Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-28 / 122. szám

Húszon innen—tízen túl 1991. MÁJUS 28. Manöken lesz-e Kriszta? A húszéves Misovicz Kriszti­na olyan jelenség, akin nem cso­da, ha megakad a férfiak szeme. Ugyanis a 185 centi magas, feke­te hajú, hófehér ború ifjú hölgy A-kategórás manöken. Két éve érettségizett Szolnokon a keres­kedelmi szakközépiskolában. Ezután Szegedre került, ahol elő­ször irodában dolgozott, majd el­végzett egy manökenképzőt. Olyannyira sikeresen, hogy az­óta bejutott az Év arca verseny országos döntőjébe, és ezért az Ez a Divat című havilapban is szerepelt a fotója. Igen sokszor hívják, kérik fel bemutatókra, ahol nagyestélyiktől kezdve ut­cai viseletekig, illetve fürdőru­hákig mindent reklámozni kell, amelyeknek örömmel tesz ele­get. Éppen ezért a közelmúltban felköltözött Pestre, hiszen így Mozimesék Alan J. Pakula: Ártatlanságra ítélve A kalapács lesújt. Száraz, csupasz hangja bejárjaés elné­mítja a termet. A levegő ne­héz, szinte cseppfolyós. Az ítélkezés templomában ülünk! Ez egy régi miliő. Itt átvészel­te a századokat a tekintély, a törvénykezés díszletei - pati­nás tölgyfaburkolat, súlyos pulpitus és karzatok, rizsporos ódon illatok - már-már muze­álisak. Pakula visszatérve ré­gebbi kedvelt időtöltéséhez ezt az újabb világocskát, ni- che-t világítja át, bontja alkat­részeire. Játékához a közeg is a régi: vérbeli krimi. Fősze­replője Az Ügyész (Hamson Ford!) Titokzatos figura. Szí­vós, bulldogtermészetű, kér­lelhetetlen még önmagával szemben is. Keselyű az embe­rek közt, aki addig kering a bűn fészkei fölött, míg azok meg nem semmisülnek. ...Ám aki tegnap még a vádak képvi­selője volt, mára egyszerre vádlottá válik. Kolléganője (és szeretője) brutális erőszak­kal elkövetett haláláért őt gya­núsítják társai. A véletle­nek^) összeesküsznek ellene, saját hitvallásának, imaköny­vének paragrafuskígyói teke- rednek köré. Kezdődhet hát a bűn rapszódiája! A néző az in­dítékok labirintusában kóvá­lyog, képzeletben rekonstruál sokféle lehetőséget, gyanúba fog sorra mindenkit, latolgat, és közben izeg és mozog egy ültő helyében. A rendező - ha, jó rendező - persze becsapja, félrevezeti. A filmtörténelem­mel egyidős ez a társasjáték, ám ilyen kusza, ilyen kihegye­zett változatát mind ez idáig aligha láthatta emberi szem. Persze az igazságot megpil­lantani mindig félelmetes él­mény. Szemünkbe néz a vak istennő, mérlegén, melyen megmérettetnek a vádlottak lelkei, ott himbálózik egy em­ber sorsa. Most Rusty Sabi- ché. ...A kalapács lesújt. Roppa­nása mögött élet vagy halál. Hány rendező vágyott már e kiszámíthatatlan másodperc „kettészelésére”, drámája le­leplezésére. Pakula tovább megy, az ítéleten is túlra. Fü­lünkben ott visszhangzanak a legelső mondatok Sabich szá­jából, a képek visszatérnek ön­magukba, éppencsak köröm- rágcsálékunkban toporgunk bokáig azóta. Keretes szerke­zetet ilyen tartalommal meg­tölteni még talán senkinek sem sikerült. Marnak a vissza- hangzó szavak - amiket az ele­jén akár el is engedhettünk fü­lünk mellett - valósággal átha­tolnak a bőrön. Már nem is az ügyész, a megtört ember mor­molja maga elé: „A bűntény megtörtént. Áldozat volt.' Á büntetés közeleg.” Az utolsó „dialógus” ez, mikor önma­gával beszélget a felmentett elítélt. Már mindent értünk.. Meggömyed a hátunk ekkora igazság súlyától, a szék még sokáig nem enged. S hogy ho­gyan válhat „jogerős” ítéletté maga a - címbéli - ártatlanság? Ennek nézzen ki-ki maga utá­na. ' Técsi Zoltán Ez idáig nem volt szeren­csém elolvasni Scott Turow azonos című regényét, de gya­nítom, hogy az ügyvédből lett író a legpatinásabb amerikai krimiszerzők (Chandler, Hammet) által megkezdett utat folytatja. Nyomasztó nagyvárosok, mocsokba már­tott igazságok jellemzik ezt a világot. Itt a jó többnyire meg sem különböztethető a rossz­tól, nincsenek nyertesek, és a főhősök kiábrándultságra van­nak kárhoztatva. Ez a bűnügyi vonulat alapjaiban változtatta meg a jelen századi irodalmat és (ha ügyes kezekbe került) a filmművészet erényeit is ala­posan megnövelte. Mr. Paku­la, ez a ráérős .filmkészítő már nem egyszer bebizonyította, hogy az Amerikai Életformára tapadt szenny szakavatott elemzője (Klute, Az elnök em­berei). Legújabb filmjét néz­vén azonban nehéz kideríteni, hogy kié a legnagyobb érdem a kimagaslóan jól sikerült pro­dukció elkészítésében. Már megint egy kiváló csapatmun­ka. Az Ártatlanságra ítélve nagyszerű példája annak, hogy egy jól összeszokott te­am alacsony költségvetéssel is csodákra képes. Csodákra per­sze nincs is szükség, ha a szín­vonalasan tálalt dramaturgia ilyen kristálytisztán működik, ami (a jelenkori filmtermést fi­gyelve) maga a csoda. Azt azért leírom, még ha többen felszisszennek is, hogy Ford bizony átkozottul tehetséges színész... Ez a film témájától függetlenül inkább európai, mint amerikai. Egyúttal az a fájta alkotás, ami elkészülte idejében nagyon jó produkci­ónak számít, ám évek múltán eléri sorsa. Klasszikus lesz. Mindennek ellenére sokan lesznek, akik a film nézése közben nem lesznek álmatlan­ságra ítélve. Ha már a filmké­szítés technikáját egyesek ilyen kiválóan elsajátították, érdemes lenne megtanulni a filmnézés technikáját is. Hatvani Tamás mégis közelebb van a divat hazai fellegvárához. Egyébként a testmagasságá­hoz 64 kiló társul. A mellbősége kilencven centi, a dereka hatvan, a csípője kilencvenhárom. Mind­ezeket az adatokat az esetleges kíváncsi érdeklődők kielégítésé­re vetem papírra. Azt meg a posta tehermentesítése érdekében: hogy az ifjú hölgyet szerelmes és közelebbi ismeretséget ajánló le­velekkel lehetőleg ne ostromol­ják. Ugyanis tavaly július óta boldog feleség. A férje a 206 cen­timéter magas jugoszláv Radi- nics Szinisa, aki korábban az Olajbányász NB I-es kosárcsapa­tában, majd Szegeden játszott, most pedig igen előnyös szerző­dést kapott Jugoszláviába. Krisz­ta is egyre ismertebb lesz a szak­mában, hiszen július-augusztus hónapokra rendszeres fellépési lehetősége lesz Budapestre, a Váci utca egyik nevezetes szóra­kozóhelyére. így azután a Szol­nokon lakó szüleit, a bátyját igen-igen ritkán tudja csak meg­látogatni. A cím, mint kitetszik, kérdőjeles, hiszen ezen a nyáron dől el véglegesen, hogy néhány évig manöken lesz-e Kriszta. Hogy kinek-kinek a kérdés ese­tenkénti eldöntése könnyebb le­gyen, tisztelt olvasóinknak két fotót is mellékelünk a szolnoki ifjú hölgyről. D. Szabó Miklós E heti listánk feladója Pásztor Olga szolnoki tanuló (Szolnok, Mátyás kir. u. 2. V/3.). Az alábbi dalokat címezte olda­lunknak: 1. Báj-báj Szása (PA-DÖ-DÖ), 2. Auberge (Chris Rea), 3. When you come back to me (Donovan), 4. Hé Dundi (Dóra), 5. Joyride (Ro- xette), 6. Madonna (Zoltán Erika), 7. Bad (Michel Jackson), 8. An­gyalbőrben (Moho Sapiens), 9. Kislány, kezeket fel! (Szandi), 10. Tiszta erőből nyár (Szikora Robi). „A holnap senkinek sincs megígérve!” Beszélgetés a rockzenésszel, aki megjárta a poklot, majd kilépett a fényre- Pajor Tamás. Sokat tudok róla, de szinte semmit. Különbö­ző állapotait ismerem. Láttam a Rocktérítőben, hallottam min­denféle mendemondákat megté­réséről, együttese az Ámen sike­réről, s hallottam most az előbb hatna valamiféle belső lassulás is ami kétségkívül kedvez min­denféle lelkigyakorlatnak...- Az események elrohannak mellettünk, külön-külön min­denkiben rág a kiábrándultság érzése. Egyre inkább a termé­ahogy szószólóként lépett a szol­noki Hit Gyülekezete elé. Ez már egy másik Pajor Tamás?- Egy ideje maga az állandó­sult valóság és nem röpke állapot az életemben, hogy Isten igéjét hirdetem. Előtte is valami effélét próbáltam csinálni, de a hangot soha nem találtam hozzá. Ehhez egy egyszerű érzés segített hozzá amit utólag ismertem fel: a bűn­bánat. Előéletem útja a bűn tuda­tos, fausti felvállalása volt, de ebből felébredtem. Nem én vál­toztattam meg az életem, hanem egy érintés, egy külső hatalom, Jézus. Attól kezdve nem ittam, nem kábítóztam, nem jártam más nők után. Ugyanazzal a nő­vel élek, aki gyerekeket szült ne­kem, boldogok vagyunk.- A kor furcsán alakul körülöt­tünk. A gyorsulás mellett mintha szetfeletti valósághoz fordulnak az emberek megoldásokért; a nem politikai értelemben vett materializmus veszít erejéből.- A ti világotok egy másik vi­lág, amelynek vannnak saját tör­vényei és határai?- Ez maga az örök élet, a vég­telen. E súlyt pedig csak úgy vi­selhetjük el, hogy tudjuk, Krisz­tus egyszer már elviselte, felvet­te életünk minden problémáját. Megérteni épp ezért nem is tu­dod, míg nem hallgatod az ő be­szédét. S amikor hallgatod, egy­szer csak hit jön létre a szíved­ben. A hit szemüvegén át meg­láthatod őt, a láthatatlant, s nyomban nyitva áll előtted a ka­pu, melyen átléphetsz az ő jelen­létének világába.- Nem lehet mindenkinek saját vallása, létező „tól-ig” hitvilá­ga? Az egyén - a fejétől a talpáig - látszólag az egyedüli megbont- hatatlanul teljes egész...- Saját hitvilága lehet minden­einek, csak kérdés, kiállja-e az a valóság próbáját. Az én hitem a rock’n’roll, a művészet volt. Az is egyfajta vallás, de önmagában nem állta ki a próbatételeket. A zene és a hit mára egyesült ben­nem, s ez egy helyes kapcsolat.- Miért elsősorban a fiatalok keresik ezt a közösséget?- Nézz körül, gazdátlan, ifjú emberek tömegét látod. Ezért.- A Hit Gyülekezete annak el­lenére, hogy országunkban még csak rövid ideje hódít, a katoli­kus után a legnagyobb tömege­ket vonzza. Világvallás-féle?- Ez nem világvallás, sőt egyáltalán nem vallás. Csak olyan értelemben az, hogy én és mindannyian megvalljuk hitün­ket. Minden népből való elhívot- tak sokasága.- Lesznek-e templomai gyüle­kezeteteknek?- A templom a biblia szerint az emberi test, ami pedig a Szentlé­lek katedrálisa. Isten nem kőből épített házakban, szobrokban és képekben akar lakni, hanem ben­nünk. Minden más vélekedés té­velygés.- Saját harcainkat nem nekünk magunknak kell megvívnunk? ..A Hit nem pusztán egyszerűbb lehetőség a menekvésre dologi környezetünk elől, a gyötrő hét­köznapok árnyékából?- Te magad kevés vagy a bol­doguláshoz. Ez olyan, mint mi­kor valakinek kölcsön adsz vala­mit, ő azt elfelejti, s úgy kezeli, mintha a sajátja lenne. Mi az éle­tünket kölcsönkaptuk Istentől, hogy visszaszolgáltathassuk szabadon. S akkor megszűnnek félelmeink. técsi Fotó: Illyés Győztesnek lenni... Győztesnek lenni a tanulás, tudomány vi­lágában ugyanolyan erőfeszítéseket követel, mint a sport területén. Kemény edzés, hosszú, kitartó felkészülés. Ez a fajta erőfeszítés húzódik a Tiszaparti Gimnázium két kiváló tanulója, László Ilo­A győzelem előzményeiről szóljanak a győztesek: László Ilona Általános iskolába Tószegen jártam, ahol ma is lakunk a szüleimmel. Jó tanuló voltam, de nem kitűnő. Egy-két négyesem volt, pél­dául testnevelésből. Egyszer, még általános • iskolás koromban kórházba kerültem, ekkor döntöttem el, hogy orvos akarok lenni én is, ugyanis nagyon rendesek voltak velem. Ezért jelentkeztem az egészségügyi szakkö­zépiskolába. Mindennap busszal járok be Tószegről. Fárasztó, de van, aki még messzebbről utazik. Azt gondolom, elég so­kat tanulok, de talán nem többet, mint mások. A verseny előtt kaptunk 2 hét tanulmányi szünetet. Erre az időre anyukám szabadságot vett ki, mindennel ellátott, amire csak szük­ségem volt - másban ők ugyanis nem nagyon tudnak segíteni, mindketten fizikai dolgo­zók, de nagyon szeretnek engem, és ez a szeretet mindig segítségemre van minden­ben. TISZA­PARTISOK AZ ÉLMEZŐNYBEN és nagyon megérte. Én is az orvosi egyetem­re fogok jelentkezni, de.az még nagyon távo­linak tűnik. Most egyelőre mindketten a ma­gyar érettségitől félünk, ebből ugyanis még Erdei Mónika na és Erdei Mónika győzelmének hátteré­ben is, akik az Országos Egészségügyi Szak­mai Tanulmányi Versenyen második (Lász­ló Ilona), illetve ötödik (Erdei Mónika) he­lyezést érték el. Mindkettejüknek legnagyobb jutalom, hogy az orvosi egyetemre belgyógyászatból nem kell felvételi vizsgát tenniük (az egész­ségügyi szakközépiskolásoknak ugyanis nem biológiából, hanem belgyógyászatból kell az orvosi egyetemen felvételizniük), szabad az út előttük, számukra már csak a fizika van hátra. Rólam zai mondjak, nagyon szorgalmas, vagyok. Én meg azt mondom: nem nagyon, csak egyszerűen szorgalmas. Általában 8-9 órám van az iskolában, utána hazamegyek, elmosogatok, mert otthon ez az éh reszor­tom. Négy órakor újból tanulás este 7-8 órá­ig. Utána fürdés, vacsora, kis pihenés és az­után még tanulok, ameddig minden kész nincs. Kéthetes „szabadságunk” egyébként abból állt, hogy napi 9-10 órát tanultunk intenzíven. Mindkettőnket Demeter Imréné szakoktató és dr,Dajka Miklós orvos előadó •készített fel. A doktor úr szerint az ember képes - ha nem is hosszú évekig - egyfolytá­ban napi 9-10 órát tanulni. Képesek voltunk, sok a pótolni valónk. Mindketten: Jól esik, ha dicsérnek bennünket, de ezt sem kell túl­zásba vinni, mert,ha az embert'túldicsérik, valami irreális dologgal kerül szembe, ami­nek nem is akar és nem is tud megfelelni - de azért mindenkinek, akik segítettek bennün­ket a felkészülésben köszönünk minden se­gítséget, dicséretet és támogatást egyaránt: K.Sz. László Ilona Erdei Mónika Tini-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom