Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-14 / 137. szám

4 1991. JÚNIUS 14, Az Üj Néplap Kunszentmártonban Mielőtt véget ér a tanév Elsöprő győzelem A Magyar Mezőgazdasági Múzeum „Hazánk mezőgazda­sága diákszemmel” címmel or­szágos pályázatot hirdetett a kö­zépiskolák tanulói részére. A pá­lyázat célja az volt, hogy a tanu­lók érdeklődését felkeltse a me­zőgazdaság, a természetvédelem iránt, valamint a Mezőgazdasági Múzeum kiállításainak megis­mertetése. A tíz meghirdetett témára Za­laegerszegtől Kisvárdáig az or­szág minden részéből több ezer pályázat érkezett a budapesti Mezőgazdasági Múzeumba. A kunszentmártoni József At­tila Gimnázium diákjai elsöprő sikert arattak a nemes versenyen: Szécsi Viola és Veres Csilla első lett, Bencsik Beatrix, Györgyi Szilvia, Tóth Gizella különdíjat kapott, ami 4000 pályázó közül szintén nagy dolog. Érdekes megemlíteni a témaköröket, me­lyekben a kunszentmártoni lá­nyok jeleskedtek. Szécsi Viola 25 oldalas, képekkel, grafiko­nokkal illusztrált dolgozatának témája: a búzatermesztés hagyo­mányai Békésszentandráson (Viola Békésszentandráson la­kik, azért választotta lakóhelyét vizsgálódásának tárgyául). A második helyezett dolgozatban a környékbeli paraszti kertekben folyó növénytermesztéssel fog­lalkozott Veres Csilla. A pályaműveket és a diákok téma iránti hozzáértését, szere- tetét látva reménységgel tekint­hetünk a kunszentmártoni mező- gazdaság jövőjére - ugyanis va­lamennyien ezen a pályán szeret­nének dolgozni majd a későbbi­ekben. Felkészítő tanáruk, Licsi- csányi István a pályázat több­féle előnye közül kiemelte: önál­ló, alkotó, kutató-gyűjtő munká­ra késztette a tanulókat, ami úgy tűnik, a magyar mezőgazda­ságban is „kelendő holmi”lesz végre. Balról jobbra: az első helyezett Szécsi Viola és Veres Csilla, valamint a különdíjban részesült Tóth Gizella, Bencsik Beatrix, Györgyi Szilvia. Mögöttük Licsicsónyi tanár úr. Kiállítás Édes élet avagy a szakma rangja, becsülete A Magyar Cukrász Iparosok Orszá­gos Ipartestüle Nagy Sándor nagy hírű cukrászmester emlékére a kunszent­mártoni helytörténeti múzeumban em­lékkiállítást rendez. A kiállítás a Jász- Nagykun-Szolnok megyei kisiparosok, valamint a Kunszentmárton és Környé­ke Ipartestület támogatásával jött létre. Nagy Sándor neve a cukrászok kö­rében fogalom. Egy egész cukrászdi­nasztia hirdeti szakmájának nevét, rangját, becsületét. Hét híres cukrász került ki a családból. A környék régi írásos és képes cuk­rászemlékeit bemutató kiállításra összegyűjtötték a cukrászmesterek ko­rabeli szerzámait, süteménykészítő formáit. A kiállítás leglátványosabb oldala bizonyára a korhű süteményeket, tortá­kat bemutató rész lesz, melyre Talmá- csi József, Kunszentmárton lehíresebb cukrásza készíti a munkaigényes ere­deti süteményeket, lakodalmas tortá­kat. Talmácsi József édesapja is Nagy Sándortól tanulta a cukrászmestersé­get. Fia jó hírű cukrászdája, az iparosok torzsalkodásmentes összefogása emeli a szakmák - sajnos mára kihalófélben levő - becsületét. Ebben az évben mintegy 10 millió forintot fordítanak az úthálózat fejlesztésére. Szilárd útburkolatot kapott a Batthyány út is (felvéte­lünkön). Ezzel a város útjainak 50 százaléka szilárd burkolatú. Hírek Talmácsi József és alkotása: a hí­res lakodalmi torta, galambpárral a -tetején — Polgármesteri hivatal: dr. Nagy György jegyző fogadó­óráit hétfőnként 7.30-tóf 12 óráig, Réz László polgármester szerdánként 13-tól 17 óráig tartja. — Népszavazás lesz Szel­vényen, mely Szelevény önál­lóvá válásáról fog dönteni. Sza­vazni a megjelölt napon a Bel­területi Művelődési Házban, il­letve a Haleszi Művelődési Házban lehet. (Szavazás: július 7., vasárnap 6-18 óráig.) Az oldalt írta: Kátai Szilvia \ V Fotó: Korányi Éva / Sport minden mennyiségben / \ Kárpáti Zoltán tanár úrnak utolsó órájára szólt a csengő Kárpáti Zoltán: Innen nem fog kihalni a kosárlabda Kedves ünnepségbe csöp­pentünk a József Attila Gim­náziumban. Kárpáti Zoltán testnevelő tanár tartotta utolsó óráját. Harmincnegyedik évi tanítás után nyugdíjba megy. Hosszú testnevelői pályafutá­sáról így emlékezett:- Amikor 1957-ben Kun- szentmártonba kerültem, két sportág volt divatban: a foci és a nagypályás kézilabda. El­várták tőlem, hogy valami új sportágat mutassak be a város­nak, és én a kosárlabdára gon­doltam. A tiszazugi rész sok magas gyereket adott, amire régen azt mondták: nézd már ezt a langaléta máiét, még mo­zogni se tud rendesen! Ameri­kában is ezért találták ki ezt a sportot, hogy a magasra nőtt fiatalok ügyesedjenek, moz­gásuk, alkatuk harmonikus le­gyen. A hatvanas évektől már vi­rágzott Kunszentmártonban a kosárlabda: mienk lett a kö­zépiskolai bajnoki cím. Ez­után hamarosan NB III.-as fel­nőttcsapatunk lett. Ebben olyan ismert nevek voltak már, mint Sebők János, Tóth Gyula, Anderkó László, Tóth Gyuszi, Ladányi Zoli (ők ket­ten a serdülőválogatottban is benne voltak) vagy Kollár Jóska. Közülük többen a Szol­noki Olajbányászban is ját­szottak. Nagy idők voltak! Később sajnos a rosszul át­szervezett középiskolai és megyei bajnokság lecsökken­tette a kosárlabdacsapatok lét­számát. A bajnoki rendszer megromlása bennünket is a háttérbe kényszerített, de a sportág sohasem halt ki váro­sunkban. Máig is nagyon él, sőt képes újjáéledni, továbbra is megvan egy remek adottsá­gú kosarasgárdánk. Ha a baj­noki rendszert megváltoztat­ják, biztos vagyok benne, hogy ismét jó eredményt érünk el, innen nem fog kihal­ni a kosárlabda! V ___________________/ M unkatársaink a polgármes­teri hivatalban lázas készülődés pillanataiba csöppentek. Jön az Olajbányász! A kunszentmárto­ni sportbarátok anyagi támogatá­sával aznap látták vendégül a hí­res-nevezetes bajnokcsapatot, a Szolnoki Olajbányászt. Dr. Nagy György jegyző szíves út­baigazítására kerestük fel Durkó Bertalant, a Center söröző tulaj­donosát. A sörözőnek nemcsak neve árulja el, hogy gazdája sportbarát (maga is center volt a kosárlabdában), hanem az is, hogy tilos a dohányzás. A füstös kocsmaszagnak nyoma sincs, a söröző patinás tisztaságában, a még nyitás előtti csendben be­szélgettünk a Durkó házaspárral. Eközben kint az udvaron bog­rácsban készült már a marhapör­költ is az esteli vendégfogadás­hoz.- Reklámfogás, hogy ön látja vendégül a bajnokokat?- Dehogy, reklámról szó sincs. Jó barátaim az edzők, Ber- kiccsel, Judikkal egy csapatban is játszottam. Azt hiszem, ennyit meg kell tennem a városért, hogy elhívjuk őket ide, ha már kosa­rasmúltamból még ma is sok ba­rátom van a csapatban.- Amíg várjuk a vendégeket, beszélne - úgy tudom, elég neve­zetes - kosarasmúltjáról egészen a Center sörözőig?- Szívesen. Békés megyében, a gimnáziumi csapatban figyelt fel rám Zsíros Tibor ex.-JEm£pa- válogatott mesteredző; éfTiívott meg a Ganz-Mávag csapatába. Ekkor (1974-ben) az NB I.-es csapat volt. Hamarosan váloga­tott kerettag lettem. Öt évig ját­szottam a Ganzban. 1980-ra szű­kösebb idők jöttek a csapatra. Nekem lakásra lett volna szüksé­gem, mert megnősültem. Ezért mentünk el a feleségemmel Sop­ronba, ahol lakást kaptunk. Ak­kor a soproni kosárcsapat jó kö­zépmezőnynek számított. 1985- ig játszottam Sopronban - köz­ben itt születtek a gyerekeink is, majd ’85-ben az előzőhöz hason­ló okok miatt Kaposvárra költöz­tünk. Két évig játszottam a SÁ- ÉV-ben, de ugyanekkor NB I.-es pályafutásomat is befejeztem, és hazaköltöztünk Kunszentmár- tonba, feleségem szülővárosába. Két évig még át­átjártam Szarvasra az NB II.-es kosár­csapatba játszani, de azután az is vé­get ért, de a kosár­labda szeretete megmaradt. Ti- zen-egynéhány év az NB I.-ben elég volt ahhoz, hogy a magyarországi ko­sarasokkal megis­merjük egymást. Mikor kosárlabda- csapat utazik át Kunszentmárto- non, mindig meg­állnak a Center sö­rözőnél, hogy be- ugorjanak hoz­zám. Az Olajbá­nyász győzelmén felbuzdulván arra az elhatározás­ra jutottunk, ráfér erre a kisváros­ra is egy ilyen nagy esemény, hívjuk meg őket!- Játszani is fognak?- Igen, de sajnos egy baj van: kicsi a tornaterem, kevés néző fér be. Pénteken tudtuk meg, hogy mára fogadják el a meghívást, ezért már szervezkedni csak annyit tudtunk, hogy gyorsan ki- plakátoltuk városszerte a nagy eseményt. A játék csak játék lesz, önmaga ellen játszik a csa­pat, de aki befér a tornaterembe, annak így is nagy élmény lesz. Belépődíjat nem szedünk, az a lényeg, hogy eljönnek a bajno­kok, és a helybeliek láthatják őket játszani. Lázban ég az egész város, én pedig úgy érzem, a múltam miatt ennyivel tartozom a városnak, hogy itt lássák őket játszani. Durkó Bertalan maga kínálja majd a híres baj­nokokat, volt sporttársait Kultúra Videoklub a könyvtárban Videokazetta-kölcsönzés a könyvtárban A városi könyvtárban új szol­gáltatást talál az oda betérő. Videó- klub létesült a látogatók és olvasók javaslata alapján. A klub működé­sét 72 ezer forint értékű, 26 video­filmből álló állománnyal kezdte meg. Horror és pornó kivételével az érdeklődés széles skáláját tud­ják kielégíteni: kölcsönözhető itt mesefilmtől ismeretteijesztő mű­sorokig sokféle kazetta. A jelenleg 45 tagot számláló Vi­deoklub az elmúlt hónapban szer­ződést kötött a Vicoval. 40 ezer forint értékben vásároltak video­kazettát. A klub vezetői szerint ez számukra óriási összeg, a vásárlók soraiban mégis nagyon szerény ve­vőnek számítottak, mert a 150-200 ezer forint értékben történő vásár­lás az átlagos a Viconál. Kunszent­márton életében az esemény mégis nagyjelentőségű, ugyanis a készü­lőben levő városi kábeltelevízió műsorát kívánják ezekkel a videoka­zettákkal színesíte­ni. A Vico-,,akci­ón” kívül más vál­lalkozásba is bele­kezdett a klub. A budapesti Széche­nyi Könyvtártól megvásárolják - mikrofilmen! - az összes ott fellelhető kunszenti újságot, amely a város hely- története szempontjából óriási je­lentőségű. A könyvtár vállalkozásait az önkormányzat - ... nem az követ­kezik, hogy nem támogatja, ha­nem az, hogy támogatja. Egy könyvtár - ahol nem(na- gyon) panaszkodnak! Ritka dolog manapság a kultúra területén. A város költségvetéséből a művelő­dési központnál a kungyalui klub­könyvtár 40 ezer forintot, a városi könyvtár eszközbeszerzésre 70 ezer forintot kapott. A hírt - a kultúra érdekében is - örömmel adjuk közre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom