Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-15 / 138. szám

1991. JÚNIUS 15. Hazai körkép 3 „SZÁMOLNI KELL r AZ IRRACIONALITÁSSAL” Tehetetlen volt a/ önkormányzat Közel egy hónapja riasztott a szolnoki katonai kollégium igaz­gatója, Szaniszló Attila azzal, hogy aggódik az általa vezetett intéz­mény jövője miatt. Mint elmondta, bár volt ígéret arra, hogy a megszű­nő katonai oktatás ellenére a kollé­gium kollégium marad, a honvéd­ségtől az önkormányzat veszi át, bizonyos jelek mégis azt vetítik előre, hogy az ígéret megmarad ígéretnek. A jelek: a Honvédelmi Minisztérium megrendelte az in­gatlan értékbecslését, külföldi ér­deklődők (esetleg vásárlók?) szag­lásznak a kollégium körül. Akkor rögtön felkerestem Várhegyi Attila alpolgármestert a gonddal, ő pedig megnyugtatott: az önkormányzat és a HM között olyan egyezségek köttettek, hogy nincs ok aggoda­lomra. A kollégium igazgatójának vészharangkongatása ezek után túlzottnak tűnt, meg sem írtam az ügyet a lapban. Néhány napos a hír: június 30-ig ki kell üríteni a kollégiumot, amely nem lesz az önkormányzaté. Meg­őriztem (nem véletlenül) akkori beszélgetésünk hangfelvételét, és most abban a nem akármilyen él­ményben lehetett részünk, hogy az alpolgármester úrral együtt hall­gathattuk meg az „archív (néhány hetes) felvétel” legfontosabb ré­szét, azt, amikor a számos felsorolt érv után mégis kételkedve kérdez­tem: mi lesz, ha mégis eladják a kollégiumot az önkormányzat feje fölött? Tehát Várhegyi Attila biza­kodó válasza akkor:- Van egy megállapodásunk a HM-mel, ez biztos fogódzó. Jártam a miniszter úmál, ő is ígéretet tett arra, hogy ez kollégiumként fog működni, erre van egy szándéklej vél. Ebből egy olyan világraszóló botrány lenne, amit a HM az élet­ben nem tudna lemosni magáról, és nem hiszem, hogy fel meri vállalni ezt. Mi most elkezdünk oda beis­kolázni, felveszünk embereket, ott vannak a saját gyerekeink, akiknek ígéretet tettek, hogy ott fognak lak­ni.. . Nyolcféle biztosíték van, és ezzel szemben van ott az, hogy el­adhatja. Ha mindent félretesz Für Lajos, amikor dönt .... én nem hiszem. Nem hiszem, hogy fel meri vállalni a honvédség azt a politikai és állampolgári össztüzet, amit nyitnának emiatt. Nem létezik, hogy ezt meg merik csinálni. Amit még én most tenni fogok az ügy­ben: a miniszter úrnak ismételten felhívom a szíves figyelmét arra a levélre, amit ő írt nekünk, arra a szándékra, amit mi tettünk, és az összes megállapodás másolatát mellékelem neki, hogy vegye fi­gyelembe a döntésekor. Amikor februárban itt volt Für Lajos, akkor is azt mondta: hát ez csak kollégi­umként működhet. Nem tehetik meg, hogy eladják másnak. Várhegyi Attila nyilatkozata most, az „audíció” után (hangja szomorúságról árulkodik):- Hát akkor folytassam, ugye? Nos, a HM megtette azt, ami elkép­zelhetetlen volt. Félretett mindent, és ez megengedhető, úgy látszik, hogy egy botrány kialakuljon, megengedhető az, hogy azt mondja a delegáció egyik tagja: fogalmaz­hatjuk az újságcikkeket. Be kell látni, hogy nem vagyunk partiban. Beszélnek itt a hatalom több ágá­ról, ezek közül az egyik az önkor­mányzat, és hogy az önkormányza­ti rendszer miben más, mint a taná­csi rendszer... Na, mindezt félre­tették, az önkormányzat nem azt jelenti ezek szerint, hogy a polgá­rok önmagukat kormányozzák, ha­nem csupán az állami feladatok végrehajtója. A dolog érdekessége, hogy a tanulók kollégiumi elhelye­zése is állami feladat, amelyet az önkormányzatoknak kell ellátni. Ehhez állami dotáció szükséges. Ugyanakkor egy államhatalmi szerv másként dönt azért, hogy azt a bizonyos hétmilliárdos forráshiá­nyát csökkentse. Amit a múltkor mondtam, azt végigcsináltam: a miniszter úrnak megírtam a levelet, telefaxon elküldtem minden máso­latot, hogy ezeket vegye figyelem­be, amikor dönt. Nem volt elegen­dő. Elhangzott most a tárgyaláson, hogy piaci áron kívánják ezt érté­kesíteni, vagy december 31 -ig pia­ci bérleti viszonyok között tartanák fenn. Úgy látszik, Magyarorszá­gon meg lehet azt tenni, hogy egy államhatalmi szerv egy állami kö­telező feladathoz ne biztosítsa a feltételeket, hanem csak annyit mond, hogy ezt el kell látni. Pont. De az, hogy hogyan, az teljesség­gel nem érdekli. Hogy nem tudunk kollégiumi férőhelyet bővíteni, ami nyilván kihat az iskolák szín­vonalának működésére, sok egyéb vonzata van - ez mind mellékes, ez mind félretéve, mert neki ezt érté­kesítenie kell. Mivel az értékesítés­nek egy menete van, előreláthatóan az a helyzet állhat elő, hogy „kulcs a lábtörlő alatt”, az intézmény üre­sen áll, miközben a gyerekek a Ti- szaligetben laknak. Ennek a mos­tani tárgyalásnak tíz perc alatt vé­get lehetett volna vetni, nem volt mozgásterünk. Megajánlottunk ezt meg azt, különféle változatokat, költségátvállalásokat s a többit. Ők úgy jöttek ide, hogy ezt piaci szin­ten értékesíteni kell, és punktum. A közös üzemeltetés, amiről a megál­lapodást aláírtuk, mintha nem is létezne, nem vettek róla tudomást. Én nem tudok jó szándékot feltéte­lezni a Honvédelmi Minisztérium­ról, mert mitől tudnék? Be kell lát­nom, hogy ez nem egyedi eset, sor­ba lehetne állítani azokat a példá­kat, melyek mind azt mutatják, hogy itt az önkormányzatok önál­lóságának csorbítása, a lehetősége­inek a visszaszorítása, az ellehetet­lenítése folyik kormányzati rész­ről, akár a politikai oldalait is lehet­ne ennek feszegetni. Konkrét pél­da: a szociálpolitikából való kivo­nulás. Ez, ugye, állami feladat, az önkormányzatnak kell végrehajta­nia, de nincs hozzá forrás.- Térjünk vissza a katonai kollé­gium ügyére. Néhány hete más­képp ítélte meg a helyzetet, mint most. A csalódottságon kívül van-e tanulság, amit levont a saját maga számára?- Több is. Az egyik: én azt gon­doltam, hogy egy polgári társada­lomban szerződéseket szóban is le­het kötni, mert a jog azt is megen­gedi; nem azt mondom, hogy hin­ni, de tudni lehet azt, ha aláírok valamit, akkor annak vannak kö­vetkezményei. Nincsenek. A má­sik tanulság: minden ésszerűséget nélkülözhetnek kormányzati dön­tések. A harmadik tanulság az, hogy meg kell keresni azt a csator­nát, amelyen keresztül az érdekein­ket érvényesíteni tudjuk, mert tisz­tán látszik, hogy az önkormányzat kevés. Mondhatnám azt is, hogy előtte is ki lehetett volna gondolni valamit, Szaniszló úr vészharang- kondításait figyelembe kellett vol­na venni. De ha nyolcféle garancia van, akkor nem hisz abban az em­ber, hogy az irracionalitás megva­lósulhat. És íme, megvalósulhat, ezután bármikor számolni kell az irracionalitással.- Mint hírlik, Szolnokon az egy­ház is igényt tart egy épületre, ami most kollégium. Mi lesz ebből?- Nagyon jó, hogy szóba jött a kérdés. Az egymás iránti toleranci­ára feltűzhető most az egyház vi­selkedése. Merném állítani Barotai Imre kanonok urat Für Lajos elé. Mert szándékunk is volt visszaadni az egyháznak a kolostorát, de Ba­rotai úr a kialakult helyzetre való tekintettel azt mondta, hogy amíg a város nem tudja rendezni a kollégi­umi problémákat, addig ő lemond erről a jogról, nem kéri vissza a kolostort, mert azt semmiképp sem vállalhatja fel az egyház, hogy szembekerüljön emberekkel.- Szóval biztos abban, hogy az egyház nem kéri vissza a kollégium épületét?- Most mondjam azt, hogy biz­tos vagyok benne? Hiszen az előbb az irracionalitás bekalkulásáról be­széltem. Most azt mondom, hin­nem kell Barotai úrnak. Molnár H. Lajos A Szolnok és Vidéke Áfész új ABC-áruházat nyitott Tiszajenőn. A 15 milliós beruházás kivitelezője a jászkarajenői Árpád Mgtsz volt. A 2,8 milliós árukészlettel induló Tiszagyöngye ABC-ben az élelmi­szereken túl az alapvető vegyi áruk és háztartási cikkek is megtalálhatók. (Fotó: N. Zs.) Messze van-e Erdélyország? • Május végén, a nálunk is szo­katlan hideg időjárástól sújtva, nehezen indultunk el Gyergyó- szentmiklósra, a Gyergyói-ha- vasok és a Hargita aljára, Erdély legzordabb klímájú vidékére. Lada Samaránk kétszáz méterrel a határ előtt romlott el, s csak áldani tudtuk a sorsot, hogy még itthon kijavíthattuk. Cservenyák László (sofőrünk), a mátészalkai múzeum néprajzosa még a hideg időben is megizzadt, amíg a hiba miatt reggel ötre célhoz értünk. Szabó Piroska, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének munkatársa, s Kotics József, a debreceni KLTE Néprajzi Intézetének adjunktusa volt még útitársam, s egyben a^ Kriza János Néprajzi Társaság konferenciájának előadója is. Bizony össze kellett fogni több intézménynek, hogy ezt a határ­tól csaknem 500 km-es utat az éj sötétjében megtegyük, s eljus­sunk a város líceumáig (gimná­zium), hogy szállást kapjunk, s pár óra alvás után kiállhassunk előadásaink megtartására. Alföldiesen s finomkodva mondva, fel kellett kötnünk a „fehérneműt”. Hiszen a népi társadalommal és erkölccsel foglalkozó konferenciának olyan helyi előadói és szervezői voltak, mint Nagy Olga, a jeles folklorista, aki csak az utóbbi időben mutatta meg, mennyi mindent tud a paraszti világról társadalmi vonatkozásban is; s akinek „Gyónás” című con- fessziója most jelent meg a könyvhéten Magyarországon. S Imreh István, ha nem is lehetett jelen betegsége miatt, de olyan előadást küldött, amely a hazai akadémiai székfoglalókra emlé­keztetett. Egyikőjük a népi társa­dalom erkölcsrendjének műkő­(II. rés/) dését, a közösségi együttélés el­veit tárgyalta európai színvona­lon, míg a másik levéltári anyag alapján az erkölcsrend konkrét megnyilvánulásait elemezte kö­zösségi, vallási és társadalmi összefüggésben. A rideg, télen valószínűleg alig felmelegített falak felizzottak, s az éjszakai utazástól didergő testünket a szellem erejével melegítették át. Majd jött Csergő Bálint! Számos cikket írt; nálunk au­todidakta gyűjtőnek monda­nánk; ám ott egy táj, egy közös­ség, a székelység egyik apostola, aki elemezte, bemutatta a hajda­ni falusi közösség életét. Konk­rét vizsgálatok alapján - idehaza kissé lenézően „empirikus szemléletű ”-nek mondanák tu­dományunk korifeusai - bemu­tatta s nosztalgia nélkül érzékel­tette a székely falvak társadal­mát, az élő közösséget, a közös­séget egybeforrasztó erkölcsöt, az ezeket nagyra növesztő ko­vászt: a szellemiséget. Majd si­vár kép következett: mindennek a tönkresilányítása, az ambíciók kiölése, a családok szétszórása, s ezzel a közösség alapjainak megszüntetése, s a kiégett tájú jelen: a fellazult közösség, az egymástól eltávolodott embe­rek, családtagok, a menekülő szülőföld. S mindez nem a nosz­talgia, a busongó magyarság vagy székelység szintjén, hanem a kemény tények erejével megje­lenítve. De voltak fiatalok is. A más módszerrel dolgozó kolozsvári egyetemi adjunktusok, akik mindezt objektívebbnek tűnő módszerekkel jelenítették meg, szemiotikát, szimbolizmust, strukturalizmust is belevíve. Az eredmény ugyanaz. Pusz­tuló világ, pusztuló értékek s er- rodáló társadalom. Ceausescu mintha elérte volna célját. A mi előadásaink újat jelen­tettek nekik szemléletben, mód­szerben, de olyan újat, amellyel a saját nyomorúságukat még in­kább átvilágíthatják, s egyúttal „közölhetik Európával”, mint ahogyan ezt egyik kollega meg­fogalmazta. A hideg, a sivár, lepusztult kollégium, a számunkra elkép­zelhetetlen menzai körülmények feloldódtak a testvéri, szíves fo­gadtatásban. Az estéli öszejöve- tel gyergyószárhegyi kolostor népművészek által berendezett szárnyában; a gyergyószárhegyi kastély önerőből helyreállított, jeles kortársi festményektől dí­szített környezetében, mégis megenyhítette, bizakodóvá tette a Kriza János Társaság összejö­vetelét. A tudomány bármely módszerű, de objektív megálla­pításai az igazi önismeret forrá­sai lehetnek. A pusztítás ellen szegülő, erkölcstől támogatott akarat s szándék minden körül­mények között meghozza a gyü­mölcsét. S úgy véljük, mi sem dolgoztunk hiába évtizedeken át. Módszereink, eredményeink ilyen válságos helyzetű társa­dalmat is éltethetnek, segíthetik őket akkor, ha ők maguk sem mondanak le a megújulásról. S hogy milyen erő állt mindezek mögött, azt lemérhettük vasár­nap hazatérőben. Zuhogó esőben halinaharisnyás székelyek vitték a maguk" faragta Krisztust és Máriát, mentek zöldág-szente­lésre a határba, hogy mindehhez lelkierőt nyerjenek. (Folyt, köv.) Szabó László Tisztelt gépjármű-tulajdonosok! KÖTELEZŐ, DE VÁLASZTHATJA A LEGJOBBAT! Kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás kötését bízza a COLONIA BIZTOSÍTÓ RT.-re! Megbízottunk felkeresi Önt, kérjük, fogadja bizalommal. Bízunk abban, hogy Magyarországon először -100 %-os német érdekeltséggel megalakult Cokmia Biztosító Rt. partnere lesz Ön is. Kárrendezés német precizitással a helyszínen, azonnali kárkifizetés­sel. A biztosítás megkötésével foglalkozó munkatársainkat az alábbi helyeken személyesen vagy telefonon keresheti: Területi Igazgatóság 5100 Jászberény, Zlrzen J. u. 8. tel: 57/11-569 fax: 57/11-569 Dr. Falábú Károlyné Kovács Aranka, helyi képviselő iroda: Jászberény, Zirzen J. u. 8. tel: 57/11-569 lakás: Jászberény, Battyhány u.. 22. Dr. Magda Sándorné, körzeti Igazgató iroda: 3200 Gyöngyös, Kócsag u. 16. H/l 1. tel: 37/17-467 lakás: 3200 Gyöngyöt Kócsag u. 16.11/11. Apostol Imre, helyi képviselő iroda: Gyöngyös, Kócsag u. 16.11/11- tel: 37/17-467 lakás: Füzesabony, Tábor u. 1/1. Nagy János, körzeti igazgató iroda: Szolnok, Madách u. 39. tel: 56/40-980 lakás: Karcag, Madarász J. u. 5/a. Batári Bála, helyi képviselő iroda: Tiszafüred, mgtsz tel: 58/11-055 lakás: Tiszafüred, Vásárhelyi u. 18. Póllal István, helyi képviselő lakás: Törökszentmiklós, Kun B. u. 50. Szűcs Ferencné, helyi képviselő iroda: Szolnok, Madách u. 39. tel: 56/40-980 lakás: Szolnok, Madách u. 39. tel: 56/34-274 Balogh Tibor, üzleti Igazgató iroda: Pásztó, Szabadság a 95. tel: 18 lakás: Pásztó, Gárdonyi u. 15. Here reg Béla, üzletkötő iroda: Pásztó, Szabadság a 95. tel: 18 lakás: Pásztó, Mágnes u. 10. Tóth László, üzletkötő iroda: Pásztó, Szabadság a 95. tel: 18 lakás: Pásztó, Hámán K. a 6. Balga József, helyi képviselő lakás: Dejtár, Ady E. u. 20. tel: 67 COLONIA BIZTOSÍTÓ RT. Területi Igazgatósága Jászberény *57184/1*

Next

/
Oldalképek
Tartalom