Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-24 / 145. szám

1991. JÚNIUS 24. 5 Az Uj Néplap Martfűn A szervezettség nyolcvan százalékon felüli Változatlan a bizalom a szakszervezetben? Hosszú évtizedek teltek el, amíg a Tisza Cipőgyárban nőt választottak a szakszervezet élé­re. Igaz, ez már nem az a szak- szervezet, bár nevében változat­lanul a Bőripari Dolgozók Szak- szervezetének vallja magát, s azt se titkolja, hogy a budapesti köz- pontján keresztül a Magyar Szakszervezetek Országos Ta­nácsához tartozik. Kovács Já- nosné, a Tisza cipőgyári szak- szervezeti tagok bizalma alapján vezeti a harmincöt tagú szakszer­vezeti tanácsot. Persze, a helyi szakszervezetben nem dolgozik már annyi függetlenített „funk­cionárius”, mint valamikor. Mindössze négyen osztoznak a szakszervezeti irodán a szerte­ágazó feladatok megvalósításá­ban. A szakszervezeti „függetle­nítettek” függetlenségét az is biztosítja, hogy bérüket a szak- szervezet pénzéből, a tagdíjak­ból fizetik. De hát mennyien is vannak, akik változatlanul a szakszervezethez húznak a cipő­gyárban?- A szervezettségünk nyolcvan százalék fölött van - mondja Ko- vácsné, akit sokan Magdikénak szólítanak a nagy gyárban. - Igaz, lehet valamivel több is, de kevesebb nem, ez biztos. A régi szakszervezeti feladatokból sok megmaradt, vagy kis változással megújhodott. Egy a fontos, hogy a most négy és fél ezer körüli gyári állomány érezze, mellette van, személyes jó viszonyban van vele a szakszervezet. Ez kü­lönben az álmom is, a személyes, jó kapcsolatok erősítése ebben a - mondjuk meg - rendkívül nehéz helyzetben. A bérbizottságunk munkáját tartjuk talán a leglé­nyegesebbnek, hiszen az állandó egyeztetés, a vállalati megegye­zés a dolguk. Persze, a legtöbb munka a bizalmiaknak jut, hi­szen ők vannak a helyszínen, ők a legjobb ismerői annak a közös­ségnek, amely megválasztotta őket, akiktől bizalmat kaptak, hogy szó szerint mondjam. Száz­ötven szakszervezeti bizalmi dolgozik, s rögtön itt kell megje­gyeznem, hogy ebben a számban benne vannak a tiszakeszi, a me­zőtúri és a kunszentmártoni gyá­raink is, csakúgy, mint mikor a főbizalmiakat számolom - ők hu­szonegyen vannak.- Gondolom, a szakszervezet pontosan a nehéz helyzetben a segélyezést is fontos feladatának tartja.- Igen, változatlanul adunk szülési, temetési és rendkívüli szociális segélyt, s új, hogy üdü­lési támogatást is. A tagdíjakból szakszervezeti tagjaink segélye­zésére 1,8 millió forintunk van az idén, de a vállalati segélyalap kétmillió. Ebből a pénzből a nem szakszervezeti vagy más szak- szervezethez tartozó tagok is kaphatnak, ha a helyzet úgy hoz­za.- Ezek szerint működik más érdekképviselet is a gyárban?- Igen, az energián alakult egy önsegélyező érdek-képviseleti csoport, 30-35 körül van a létszá­ma, ezek az emberek kiléptek a bőrös szakszervezetből. Hadd mondjam meg, nincs - legalábbis így gondolom - semmi bajunk egymással, nem rivalizálunk. Sőt: együtt is dolgozunk, hiszen minden, a dolgozókat érintő tár­gyaláson ott van a képviselőjük.- A kánikula is arra ösztönöz, kérdezzek rá: hát az üdülés? Annyit hallani, hogy megdrá­gult, hogy alaposan meg kell gondolni és „koplalni” a nyári két hét gondtalan pihenést?- Még SZOT-beutalónak mondjuk, tehát a régi, központi beutalókból most 37-et kaptunk. Családos, szóló, körülbelül száz ember töltheti el szabadságát a szép üdülőkben. Például Siófo­kon most egy kétgyerekes csa­ládnak 8680 forintot kell fizetnie a 14 napért. Ha a férj, a feleség a gyár dolgozója, s mindketten szakszervezeti tagok, akkor fe­jenként 1000-1000 forintot ad a költségek enyhítésére a szak- szervezet, tehát mindjárt 6680 forint a két hét.- Sajnos, annyit itthon is el le­het költeni, különösen nyáron, ha nincs hobbi, gyümölcsös.- Mondom tovább: vállalati üdülőnk van Boglárlellén és Cserkeszőlőn. Cserkén a hétna­pos turnusokban napi száz forin­tért ebédet, vacsorát is kap a dol­gozó, Boglárlellén személyen­ként napi 160 forintért teljes el­látás jár. Igaz, így is csökken az üdülési „kedv”, de hát sajnos ez manapság természetes.- Martfű évtizedek óta híres arról, hogy nem felejti el idős dolgozóit.- Meglehetősen sok nehézség­gel, mert hiszen az évenkénti nyugdíjas találkozókra tényleg a fél országba címezzük a meghí­vókat - de hát ez, ugye, nem min­den. Főleg a nyugdíjasklubokon keresztül ismerjük öregjeink éle­tét. Itt, Martfűn, aztán Tiszaföld- váron és Homokon van egy-egy nyugdíjasklubunk. Adunk - ha kémek, mert hát kérni kell, eset­leg a környezet is javasolja - se­gélyt, aztán autóbuszt a kirándu­lásokhoz, és természetesen nekik is jár az üdülési beutaló.- Köszönjük a sok jó, leg­alábbis megnyugtató hírt. Azért el kellene azon gondolkoznia minden illetékesnek, hogy a júni­us 13-ára meghirdetett kétórás fi­gyelmeztető sztrájkra a martfűi cipőgyár munkásai közül mint­egy kilenc százalékban igent mondtak az emberek! Sőt: mi­után lefújták a sztrájkot, s beje­lentették, hogy egyezség szüle­tett, még inkább várják, figyelik, mi fog történni a megegyezés szellemében. És senki nem poli­tikai, hanem igenis gazdasági okokból mondott igent a sztrájk­ra. Az életért, hogy rákényszerít- sék azokat, akik illetékesek, eny­hítsenek valamit, a már lassan ki- bírhatatlanon. Nem, senki nem örült Martfűn se e végső elszánt­ság jelének, de módfelett kíván­csiak arra, ismerik-e, s mélységé­ben mennyire a munkások életét, nehézségeit azok, akik irányítják az országot? Uton-útfélen hallot­tunk lekicsinylő, szidással, elke­seredettséggel teli véleményeket. Megkeseredett emberektől, akik nem vesztették még el a munká­jukat, legfeljebb a hitüket abban, hogy lesz, lehet még jobb is az életük. Azért figyelni kéne rájuk! Pár­tatlanul a pártatlanokra! ______________ __________J T anácskozik az önkormányzat Június 17-én még „tartott” a 13-án elkezdődött önkormány­zati ülés. Úgy látszik, a testület a nyári szabadság előtt minden fontos kérdésben határozni akart. Mint megtudtuk, a ma­ratoni ülés napirendjén a kör­nyezetvédelemről, a lakásügyi jogszabályokról és az önkor­mányzati tulajdonban levő la­kások elidegenítéséről, a szennyvíztársulat létrehozásá­ról tárgyaltak többek között. Hol a boldogság kánikulában? Például a martfűi strandon Csodálkozással álltunk meg a martfűi strand bejáratánál. Nyomban el is hangzott a véle­mény: a martfűi strandnál talán az egész megyében nincs ol­csóbb. A gyerek- és diák-, vala­mint a katona- és nyugdíjasbelé­pő mindössze 15 forint, s min­denki más 25 forintot szurkolhat le a pénztárnál. Mindezért kelle­mes vizű nagymedencét, s a gye­rekeknek úszásoktatásra is kivá­ló kismedencét talál. Persze hogy vannak öltözők, zuhanyzók - még kis büfé is várja a kiéhezett strandolókat. És rengeteg szépen gondozott, tiszta, füves terület. Hétfőn jártunk ott, mint minden jól kezelt strandon ez a meden­cék vízcseréjének napja, itt se volt másképp, azaz a gyerekme­dencében megfelelő volt a víz­szint, ott ugyanis minden este cserélik, fertőtlenítik a vizet. Nem túl régi ez a strand, amelyet a nyolcvanas évek közepén kis kegyes csalásokkal „tanmeden­cének” építtetett a tanács. A strand sose volt nagyvállalati ke­zelésben - lehet, ez a titka olcsó­ságának? -, most a Városgond­nokság az üzemeltető, amelynek gazdasági vezetője, Papp Antal- né a fülledt irodában is enyhülés­ként mondja el történetét:- Igen, 1985. július 12-én he­lyezték üzembe, akkor tanuszo­da néven, s mindössze egy me­dencéje volt. Megjegyzem, a vá­roslakók rengeteg munkát vállal­tak létrehozásában, hiszen a martfűi strandolok addig Tisza- földvárra utaztak, ha lubickolni, napozni vágytak normális kör­nyezetben. Igaz, a város alatt itt a Tisza, de épp a mi területünkön strandolásra nincs megfelelő partja. A Rákócziújfalu határá­ban lévő tiszai szabad strand a megközelíthetősége miatt nem volt közkedvelt. így hát Martfű­nek is lett uszodája, s 1988-ban megépült, elkészült a kismeden- ce is, s azóta a martfűi gyerekek szervezett úszásoktatásban ve­hetnek részt. Sólyom Tamásné állt ezen a délelőttön a kismedence szélén. A Martos Flóra Általános Iskola nevelője második osztályos gye­rekekkel kedveltette a vizet, hogy tíz nap alatt valóban meg­szeressék, s egy kicsit az úszás tudományához is közel kerülje­nek. Mivel nehéz időket élünk, az se közömbös, mit fizet a szülő a tíznapos kurzusért. Nos, a kezdő legkisebbeknek uszodabelépő­vel együtt 400 forint a tíznapos tanfolyam, harmadiktól fölfelé pedig 500 forint. Sólyom Ta­másné különben 1982-ben kezd­te Martfűn a gyerekek úszások­tatását, igaz, ’85-ig ehhez még buszozott is a gyerekekkel Föld­várra. A kép elárulja, a kánikulai hő­ségben a gyerekek igazán élve­zik a vizet, a napsütést. És nem­csak a gyerekek, hiszen délidő­ben már felnőttekkel is megtelt a strand. Az első, igazi nyári va­sárnapon ötszáz körüli volt a strandon enyhülét keresők szá­ma. Gyógyászati centrum Neve meg terve van már a május­ban oly lepusztult állapotban kiürített János Vitéz vendéglőnek. Akkor ré­mülten jártuk körbe: a vendéglátás, mint tudjuk, nem tartozik a sikerága­zatok közé manapság, de hogy eny- nyire megviselt legyen egy nem is túl régen épített vendéglő, nos, az csak akkor látszott, amikor kipakoltak be­lőle. Most, júniusban már elkészültek hasznosítására a tervek: gyógyászati centrum lesz az egykori hangoskodá­sok színhelye. A tervdokumentáció szerint egy szakosított körzeti rende­lő, egy raktárral is rendelkező fitotéka és 200 négyzetméter alapterületű gyógyszertár lesz az egykori mulató­helyből. Amellett, hogy ennek min­den városlakó örül - hiszen mindmáig lakásban működött például a gyógy­szertár Martfűn -, a közelben lakók bizonyára igen megnyugodnak az önkrományzat döntésében. Az egészségügyi létesítmények ugyanis rendszerint csendben mű­ködnek ... írta és összeállította: Sóskúti Júlia Fotók: Korányi Éva Úgy hírlik, sok vitát szül ma­napság a városban a kábeltévé ügye. Sajnos, érdemleges infor­mációt nem tudtunk szerezni ez ügyben, mintha nem szívesen be­szélnének róla az emberek. Ha úgy gondolják, ebben az ügyben fölvállaljuk a vitát is: írják meg a kábeltévével kapcsolatos gond­Kábeltévé jaikat, akik olvassák a hónapról- hónapra rendszeresen megjelenő összeállításunkat. Nemcsak utá­najárunk az ügynek, hanem kö­zöljük a hozzánk küldött rövid (!) véleményeket is. Az Új Néplap címzés mellé a borítékra írják rá: „A martfűi kábeltévé vitájá­hoz”. A leveleket július 6-ig küldjék el, hogy a legközelebbi összeál­lításban már helyet kapjanak az olvasói vélemények. Sok martfűi srácnak így kezdődött a va­káció: a műve­lődési központ­ban számítógé­pes versenyt hirdettek. Hiá­ba volt az idei nyár legmele­gebb napja - árnyékban is harmincöt fok délidöben a hűvös klubte­remben a gye­rekek igazán jól szórakoz­tak. Városi sportegyesület Pártolótagok kerestetnek!- Igen, sokan magával együtt nagyon sajnálják, hogy a kézilabda már csak emlékeinkben szerepel. Most, az egye­sület megalakulása után is fölvetődött már, hogy ha új szakosztályt lesz ked­vünk, lehetőségünk alakítani, az föltét­lenül a kézilabda legyen!- Az egyesület elnöke nyilván nem­csak sportbarát.- Igen, labdarúgó voltam sokáig, de most már csak azt nyilatkozhatom: sportszerető ember vagyok. Ezért vál­laltam az első városi egyesület meg­tisztelő megbízását is. Az áprilisban megalakult Martfűi Városi Sportegyesület társadalmi elnö­ke Benedek Kálmán, a Cipőgyár Rt. szállítási osztályvezetője. Azt mondja, elején vannak még a szervezet kialakí­tásának is, hiszen most látogatják végig a város üzemeit, hogy pártolókat, tá­mogatókat (a legújabb divatos szó szer- rint szponzorokat) találjanak a tekinté­lyes üzemekben. Ugye, a sportra min­dig ráfért a támogatás, most pedig miért is lenne kivétel?- Száznyolcvan igazolt labdarúgónk van, a karateszakosztályban nyolcvan, az asztaliteniszben és a sakkban 22-22 a létszám, a természetjáró szakosztály pedig most százhúsz lelkes amatőrt tö­mörít. Ezzel megmondtam a sportága­kat is, legfeljebb annyit hozzáteszek, hogy a labdarúgók a most zárult me­gyei első osztályú bajnokságban a ne­gyedik helyen végeztek, az ifjúsági csapatunk pedig már második éve első. Az asztaliteniszezők is a megyei első osztályban bűvölik a labdát, s ezek a sportolók egyben a városi egyesület tagjai is.- Kicsit elszomorító, hogy a felsoro­lásban nem hangzott el a valamikori bűvös, hihetetlen tömegeket érdeklő sportág, a kézilabda. Elárvult a lakóte­lep közepén az egykori nagy küzdel­mek színtere, a salakos pálya is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom