Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-03 / 127. szám

1991. JÚNIUS 3. Az Új Néplap Martfűn 5 Bejárók Ez a kép valóban mindennapos Martfűn. Minden munkanapos. Délután két óra után vége az első műszaknak, s azok, akik a környező községekben hajnali négykor-ötkor kénytelen-kelletlen elhagyták otthonukat, most, átvágva a szép cipőgyári parkon, a fás-ligetes szegélyű úton az autóbusz-állomásra sietnek. Szinte látszik arcukon a nyolcórai munka, a korán kelő ember fáradtsága, noha legtöbben nem pihenőre érkeznek haza. Kit a kiskert tavaszi sok munkája, kit a konyhája vár, hogy legalább estére legyen családi az otthon. A bejárók élete sose volt könnyű, most se az. Akármilyen közel is van lakóhelyük a kisvároshoz, életüket, minden munkanapjukat au­tóbuszok és vonatok menetrendjéhez kell igazítani, hiszen egy autó- busz-lekésés jelenhet egy igazolatlan napot - hacsak jó időben nem kap ilyenkor kétkerekű járgányához a bejáró, s karikázik hat-nyolc kilométert a csípős, friss hajnalon. Persze, télen ezt se teheti, legfel­jebb nagy-nagy bátorsággal. Forgalmas közút vezet Martfűn keresz­tül, s oly sok baleset történhet egy álmos kerékpárossal hajnalban. Persze, hazafelé is szaporázhatja lépteit, mint a képen is látható. A busz nem vár, a megállapított menetrend szerint indul. Igaz, délután - erre is, arra is - sűrűbben járnak az autóbuszok, de ha a háziasszony Martfűn akar bevásárolni az aznapi vacsorához, igencsak kapkodhat aztán, mire késő délután konyhájáig ér. Tiszaföldvár, Cibakháza, Nagyrév, amarról Rákócziújfalu, Rákó- czifalva, Kengyel, Bagimajor - az autóbuszokon ott a tábla, ki-ki nézhetné, melyik az övé. Dehát a buszvezetők is, a bejárók is tudják, mindennek, még a buszoknak is megvan a maguk helye ezen a világon, s Martfű világában is. Ezért aztán dehogy nézi a bejáró'a! táblát, - álmában is odatalálna a megszokott helyre, a megszokott sárgájához. Fél három tájt indulnak sorban, szuszogva, terhelten a bejárók buszai. Van, akit leültében elnyom az álom, mások megbe­szélik napi gyári gondjaikat. És ők, a hazafelé tartók tudják: a második műszak most kezd, bent a gyárban a futószalagok ismét elkezdik a kört, hogy este tíz tájban egy még fáradtabb, még álmosabb társaság igyekezzék úgy, mint ők délután hazafelé. Hogyne tudnák: a jövő héten közülük sokan délutános műszakban dolgoznak. Mert nemcsak bejárók, többnyire két (esetenként három) műszakban dol­gozó emberek is a cipőgyáriak. Szóval, ez a kép mindennapos Martfűn. így van, - lassan ötven esztendeje már, mióta cipőgyár épült a Tisza mellett. A bejárók, miként a gyár - voltak, vannak, lesznek. Ez van! Babák és mamák Mögöttünk az évi, egyszeri gyermeknap - ám Martfűn, ha valaki jól odafigyel, tudja: kéthe­tenként picinyek napja van a kis­városban! Ezt láttuk ottjártunkkor is. Rá­adásul egy helyen tartják a rend­kívül fontos eseményt. Babák hintóikban, - pardon, szebbnél szebb babakocsikban - utaznak kéthetenként szerdán, a mamák társaságában a Tisza-parti kies helyre. A cipőgyári lakótelep vé­gében, tényleg nagyon közel a mostanában földuzzadt folyó­hoz, van az anya- és csecsemő- védelmi szolgálat. Szolnokról jön a gyérmekorvos, dr.Oszvald Ágnes s várja nagy szeretettel az apróságokat. Tanácsokat ad a mamáknak és meg is vizsgálja a babákat. Ugyancsak kétheten­ként a leendő mamákat is várják az orvosok és védőnők, meg a földvárról jön Király Ferenc nő­gyógyász főorvos úr. Martfűn a statisztika évről év­re igazolja: itt a fiatal családok körében változatlanul szapora a gyermekáldás. Sényei Judit ve­zető védőnő ezt pontosabban úgy mondja, nem csökken a szüle­tések száma. Tavaly 122 másál­lapotos fiatalasszony egészségét vigyázták, s százöt kisbaba szü­letett 1990-ben. Ez pedig egy nyolcezres lélekszámú települé­sen nem kevés, sőt!- Úgy hallottuk - mondom a védő „néninek”, aki foglalkozá­sából eredően nagy helyismeretű szakember -, hogy mostanában a kétgyermekesek gondolják meg, s válnak nagy családokká, vállal­ják a harmadik gyermeket is.- Nem a legújabb ez a folya­mat, de igaz - válaszolja - noha természetes, hogy a legtöbb csa­Sokan vállalják a harmadik gyer­meket, de van nekünk négy-, sőt ötgyermekes fiatal családunk is. Martfűn mindig nagy volt a gyermekkultusz, most sincs másképp, bár a felnevelésük ne­hezedik. Lassan kevés is lesz a három védőnő, hiszen mi ügye­lünk a négy óvoda apróságaira, a két általános iskola, de még a szakiskola tanulóira is. Jóval több, mint kétezer gyerek egész­ségének őrei vagyunk. Olyany- nyira, hogy mivel például Mart­fűn nincs még anyatejgyűjtő ál­lomás, a védőnők gyűjtik, szál­lítják háztól házig a csecsemők­nek oly létfontosságú anyatejet. Míg mindezt megbeszéljük, odakinn a váróban szebbnél szebb babákat vetkőztetnek a mamák, hogy a fiatal orvosnő elé járuljanak velük. Kint szomorú­füzek zizegő ágai alatt várakoz­Bódi Erik, épp ma két hónapos kisfiú dr. Oszvald Ágnes értő kezében - kinn a kocsik a ház előtt, szigorú érkezési sorrendben beteg csecsemők ellátására is van hetenként egyszer gyermek- orvosi rendelés. Igaz, mindez azért ilyen szoros rendben, mert a kisvárosban nincs még gyer­mekgyógyász, s a leendő ma­mákhoz is a szomszédból, Tisza­ládban először a másodikat kell meggondolni az első után. Dehát többnyire kétgyermekes csalá­dokhoz járunk babalátogatásra, tanácsadásra, hiszen a védőnők­nek a családlátogatás, a helyszíni munka a legfontosabb feladata. nak a babakocsik, hogy a koránt­sem kánikulának mondható má­jusvégi tanácsadásról őfelsége, a gyermek hazahajtasson kényel­mes kocsiján, a mama figyelő szeme, óvatos keze kormányzá­sával. Megkérdeztük- a sörgyárban, hol van hát a télen beígért sörgyári új termék, a gyümölcsízű üdítő? Nos, ott még nem tartunk, hogy kortyol­hatnánk belőle - de hát ilyen idő­járásban szerencsére még nem hiányoljuk nagyon a hűsítőket. Azt a választ kaptuk, hogy a kö­zeljövőben megszületik a végle­ges döntés. Addig meg, ha vélet­lenül ideér a kánikula - mit tehe­tünk? Késik a nyár, hosszú a tanév Valahogyan hosszúra sikerült az idei tanév, pedig a pedagógu­sok, gyerekek is elfáradtak már, várják nagyon a szabadságot. Az 1990/91-es tanév utolsó teljes két hete előtt a Martos Flóra Ál­talános Iskolában jártunk. Peda­gógusnap után, osztályozóérte­kezletek előtt. Milyen is volt az idei tanév? Bozorádi János igaz­gató és Cseh Mária helyettes nem panaszkodott. Negyven­négy társukkal dolgoznak ebben az iskolában, s idén januárban megérték, hogy egy nekik (ne­künk, mindannyiunknak) fontos ígéret teljesült: a pedagógusok megkapták a 30 százalékos bér­emelést. Azt is örömmel mondják, hogy az év vége is hozott a peda­gógusoknak örömhírt: három nyolcadik osztályuk hetvenöt ta­nulója bejutott a középiskolák­ba, egy gyereknek se kilátástalan a helyzete. Ez pedig nagy szó, manapság és ott, ahonnét a gye­rekek többsége utazni fog min­dennap - Tiszaföldvárra, Szol­nokra, de lesznek, akik még messzebb tanulnak tovább. Különben, köszönik, jól van­nak, szép pedagógusnapi ünnep­ség volt pénteken a művelődési központban. Ilyenkor az ember még az év végi fáradtságot is felejti... Egy héten: két műszaki átadás Igen, május utolsó előtti heté­ben két műszaki átadási proce­dúra volt Martfűn. Az első - va­donatúj, a helyközi távbeszélő­igazgatósági beruházás a városi postahivatal szomszédságában épült, s legutóbb megírtuk azt is, a telefonkábelek gyógyítóinak, vigyázóinak lesz kényelmes szolgálati helye, a többműsza­kos rendben dolgozó szerelők, karbantartók ügyeleti otthona. Most, a május 24-i műszaki át­adáskor megörökítettük a város­képbe szépen illő többszintes há­zat is. Kicsit odébb, május 22-én a Tüzép nyíregyházi vezetői és a polgármesteri hivatal szakem­berei tulajdonképpen első szem­lét tartottak a leendő Tüzép-tele- pen. Jó példája ez a létesítmény annak, miképp hasznosítható egy régi üzem, s környéke. A téglagyári - egykori tégla­gyári - udvar több mint egyhek- táros szabad területe és az 1000 négyzetméteres fedett tároló las­san teljes betonburkolattal már csak egy telefonkészülékre, kis korszerűsítésre vár, s költözhet ide a Tüzép, aminek meglehető-1 sen mostoha helye volt idáig Martfűn. Ez a leendő tüzelő- és építőanyag-elárusító hely remél­hetőleg mielőbb megnyílik. - A tüzépesek azt mondják, ők na­pok alatt átköltöznek, ha úgy adódik - s lesz benne öröme is, nemcsak túlságosan sok pénzki­adással járó vásárlása a martfűi­eknek. Igaz, a tüzelőár épp a megnyitás idején szökik a csilla­gos égig - de hát erről nem a helyi tüzépesek tehetnek. Második ké­pünkön: a műszaki szemlézők az ezer négyzetméteres fedett táro­lótér előtt. VAKÁCIÓ ’91 A Városi Művelődési Központ gondol a nyárra, amikor sok gyerek unatkozik, lődörög nyakában az elmaradhatatlan lakáskulccsal. A szülők dolgoznak, a gyerek meg unatkozik otthon. Pár éve kezdődött, s közked­velt lett a művelődési központ által szervezett különféle nyári táborok sorozata. Az idén angol- és németnyelv-tábort, népművészeti - fotó-, biológus-kémikus, számítástechnikai és segédmotoros tanfolyamokat, illetve táborokat hirdettek, s épp a múlt héten zárult a jelentkezési határidő. Általában húszórás képzések ezek, nem fárasztóak, de hasznos időtöltést biztosítanak az új iránt érdeklődő gyerekeknek. Bár nem térítésmentesek, a legtöbb nem terheli nagyon az amúgy is gondokkal küszködő szülőket. A város végén, a Tiszaföldvár felé vezető út mellett pár éve nyitott élelmiszerüzletet és büfét a tiszaföldvári áfész. Az élelmiszerbolt kétsze­mélyes, szolid forgalmú, mint vezetője Tasi Zoltánná elmondta. Délidö- hen - a környék falusi szokása szerint bezárnak, s este se tartanak sokáig nyitva. A környékbeli törzsvásárlók megszokták már a déli zárórát csak mi lestük meg fotómasinával. írta és összeállította: Sóskúti Júlia Fotó: Korányi Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom