Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)
1991-06-24 / 145. szám
1991. JÚNIUS 24. \ Hazai körkép 3 PapUCSUZem TXSZCLUOOTX, A munkanélküliség enyhítésére a tiszaugi önkormányzat új munkalehetőséget teremtett: az Eltex Műszaki Fejlesztő és Menedzser Kft. karcagi telepével fűzősen papucsüzemet létesített. Az önkormányzat a régi óvodát alakította át, amelyben tizenöt embernek tudnak munkát biztosítani. (Fotó: T.Z.) Az együttműködésen van a hangsúly Interjú Gy'óriné dr. Ceglédi Mártával, a Jászsági ^ Önkormányzatok Szövetségének elnökével- Mit tapasztalt, eddigi működésűk közelebb hozta egymáshoz a Jászság településeit? Mennyire sikerült megtalálni a közös hangot, hiszen Jászladánynak egészen más problémái, érdekei vannak, mint például Jászfény- szarunak vagy éppen Jászberénynek?- Az alapproblémák, például az infrastruktúra terén adódó hiányok meglehetősen azonosak. A telefon, a gázellátás és a szennyvízelvezetés gondjai szinte mindenütt felmerülnek. Az is igaz viszont, hogy az egyik településen nagyobb számban jelenik meg a munkanélküliség, de ki merné azt állítani, hogy ez másutt nem okoz majd feszültségeket? Másrészt én nem tudom, és nem is akarom megítélni, hogy konkrét településen éppen mi a legfontosabb gond, arra ott van a helyi önkormányzat.- Csak gazdasági természetű kérdésekkel foglalkoznak?- Korántsem. Például közös problémánk a nyelvoktatás ügye. Köztudottan hiányoznak a modem nyugati nyelvek oktatói az iskolákból. Kezdeményeztük, hogy legyen nyelvoktatási átképzés a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán, és ott elsősorban nekünk képezzenek szakembereket. Sok a beszédhibás gyerek, szükségünk van arra, hogy kijöjjön a logopédus és a nevelési tanácsadó-szolgálat, és a helyszínen nyújtson segítséget. Ide- kint, és nem bent Jászberényben.-Hogyan működik a szövetség? A polgármesterek és a két országgyűlési képviselő klubjaként, vagy mások is részt vesznek benne?- Többnyire valóban ők szoktak eljönni az ABC sorrendjében megtartott megbeszélésekre. Adott esetekben viszont szakértőket is bevonunk. Én például a telefonkérdés tárgyalásánál megkértem egyik képiselőnket, aki nálam sokkal jobban ért ehhez. A telefonhelyzet javítását célzó tender elbírálásába szintén bevontunk más szakértőket. De legalább ijyan fontos az a tapasztalatcsere, amely a polgármesterek között zajlik. A telefon telepítésénél például a nagykovácsi részvénytársaságnak a jánoshi- dai polgármester járt utána. Ezt követően elmondták tapasztalataikat, kitértek arra, hogy mire kell ügyelni, amit a további 16 polgármester hasznosíthat. Hasonló történt a Régioinveszttel kapcsolatban, melyről a jászárokszállási polgármester tájékozódott. Szólt arról az ajánlatról, melyet ők a Jászság fejlesztése területén adódó lehetőségek feltérképezése érdekében tehetnek. A vállalkozás a kívülálló friss szemével tárná fel a gyógyvizek hasznosítása terén és másutt adódó lehetőségeket. Van egy sokat utazó kollégánk, dr. Magyar Levente, aki külföldi tapasztalatairól számol be a tagoknak.- Merre tart a Jászsági Önkormányzatok Szövetségének alap- szabályzatában megfogalmazott Jász megye terve? Sikerült ezt az ügyet előbbre vinni?- Ezzel kapcsolatban Lenint idézem, aki szerint polgári forradalom nincs erős polgárság nélkül. Tehát az elképzelést önmagában, Fart pour Fart nem lehet végrehajtani. Az elképzelés, mint perspektíva reális, de napi feladatainkat nem ez képezi. Sőt ebben a pillanatban úgy látom, hogy azok sürgetőbbek és nagyobbak ennél.- Hogyan viszonyul az önállósodási törekvéshez a köztársasági megbízotti hivatal? Vagy éppen a megyei közgyűlés, amelynek Ön szintén tagja?- Egyet tudok, engem még nem bántottak vele sohasem. Egyébként nem olyan éles kérdés ez, amely közvetlenül napirenden lenne. Pethő László Zsidó mártírok emlékünnepe A valaha virágzó szolnoki zsidó közösség emlékét őrző tisza- parti zsinagóga mellett szerényen meghúzódó épületben van ma a hitközség imaháza. Itt gyűltek össze vasárnap délelőtt az egykori tragikus események túlélői és az azóta született korosztályok képviselői, hogy mártírjaikra gondoljanak. Az emléktáblára vésett nevek sokasága és az emlékezők megfogyatkozott száma Figyelmeztetett arra a hatalmas véráldozatra, melyet a magyar zsidóság is fizetett századunk tébolyult eszméinek. Kövesi Artúr, a Szolnoki Izraelita Hitközség elnöke megnyitó beszédében elmondta, hogy Szolnok és környéke háború előtti 2500 fős zsidó népességéből mára hetvenötén maradtak, kevesebben, mint ahányan 1848-ban, a hitközség történetének kezdetén voltak. Dr.Sin- ger Ödön főrabbi, aki szolgálati ideje nagy részét Szolnokon töltötte, szenvedélyes hangon szólt a 800 szolnoki áldozatról, akik között ugyanúgy, mint más közösségekben, voltak jó és rossz emberek, de a mártíromság ma már eggyé fűzte őket. Egyszerre voltak zsidók és magyarok, meghalniuk zsidó voltuk miatt kellett, akkor, amikor nem nézve azt, hogy mi lakik a szívben és a főben, magyarságukat kérdőjelezték meg. Legfőbb dolgunk, hogy megértsük, mi okozta ezt á szörnyűséget. A múlt tanulságait levonva a megbocsátással forduljunk a jövő felé, megőrizve a holtak emlékét- mondotta. König László polgármester méltatta a város egykori zsidó lakosainak Szolnok fejlődésében játszott nagy szerepét. Emlékük a szívünkben és a város történetében örökre megmarad. A megemlékezésen felszólaltak a keresztyén gyülekezetek képviselői is. A szertartás imáit Doff Imre ^budapesti főkántor recitálta. ■\ Tanácskozás a bősi erőműről A bősi vízierőmű kérdésével foglalkozó magyar-csehszlovák kormányközi tárgyalások következő fordulójának időpontját még nem tűzték ki. Ez ugyanis attól függ, hogy Marian Calfa cseh-szlovák szövetségi miniszterelnök július elején esedékes budapesti látogatása e tekintetben hoz-e új szempontot - közölte vasárnap az MTI prágai tudósítójával Keresztes K. Sándor magyar környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter. Keresztes K. Sándor elmondta; csak „futólag” cserélt véleményt a bősi vízierőmű kérdéséről Josef Vavrou- sek csehszlovák szövetségi miniszterrel, a környezetvédelmi kormánybizottság elnökével. Sok lehetőség van, csak ki kell használni Úgy körülölel bennünket a gyorsuló idő, hogy szinte már ta- pinthatóvá válik. Minden forrong, minden változik. Ennek megfelelően programot készített a kormány, készítettek a pártok, az önkormányzatok, és olykor az egyes emberek is. Mert vannak közöttünk olyanok, akik nem csak szentségeinek, amikor szembe találkoznak mindennapjaink apróbb-nagyobb bajaival, hanem igyekeznek tenni valamit. Erre talán keresve sem találnánk jobb példát, mint azt, hogy a megyeszékhelyen néhány értelmiségi - közöttük muzeológusok, művészek, építészek, közgazdászok - összedugták a fejüket, és meghányták-vetették, mit is tehetnének a város érdekében.- Szeretnénk - kezdi Szabó László -, ha Szolnok nemcsak az itt élők számára jelentene vonzerőt. Mi eleinte vártuk, hogy a város „megszólít” bennünket. Ugyanis a polgármester úrnak írtunk egy levelet, amelyben felajánlottuk szolgálatainkat. Kíváncsiak lennénk rá, hogy a mi elképzeléseink mennyire illenek bele a városi koncepciókba. Ezért, mielőtt még részletesen kidolgoznánk a terveket, jó lenne találkozni a város vezetőivel. Mert például a kezükbe kerül ugye egy csomó épület. Kérdés, miként akarják hasznosítani őket? Nagyon észen kell lenni, mert Szolnoknak egyebek között az a baja, hogy a középkor óta nem volt megyeközpont, csak egy alföldi poros, kis város. S a múlt század második felében - 1876-ban - vált hirtelen megye- székhellyé. S így aztán nincsenek is olyan középületei, mint például Egernek, Pécsnek vagy Miskolcnak. Amik viszont vannak, azokat okosan kéne fölhasználni a jövő érdekében. Erre az építészeknek vannak már elképzeléseik. Tehát mihamarabb dönteni kéne, mert ha már eladják vagy pillanatnyi pénzügyi előnyök miatt feláldozzák bármelyik épületet is, utána az már aligha szerezhető vissza.- Tehát véleménye szerint egy olyan koncepciót kellene kidolgozni, ami nem egy-két évre, hanem legalább száz évre szólna?- Pontosan. De ugyanakkor sürget bennünket az idő. Nem akarok a világkiállításra vagy arra hivatkozni, hogy ha elkerüli Szolnokot a 4-es főút, akkor ugyan ide miért jönne be valaki? Jóformán semmiért.- Milyen elképzeléseik vannak?- Abból indultunk ki, hogy van Szolnoknak néhány olyan adottsága, amit vétek lenne kihagyni. Szóval nem kitalálni kell valamit, hanem a meglévő dolgainkat jobban kihasználni. Ennek megfelelően az építészek szerint három fő része lenne a városnak. Az első a Zagyva, a Művésztelep és a Tabán környéke, a másik Tisza-part, a harmadik pedig a Tiszaliget, ahová a Sza- pári utca magasságában feltétlenül egy gyalogoshidat kéne építeni. Azzal ugyanis a Tiszalige- tet, mint kultúrcentrumot, egyből be lehetne kapcsolni a város vérkeringésébe, mert jelenleg teljesen kiesik. Vagy itt van a szakszervezeti művelődési ház, amely komolyzenei hangversenyeknek adhatna otthont. Az előtte lévő játszótéren pedig szabadtéri előadásokat lehetne rendezni. Vagy egy másik elképzelés szerint a vízügyi múzeumot föl kellene újítani, az előtte lévő területen pedig, eddig Európában egyedülálló dolgot, egy szabadtéri népművészeti múzeumot, tulajdonképpen egy skanzent lehetne fölépíteni. Ott aztán bemutathatnánk, hogy a neoliti- kumtól egészen a középkor végéig milyen földházakban éltek az alföldi emberek. Beszélgetőtársam ezek mellett még hosszan sorolja elképzeléseiket. Szóba kerül a vasúti skanzentől a kerámiamúzeumon át, a Művésztelepen létesítendő kiállítócsarnokig úgyszólván minden. Természetesen annak érdekében, hogy ebben a városban ne csak az itt lakók, hanem az ide látogató idegenek is jól érezhessék magukat. S ez bizony nagyon fontos, mert a vendég, amikor elmegy, nem készít külön mérleget, hogy mondjuk ez jó volt, az viszont csapni való. A végösszesítés az érdekes, amibe aztán minden beletartozik: az ellátástól, a kulturális kínálaton át, egészen a kiszolgálásig, sőt tán még a levegő, a víz, s a közlekedés is. Nos, úgy tűnik, hogy a csoport jelzéseit a helyi önkormányzat komolyan veszi. Legalábbis erre utalnak König László, szolnoki polgármester szavai.- Amikor bekerültünk a városházára - mondja -, elég sokat foglalkoztunk azzal, hogy a különböző érdekképviseleti szervek, csoportérdekek hogyan jelennek meg. Hiszen az önkormányzatoknak valószínűleg az a legfontosabb feladatuk, hogy ezeket rendezzék, ütköztessék, s majd a vitákban dőljenek el, hogy mit érdemes megcsinálni, és mit nem. Én nemcsak kerestem ezeket a szervezeteket, hanem próbáltam utánanézni, hogy miként lehet őket megtalálni. Tanulmányoztam a szak- irodalmat, s kitűnt, hogy ha valódi érdekről van szó, akkor az képletesen mondva, ránk töri a városháza kapuját. Ha nem így van, akkor nem szabad vele foglalkozni. Ezért örülök annak, hogy ezek a dolgok nem a mi fejünkből pattantak ki, és nem mi kerestük meg ezt a csoportot, hanem ők jelentkeztek. S amikor azt vették észre, hogy nem eléggé gyorsan reagálunk, akkor ismét jöttek. Úgyhogy június 27- én találkozunk a csoport tagjaival, s hogy mire jutunk, azt ma még én sem tudnám megmondani. N. T. Osztrák vasúti mérőkocsi A vasúti közlekedés biztonságát szolgálja a MÁV új osztrák gyártmányú Plasser mérőkocsija. Az új mérőkocsi több mint 8000 kilométeres szakaszon a vasúti pálya geometriáját méri, adatait feldolgozza, és számítógéppel elemzi. A nyár elején a Balaton környéki pályaszakaszokat ellenőrzik a korszerű berendezéssel. MTI Fotó: - H. Szabó Sándor
