Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)
1991-06-19 / 141. szám
4 Nyílt tér 1991. JÚNIUS 19. A munkástanácsok álláspontja Sárospatak kapcsán A munkásprivatizáció kérdéseiről Az MSZP szociáldemokrata ingben? 1. Az állami tulajdon „állam- talanításának”, azaz privatizációjának - értelmezésünk szerint - alapvető stratégiai célkitűzései:- a termelési struktúra ésszerűsítése,- a technológia megújítása és- a nemzetgazdaság intenzív világpiaci betagozódása érdekében az alapfeltételek biztosítása. 2. A stratégiai célok érdekében tett lépések azonban nem eredményezhetnek új gazdasági alárendeltséget, a nemzetközi nagytőkének váló totális kiszolgáltatottságot! Nem uralhatja a privatizációs folyamatot az állam adósságszolgálata, illetve a költségvetési egyensúly preferenciaszempontjai nem emelkedhetnek az alapvető célok fölé. 3. Sürgős törvényi szabályozást igényel az állami vagyon magánkézbe adásának jogosultsága, ellenőrzési rendszeres, alapelvei és eljárási rendje. Indokolt a folyamatot a parlament közvetlen felügyelete alá vonni. Elengedhetetlen a végrehajtó kormányszervek - főképp az ÁVÜ - alkalmazottai és vezetői személyi vagyonellenőrzésének törvényi elrendelése. 4. Az alapfeltételek (lásd 1. pont) új tulajdonjogi és érdekeltségi viszonyokat igényelnek. A tulajdonreform azonban semmiképp sem lehet restauráció! A politikai hatalom gazdasági hatalommá konvertálását törvényesítő spontán privatizáció ezért teljes körű és visszamenő- leges felülvizsgálatra szorul. 5. A spontán privatizáció feltételrendszerének kialakulását - a parlament és az ÉT tagszervezetiből alakított - rendkívüli bizottságnak azonnal ki kell vizsgálnia! Ugyanis tarthatatlan és felháborító hogy a szabályozás „véletlenszerű” hiányosságai miatt, semmilyen felelősségi alakzat nem érvényesíthető a szóban forgó ügyletek kapcsán. Lehet ez véletlen? 6. Az állami tulajdon magánkézbe adásakor legyen deklaráltan elsődleges szempont a belföldi újraelosztás kérdése. A külföldi tőke részvételét indokolt az új, hazai tulajdonosokkal való megállapodásokhoz, eseti alkuk decentralizált technikájához kötni. 7. A belföldi újraelosztásból részesülők körének meghatározása politikai közmegegyezést és törvényi szabályozást kíván. Közmegegyezés hiányában a privatizáció keretében történő újraelosztás - (gazdasági) osztályharcot provokálva - nyilvánvalóan veszélyezteti a társadalmi békét, s végső soron a politikai demokráciát fenyegeti. Alapkérdés, hogy a politikai polgárjogokat megalapozó gazdasági létfeltételek - a nemzeti termelőtőke újrafelosztása során - a társadalom milyen széles rétegei előtt nyílik meg. 8. A privatizáció - fő szabály szerint - legyen esély a széles körű gazdasági demokráciára! Ennek keretében az állami szektorban dolgozók (állami bérmunkások) léthelyzete - az alkalmazotti tulajdoni formák kiépítése révén - közelíthető a polgári-vállalkozói életformához. 9. Nem köthető a privatizációból való részesedés pusztán a fizetőképességhez, mivel így a termelővagyon újraelosztásából széles munkavállalói tömegek eleve kirekesztődnek. (Tehát mindazok, akiknek önhibájukon kívül nincs felhalmozott tőkéjük, azaz gyakorlatilag képtelenek az adásvétel lehetőségével élni.) 10. A tömeges bérmunkásállapot oldódása, azaz a polgárosodás - szerintünk - az alkalmazotti privatizáció révén érhető el. Ennek gazdasági lényege, hogy az alkalmazottak jövedelme nem korlátozódik csupán a munkabérre, hanem alanyi joguk nyílik a - piaci versenyben kiküzdött - profitból való részesedésre is. Helyzetük tehát a közvetlen anyagi érdekeltségből fakadóan közelíthet a vállalkozói léthez. (Ehhez - természetesen - különleges szerzési jogcímek törvényi biztosítása szükséges.) 11. A szervezeti jogi formák sokszínűségét kell megteremteni az alkalmazotti vállalkozások számára, a gazdasági társaságok újraszabályozása keretében. A (többségi) alkalmazotti tulajdonú társaságok, a munkásszövetkezetek, az érdekvédelmi szervezetek tulajdonában álló vállalkozások, valamint az állammal kötött tartós (kollektív) haszonbérlet stb. olyan formák, amelyek a piacgazdaságba való egyenlő jogi esélyű bekapcsolódást - amennyiben a tömeges privatizációt megelőzően kerülnek kialakításra - széles rétegek számára nyithatják meg. 12. A dolgozók ki nem fizetett részesedéséből, a jóléti alapból és a társadalmi munkából képzett jóléti-szociális vagyon privatizálását tiltsák be! Az eddigi értékesítések felülvizsgálatát az ügyészség a helyi és országos érdekvédelmi szervezetek bevonásával végezze. 13. A pénztőke előtt megnyitott, adásvételen alapuló privatizáció bevételeinek meghatározott hányadát indokoltnak tartjuk a munkavállalói részvétel kiépítésére elkülöníteni. 14. A megalakítandó üzemitanácsok egyetértési jogosítványai - az állami tulajdon tekintetében - feltétlen terjedjenek ki a vállalati átalakulásra és a privatizációra, valamint az igazgató kiválasztására is. Addig is gyakorolják ezeket a jogokat az érdek- védelmi szervezetek által alakított, privatizációt ellenőrző ad- hoc bizottságok. Munkástanácsok Országos Szövetsége Az MSZDP Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Szervezete Horn Gyula sajtóban közzétett bejelentéséből értesült arról, hogy a Magyar Szocialista Párt 1991. május 17-én Sárospatakon „baloldali szociáldemokrata kerékasztalt” szervez. Másnap Vitányi Iván ugyancsak a sajtóban cáfolta a párt szervezésének tényét, és azt állította, hogy emigráns szociáldemokraták szervezik a találkozót. Ez nem igaz, mert a rendezvény hírével kapcsolatban az sem világos, hogy a magukat emigráns szociáldemokratáknak nevezők ténylegesen milyen szerepet játszottak az emigrációban, vagy a Szociáldemokrata Párt korábbi felszámolásában. Milyen erkölcsi megfontolásból avatkoznak be a magyarországi folyamatokba, vagy kikkel egyeztették elképzeléseiket? Ha mégis egyeztették, akkor nem az MSZDP-vei, hanem az MSZP szociáldemokratának kinevezett csoportjával tárgyalhattak. Emigránsnak bárki mondhatja magát, hisz nincs szükség ezt igazoló dokumentumokra, csupán egy-két „neves” külföldi név, és kész az emigránsnak kreált személy. Ehhez szükséges még egy-két országos napilapnál dolgozó újságíró, akik az egész hamisítványt valós keretek közé helyezik. Csakhogy az embereket már nem lehet becsapni, a történelmet nem lehet meghamisítani. Vagy talán mégis? Valójában kinek áll szándékában a „szociáldemokrata” színekben való megjelenés? Megfigyelhetjük, hogy az MSZP hallatlan erőfeszítéseket tesz a kommunista - reformkommunista múlt intézményes feledtetésére, az ún. baloldali egységfrontot hirdetve. A régi szociáldemokratákban és kisgazdákban még elevenen él az elmúlt 45 év, amelyben a baloldali egységfront hangoztatása és erőszakos kialakítása jelentette a nyitányt, amely végül a demokrácia felszámolásához, a valóban baloldali értékek kiürítéséhez, az emberi jogok semmi- bevételéhez, a dolgozók cinikus kizsákmányolásához vezetett. Úgy véljük, hogy egyesek az MSZDP-t az MSZP szociálde- mokratakénti legitimálásához kellékül kívánják megszerezni. Ezek a személyek figyelmen kívül hagyják a történelmet, állításukkal szemben nem a rendszerváltás létrehozta haladás szellemében, hanem a múlt bűvöletében élnek. Az MSZP gyorsított ütemben festegeti magát újra és újra, hogy a magyar közvéleménnyel elhitesse szociáldemokrata átváltozását. Mivel a magyar társadalom erre eddig következetesen negatívan reagált, a siker ma már megnyugtatóan csak a szociáldemokrata monopolhelyzet megteremtésével lenne elérhető. A Horn-féle pártvezetés MSZDP-vel szembeni eljárásait ez a gondolatiság határozza meg. Az MSZP tagságaiban a meghatározó erő a Kádár-rendszerben kinevelődött technokrata elit, ezért az MSZP politikája jelenVálsághelyzet van Nemzeti konszenzus kellene Az Új Néplap politikai vitafóruma Napirenden az egyházi ingatlanok A sokat vitatott kárpótlási törvény után újból olyan törvényjavaslat készült a T. Ház asztalára, amely politikailag éppoly kényes, szakmai szempontból pedig legalább annyira elfogadhatatlan. A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezése tárgyában benyújtott törvényjavaslatról van szó. Abban valamennyi parlamenti párt egyetért, hogy az egyházak fontos társadalmi szerepet töltenek be. Elsősorban a hívők lelki, vallási igényeit kell ellátniuk, de ezenkívül jelentősek az oktatói és a különböző karitatív tevékenységük is. Elfogadható az is, hogy az egyház nyerje vissza társadalmi presztízsét, azonban egy modem államban nem lehet indokolt politikai szerepének növelése, vagy a régi privilégiumnak a visszaadása. Sajnos, úgy látjuk, hogy a kormány egy olyan vitát indít útra, amely az érzelmeket és a kedélyeket nem lecsillapítani, hanem elszabadítani fogja. Bíztunk abban, hogy a kormány komolyan veszi hirdetett elveit, de csalódottan kell konstatálnunk, hogy a beterjesztett javaslat nemhogy nem mutat érzékenységet az egyházak gondjai, újraformálódó társadalmi szerepe iránt, hanem csatázásában hosszú távon gátolni fogja az egyházak működését. ' A Fidesz is azt szeretné, hogy balzsam kerüljön a sebekre, és kerüljön sor az egyházak tevékenységének jövőbe tekintő, végleges rendezésére. Sajnos meg kell állapítanunk, hogy a törvényjavaslat koncepciója nem ezt tartalmazza, hanem ismét egyfajta reprivatizációt akar megvalósítani. Ez nemcsak szakmailag elfogadhatatlan, hanem ismét a kormány szavahihetőségét vonja kétségbe, hiszen maga a miniszterelnök úr nyilatkozta, hogy a „kárpótlási törvény megalkotásával a magyarországi tulajdonviszonyok szempontjából alapvető jelentőségű jogszabály született, hiszen a reprivatizáció, azaz a korábbi tulajdon visszaigénylésének lehetősége ezzel teljesen és végérvényesen megszűnt. Ezután semmilyen régi tulajdont nem lehet többé visszaigényelni.” Érdemes átgondolni, hogy kik is lesznek a kormány által beterjesztett törvényjavaslat károsultjai: 1. Társadalom - mert a törvény- tervezet alapot teremt arra, hogy az annak idején működő egyedek, csoportok, szövetségek igényeljék vissza tulajdonukat, hisz ők is a kommunista rendszer áldozatai. 2. A javaslat káros társadalmi feszültséget gerjeszt, hisz mindenkit kedvezőtlen helyzetbe hoz: az államot azzal, hogy működő iskolákat, kórházakat, kollégiumokat kell feladnia, ugyanakkor az egyházak pedig hosszú ideig nem lesznek képesek a megkapott intézményeket megfelelően működtetni. 3. Károsodik a költségvetésen keresztül maga a kormány is, hiszen az egyházi tulajdonba kerülő ingatlanok működtetésére, és a vissza nem adott ingatlanokért kifizetendő kárpótlási pénzek kiszámíthatatlan költségvetési igényekkel járhatnak. A kárpótlási törvény után már nem meglepő, hogy a magyar Alkotmánnyal is szemben áll a törvénytervezet, hiszen csorbítja a tulajdon sérthetetlenségét, mert kártérítés nélkül kíván tulajdonjogot átruházni. E nyilvánvaló hiányosságok után látszik, hogy a kormányt a törvényjavaslat elkészítésekor nem az egyházak és a társadalom érdekeinek szemmel tartása, hanem a koalíciós politikai igények kielégítése vezette. Nyilvánvaló tehát, hogy a Fidesz számára ez a törvényjavaslat három ok miatt sem elfogadható: először is nem ad megoldást az állam és az egyház kapcsolatának rendezésére, másodszor azt a reptivatizációs politikát folytatja, amit a kárpótlási törvény megalkotásakor, harmadszor: sértheti a lelkiismereti és vallásszabadságot. Nem tudjuk, mikor veszi észre a kormány, hogy nem lehet négy évtizeddel ezelőtti állapotokat áldozatok nélkül visszaállítani. A törvényjavaslat olyan konfliktushelyzeteket teremt, ahol az önkormányzatok és központi szervek állnak az egyik oldalon, a másikon pedig az egyház. A javaslat elfogadása esetén, amikor oly fontos lenne, hogy autonóm közösségek és szervezetek alakuljanak ki, amikor oly sokan vágynak lelki megnyugvásra és szilárd értékekre, akkor nem az egyházakban fogják ezt megtalálni, hanem mindennapi életüket megkeserítő konfliktusok okozóját ismerik fel bennük, mert a törvényjavasat éppen erre kényszeríti az egyházakat. Nem tudjuk, kinek és miért éri meg mindez? Nem tudjuk, mikor fogja a koalíció felismerni, hogy nem lehet negyven-ötven évet egy tollvonással érvénytelenné tenni. Abban azonban biztosak vagyunk, hogy az, aki folyton hátranézve próbál előre menni, az előbb vagy utóbb felbukik! Fiatal Demokraták Szövetsége Szolnok Városi Csoportja Azt hiszem, hogy napjainkban sok olyan jelenség létezik, amelyek nem találkoznak egyértelműen a társadalom egyetértésével vagy megértésével. Ez abból adódik, hogy a társadalom tekintélyes hányada átélte a második világháború rémséges tetteit, pusztítását, az ezt megelőző és követő nyomorúságot, majd hatalmas áldozatvállalással talpra állították (működőképessé tették) az országot. Természetesen azok, akik a vérzivataros időket átélték, azok 1945-öt FELSZABADULAS-nak nevezték és nevezik ma is. Azok a személyek pedig, akik úgy érezték, hogy szerepük volt a nép sanyargatásában (elnyomásában), azok új hazát kerestek, természetesen tekintélyes vagyonuk kimenekítésével. Természetesen az ezt követő időszakban is voltak a nemzeti egységet romboló tevékenységek (kulák és más kategóriák) helyenként túlfűtött minősítése, üldözése. Ebben az időszakban a társadalom közhangulata megközelítően hasonlított napjaink közhangulatára, más történelmi körülmények között. Az elkeseredettség (lehan- goltság) azért van, mert a dolgozó emberek nem látják a holnapot (a jövő kibontakozási perspektíváját) és felettük lebeg az a veszély, hogy a munkakönyvükkel hamarosan találkoznak. A legfelsőbb törvényhozó testületben (Országgyűlés) sem a szorító problémák megoldására törekszenek, hanem azokat a törvényeket tárgyalják soron kívül, ami nem össztársadalmi probléma (csak bizonyos rétegeket érint). Ilyenek pl.: kárpótlási törvény, volt MSZMP alkalmazottak nyugdíjának felfüggesztése, egyházak vagyonügyének tárgyalása stb. Az már a Tisztelt Háznak is (úgy tűnik) elkerüli a figyelmét, hogy a nyomor, a munkanélküliség egyre nő, miközben mintegy „adu”-ként állandóan az elmúlt negyven év hibáit emlegetik ki- sebb-nagyobb elferdítéssel. A helyi önkormányzatok pedig pénz, vagyon, törvények hiányában ráérnek olyan ügyekkel foglalkozni, mint „utcanevek megváltoztatása, ebek tartásának, oltásának rendje, szemétdíj stb.” Az utcaneveknél maradva az emberekben némi kételyek merülnek fel, hogy eléggé átgondoltak-e (helyenként) azok megváltoztatása. Én természetesen abból indulok ki, hogy nekem 1945. ápilis 4-e a FELSZABADUL AS-t jelentette és így nem értem, hogy az Április 4. utcából miért lesz Levente utca, vagy a Május 1. utcából miért lesz Mária utca (mert Május 1. piros betűs munkaszüneti nap, a dolgozók ünnepe). De említhetném a szolnoki terek közül pl. a Gutenberg tér névváltoztatását Szent István térre. Vagy nagy bűnt követett el Gutenberg János német nyomdász azzal, hogy európai hírű feltaláló volt? (Mozgatható betűkkel történő könyvnyomtatás, fő alkotása a „42 soros Gutenberg-biblia”.) Hát nem csodálatos? A gyermekeknél és nyugdíjasoknál igen nagy százalékban mutatkozik meg az alultápláltság. Növekszik a munkanélküliek száma, melynek következménye a bűnözés (betörés, rablás stb.) példátlan növekedése. Tisztelt Uraim! Nem gondolják, hogy a társadalom minden rétegét be kellene avatni a kulisszatitkaikba? Hiszen úgyis kiderül, bármeddig is becézgetjük a jövőképet, hogy a „piacgazdaság = kapitalizmus”, hogy a „munkavállaló = bérből és fizetésből élő munkás és értelmiségi” stb. Azt hiszem, hogy nincs értelme a púderozásnak, hanem „a miniszterelnökkel ellentétben” ki kell mondani, hogy válsághelyzet van, és az ebből való kilábaláshoz NEMZETI KONSZENZUS szükséges. Tolnai Antal, Szolnok leg jórészt a gazdasági közép- és felsővezetők - egyelőre - jól megfizetett rétegét és ezek érdekét szolgálja. Az MSZP „szociáldemokrata’ ’ rendezvényeivel kapcsolatosan pedig meg kell jegyezni, hogy ezek a pártállami diktátumokhoz szokott gondolkodás- módot tükrözik, és abból a kény- szerképzetből táplálkoznak, hogy minden folyamatot „az elhivatottaknak” kell levezényelni, így a szociáldemokrácia megteremtésének felelősségteljes munkája is most rájuk hárul. Az MSZP „szociáldemokrata” rendezvényei nem arra mutatnak, hogy az MSZDP-vel komolyan szándékolnának a pártközi kapcsolatokat, és azok rendezését, hanem épp ellenkezőleg, a zavarkeltés és a kizárólagosságra törekvés nem szociáldemokrata vonások. Tudatában vagyunk annak, hogy a kádári MSZMP és utódpártja, az MSZP visszaélt a „szociális” szóval, és nyomasztó örökséget, létbizonytalanságot hagyott maga után. Meggyőződésünk, hogy az MSZP tagsága nem arra adott felhatalmazást, hogy vezetői politikai kalan- dorságokba bocsátkozzék, hanem arra, hogy elkötelezett politikát folytasson. Mi kategorikusan elhatároljuk magunkat az MSZP ilyen és ehhez hasonló látszat-szociáldemokrata rendezvényeitől. Egyet viszont nem lehet kockáztatni: elveszíteni a szociáldemokrata érzelmű tömegek támogatását azért, mert elvi és gyakorlati kérdések tisztázása nélkül politizálunk. Rác>. István MSZDP megyei titkár Az egységes szociáldemokráciáért A magyar szociáldemokrácia válságban van, a válság mind politikai, mind vezetési, szervezési szempontból érezhető. Ez a folyamatjóformán 1989-ben az újrakezdéskor már kialakult. Viszont a lakosság meghatározott része igényli és szimpatizál a szociáldemokrata párttal. Az okokat viszgálva megállapíthatjuk, hogy egyes irányzatok között nincsenek alapvető politikai ellentétek, döntően karriervágyból fakadó személyi konfliktusok idézik elő a párt válságának elmélyülését. Minden szociáldemokratának és a szociáldemokráciát pártoló állampolgárnak tudomásul kell vennie, hogy csak egyetlen és egységes szociáldemokrata pártnak van jövője Magyarországon. Aki az elmúlt két év hiából nem tanult és nem látja be saját hibáját, az nem szociáldemokrata. Helyre kell tenni a pártdemokrácia intézményeit, és meg kell teremteni a működés anyagi és erkölcsi feltételeit. Új kongresszust kell összehívni, és ezen új alapokat kell létrehozni. Meg kell teremteni eg> modem szociáldemokrata pártot. A rendszerváltás a szociáldemokrata értékrend figyelembe vételével hajtható végre. Végül egy idézet Antall Jó zseftől: „Hiányzik ebből az or szágból a szociáldemokrati párt.” Magyarországi Szociáldemokrata Párt Újszászi Szervezete A megjelent írások tártál máért felelősséget nem válla lünk.
