Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)
1991-06-26 / 147. szám
Nyílt tér 1991. JUNIUS 26. Honfitársaink! Mottó: Hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban... (Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról) Elérkezett az alig várt nap, június 30-a. Már két hete egyetlen idegen katona sem állomásozik hazánk földjén. Ez a nap a magyar függetlenség napjaként bizonyos, hogyméltó helyet vív ki magának legszentebb ünnepeink között. A függetlenség napja nem lehet, és ma különösen nem lehet a féktelen vigasságé, de legyen a megindult emlékezés napja! A harangzúgás közepette emlékezzünk leg- jobbjainkra, neves és névtelen hőseinkre, akik mindenüket feláldozták függetlenségi harcaink során. És emlékezzünk azokra az idegen hősökre is, akik életüket áldozván, örök nyugalomra hazánk földjében találva, nem tudhatták: zsarnokot szolgáltak. Bilincstelen, nyitott kezünkkel intünk búcsút az utolsó katonának, aki maga is rabként szolgálta közös zsarnokunkat. Ünnepeljünk megfontolt méltósággal, lelkűnkben a függetlenség büszke tudatával, szívünkben a megbékélés csodájával. Szívünk békéjét elküldjük minden népnek, haragunk a zsarnokságnak szólt! Magyar Demokrata Fórum Megyei Elnöksége MSZP -válasz az MSZDP-nek Baloldali alternatívát! Tulajdonképpen köszönettel tartozom az MSZDP megyei titkárának azért, hogy a Nyílt tér hasábjain a Magyar Szocialista Pártot „népszerűsíti”. Cikkét mégsem hagyhatom válasz nélkül, mert e rovat olvasóinak tudniuk kell, hogy az említett szerző otromba és értelmetlen támadása a tényeket figyelmen kívül hagyja. Figyelemre méltó azonban a Népszabadság 1991 .június 20-i számának hetedik oldalán közölt cikk, amelyben Asztalos Sándor, Kéthly Anna egykori munkatársa így vélekedik a sárospataki fórumról: „Az utóbbi két év legsikerültebb, legkulturáltabb szociáldemokrata rendezvénye volt. Örülök, hogy ennek a konferenciának egyik összehívója lehettem.” Június 30-ra Függetlenek lettünk Parányi hazánk millióinak szívében parázslik különös gondolat e napokban érzelemvilágtól függően - kinek ilyen, kinek másmilyen, de azt hiszem, kevés ember van, aki ne arra gondolna: végre, annyi év után itt a függetlenség! Mert a történelmi tényt, ha hosszabb ideig is, elferdíteni lehet, de megmásítani nem. Talán bizonyságtétel is erre sokat szenvedett hazánk 1100 éves véres eseményeinek - különböző hatalmon lévő elnyomóknak hamis krónikásai, akik - habár sokfajta módon, de végüli s eltűntek a történelem szemétdombjának süllyesztőjében, becstelen gazdáikkal együtt. Sajnos árulók és rémuralmukat napfényes színben feltüntető lakájok mindig voltak. Gondoljunk csak a török időkre, a 400 éves Habsburg-uralmat kiszolgálók dicstelen szerepére, a közelmúlt német militarizmu- sának segítőire, majd a történelem egyik legnagyobb zsarnokának, a kommunizmust milliók vérével terjesztő grúz diktátor talpnyalóira, akik a generalisszimusz kézlegyintésére végeztek sok ártatlan hazánkfiával és íratták kényük-kedvük szerint a meghamisított történelmet. Minden kor idegen elnyomói, ittlétüknek illetékességét hű kiszolgálóik a nép megvédésével próbálták magyarázni. És így volt ez 1945- ben és 1956-ban is. Emlékszem 1956 decemberére. Sok katona uniformisán a meggyőződés Kossuth-címeres jelvénye, s ráírva: 1956. És a szigorú parancs: „akinek zubbonyán ott van a jelvény, azonnal vegye le, ha nem akar hadbíróság elé kerülni... mert október 23-tól november 4-ig nem forradalom, hanem szőröstől- bőröstől ellenforradalom volt ”. (És az utána lévő eseményeket, a megtorlásokat, a Hay- naut is felülmúló terrort - tudjuk!) Sajnos, évszázadokon át e dicstelen korok hamis krónikásai jellemtelen gazdáikkal együtt óriási károk okozói lettek maroknyi népünk létéért való küzdelmében, - elferdítve egy nemzet öntudatának értékelését, szabad társadalomként feltüntetve milliók elnyomását. Elgondolkodhatunk azon, mit jelent egy nemzetnek a mohácsi vésztől napjainkig majd fél évezreden át idegen hatalmak kiszolgáltatottja lenni, a valóságtól elferdített, hamis társadalmi tudattal élni. De bármily sebeket is ejtettek az idegen elnyomók megtépázott országunk vonagló testén, ennyi évszázadon át is megmaradtunk magyarnak, a ránk törő hódítók pedig - a török, a Habs- burg-birodalom - szétestek, és nagy keleti szomszédunk népeinek önállósodási akaratával mi lesz e birodalommal is? Mint a zsidóknak a biblia, úgy adott nekünk erőt az a meghitt nemzeti öntudat, hogy annyi véráldozat és szenvedés után sem tudtak bennünket elpusztítani, más népekbe beolvasztani, mert akiknek olyan ősei vannak, mint a Hunyadiak, Dózsa, Rákóczi, Kossuth és mindazok, akiknek nevei örök időkre beíródtak hazánk és Európa történetébe - mindezeknek késői utódaiból nem lehetett az elnyomóknux hűséges rabszolgát nevelni. Gondolhatta-e Hunyadi János, hogy Európát megmentő gőzelme után a keresztény világban örök időkig megszólaló déli harangszó tartotta bennünk évszázadok óta a reményt a jobb, a szabadabb életbe vetett hitet, mely erőt adott, hogy a véres viharok után is megmaradjunk? S gondolhatta-e, hogy halála után 700 évvel országa idegen hatalmak prédájává válik, s évszázadok gyötrelmei után ismét szabad lesz? Hogy késői utódai 1991 .június 30-án ismét hararigszóval emlékeznek egy másik hatalomtól való megszabadulásra? Bizonyára örülne, hogy hazája népét soha nem tudta megtörni az önkény, a zsarnokság. Nem lehet megindultság nélkül gondolni arra a csaknem fél évezredre, amelyben oly sok sanyargatásban, elnyomásban volt osztályrészünk. S nem lehet közömbös kis hazánkban egyetlen embernek sem, mit jelent a függetlenné válás, amikor milliók várják reménykedve az előrehaladásunkat gátló viták megszűnését, hogy érvényesülni tudjon szabad hazánkban az azalkotókészség, mely márany- nyi hírnevet szerzett dicső nemzetünknek szerte a világon. Guth Sándor Szolnok Az új Néplap politikai vitafóruma Volt munkaszolgálatosok! 40 éves bajtársi találkozó A MUSZ 1951-56. Szövetség (volt munkaszolgálatos katonák) országos vezetősége legutóbbi ülésén úgy határozott, hogy az első behívások 40. évfordulóját országosan, közösen kívánja megünnepelni. A szöveség 1990 decemberében alakult meg. Célunk: korunkhoz és erőnkhöz mérten segíteni hazánk kilábalását jelenlegi nehéz gazdasági helyzetéből. Tesszük ezt utódaink biztosabb és boldogabb jövője érdekében! Nem akarunk mi senkin bosszúállást alkalmazni, de erkölcsi megbecsülést és elismerő bánásmódot joggal elvárhatunk és el is várunk. Szövetségünk tagjai nem csak az 1951 -56-os években voltak lealacsonyító bánásmód részesei, de utána még évekig megkülönböztetett, félreállított állampolgárok maradtak. Ezen szégyellnivalónk nincsen, de azt hiszem, elhalt bajtársaink nevében is mondhatom, mindnyájan magunkkal visszük szívünkben a tüskét a sírba. Ezért akik megtehetjük, menjünk el erre a találkozóra minél többen! Ünnep ez nekünk és emlékezés! Előadóink: dr.Hasznos Miklós országgyűlési képviselő, országos elnök és több, magas beosztású, volt MUSZ-os katona. A találkozó ideje és helye: 1991. július 13,. délelőtt 10 óra, 1145, (XlX.ker.) Budapest, Colombus utca 11 szám. Szükség esetén bővebb felvilágosítást ad: Orosz Sádnor 5300 Karcag, Kisújszállási út 11. Saját pártjáról pedig elkeseredetten így ír: „Az MSZDP vezetőségét súlyos történelmi felelősség terheli. Az egymás ellen folytatott belső harcok a pártot jelentéktelen töredékpárttá züllesztették, politikai feladatok megoldására alkalmatlanná, működésképtelenné tették ’ ’. Visszatérve a bevezetőben említett cikkre: nem értelmes dolog, ha egyik párt alkot hamis ítéletet a másikról. Mi azt valljuk, hogy programunkkal, higgadt parlamenti és helyi politizálásunkkal a választók bizalmáért kell versenyeznünk. A bennünket ért támadásokért azért nem neheztelünk, mert ha van alapjuk, abból tanulni lehet, és hozzásegíthet a jobb munkához. Nem tudunk azonban mit kezdeni a vádaskodással, a politikai szélhámossággal. Szerintünk súlyosan téved, aki azt hiszi, hogy értékek, eszmék kisajátíthatok, azokból mások kirekeszthe- tők. A politikai tényezőket a választók szemében programjuk és tetteik minősítik. A Szocialista Párt a cikk szerzőjének állításával szemben nem átfesti magát és nem kívánja feledtetni re- formkommunistamúltját. Pártunkaz 1989. októberi megalakulás óta eltelt rövid idő alatt is törvényszerű és történelmi utat járt be, alapos és demokratikus vita eredményeként haladta meg korábbi álláspontját. Számunkra a politika lényege, hogy az élet által felvetett új kérdésekre próbáljunk meg a bérből, fizetésből és nyugdíjból élők érdekeit szolgáló új és én’ényes válaszokat adni. Mivel az egyenlőség és igazságosság jegyében mindenféle megbélyegzést elutasítunk, nem érthetünk egyet a korábbi gazdasági vezetők egységes kiátkozásával sem. Sokan vannak közöttük is, akik jól képzettek, tehetségesek, tisztességesek, és a kialakulóban lévő piaci viszonyok között is képesek helytállni. Velük kapcsolatban kizárólag az alkalmasságot és eredményességet ismerjük el követhető szempontnak. Igent mondunk a piacgazdaságra, de csak a társadalmi igazságosság alapelveinek figyelembevételével. Alternatívát kínálunk a tőke és munka ellentétének csillapításában, a tulajdonváltás társadalmi ellenőrzésében, a szövetkezeti és a szak- szervezeti mozgalommal való együttműködésben, a nemzeti és nemzetközi tudat összeegyeztetésében, a környezetvédelemben. Együttműködésre törekszünk mindenkivel, aki hasonló értékeket követ. Ezért vettünk részt a sárospataki találkozón, és ezért tekintünk nagyrabecsüléssel azokra, akik hozzánk hasonlóan követésre méltónak tekintik Kéthly Anna munkásságát, aki következetesen kiállt a demokratikus szocializmus elve mellett, és a jobboldallal semmiféle közösséget nem vállalt. Nehéz vagy lehetetlen azonban együttműködni olyan vezetőkkel, akik két megsemmisítő választási vereségből sem tanultak semmit. Tovább folytatják kicsinyes civakodá- sukat, a munkások parlamenti képviseletére megmosolyogtató módon a kistulajdonosok pártját akarják felkérni, és nem hagynak fel a baloldali érzelmű emberek számára visszataszító szocialista ellenes kirohanásaikkal. Akarva- akaratlanul, afeudális konzervativizmus újraélesztésének részeseivé válnak azok, akik a szocialistákat lekommunistázzák és közben a kisgazdákkal kötendő szövetség létrehozásán fáradoznak. Szerintünk a szociáldemokráciát vállaló pártok jövőjét nem az fogja eldönteni, hogy akad-e közöttük olyan, amelyik önmagát egyedül hitelesnek nevezi ki, hanem az, hogy képesek lesznek-e a társadalom számára baloldali alternatívát kínálni. A szocialisták őszintén remélik, hogy végre az MSZDP-ben is egyre több elméleti igénnyel gondolkodni képes, politikai cselekvésre alkalmas, szociáldemokratához méltóan toleráns, párbeszédképes, a választók részéről támogatható vezető kap a tagságtól demokratikus felhatalmazást a szociáldemokrácia hiteles képviseletéhez. Mi minden bennünket ért rágalmazás ellenére továbbra is mindenkivel készek vagyunk együttműködni, aki végre hajlandó megérteni, hogy a pártoknak nem egymással, hanem a társadalom súlyos gondjainak a megoldásával kell foglalkozniuk. Ennek szellemében született „Van jobb út!” című válságkezelő programunk, melynek ismertetésére e hasábokon hamarosan visszatérünk. Iváncsik Imre a Magyar Szocialista Párt Szolnok Városi Szervezetének elnöke A Fidesznek MDF: Sajnáljuk... Az Új Néplap 1991. június 19-i számában „Napirenden az egyházi ingatlanok” címmel a szolnoki Fidesz-csoport fejtette ki álláspontját a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslatról. A fiatal demokraták álláspontja az, hogy a törvényjavaslat szakmailag elfogadhatatlan, általa a kormány szavahihetősége ismét csorbát szenvedett, károsítja az egész társadalmat, káros társadalmi feszültségeket gerjeszt, mivel mindenkit kedvezőtlen helyzetbe hoz, ráadásul magát a kormányt is hátrányosan érinti. Ezúton szabadjon felhívnunk a cikk szerzőinek figyelmét egy-két, általunk lényegesnek tartott körülményre: A letűnt rendszer képviselői egyik fő ellenfelüknek az egyházakat tekintették, s hatalomra jutásukkor központi feladatul tűzték ki az egyház társadalmi befolyásának megszüntetését, az egyházi szervezetek szétzúzását. Ezt a feladatot - mint tudjuk - könyörtelenül. brutálisan végre is hajtották. Felvetődik a kérdés, hogy a kommunista vezetők miért támadtak olyan dühödten az egyházi szervezetekre, azok képviselőire. Ennek magyarázata az, hogy a hitben nevelkedett ember szilárd erkölcsi tartással rendelkezik, világnézeténél fogva a diktatúra urai nem tudják bábuként rángatni, így gátja a diktatórikus társadalmi berendezkedés kiteljesedésének. A egyházi javak állami tulajdonba vétele teljes mértékben törvénytelen volt, amit feltételezéseink szerint a Fidesz szolnoki csoportja sem von kétségbe. A szóban forgó törvénytervezettel a kormánynak éppen az volt a célja, hogy egy törvénytelen állapotot korrigáljon, valamiféle elégtételt adjon a törvénytelenségek elszenvedőinek. Nem gondolhatja komolyan a Fidesz, hogy ezzel a cselekedetével a kormányt károkozás szándéka vezetné, és azt sem, hogy a törvénytelenségek részleges kiküszöbölését célzó tö- vénytervezet alkotmányellenesnek minősülhet. Közismert, hogy országunk nemcsak gazdasági válságtünetekkel küszködik, hanem a társadalom mély erkölcsi problémákkal kényszerül szembesülni. Az amoralitás széleskörű elterjedésének éppen azért nyílt lehetősége, mert a szocialistának nevezett rendszerekben a keresztény egyházak nem tudták betölteni feladatukat, hiszen a hatalom tevékenységüket igen szűk területre szorította. Ahhoz, hogy egy új társadalmat tudjunk létrehozni, szükségünk van szilárd erkölcsi tartással rendelkező emberekre, és ezen nagy feladat végrehajtásában döntő szerepük lesz a különféle egyházi szervezeteknek (legfőképpen az oktatás területén), és ezt a szerepet az egyházak tárgyi feltételek nélkül nem tudják vállalni. Teljes mértékben hamis a Fidesz azon beállítása, hogy az egyházi tulajdon rendezése hátrányosan érint más szervezeteket, hiszen a szóban forgó törvényjavaslat nem azt célozza, hogy a meglévő szervezetek működését felszámolja. Nyilván ezek megfelelő elhelyezése is biztosítva lesz. Számunkra érthetetlen a Fidesz azon megnyilvánulása, mely szerint „...egy modem államban nem lehet indokolt politikai szerepének növelése, vagy a régi privilégiumnak a visszaadása’ ’ - mármint az egyházé. Szeretnénk tudni, hogy az általunk nagyrabe- csült szolnoki Fidesz-csoport milyen privilégiumra gondol? Amennyiben a lelki-, vallási szolgálat, az oktatás, a betegápolás privilégiumnak számít, akkor mi azt mondjuk, hogy az egyházak igenis kapják vissza ezeket a privilégiumokat, hiszen látjuk, hogy a fentebb említett területeken milyen súlyos gondok tapasztalhatók. Sajnáljuk, hogy a Fidesz ahelyett, hogy konszenzusra törekedne, ismételten a kormányzatot támadja, oly hibák elkövetésével vádolva, amelyeket el sem követett. Felmerül ezen a területen is a politikai felelősség kérdése. Vajon vezet-e valahova az állandó tagadás, mindenféle konstruktivitás nélkül? Bízunk benne, hogy idővel politikai partnereink szert tesznek egy kis szerénységre és önmérsékletre. Most csak azt tudjuk mondani: sajnáljuk. MDF Szolnoki Szervezete A beérkezett anyagok tartalmáért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget!
