pusztítani, más népekbe beol­vasztani, mert akiknek olyan ősei vannak, mint a Hunyadiak, Dózsa, Rákóczi, Kossuth és mindazok, akiknek nevei örök időkre beíródtak hazánk és Eu­rópa történetébe - mindezeknek késői utódaiból nem lehetett az elnyomóknux hűséges rabszol­gát nevelni. Gondolhatta-e Hunyadi Já­nos, hogy Európát megmentő gőzelme után a keresztény vi­lágban örök időkig megszólaló déli harangszó tartotta bennünk évszázadok óta a reményt a jobb, a szabadabb életbe vetett hitet, mely erőt adott, hogy a véres viharok után is megma­radjunk? S gondolhatta-e, hogy halála után 700 évvel országa idegen hatalmak prédájává vá­lik, s évszázadok gyötrelmei után ismét szabad lesz? Hogy késői utódai 1991 .június 30-án ismét hararigszóval emlékez­nek egy másik hatalomtól való megszabadulásra? Bizonyára örülne, hogy hazája népét soha nem tudta megtörni az önkény, a zsarnokság. Nem lehet megindultság nél­kül gondolni arra a csaknem fél évezredre, amelyben oly sok sanyargatásban, elnyomásban volt osztályrészünk. S nem le­het közömbös kis hazánkban egyetlen embernek sem, mit je­lent a függetlenné válás, amikor milliók várják reménykedve az előrehaladásunkat gátló viták megszűnését, hogy érvényesül­ni tudjon szabad hazánkban az azalkotókészség, mely márany- nyi hírnevet szerzett dicső nem­zetünknek szerte a világon. Guth Sándor Szolnok Az új Néplap politikai vitafóruma Volt munkaszolgálatosok! 40 éves bajtársi találkozó A MUSZ 1951-56. Szövetség (volt munkaszolgálatos katonák) orszá­gos vezetősége legutóbbi ülésén úgy határozott, hogy az első behívások 40. évfordulóját országosan, közösen kívánja megünnepelni. A szöveség 1990 decemberében alakult meg. Célunk: korunkhoz és erőnkhöz mérten segíteni hazánk kilábalását jelenlegi nehéz gazdasági helyzetéből. Tesszük ezt utódaink biztosabb és boldogabb jövője érdeké­ben! Nem akarunk mi senkin bosszúállást alkalmazni, de erkölcsi megbe­csülést és elismerő bánásmódot joggal elvárhatunk és el is várunk. Szövetségünk tagjai nem csak az 1951 -56-os években voltak lealacso­nyító bánásmód részesei, de utána még évekig megkülönböztetett, félre­állított állampolgárok maradtak. Ezen szégyellnivalónk nincsen, de azt hiszem, elhalt bajtársaink nevében is mondhatom, mindnyájan magunk­kal visszük szívünkben a tüskét a sírba. Ezért akik megtehetjük, menjünk el erre a találkozóra minél többen! Ünnep ez nekünk és emlékezés! Előadóink: dr.Hasznos Miklós országgyűlési képviselő, országos el­nök és több, magas beosztású, volt MUSZ-os katona. A találkozó ideje és helye: 1991. július 13,. délelőtt 10 óra, 1145, (XlX.ker.) Budapest, Colombus utca 11 szám. Szükség esetén bővebb felvilágosítást ad: Orosz Sádnor 5300 Karcag, Kisújszállási út 11. Saját pártjáról pedig elkeseredet­ten így ír: „Az MSZDP vezetőségét súlyos történelmi felelősség terheli. Az egymás ellen folytatott belső har­cok a pártot jelentéktelen töredék­párttá züllesztették, politikai felada­tok megoldására alkalmatlanná, mű­ködésképtelenné tették ’ ’. Visszatérve a bevezetőben emlí­tett cikkre: nem értelmes dolog, ha egyik párt alkot hamis ítéletet a má­sikról. Mi azt valljuk, hogy progra­munkkal, higgadt parlamenti és helyi politizálásunkkal a választók bizal­máért kell versenyeznünk. A ben­nünket ért támadásokért azért nem neheztelünk, mert ha van alapjuk, abból tanulni lehet, és hozzásegíthet a jobb munkához. Nem tudunk azon­ban mit kezdeni a vádaskodással, a politikai szélhámossággal. Szerintünk súlyosan téved, aki azt hiszi, hogy értékek, eszmék kisajátít­hatok, azokból mások kirekeszthe- tők. A politikai tényezőket a válasz­tók szemében programjuk és tetteik minősítik. A Szocialista Párt a cikk szerzőjé­nek állításával szemben nem átfesti magát és nem kívánja feledtetni re- formkommunistamúltját. Pártunkaz 1989. októberi megalakulás óta eltelt rövid idő alatt is törvényszerű és tör­ténelmi utat járt be, alapos és demok­ratikus vita eredményeként haladta meg korábbi álláspontját. Számunk­ra a politika lényege, hogy az élet által felvetett új kérdésekre próbál­junk meg a bérből, fizetésből és nyugdíjból élők érdekeit szolgáló új és én’ényes válaszokat adni. Mivel az egyenlőség és igazságos­ság jegyében mindenféle megbé­lyegzést elutasítunk, nem érthetünk egyet a korábbi gazdasági vezetők egységes kiátkozásával sem. Sokan vannak közöttük is, akik jól képzet­tek, tehetségesek, tisztességesek, és a kialakulóban lévő piaci viszonyok között is képesek helytállni. Velük kapcsolatban kizárólag az alkalmas­ságot és eredményességet ismerjük el követhető szempontnak. Igent mondunk a piacgazdaságra, de csak a társadalmi igazságosság alapelveinek figyelembevételével. Alternatívát kínálunk a tőke és mun­ka ellentétének csillapításában, a tu­lajdonváltás társadalmi ellenőr­zésében, a szövetkezeti és a szak- szervezeti mozgalommal való együttműködésben, a nemzeti és nemzetközi tudat összeegyeztetésé­ben, a környezetvédelemben. Együttműködésre törekszünk mindenkivel, aki hasonló értékeket követ. Ezért vettünk részt a sárospa­taki találkozón, és ezért tekintünk nagyrabecsüléssel azokra, akik hoz­zánk hasonlóan követésre méltónak tekintik Kéthly Anna munkásságát, aki következetesen kiállt a demokra­tikus szocializmus elve mellett, és a jobboldallal semmiféle közösséget nem vállalt. Nehéz vagy lehetetlen azonban együttműködni olyan vezetőkkel, akik két megsemmisítő választási vereségből sem tanultak semmit. To­vább folytatják kicsinyes civakodá- sukat, a munkások parlamenti képvi­seletére megmosolyogtató módon a kistulajdonosok pártját akarják fel­kérni, és nem hagynak fel a baloldali érzelmű emberek számára visszata­szító szocialista ellenes kirohanása­ikkal. Akarva- akaratlanul, afeudális konzervativizmus újraélesztésének részeseivé válnak azok, akik a szo­cialistákat lekommunistázzák és közben a kisgazdákkal kötendő szö­vetség létrehozásán fáradoznak. Szerintünk a szociáldemokráciát vállaló pártok jövőjét nem az fogja eldönteni, hogy akad-e közöttük olyan, amelyik önmagát egyedül hi­telesnek nevezi ki, hanem az, hogy képesek lesznek-e a társadalom szá­mára baloldali alternatívát kínálni. A szocialisták őszintén remélik, hogy végre az MSZDP-ben is egyre több elméleti igénnyel gondolkodni képes, politikai cselekvésre alkal­mas, szociáldemokratához méltóan toleráns, párbeszédképes, a válasz­tók részéről támogatható vezető kap a tagságtól demokratikus felhatal­mazást a szociáldemokrácia hiteles képviseletéhez. Mi minden bennünket ért rágal­mazás ellenére továbbra is minden­kivel készek vagyunk együttműköd­ni, aki végre hajlandó megérteni, hogy a pártoknak nem egymással, hanem a társadalom súlyos gondjai­nak a megoldásával kell foglalkozni­uk. Ennek szellemében született „Van jobb út!” című válságkezelő programunk, melynek ismertetésére e hasábokon hamarosan visszaté­rünk. Iváncsik Imre a Magyar Szocialista Párt Szolnok Városi Szervezetének elnöke A Fidesznek MDF: Sajnáljuk... Az Új Néplap 1991. június 19-i számában „Napirenden az egyházi ingatlanok” cím­mel a szolnoki Fidesz-csoport fejtette ki ál­láspontját a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényja­vaslatról. A fiatal demokraták álláspontja az, hogy a törvényjavaslat szakmailag elfogad­hatatlan, általa a kormány szavahihetősége ismét csorbát szenvedett, károsítja az egész társadalmat, káros társadalmi feszültségeket gerjeszt, mivel mindenkit kedvezőtlen hely­zetbe hoz, ráadásul magát a kormányt is hát­rányosan érinti. Ezúton szabadjon felhívnunk a cikk szer­zőinek figyelmét egy-két, általunk lényeges­nek tartott körülményre: A letűnt rendszer képviselői egyik fő ellen­felüknek az egyházakat tekintették, s hata­lomra jutásukkor központi feladatul tűzték ki az egyház társadalmi befolyásának meg­szüntetését, az egyházi szervezetek szétzú­zását. Ezt a feladatot - mint tudjuk - könyör­telenül. brutálisan végre is hajtották. Felvetődik a kérdés, hogy a kommunista vezetők miért támadtak olyan dühödten az egyházi szervezetekre, azok képviselőire. Ennek magyarázata az, hogy a hitben nevel­kedett ember szilárd erkölcsi tartással ren­delkezik, világnézeténél fogva a diktatúra urai nem tudják bábuként rángatni, így gátja a diktatórikus társadalmi berendezkedés ki­teljesedésének. A egyházi javak állami tulajdonba vétele teljes mértékben törvénytelen volt, amit fel­tételezéseink szerint a Fidesz szolnoki cso­portja sem von kétségbe. A szóban forgó törvénytervezettel a kormánynak éppen az volt a célja, hogy egy törvénytelen állapotot korrigáljon, valamiféle elégtételt adjon a tör­vénytelenségek elszenvedőinek. Nem gon­dolhatja komolyan a Fidesz, hogy ezzel a cselekedetével a kormányt károkozás szán­déka vezetné, és azt sem, hogy a törvényte­lenségek részleges kiküszöbölését célzó tö- vénytervezet alkotmányellenesnek minősül­het. Közismert, hogy országunk nemcsak gaz­dasági válságtünetekkel küszködik, hanem a társadalom mély erkölcsi problémákkal kényszerül szembesülni. Az amoralitás szé­leskörű elterjedésének éppen azért nyílt le­hetősége, mert a szocialistának nevezett rendszerekben a keresztény egyházak nem tudták betölteni feladatukat, hiszen a hata­lom tevékenységüket igen szűk területre szo­rította. Ahhoz, hogy egy új társadalmat tudjunk létrehozni, szükségünk van szilárd erkölcsi tartással rendelkező emberekre, és ezen nagy feladat végrehajtásában döntő szerepük lesz a különféle egyházi szervezeteknek (legfő­képpen az oktatás területén), és ezt a szerepet az egyházak tárgyi feltételek nélkül nem tud­ják vállalni. Teljes mértékben hamis a Fidesz azon be­állítása, hogy az egyházi tulajdon rendezése hátrányosan érint más szervezeteket, hiszen a szóban forgó törvényjavaslat nem azt cé­lozza, hogy a meglévő szervezetek működé­sét felszámolja. Nyilván ezek megfelelő el­helyezése is biztosítva lesz. Számunkra érthetetlen a Fidesz azon meg­nyilvánulása, mely szerint „...egy modem államban nem lehet indokolt politikai szere­pének növelése, vagy a régi privilégiumnak a visszaadása’ ’ - mármint az egyházé. Sze­retnénk tudni, hogy az általunk nagyrabe- csült szolnoki Fidesz-csoport milyen privilé­giumra gondol? Amennyiben a lelki-, vallási szolgálat, az oktatás, a betegápolás privilégi­umnak számít, akkor mi azt mondjuk, hogy az egyházak igenis kapják vissza ezeket a privilégiumokat, hiszen látjuk, hogy a fen­tebb említett területeken milyen súlyos gon­dok tapasztalhatók. Sajnáljuk, hogy a Fidesz ahelyett, hogy konszenzusra törekedne, ismételten a kor­mányzatot támadja, oly hibák elkövetésével vádolva, amelyeket el sem követett. Felme­rül ezen a területen is a politikai felelősség kérdése. Vajon vezet-e valahova az állandó tagadás, mindenféle konstruktivitás nélkül? Bízunk benne, hogy idővel politikai partne­reink szert tesznek egy kis szerénységre és önmérsékletre. Most csak azt tudjuk monda­ni: sajnáljuk. MDF Szolnoki Szervezete A beérkezett anyagok tartalmáért szerkesztőségünk nem vállal felelős­séget!

Next

/
Oldalképek
Tartalom