Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-17 / 139. szám

1991. JÚNIUS 17. Sportextra 9 Ők is szóhoz jutottak Jevrake Valentyina (Harkov), a felnőtt női összetett verseny győzte­se:- Eddigi legjobb eredményem a szö­uli olimpián elért ötödik helyezés, de országos bajnokságot is nyertem már néhányszor. Szolnokra pénteken este érkeztünk, remekül érezzük magunkat, de nem a mostani az első ittlétünk. Májusban egy hétig együtt edzettünk a fiúkkal, Petivel, Lajossal (Molnár Pé­ter, Szabó Lajos - a szerk.), és a többi­ekkel. Naponta száz-százhúsz kilomé­tert biciklizünk, hiszen készülni kell az országos bajnokságra, ami hamarosan Moszkvában lesz az 1980-as olimpia útvonalán. Civilként testnevelési főis­kolán tanulok. Természetesen a mosta­ni versenyen győzelmet vártam, bár éjszaka nem sokat aludtam az utazás miatt. Steig Csaba (Szekszárd):- A héten végig keményen edzettem a közeli Mecsek Kupa miatt, ami az augusztus 24-i stuttgarti világbajnok­ságra válogató verseny, de Szolnokra is győzni jöttem. Mindenképpen jó időt akarok menni, hogy a továbbiakban tudjam, mire számíthatok. (A végel­számolásnál az összetett versenyben még a dobogóra sem sikerült fellép­nie). Molnár Péter (Szolnoki Cukor­gyár), az összetett verseny negyedik helyezettje:- Ha időfutam biciklim lett volna, „háromban” tudtam volna lenni, de sajnos az egyesület ezt nem tudta biz­tosítani, így maradt az országúti bicaj. Célom az augusztus végi Tiszán-túli körverseny megvédése, ahol már két­szer én nyertem. Vida Mihály (Csepel), a kritérium­verseny győztese:- Az összetettel nem is foglalkoztam, csak a délutáni verseny volt a lényeg. Ez a kedvencem, a győzelem mégis csak úgy sikerülhetett, hogy a klubtár­saim hátul fogták a mezőnyt. Haris Károly, a szolnoki Cukor­gyár kerekeseinek vezetője:- Végre vége van a versenynek. Örü­lök a jó erdményeknek, annak, hogy nem történt baleset. Számítottam Lajos győzelmére és Péter negyedik helyére is. Következő feladatuk a pénteki Me­csek Kupa. 48 bicajostól A rendezők cukoradományaikkal egy 14. évében járó csöpp kis hölggyel jár­tak a legjobban, hiszen biciklijével együtt is csupán 48 kilót nyomott. De nem csak ezért érdemes megjegyezni Pataki Ibiké nevét, hanem azért is, mert sokra hivatott a sport terén. Tudom, ezt nem a legildomosabb leírni egy ilyen fiatal lánykáról, hiszen mikor volt, hogy magyar kerekes igazán számottevő eredményt ért el... Amiért mégis megte­szem, az roppant céltudatossága és sportcentrikussága. Érdemes megje­gyezni a nevét hosszabb távon is. Ser­dülő létére veri korosztálya fiúverseny­zőit is. Két évet kell még várnia, aztán profinak készül, ami annyit fog jelente­ni, hogy Magyarországon edzhet, és ha­vonta négyszer kell Németországban versenyeznie. Nem mellékes, hogy a nagyapa is profi bringás volt, az apuka, aki most az edző, sokszoros magyar bajnok. Ibikét felfedezte egy Frankfurt mellett élő üzletember is, aki az eredmé­nyesség fejében felszereléssel támogat­ja reménységét. kanyarok, körönként akár 15-20 helye­zési számot változó sorrend, ötkörön- kénti részhajrákkal. Itt a legtöbb pontot Vida gyűjtötte be, miután a negyedik részhajrá után hol a ferencvárosi Valter­ral, hol a szekszárdi Egyedivel lógott meg a mezőnytől. Az utolsó hajrát is ő nyerte, ezzel a kritériumverseny győz­tese lett. Az összetettben a sorrend vál­tozatlan maradt, ennek megfelelően a győztesek, zárójelben az egyesület és ahány kiló cukorral térhettek haza -.leány serdülő: Pataki Ibolya (BVSC, 48), ifjú­sági: Bujdosó Eszter (Debrecen, 62), felnőtt: Evrake Valentyina (Harkov 67), serdülő fiú: Arató Gábor (Szekszárd, 73), ifjúsági: Laczi Zsolt (Csepel, 79), felnőtt: Szabó lajos (Sz. Cukor, 76). Az oldalt készítette: Kocsis Erika. Fotó: Mászáros János. Molnár Péter itt még reménykedett a győzelemben erőssége miatt (a teljes hazai élvonal képviseltette magát, sőt férfiaknál cse­hek, nőknél pedig szovjetek vittek nem­zetközi színt a társaságba), másrészt a felnőtt férfiak délelőtti 40 kilométeres távját a délutáni „háztömb” körüli kri­tériumverseny 1 óra + 1 körös (1 kör: 1200 méter) próbája követte. A nőknél ugyanez volt a helyzet, csak a 20 kilo­métert délután 10 kör egészítette ki. Ná­luk a harkovi lányok nem sokat teketó­riáztak, az első helyezett csaknem más­fél percet vert honfitársára, aki viszont csak egyetlen másodperccel volt gyor­sabb a legjobb magyar hölgynél, a fradis Szalay Emesénél. A magyar férfiak a nemrégiben Csepelre igazolt két ukrán fiútól tartottak leginkább. Nem is min­den ok nélkül, hiszen a győzelmi remé­nyekkel induló Steiget másfél perccel verte a jobbik, Igor. Ez rettentően nagy különbségnek számított, de ekkor még hátra volt a V. kerületi Kerékpár Cent­rumtól kapott új telekerekeivel Eisenk- rammer, no és a szolnokiak: Szabó La­jos, vagy ahogyan mindenki ismeri, Pi­roska, és Molnár Péter. Előbbi nevéhez hűen légellenállást csökkentő, piros el- lasztikus zoknit húzott cipőjére. Min­den bizonnyal nem csak ennek köszön­hetően, de célba érkezése után széles mosollyal nyugtázta: ezúttal nem tekert nála gyorsabban senki sem. A délutáni futamnak az összetett szempontjából sokkal kisebb tétje volt, a látványosságra azonban nem lehetett panasz. Időnként összezördülő kormá­nyok, egymáshoz kattanó kerekek, éles A kritériumverseny startja Öreguras „urak” A délelőtti verseny már javában a végé­hez közeledett, amikor egy kerékpárokkal megrakott Barkas közeledett gyanútlanul a rajt színhelyéhez. Kaposvári utasai még a hajnali órákban ültek a kissé döcögő jár­gányba „szűkre szabott” pupillákkal, útba ejtve székesfővárosunkat. Ott lepakolták BMX-es versenyzőiket, majd leruccantak Szolnokra. Igaz, kissé elszámolták magu­kat, és csak kevéssel fél tizenkettő előtt érték el úti céljuk végpontját - mondom - akkor, amikor a helyezéseket leginkább meghatározó délelőtti viadal a „végét jár­ta”. Gondolták, sebaj, mi sem lesz egysze­rűbb, mint azt mondani, ők nem kaptak versenykiírást, a Nemzeti Sport pedig téve­sen közölte a verseny kezdésének időpont­ját. No, nem, ez így kifigurázva egyszerűen vicc! Az viszont nem, hogy akadtak a „fe­jesek” közül, akik meggyanúsították őket, mondván: mostanában divat lett azzal men­tegetőzni, hogy mi nem kaptunk semmiféle versenykiírást. De uraim! Mire fel ez a rosszmájúság? Mire való a gyanúsítgatás? Vagy úgy gondolják, a vakáció megkezdé­sével ezek a fiúk rögtön kirándulni akarlak egy jót? De ez a dolgoknak még csak.az egyik része. Miután percek alatt sikerült elintéz­niük az indulást (nagy szó ám ez azoknak a kissé öreguras szövetségi versenybíróknak a részéről, akik egyébként semmiféle segí­tőkészséget nem mutattak), hamarjában ne­kiláttak az utolsó simításoknak, már ami a bringákat illeti. Eközben a rajtnál ácsorgó, előbb említett versenybírók rendre fenye­gető szavakat intéztek feléjük, jelezvén, mennyi idejük van a rajtvonalhoz érkezé­sig. Azt a lehetőséget kapták ugyanis, hogy a percenkénti indulást betartva, az eredeti­leg utolsónak indulót rögtön ők kövessék. Nem mélyedtem bele teljes mértékkel a versenyszabályokba, azt viszont tapasz­taltam, hogy a nap folyamán a fontos sza­bályok az utolsó pillanatokig nyíltak vol­tak, és a körülményekhez igazodva a ver­senybíróság elnökének jogában állt (!) a módosítás. Jelen esetben nem fért volna bele esetleg néhány üres perc az indításnál? Puff neked, tolerancia! így viszont az történt, hogy a második fiú nem készült el időre, az óra másodperc- mutatója pedig szélsebesen haladt előre. Ezt próbálta utánozni az elkésett fiú is, nem parancsolván „megállj! ’’-tbicajánakarajt- vonal sávjánál. Ha sejthette volna „ször­nyű” tettének következményeit! Méregtől duzzadó tekintetek meredtek utána, fenye­gető szavak csapták meg fülét, mire ijedt arccal fordult hátra, ácsorgott egy darabig, az út közepén, majd jobbnak látta, ha visszafordul. Pár perccel e röpke epizód megtörténte után a versenybíró urak (urak?) egyikének szájából a következő mondat hangzott el: „Na, jól elálltuk már a lábunkat,.,” Megeshet, hogy egy autónak támasz­tott bicikli többet ér négykerekű társá­nál. Ráadásul nem is törvényszerű, hogy utóbbi éltes kort, rozzant állapotot mondjon magáénak. Persze mindez csak akkor igaz, ha olyan, 1500-3000 dollárt érő kerékpárról van szó, mint amilyenek tömegestől rótták a kilomé­tereket szombaton a besenyszögi úton és környékén a Süvegcukor Kupa orszá­gos kerékpárverseny keretében. A délelőtt folyamán az országúti via­dalon alapozhatták meg éves cukor­készleteiket az indulók. Az összetett verseny győzteseinek ugyanis annyi ki­ló kristálycukor dukált, amennyit ők maguk és kétkerekű társuk együttesen nyom. Az „édesszájúaknak” nem volt könnyű dolguk, egyrészt a mezőny Az első Szabó Lajos (Szolnoki Cukor­gyár), az összetett verseny győztese:- Reggel még nem gondoltam, hogy én fogok nyerni, hiszen mindenki itt volt az országból aki számít. A csepeli­ek frissen igazolt két szovjet verseny­zője, a szekszárdi Egyedi és Steig, a Fradiból Eisenkrammer és Somogyi, és klubtársam, Molnár Péter. A délelőtti verseny közben nem sokkal a forduló­pont előtt letört a házilag készített kor­mányom, de ennek ellenére nem vesz­tettem sok időt, így a délutáni kritéri­umversenyen már csak tartanom kellett az előnyt. A jövőről nem akarok még semmit sem mondani, hiszen áprilisban egy hónapig vírusos influenzával küsz­ködtem, amit nem pihentem ki a fontos versenyek miatt. Ami a vb-csapattagsá- got illeti, majd meglátjuk... A második Eisenkrammer Károly (FTC-Ja- kobs):- Egy rövid ideig azt hittem én nyer­tem, bár azzal is tisztában voltam, hogy az utánam induló szolnokiak közül mindig van valaki, aki hazai pályán nagyon jól megy. A délelőtti verseny során nagyon kihajtottam magam, a holtpontok miatt vagy négyszer kellett ritmust váltanom, ezekkel lehet, hogy egy perc is elment. A gyomrom is kiké­szült, ez még egy három éve történt bukásom rendszeresen előjövő követ­kezménye. Ahogy figyeltem, úgy 45 km/óra sebességgel mentem végig. Délután csak az volt a feladatom, hogy tartsam a második helyemet a szovjet­csepeli kerekes előtt, de ez a vártnál sokkal nehezebben sikerült, mert ő honfitársával egyetemben körönként kétszer intézett támadást ellenem. Örü­lök a végeredménynek, bár a lényeg a vb-re válogató Mecsek Kupa és a viseg­rádi hosszútávú OB. A harmadik Mityanyin Igor (Schwimm-Cse- pel):- Csak két-három hónapra érkeztem Budapestre Ívovi társammal. Egyelőre szemrevételeznek bennünket, ha meg­felelünk az elvárásoknak, talán egy hosszabb szerződést is kötnek majd ve­lünk. Egyébként az ukrán Dnyepropet- rovszk városa a szűkebb hazám, és egy jaltai győztes versenyemet látván kap­tam a meghívást. Piroska cukroszsakkal tért haza c­Ezt hazavisz- szűk - így a har­kovi lányok Piroska a járgányt bűvöli

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom