Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-07 / 104. szám

4 Fiatalokról—fiataloknak 1991. MÁJUS 7. Eljegyzés a Gyerek városban TINITESZT Ilyen nagy szerelem... milyen nagy? A Szolnoki Gyerekváros éle­tében eddig még soha nem látott eseményre került sor a napok­ban. Ozsvári István és Farkas Er­zsébet eljegyzése volt a nem mindennapi ünnepség. Nemcsak a szolnoki Gyerekvárosban szá­mít rendhagyónak a dolog, ha­nem általában a gyerekvároso­kéban. Ugyanis elvileg ma az a „mó­di”, hogy 18 éves korukig lak­hatnak bent a gyerekek, utána - ha tetszik, ha nem: menni kell. Albérlet, hányattatások, kilátás- talansággyakran ez váija a gyermekotthonból kirepülőket. Szolnokon komolyan töreked­nek arra, hogy lehetőség szerint, ameddig csak lehet, bent marad­hassanak a gyerekek. Anyagi okok, helyszűke és egyéb dolgok miatt ez nem mindig realizálha­tó, de ha egy-két esetben sikerül, a semminél már az is több. Ozsvári István - mindenki Ozsija - és immáron újdonsült menyasszonya azpn szerencsé­sek közé tartoznak, akik bent maradhattak, bőven a szabályo­kon túl is. Ozsi - nevezzük így mi is, hiszen a Gyerekvárosban mindenki így szólítja, s ráadásul kedveli gyerekektől kapott bece­nevét - 22 éves kőműves szak­munkás, túl a katonaságon is, még mindig a Gyerekváros lakó­ja. Menyasszonya most lett 18 éves, éppen ezért került sor most az eljegyzésre - és nem koráb­ban. Ő még tanul, ezért jövőre szeretnének összeházasodni. Addig viszont mindketten élnek .szépen saját csoportjukban, és gyakran találkoznak úgy, mint bármely más jegyespár a vilá­gon. Az eljegyzés napján - melyre legalább 50 fő volt hivatalos - az igazgató tréfás-komolyán meg­jegyezte: „Mire keresztapák le­szünk, jó lenne, ha lenne lakás is!” A Gyerekváros lerobbant la­kásokkal is tudna mit kezdeni - még a szovjet laktanyákban visszamaradottakkal is, csak len­ne! Legyen ez a mi „nászajándé­kunk”, hogy kérésüket tolmá­csoljuk a városi önkormányzat­hoz: a még megmenthető, lelki­leg nem nagyon sérült gyerekek­nek lakásra lenne szükségük, hogy az átlagosnál is nehezebb gyermekkor után a szinte lehe­tetlennek látszó életkezdés első lépéseit meg tudják tenni. Nél­külünk ők erre képtelenek. A boldog, ritka eseményen a je­gyespárnak is volt egy „nagy nagy kérése”: Baráth Zsolt ne­velőtanárnak szeretnének a nyilvánosság előtt köszönetét mondani odaadó, szeretetteljes nevelői munkájáért - Ozsi, aki a Gyerekváros felépülése óta itt la­kik, külön is köszöni, hogy im­máron 10 éve, hogy „Kereszt- apám”-nak szólíthatja Baráth Zsolt nevelőtanárát. Kedves Ozsi, kéréseteket köz­readtuk. Kívánjuk, legyetek bol­dogok, hogy gyermekeitek már igazi otthonban élhessenek. Kátai Szilvia „Mindent elsöprő szenve­dély”. „Könnyű nyári emlék”. Jól ismert meghatározások a lá­nyok körében. Válaszolj a kérdé­sekre, és kiderül, hogy téged mi­lyen érzések kapcsolnak hozzá. 1. Váratlanul találkozol Ve­le. Mi történik? A. Gyorsabban ver a szívem. B. Boldognak érzem magam. C. Semmi különös. 2. Mit jelent a számodra ö? A. Mindent. B. Változást az életben. C. Annyit, mint az elődei. 3. Úgy alakul, hogy feltűnő­en sokat táncol a barátnőddel. Mire te... A. Én beleőrülnék. B. Megbízom mindkettőjük­ben. C. Hadd táncoljanak. 4. Tulajdonképpen milyen típust keresel a fiúban? A. A romantikust. Hogy. érez- zem, szinte a felhőkig emel. B. A hajtóst. Hogy állandóan velem foglalkozzon. C. Az okost. Hogy bizalmasan beszélhessek vele és hallgassak rá. 5. Fel tudnál sorolni három racionális érvet, hogy miért szereted? A. Nem. Ez a szerelem más. B. Igen. Ha nagyon muszáj, és van rá elég idő. C. Akár ötöt is. 6. Milyen képet festenél er­ről a szerelemről? A. Kék eget, gyönyörű felhők­kel. Esetleg egy villámmal. B. Pipacsokkal teli rétet. C. Tengerbe torkolló patakot. 7. Hányszor voltál ennyire szerelmes? A. Még soha. B. Legfeljebb négyszer. C. Négynél is többször. 8. Hogyan kezdődött? A. Derült égből villámcsapás­ként. B. Eleinte azt sem tudtam, lesz-e folytatás. C. Nem emlékszem rá, és nincs is jelentősége. 9. Hogyan éled meg, ha nem vagytok együtt? A. Állandóan rágondolok. B. Ha eszembe jut, nagyon hi­ányzik. C. Hiányérzetem van. 10. Három filmcím. Melyik lenne a te sztorid? A. Végzetes találkozás. B. Ugrás a sötétbe. C. Te vagy az? Add össze a pontjaidat a követ­kezőképpen: A válasz 6 pont, B válasz 4 pont, C válasz 2 pont. ' 45 pont felett: Csakugyan nagy ez a szerelem. S elsősorban téged érint mélyebben. De hogy ne éljen meglepetés, jobb, ha megbizonyo­sodsz arról, hogy Ő is hasonlókép­pen érez-e? Ha igen, nyertél. Ha nem, megmenekülsz a váratlannak tűnő későbbi rossz ízű felismerés­től. 44-25 pont: Képzeld el, hogy küszöb előtt állsz, és rajtad múlik, hogy belépj vagy kint maradj. Ré­szese lehetsz egy mindent felkava­ró érzésnek, de a földön maradva irányt is szabhatsz a kapcsolat ala­kulásának. Vagyis a választás a te kezedben van. És nem árt tudni, hogy a fellángolás nem biztos, hogy az igazihoz vezet. 25 pont alatt: Ez nem az a sze­relem, amiről a fiúk álmodnak ... Inkább rokonszenv, lassú tűz, amelynél föl lehet melegedni. Igaz, alkat kérdése, hogy ki mitől lobban lángra. Ha hiányérzeted van, nem árt tudni: akkor sincs baj, ha abbahagyjátok. A 10 éves Gyermekváros első jegyespárja: Ozsvári István és Farkas Erzsébet Fotó: KÉ Nem akarok példakép lenni! Derczelstván rövid idő alatt másodszor szerepel lapunkban. A jászberényi Liska József Szakközép- iskola most érettségiző diákja a Kölcsey Művelt­ségi Verseny után, immár egy másik műfajban, az erősáramú szakcsoportban lett legjobb az ország­ban.- Mondd, Pista, milyen érzés sikeres embernek lenni?- Jó érzés', mert úgy érzem, nagyon megdolgoz­tam érte. Fokról-fokra jöttem bele. Jó volt a forma- időzítésem.- Ha sportról lenne szó, akkor érteném, de mit jelent ez egy tanulmányi versenyen?- Például az első fordulóból még simán tovább­jutottam, a középdöntőből már éppenhogy; a nagy- kanizsai döntőben viszont a legutolsó feladatig második voltam osztálytársam, Szekeres Zoli mö­gött. Az utolsó fordulóban egy ponttal ugyan, de mégis én nyertem. Ezt talán kicsit a Kölcsey-ver- senynek is köszönhettem, mert megdicsértek jó előadókészségemért.- Egyáltalán, melyik volt könnyebb, az irodal­mi-műveltségi versenyben vagy a szakmaiban nyerni?- Ott hárman voltunk, itt viszont csak magamra támaszkodhattam. Emellett bármilyen furcsán hangzik, tévészereplés ide, tévészereplés oda, de legutóbb még inkább le kellett győzni magam, mert nagyon drukkoltam.- Ez hogyan sikerült?- Mindig azokra gondoltam, akik fontosak ne­kem ... A barátnőmre, szüléimre, bátyám család­jára. . - Miként tudtad feldolgozni sikereidet? •- Sikernek érzem, de elteszem a szívemben a maga helyére. Most már az érettségire kell kon­centrálni, mert ott is bizonyítani akarok.- Mit szólnak mindehhez társaid, hiszen manap­ság nem kifejezetten divat a tanulás?- Az Osztályban általában örülünk egymás.sike- reinek, nem tapasztaltam változást kapcsolataim­ban. Sokan viszont most már bánják, hogy nem törődtek eleget a tanulással. Ennek ellenére nem szeretnék semmiféle példakép lenni!- Ez több mint meglepő kijelentés. Kifejtenéd, mire gondolsz konkrétan?- A példakép meglehetősen elkoptatott, lejára­tott fogalom. Azt viszont nagyon is szeretném, ha követnének, mert tanulni érdemes. Nagyon igaza van annak, aki szerint minél több van a tudásból, annál többet kíván. péel Agrár és Falusi Ifjúsági Körök Bővülő nemzetközi kapcsolatok Tavaly decemberben ala­kult meg az Agrár és Falusi Ifjúsági Körök Jász-Nagy­kun Megyei Egyesülete, amely jelenleg mintegy 300 tagot számlál. Az országos Agrya Szö­vetség tagjaként működő, pártoktól és érdek-képvise­leti szervektől független egyesület elsősorban a falun élő és az agrárszférában dol­gozó fiatalok érdekvédel­mét vállalja fel, de segítsé­get nyújt a szakmai tovább­képzésben is. Az egyesület az országos szövetségen ke­resztül állandó kapcsolatot tart fenn az Európa Tanács irányítása alatt működő strassbourgi Young Far­mers and 4H Clubs nevű in­tézménnyel, valamint az ENSZ csatolt szervezetével, a bécsi székhelyű HOPE 87- tel, amely többek között az ötletekben gazdag fiatalok menedzselését végzi, vala­mint a munkahelyteremtést segíti elő.Természetesen e sokrétű nemzetközi kapcso­latoknak a megyei fiatalok is hasznát veszik. így példá­ul a kunhegyesi népi hagyo­mányőrző kör májusban Franciaországba utazik, ahol nemcsak kulturális programokban vesznek részt, hanem megismerked­nek a farmergazdaságokkal is. Az angolul elfogadható­an beszélő, agrár „vénájú” fiataloknak nyáron Norvé­giában biztosítanak munka- és nyelvtanulási lehetősé­get, ugyancsak a farmerek­nél. A kiterjedt külkapcsola- tok emellett nagymértékben szolgálhatják a megyében élő és a mezőgazdaságban tevékenykedő tizenévesek elképzeléseinek, ötleteinek megvalósítását, hiszen a pá­lyázataik nemcsak a határa­inkon belül kerülnek elbírá­lásra. L. Z. Szolnoki főiskolások Portugáliában Coimbra Szolnoknál valamivel na­gyobb város Portugáliában, a tengertől alig 30 kilométerre. A várost egy kisebb folyó szeli ketté, melynek ősi egyeteme, szétszóródva a város különböző részein, minden évben énekkari fesztivált rendez a békés ismerkedés érdekében. Mert mi lehetne nagyobb összekötő erő az együt- téneklésnél, a közös munkánál? Nos, erre a fesztiválra hívták meg az idén a Keres­kedelmi és Vendéglátóipari Főiskola énekkarát, három portugál, kettő spanyol, egy lengyel énekkar társaságában. Díjak nem voltak - húzta alá Pál Csaba elsőéves hallgató. A lényeg, hogy együtt voltunk, s mi képviselhettük Magyarországot a messzi Portugáliában. A fesztivál maga két részletben zajlott le. A magyarok á végén kaptak főszerepet, bár az első rész­nek is volt fontos magyar vonatkozása. Nem akartunk hinni a fülünknek - mondja Csaba -, amikor a lengyel énekkar egy Kodály-kórusművet adott elő tisztán csengő magyarsággal. Az éneklés, a vá­rosnézés mellett természetesen más élmé­nyek is örökké emlékezetessé teszik az utat. A különleges ételek, a halpiac egzo­tikus állatai, útközben az Alpok havas, időnként a ködbe vesző tájai, az olcsó narancs," a Citroen-szalon, ahol nem tilt­ják ki az embert a gépkocsiból, Monte- Carlo, ahol a parkolási díj miatt csak egy órát lehetett maradni. Mindezt tehát lehet­ne vég nélkül sorolni, de már csak egy dolgot említünk meg, s ez a záróbuli, ahol a magyarok rögtönzött folklófbemutató- val méltán aratták a legnagyobb sikert. De térjünk vissza a hétköznapokra, mert hi­szen enélkül nincsenek ünnepek sem. így történt itt is. A hétköznapot ezúttal a pénz összegyűjtése jelentette, amelyben a főis­kola vezetése mellett a „Korszerű Keres­kedelemért” Alapítvány s jó néhány vál­lalat játszotta a főszerepet, de nemcsak a megyéből. Köszönet érte, hiszen kultúrát közvetíteni ma sem lehet pénz nélkül, viszont ennél nemesebb célra sem lehet fordítani a szűkösen megszerzett forinto­kat. F. I. TINI Horni Belehúztunk. A levelekbe. Itt azán van minden a reggie-től a ra- pig. A lista feladója Ratkai Piros­ka, aki „Szandáról” a Stromfeld Aurél út 34. szám alól címezte ol­dalunknak a következő külhoni dalokat. 1. Keep on running (Milli Vanil- li) 2. You and me (Dr. Albony) 3.Cry for help (Rick Astley) 4. Could you be love (Bob Maríey) 5. Mary had a little boy (Snap) 6. Candy man (Ioy) 7. Step by step (New Kids on the Block) 8. U can’t touch this (MC Hammer) 9. Vogue (Madonna) 10. Megamix (Tech- notronic) XXX Belépőjegyet nyertek Legutób­bi rejtvényünk kérdéseire adott he­lyes válaszok a következők: 1. Bon Scott; 2. Deep Purple; 3. Eddie; 4. Rainbow, Black Sabbath; 5. Mons­ters of Rock, Gratulálunk a nyerte­seknek: Timkó Tibor zagyvaréka- si, Barta Judit szolnoki, Veres László törökszentmiklósi, Kara Mária mezőtúri és Bagi Róbert szolnoki olvasóinknak. Az oldalt összeállította: Szurmay Zoltán Mozimesék Philip Kaufman: Henry és June Hogy miért tetszett a Henry és June? - Ezt még igazán magam sem tudom. . . . S hogy miért nem tet­szett mégsem?! - Talán mert lelep­lezni kíván, meztelen valóságra vetkőztetni, ugyanakkor diszkrét és modoroskodó. Viszont modo- roskodnia kell, mivel a közelmúlt­ban sokat vitatott irodalmi szemé­lyek 30-as évekbeli intim dolgai­ban vájkál. így egyszerre leplez és mutogat! Az eset valóban meg­esett, ám a film valami felesleges förtelemről szól. Üres. Nem szere­tem és nem ismerem - ezért el sem tudom képzelni - ezeket a figurá­kat, törékeny személyiségeket (mellesleg a színészekkel semmi baj!), még akkor sem, ha mindez a szertelenség lenyűgöző szent tége­lyében, valahol Párizs perifériáján történik. Olyan emberekről szól filmünk, akik nem tudnak mit kez­deni érzelmeikkel, érzékeikkel. Tehetetlen, vásári figurákról. Gyengék, ugyanakkor arcátlanul követelődzők. Tépelődnek, szen­vednek, a saját maguk által elhin­tett kukoricaszemeken térdepelnek büszkén. Gyűlölik és mégis harsá­nyan, rajongásig szeretik egymást. Valójában egymás játékszerei. így kész is mindjárt a parti, kiteljesed­het a nagy társasjáték. Sokszögesí- tett, „Héjanász az avaron” az ő románcuk, kicsapongó komor ko­médiájuk. Őzikék, bikák (ökrök?) és nőstény oroszlánok buja párvia­dala, akik toliforgatók lévén észre­vétlenül saját regényeik tárgyává, témájává - foglyává és áldozatává - válnak. Megvívnak keményen egymásért, s meglehet mind vesz­tesként maradnak a lélek nagy po­rondján. Végignézik kéjesen a má­sik gyötrelmeit, hogy kibírhassák sajátjukat. Persze megbűnhődnek mind. Hogy miért nézik meg mégis oly sokán ezt a filmet szerte a vi­lágban? Mert tabu volt mind ez idáig. Bizonyos fallikus és leszbi­kus felvillanások miatt, mert a tör­ténetnek érdekes és fojtott softpor- nográf erotika a közege. S mitaga­dás, a Néző mindig is imádott a leoltott lámpák félhomályában za­varba ejtve, felháborítva, megbot­ránkoztatva szemlélődni, mások viseltes dolgai iránt viseltetni.... Ja, hogy miért tetszett mégis a Henry és June? Hát, most már vég­képp nem tudom. Técsi Zoltán Aki szemlélőjévé válik eme filmalkotásnak (legyen ártatlan, vagy előre megfontolt: teszem azt „vojőr”), ritka sajátosságra kell hogy felkészüljön. Ugyanis ez az amerikai produkció mentes min­denféle, mostanság tapasztalható amerikaiasságtól. Ez kérem nem a mindent a szemnek és semmit az észnek képi és tartalmi világa. Ka­ufman időutazásra invitál bennün­ket, aminek végállomása a harmin­cas évek Párizsa. Szép kis úti cél. Vérpezsdítő a hangulat, épp a kul­turális és szexuális forradalom dúl ideát. Forradalom, ami a párizsi ut­cákon és a kuplerájokban „tört ki ”. Henry Miller, az egykori írózseni ezt a világot választotta, hogy meg­szabadulhasson egy rögeszmétől. Ezt a rögeszmét June-nak hívják, (aki ez időben Miller felesége volt), a szabadulás útja pedig az írás. A végeredmény: a Ráktérítő című „koraszülött” regény (amit elkészülte után jó három évtized­del jelentethettek csak meg Ameri­kában, s amit ezúton ajánlok min­denkinek), és századunk talán leg­érdekesebb, legvitatottabb szerel­mi háromszög sztorija. A harmadik szöget Anais Nin, a néhai jómódú francia írónő képezte, akinek em­lékezései alapján készült a film. Henry, az egoista szexkazán (A Hüvely Nagy Barlangkutatója) és June, aki maximalizmusa által be­tegesen önzővé válik - idegen. Azáltal, hogy Anaisnak irántuk ér­zett kíváncsisága és gerjedelme be­teljesülést nyer, ő maga "is mindin­kább idegeimé válik, a létező he­lyett egy tabukkal körbezárt sajá­tos világban keres megállapodást. Ennek a szexuális és lélektani fo­lyamatnak az útját követik végig a képsorok, korántsem szájbarágó­sán. A film közel sem elhanyagol­ható vizuális világát Brossainak, a magyar származású francia fotó­művésznek fotói ihlették. Általuk ez a buja és nyüzsgő korszak soha nem látott tökéletességgel elevene­dik fel. Hatvani Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom