Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-06 / 103. szám

1991. MÁJUS 6. Sportextra 13 Szívzörejek a palánk tájékán Az Olajbányász-kosarasok bajnoki címének hatására hamisítatlan kosárláz sö­pört végig a megyeszékhelyen, de a környező települések sportközvéleménye is hangos volt szlikebb hazánk reprezentánsainak nagyszerű tetteitől. Következett a megérdemelt és mindenen túláradó ünneplés, fogadások, jutalmazások garmadá­val. Alig két héttel a zalaegerszegi diadal után nemzetközi tornát rendeztek Tyu- binék játékterén, ám nélkülük. És amelyen qz Eb-selejtezőre készülő, Szolnokon edzőtáborozó válogatottunk is részt vett, három elütő stílusú külföldi együttessel alkotott mezőnyben. Érdekes módon a helyi és környékbeli közönség nem kezelte , felnőttként ” a Ti­sza Kupát, mi több, a kevéske érdeklődő - közöttük jó néhány szakértő - zöme ki­fejezetten ellenszenvesen viseltetett a magyar válogatott és kapitánya iránt. Egy­szerűen azért, mert véleményük szerint nem a bajnokságban harmadik és negye­dik helyen végzett klubokra (Tungsram, Honvéd) kellett volna építeni nemzeti csapatunkat, hanem a győztes Olajbányászra és az ezüstérmes ZTE-Heraklitra. Az eme álláspontok igazát hirdetőket kétkedve hallgattam egészen a múlt kedd estig. Akkor saját, félig laikus szememmel is láthattam, a tamáskodók nem járnak messze az igazságtól. Az Olajbányász harminc percig azt csinált a válogatottal, amit akart. Sajnos. Tombolt a táblás ház, de a finisben már kevésbé volt boldog, a 88-88-as végeredmény után pedig a hazai veretlenség megtartásával vigasztal­ták egymást a keserédes szurkolók. Magam is közéjük tartoztam, vegyes érzel­mekkel hagytam el az idén oroszlánbarlanggá nőtt körcsarnokot. Nem tudtam el­dönteni, tizenöt pontos előnyét miért adta le a hajrában másodpercek alatt az Olajbányász. Ha ugyanis szalonremi született, igazságtalannak tartom a száz-, il­letve nyolcvanforintos belépőárakat azzal a közönséggel szemben, amelyik döntő érdemeket szerzett az aranyérem megszerzésében. De nem. Elhessegettem ma­gamtól a becsapás látszatának még a gondolatát is, inkább azon morfondíroztam tovább, miért divat nmnapság az ellenfél nyakába akasztani az ellenségképet? Főleg, ha a magyar válogatottról van szó. Lehet vitani a keret összetételének vi­déki fővárosi arányát, kritizálni a cseresort, szurkolni ellene, ha a szívünk vá­lasztottját’ ’ akarja barátságos meccsen legyőzni. No de tagjait ellenségnek tekin­teni - egyenesen vétek. Hiszen azzal önmagunknak is ártunk. Mert bármi történik itt a Tisza partján, minket, magyarokat akkor is ők fognak képviselni Svájcban cí­meres mezbe öltözve. Ha netán nem sikerül a továbbjutás, legfeljebb velük együtt szégyenkezem, de ellenségnek akkor sem tekintem őket. (ni) Futás az ország körül Hat lábon a Guinnessbe Törökszentmiklós nyerte a Vasas Kupát Három fiatal elhatározta, hogy fut egy jót, Ez bárkivel előfordulhat. Csakhogy Nagy István, a Ruhaipari Szakközépis­kola és Szakmunkásképző Intézet tanu­lója, Molnár László, a 633. SZKI végző­se, valamint vezetőjük, Bujdosó Zoltán társadalmi edző az országot fogja körbe­szaladni. Június elején indulnak, napi harminc kilométer megtételét tervezik, így körülbelül másfél hónap kell az 1500-1600 kilométeres távhoz. Szervezésben segíti a csapatot Révész- né Drávái Mária, a Széchenyi Általános Iskola tanárnője, aki vázolta a válható útvonalat. Budaörsről indulnak a fiúk nyugatra, Tatabánya, Győr, Szombat­hely, Zalaegerszeg meghódításával jut­nak el a Balatonhoz, majd Kaposvár, Pécs és Baja az útirány. Innen már „csak” egy Békéscsaba, Debrecen, He­ves, Jászberény félkör, és haza is érnek Szolnokra. Az állóképességgel nem is lesz baj, hiszen a harcművészeti edzéseken részt vevő sportolók napi 10-15 kilométereket amúgy is teljesítenek. No és még a kung-fu gyakorlatai. Annál nagyobb erő­ket kell mozgósítani a támogatók beszer­zésére. Néhány céggel már sikerült szó­beli megállapodást kötni, de várják má­sok jelentkezését is, hiszen az ország út­jait talpuk alá gyűrő legények háta is, mellkasa is reklámhordozó lehet. Autós kísérőt is keresnek, aki biztosítja a hala­dást, és a szervezési problémákban is se- gít. Azt is megvizsgálják, hogy valóban alkalmasak-e a fiatalok erre.az emberfe­letti teljesítményre. Alapos kivizsgáláson vesznek részt a kórházban. És ha ezután valóban nekiindulnak, lapunk is figye­lemmel fogja kísérni test- és lélekpróbá­ló kísérletüket. bcs Úgy március közepe óta főtt már a tö­rökszentmiklósi szervezők, rendezők - Molnár Imre személyében a szakszerve­zet, Hajik Istvánéban a városi sportfelü­gyelőség, valamint 604. sz. Ipari Szak­munkásképző és Szakközépiskola tanári kara - feje azon a területi versenyen, amelyet a hagyományokhoz hűen Vasas Kupa elnevezéssel rendeztek meg szom­baton a városi sporttelepen. A házigazda miklósiakon kívül kecs­keméti, jászberémyi, karcagi és tiszafü­redi szakmunkásképző intézetek és szak- középiskolák diákjai viaskodtak. Apró szépséghibaként a bajaiak nem tudták vállalni a szereplést - anyagi okokra hi­vatkozva. Sebaj! így sem volt hiány lelkesedés­ben, küzdésben, s ha törökszentmiklósi fiúk kézilabdameccsét szemléltem, még színvonalban sem. Kivétel nélkül min­den összecsapáson lemosták ellenfelüket a pályáról. Nemhiába, a városi sport- egyesület NB I/B-s ifjúsági gárdája rájuk épül (vagy fordítva, az iskolacsapat ala­pozott rájuk?). Egy-egy megmozdulás, kapunak háttal lőtt gól láttán még a já­tékvezetői „ügyeletet” tartó Felföldi Zoltán, aki - nem mellékesen - a fiúk edzője, szóval még az ő tenyere is tapsra csattant időnként. Persze náluk is előfor­dult, hogy az egyedül kapura törő játékos labdája a léc mellett suhant el - a túlsó térfélen bámészkodó védők nagy meg­könnyebbülésére. Egyel „odébb” a lányok viaskodtak a karcagiak vezényletével. Bár meg kell hagyni, egy apró, de fürge leányra építet­tek, aki Ibolya névre hallgatott. Eleinte önként vállalásból esett bődületeseket a „fájdalmas” salakon, később azonban az ellenfél segédlete kellett hasonló jelene­tek megismétlődéséhez. Nincsen tömesport foci nélkül, ez szombaton is igazolódott. Az utolsó per­cekig nyílt volt a „játszma”a végered­ményt illetően. Azzal, hogy az utolsó meccsen tiszafüred ikszelt Jászberény- nyel, az összesítésben csak a jobb gólkü­lönbség döntött a törökszentmiklósiak javára. Az ő sikerüket hozta az asztalitenisz­verseny is, mind a fiúknál, mind a lá­nyoknál, sőt a fiúknál a legelőször meg­rendezésre került atlétikaversenyt is ma­gasan a hazaiak nyerték Tiszafüred és Karcag előtt, lányoknál viszont be kellett érniük a második hellyel - a karcagiak és a kecskemétiek közé ékelődve. Az inkább idegek és remegő kezek csatáját hozó lövészetet lányoknál maga­san a karcagi „rágósok” nyerték (megle­pően jó teljesítménnyel); míg a fiúk ver­senye a keskemétiek sikerét hozta. S miután a szintén szellemi csatát ho­zó sakktomán Kecskemét-Törökszent- miklós-Karcag sorrend született, a „leg- összesítettebb” pontverseny és a Vasas Kupa a házigazdák otthonában maradt. (ko) NB íl-es női asztalitenisz-méikőzés: Vo­lán Rákóczi-Bp. Tabán SE 5-11. Végig a vendégek diktálták az iramot, főleg az első osztályú rutinnal rendelkező Zacher Gizel­la és Berényi Laura ellen nem volt esélye a hazaiaknak. Az őszi 13-3-as vereségei si­került elkerülni, a rákóczisok derekasan helytálltak. Győzelmek: Zacher-Berényi 4- 4, Káló 2, Molnár 1, ill. Juhász-Farkas 2-2, Sós 1. „I. ,i mmgamm m i 1 -" —i—-----­Jó szágon, a Kormoran Lovas Kor pályáján rendezték a megyei bajnok­ság elsft fordulóját. A serdülők díjug­ratását Mezei Orsolya (Nagykörű) nyerte, Domány Szabolcs (Beseny- szög) és Révész Attila (Zagyvarékas) előtt. Kezdő lovak díjugratása: L Nagyné Cselki Mónika (Gyöngy ös), 2. Nagy Csaba (Szenttamás), 3. Igor Koitun (Jászágó). Ifjúsági lovasok díjugratása: 1. Kővári Krisztina (Szolnok), 2. Szotyoli Nagy Kristóf (Szenttamás), 3. Berényi Róbert (Be- senyszög). Nehézségi versenyszám: 1. Igor Koftun (Jászágó), 2. Abay Pál (Zagyvarékas), 3. Szabó Csaba (Zagyvarékas). Pontgyűjtő verseny: 1-2. Fodor István (Szolnok), 3. Hatva­ni I^jos (Jászágó). NB I-es női labdarúgó-mérkőzés: Pécsi Fortuna-Tiszaliget SE 3-1 (3-1). Szolnok: Szántósiné-Hujber, Mező, Pálszabó, Csen- nai (Kocsis), Mustár, Baráth, Udovcova (Sziráki), Lévai, Szmatana, Retter (Szajkó). Helyenként színvonalas mérkőzésen meg­nehezítették az esélyesebb pécsid: dolgát a szolnokiak, akik közül ki kell emelni Szán­tósülé, Pálszabó és Retter játékát, valamint a gólszerző Szmatanát. NB U-es férfi röplabdamérkőzés: Szolnoki Titász-Debrecen 2-3 (-16, 1, 15, -12, -16). Titász: Szudi, Oláh, Tompa, Peágsty, Fekete Nagy, Csere: Balázs, Csordás. Edző: Pénzes György. Drámai fordulatokban bő­velkedő mérkőzésen maradt alul a Ti­tász, amelynek soraiból ki kell emelni a mindössze 17 esztendős Szudi Imre teljesítményét. Fennállásának eddigi legnagyobb sikerét érte el a Jászberényi Tanítóképző Főiskola női kézilabdacsapata. A főiskolások első ízben-jutottak be az egyetemi és főiskolai bajnokság négyes döntőjébe, ahol a TSZ SE, a Szegedi TK és az Egri TK csapatai ellen léptek pályára Vona és Kemecsei sé­rülten játszottak, mégis megszorongatták a jászberényiek esélyesebb ellenfeleiket A bajnoki címet esélyeshez méltó játékkal a TSZ SE szerezte meg az egriek, a szegedi­ek és a jászberényiek előtt Az elmúlt időszakban ér­demtelenül háttérbe szorult a Szolnoki MÁV MTE női kosárlabdacsapatának sike­re. Pedig NB II-es csoport­jukban az élen végeztek, s kivívták a jogot az első osz­tályban való indulásra. A győzelemről, közismerten nehéz anyagi körülménye­ikről faggattam a csapat edzőjét, Hegedűs Máriák Milyen céllal vágtak a baj­nokságnak a tavalyi harma­dik helyezés után, számítót- tak-e - készültek-e - az első­ségre?- Az eredeti tervünk nem változott az előző évhez ké­pest, most is az 1-5. hely va­lamelyikén akartunk végezni, természetesen bekalkulálva azt is, hogy gyengültünk, hi­szen Nagypál Kitti és Hamar Pénz nélkül nem megy Beszélgetés Hegedűs Mária kosárlabdaedzővel Anikó már nem állt rendelke­zésünkre. Második gárdánk­nak a tapasztalat, a rutin meg­szerzése volt a fő célja, hiszen csak jobb együttesek ellen játszva fejlődhetnek megfele­lő mértékben a fiatalok. Az anyagi háttér mennyire volt biztosítva a munkához, az előrelépéshez? Érezte-e a szakosztály, az egyesület ne­héz gazdasági helyzetét?- Jó kérdés. Nem hiszem, hogy van az országban még egy NB II-es csapat, amelyik 67 ezer forintos költségvetés­ből fenn tudná tartani magát. Nekünk ennyi volt. ebből kel­lett fizetni a buszt, az edzői díjakat, a mosatást, a felszere­lést. Saját egyesületünk pén­zért adta a buszt vidéki utazá­sainkhoz, s le kellett monda­nunk az étkezési normánkról is. A csúcs az volt, mikor az ügyeletes orvost sem akarták fizetni, mondván, nincs iga­zán szükség rá. Arra már nem gondoltak, súlyosabb sérülés- esetén telefon nélkül hogyan hívjuk ki a doktort. Megkérdezhetem, mennyi a bére?- Heti nyolc edzésért, két bajnoki mérkőzésért, a szertá- rosi munkámért bruttó 5000 forintot kaptam havonta, rá­adásul január elsejétől már hónaponként hosszabbították a szerződésemet. Mikor beje­lentettem, hogy így nem va­gyok hajlandó tovább csinál­ni, a nyakamba akarták varr­ni, miattam fog megszűnni a szakosztály, ha nem találnak ennyi pénzért edzőt. Sajnál­tam a lányokat, ezért a baj­nokság végéig maradtam, és mint az eredmény mutatja, dolgoztunk rendesen. A sok gond mellett most még eggyel többet kell megol­dani. Erősítésre szorul a csa­pat, ha helyt kíván állni az NB 1.-ben.- Ilyen lehetőségek mellett szinte teljesen felesleges elin­dulni a thagasabb osztályban. Három meghatározó, kész já­tékosra van szükség, akik in­gyen nem jönnek Szolnokra. Őket már fizetni kell, lakást biztosítani számukra, ez mind pénzbe kerül. Edzőket kelle­ne alkalmazni, mivel tíz csa­pat (zömében korosztályos) mellé nem elég egy ember. Durván ötmillió forint az az összeg, amiből fenn lehetne tartani a szakosztályt. Ha most egyik napról a másikra az egyesület előteremti ezt a hatalmas összeget, nem hi­szem el, hogy nekünk egy éven keresztül muszáj volt nyomorognunk. Azt azért még szeretném elmondani, ma délután (6-án) elnökségi ülés van. A mi sorsunkról döntenek, de nélkülünk, ugyanis tőlünk senki nem ka­pott meghívást. Azt hiszem, ehhez feles­leges bármilyen kommen­tárt fűzni, a tények magu­kért beszélnek. Azért kí­váncsian várjuk, mi lesz az egyesület azon szakosztá­lyának sorsa, amelyik az at­léták mellett a legjobbak között szerepelhet. Tizedszer is Tisza Túra A szolnoki Tiszaparti Gimnázium és Szakközépiskolában már tíz éve hagyo­mány, hogy nyaranta vízi túrát tesznek a diákok a Tiszán. A túra - amelynek szer­vezője Nagy György, egykori montreáli olimpikon, az iskola tanára - igen nagy népszerűségnek örvend a tanulók köré­ben. A testnevelő tanárnak nem kis gon­dot okoz, hogy a sok jelentkezőből kivá­lassza azokat, akik képesek a túraútvonal feladatainak teljesítésére. Az iskolának egyébként már hét saját hajója van. Az idei nyári túrán kétszázan szeretnének részt venni a diákok közül, de sok, már végzett egykori tiszapaitis gimnazista is jelentkezett. Nem csoda, hiszen az idei túraútvonal különösen csábító. A fiatalok Tokaj és Szolnok között eveznek. A két­hetes utat hét egyenlő szakaszra osztot­ták, a „kikötőkből” sátrat vernek, s né­hány szülő főz majd az elfáradt evező­söknek. Külön izgalommal készülnek a diákok a tiszalöki és a kiskörei vízlép­csőn való átkelésre. Az idei túrán - július 1-13-ig - indul­nak pozsonyi diákok is. A szolnoki isko­la ugyanis éppen a napokban vette fel a kapcsolatot a pozsonyi magyar gimnázi­ummal, s meghívták a tanulóikat a Tisza Túrára. A tizenkét osztályos iskolából összesen harminc iskolás vesz részt a tú­rán, s néhány pozsonyi főiskolás is csat­lakozik hozzájuk. A jászberényi Kossuth Úti Általá­nos Iskola tornatermében rendezték meg az idei grundbirkózó-bajnokság megyei döntőjét A remekül sikerült rendezvény rangját Németh Sándor szövetségi edző és Gulyás István Eu- rópa-bajnoki 4. helyezett válogatott versenyző jelenléte emelte, akik a csa­patmérkőzések megkezdését megelő­zően nagy sikerű bemutatót tartottak. A négy együtes - Mezőtúr, Túrkeve és két jászberényi iskola tanulói - birkó­zói óriási lelkesedéssel vetették magu­kat a küzdelembe. A győzelmet maga­biztos birkózással, három győzelem­mel, a helyi Kossuth Úti Általános Is­kola együttese szerezte meg. A dobo­gó második fokára a mezőtúriak, a harmadikra a túrkeveiek állhatták, míg a jászberényi Lehel Vezér Téri Á. I. csapatának a 4. hely jutott. A leg­jobbak az Aprítógépgyár. a Jászsági Áfész, a Skála Áruház és a Jászberé­nyi Tejüzem különdíjait vehették át A megyei úszószövetség kezdeménye­zésére korszerűsített utánpótlás csapatbaj­nokságot rendeztek Kecskeméten, kilenc szakosztály 200 versenyzőjének részvéte­lével. A Vízügy SE versenyzői is rajtkőre álltak. A Tisza-parti gárdából a lányok sze­repeltek jobban. Juhász Laura 100 gyorson arany-, háton bronzérmet szerzett, a 4x50 méteres vegyes váltóban első helyet sze­reztek a szolnoki lányok. A fiúk mezőnyében Bozsányi 100 m há­ton és 4x50 m-es vegyes váltóban elért 6. helyezése volt a legjobb, míg Vincze, Lip- ták, Molnár és Ignácz a 7-9. helyen vég­zett. A következő fordulóra június 8-án, a Damjanich uszodában kerül sor. Gondban a karcagi védelem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom