Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-04 / 102. szám
1991. MÁJUS 4. Azt beszélik a faluban... 5 Rajna, Majna, Tiszaderzs Öt hold földet Azt szerettem volna megkérdezni a tiszaderzsi ABC-áruház- ban, hogy mennyibe kerül egy kiló kenyér és egy kiló hús? Ugyanis dr. Herédy Dezső polgármester úr - amúgy körzeti orvos 7 a választások táján azt prognosztizálta, hogy itt mindkét alapvető élelmiszer ára az országos átlag alatt lesz, legalább két pengő forinttal. Na már mostan: egy kedves és kellemes hölgy azzal fogad az állampolgári jogon? Fazekas Józseffel, Tiszaderzs utolsó tanácselnökével arról beszélgettünk: mit hozott a falunak az, hogy közigazgatásilag különváltak Abádszalóktól? Az egykori tanácsi vezető - becsületes foglalkozását tekintve kőműves - úgy véli, nem volt rossz a különválás. Úgy tízmillió forintnyi apanázst kaptak, és ebből máris épül egy háromtantermes iskola, községháza, miegymás. De a nagy álom nem ez: nem hiába volt Herédy doktor hajósember, a gondolatai rendre a vízparton kalandoznak. És milyen praktikus ötletekkel áll elő! Most azt szorgalmazza, hogy egy hajókikötőt kellene építeni az egykori víziút mentén. Merthogy nemsokára összeköti a Duna menti népeket a Rajna-Maj- na-csatoma, így semmiből nem áll lecsurogni Tiszaderzsig egy vízi járművel. A dolog így első hallásra csalóka ábránd, ám ha az ember autóba ül, és végighajt a faluból kikígyózó háromkilo- métemyi betoncsíkon, máris ott találja magát a kies Tisza-parton. Amelyik legalább olyan szép, mint az abádszalóki öböl, csak még romlatlanabb. Előtte áll minden fejlesztésnek, tehát amit a Tisza-tó partján elrontottak, itt nem kötelező elkövetni. De az esélyei is nagyobbak a továbblépésre, mint Abádszalóknak, hiszen a gáttól kőhajításnyira ott kanyarog az élő Tisza, s hozzá kiépített út vezet - az egykori kikötő bejárata. Igazán csak minimális nekibuzdulás szükségeltetne ahhoz, hogy itt a MA- HART-nak állomása vagy feltételes megállóhelye legyen. Ami pedig a környezetet illeti, üdülőparadicsom, horgászéden körvonalazódik itt. Nemrég Ma- kovecz Imre járt erre, hogy helyet keressen az úszó kápolnájának, amellyel emléket állítana a Tisza áldozatai számára. Gumicsizmásán, fene lelkesen bolyongott itt az ártérben: átszelle- mülten csodálta az alábukó vadkacsákat, peckes gémeket, síró- rívó bíbiceket. És azzal ment el, hogy visszatér. De aligha csak ő: német rendszámú kocsik állnak a vízparti kempingben, és a távozók magukkal viszik a mesébe illő harcsák, legendás pontyok emlékét. Ha pedig az álomból valóság lesz, és vízibuszok érkeznek a derzsi kikötőbe akár Tokajból, Sárospatakról, netán Csongráditól vagy Szegedről, úgy a falu nevét számos turistatérképen ka- rikázzák majd be Európában. Kerestem a nagy álmodozót, Herédy doktort, de nem találtam otthon: Pesten volt, Boross Péter belügyminiszter fogadta. Később telefonon számolt be arról, mit is végzett. Nem jött haza üres kézzel, a miniszter szeme rajta lesz az épülő iskolán, ugyanígy nem hagyja magára a falut a községháza építésének befejezésében, és segítséget ígért útépítésben is. Ami pedig az olcsó húst és kenyeret illeti? A polgármester arról tájékoztatott, hogy hamarosan megérkezik Spanyolországból a világ legkorszerűbb péküzeme. A három és fél millió forintnyi vételár már ki van fizetve, a gépen telefonon lehet beállítani, mikorra süljön ki a kifli, és ha munkába áll a masina, megvalósul az ország legolcsóbb piaca kenyérügyben. Hogy honnan a pénz? Herédy doktor szemérmesen utalt rá, hogy saját tőkéje is van a vállalkozásban. Nem üzletelni akar vele, inkább befektetni. S úgy érzi, jó helyre kerülnek itt a forintok. Szenczi Lajos téeszelnök az élére állt annak a szövetkezetnek, amelyik Abádszalók mamutgazdaságából kifarolt, és azt a jövendölést kapta útravalóul, hogy nem kell egy esztendő, és koldusbotra jutnak.- Hát akkor hogy is állnak? - kérdem az elnököt.- Ami a pesszimista jóslatot illeti, nem jött be. Fizettünk tizenharmadik havi bért aratáskor, sőt a tizennegyedik havit is megkapták az emberek. Nyereséggel zártuk az esztendőt, ugyan nem sokkal, csak hárommillió forinttal, de koldulni nem kell mennünk.- Közeleg a kővetkező aratás: most is ráfejelnek a tizenkét havi bérre?- Sajnos borúlátó vagyok. A költségeink nagyon megnövekedtek, az iparból vásárolt termékek ára a csillagos égben jár, a felvásárlási árak viszont vagy nem változtak, vagy pedig csökkentek.- Önök szétoperálták az abádszalóki téeszt: nincs olyan ,,darabja” a gazdaságnak, amelyik most hiányozna?- A vagyonmegosztás körültekintő és igazságos volt. Hiányzik az öntözési lehetőség, de teszünk róla. Ebben az évben az öntözés fejlesztésére három és fél millió forintot költünk. Hiányszakmáink is voltak a szakiparban, de sikerült bepótolni. Úgyancsak utói kellett érni magunkat az adminisztráció dolgában, ám valamennyi állást betöltöttünk helyiAzért virágzik a háztáji gazdaság is. Ottjártunkkor sárga fejű kiskacsákat hoztak a faluba, s vevő akadt rájuk menten ekkel. Bevándorlónak csak a vezetők számítanak.- Éppen ezt akartam kérdezni: a falu lakói nem nézik jó szemmel, hogy Önök, a szövetkezet legfontosabb vezetői Abádsza- lókról járnak be dolgozni. Nem kívánják sorsukat még szorosabban a faluhoz kötni?- A közös termelőszövetkezetnek három szolgálati lakása volt Abádszalókon, abban lakunk mi. Amennyiben a téesz vezetése úgy dönt, hogy azokat a lakásokat eladjuk, s helyettük itt, Derzsen vásárolunk másokat, én már holnap költözöm.- Úgy tudom, Ön nincs túlzottan nagy véleménnyel a polgár- mester reformtörekvéseiről.- Valóban, vágyai gyakran megalapozatlanok. Nézze, ő állampolgári jogon kíván valamennyi tiszaderzsi embernek juttatni öt hold földet. De úgy ám, hogy a téesz művelje meg, s vigye haza a termést. Amikor megkérdeztem, hogy nekünk ebből mi lesz a hasznunk, azt válaszolta: megkapjátok mindezért azt a földjáradékot, amit a téesz fizetett a tulajdonosoknak. Hát azért ilyen nincs. Törvények, jogszabályok kötik a vezetőket, amiket nem lehet ilyen nagyvonalúan átlépni.- Önök kivívták a függetlenségüket, most nem félnek attól, hogy a tulajdonosok húzzák ki maguk alól a földet?- Ilyen veszély nincs. Eddig hivatalosan csak két földvisszaigénylés érkezett hozzánk, és a területe 3,5 katasztrális hold.- Hát azért ez még odébb van: az emberek várnak a kárpótlási törvényre, és biztos, hogy beindul itt is a visszaszerzési akció.- A szövetkezet akkor sem marad föld nélkül, mivel a derzsi birtokok nagy része külföldön élő tulajdonosoké, ők pedig aligha jönnek vissza igényelni. A hetven évéhez közeledő Péntek Lajos bácsit ágyban találom. Ezúttal pihen ő is, és pihen a faragókése is. Szerencsére a betegsége nem súlyos - később erről biztosított Herédy doktor is -, ám a gyengélkedés oka ki hinné, hogy jó negyven évre nyúlik vissza. A nyolcvanöt holdas jómódú gazda 1950-ben szemet szúrt a hatóságoknak. Ha alkalom kellett arra, hogy megtörjék a büszke embert, hát hamarosan találtak rá. A földje végéből öt akácfát vágott ki engedéllyel, ám a vád az volt ellene, hogy nyolc darab volt bizony az a fa. Tisza- szentimrére citálták bíróság elé, Lelkében virágok indáznak ahol hét rendőr alkotta a közönséget. Egy hónapi börtönbüntetésre ítélték, amit Szolnokon kellett letöltenie. Bevonult a büntetés-végrehajtási intézetbe, magas kérgű csizmában, melegen bélelt zsinóros kabátban, és már az első séta alkalmával kiszúrta magának egy görbe hátú, görbe orrú göthös börtönőr.- Maga meg úgy sétál ott elöl, akár egy kapitány - mondta a smasszer, és ezzel Péntek Lajos sorsa megpecsételődött. Meztelenre vetkőztették, s a cellában egy hokedlire ültették, térdére kellett könyökölnie, s ujját az orra hegyére helyezni. Huszonnégy órát kellett volna így töltenie, ám elzuhant, s visszavitték a helyére. Valaki egy negyed pokrócot dobott rá, amiben annyi tetű volt, hogy hemzsegtek rajta. Olyan kövérek voltak a vérszívók, hogy ha valamelyik nem tudott megkapaszkodni az inge gallérjába, hát végiggurult a háAz asztal kemény diófából készült tán egészen a de- re k ái g . Akkor fázott meg, s lett reumás egy életre. De lám, az embernek csak a testét lehet megtörni, a lelkét nem. A betegágyban vette kézbe először a faragókést, s leikéből már az első próbálkozásra virágok indáztak elő. Túl sókra nem vitte, mivel a megyében nagyon rossz híre volt. A jászberényi Hűtőgépgyár valamiképpen szponzorává szegődött, s alkotásai közül ott őriznek jó párat. Most nagy tervezet sző: úgy számolja, hogy visszaigényli a földjét, ami pedig az alkotómunkát illeti, egy hálószobát farag baldachinos ággyal, faragott tükörrel, aztán majd valamelyik unoka megemlegeti róla. Péntek Lajos bácsi szép ember, büszke ember, tehetséges ember. Példája hitet ad az embernek: az emberen, a csodán nem lehet erőszakot venni. Az ABC-áruház akár „tanpálya” is lehetne a kezdő betörőknek élelmiszerüzletben, hogy „képzeljék, betörtek a hét végén, kiválogattak jó néhány karton cigarettát, és dézsmáltak csokit is szépen”. Hogy a dolog még cifrább legyen, a műszaki boltban is az az újság, hogy oda is behatoltak a hívatlan vendégek, és színes meg fekete-fehér televíziót „vásároltak” fizetség nélkül. Ezek a hívatlan látogatók bizony nem siettek: az ABC-ben meg is vacsoráztak illőn, még a szalámivégeket sem takarították el maguk után, viszont a műszaki érzékük nem volt túlontúl fejlett. Elmetélték a felfordított elektronikus számológép vezetékeit, riasztóberendezést gyanítva benne. Hát persze, ami az élelmiszerboltot illeti, oda nem volt túl nehéz a behatolás. Bár e szakmában nem vagyok különösebben járatos, de jómagam is legalább fél tucatnyi ötletet tudtam volna adni valakinek, miként jusson az ételek, italok közelébe. Gyanítom, egy jól képzett kutya vagy egy álmatlanságban szenvedő őr bizony kifizetődő lenne itt, a bolt körül. Mert a biztosító ugyan fizet, mint egy katonatiszt, de garanciát ő sem tud arra, hogy a késő éjszakai lakoma nem következik be újfent, hiszen a bolt szinte minden pontján kikezdhető. Tudom, pusztába kiáltó szó, ami most következik - merthogy így kiabálok a sivatagba színesfém dolgában már mióta -, de azért csak elmondom: nem véletlen az, hogy kartonszám cipelték el innen a Sophianét meg a Kossuthot. „Kishal - jóhal” - mondja a német, és igaza van. A cigarettát ugyanis bátran lehet árulni úton-útfélen. Akár egy felfordított kartondobozon is kínálhatja akárki, hiszen az egykori állami monopólium, úgy látszik, az állammal együtt a múlté. A dohányjövedékhez valamikor csak a hatóság nyúlhatott hozzá. Ha maszek manipulált a füstölnivalóval, a csendőrök, rendőrök, karhatalmisták (a nem kívánt rész törlendő) úgy megnyüstölték, hogy megemlegette. Éz a fene nagy szabadság teszi, hogy ma már a színesfémekkel egy szinten jegyzik a cigarettát is az alvilág börzéjén. Aztán boltos legyen a talpán, aki meg tudja őrizni a szivarkás kartonokat. Palágyi Béla Fotó: Tarpai Zoltán V______________ __________________/ E gy hét végén két betörés Fazekas József, az utolsó tanácselnök A táj szép, és főleg romlatlan. A bokroknál az élő Tisza folyik Péntek Lajos bácsi szobra kicsit az alkotó maga
