Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-27 / 121. szám

1991. MÁJUS 27. Hazai körkép 3 Újabb lakások Kisújszálláson • Saját értékesítésé lakásokat épít Kisújszál­láson az Arany János úton, a helyi Vas- Fa- és Építőipari Szövetkezet. A szeptemberre elkészülő épület alatt 157 négyzetméter pince, földszintjén üzlethelyiségek, valamint az emeleti részeken 19 különböző alapterületű lakás kap helyet. Fotó: Mészáros___________________________________________________ Lakássirató Dányi Béláné szolnoki lakos:- Lassan négy éve vagyok be­teg. Korábban a Papírgyárban dolgoztam, 1987 októberében vettem észre, hogy valami bajom van. Az üzemorvos nem akart táppénzre venni, végül március­ban értem el, hogy kiírjanak. Még abban az évben megműtöt­ték porckorongsérvvel, de nem gyógyultam. A gyár munkás- szállóján laktam a fiammal. Né­hány hónap múlva ismét meg­operáltak, majd közölték, hogy készüljek az újabb beavatkozás­ra, a gerincműtétre. Közben kifu­tott a táppénzidöm, leszázalékol­tak, és mennem kellett a gyár munkásszállójáról. Egyik albér­letből a másikba kerültünk. A polgármesteri hivatal ügy­félszolgálati irodája (lakásügy):- Dányi Béláné 1987-ben adta be a lakásigényét. A papírgyár megkeresésére és az ő egészségi állapotára való tekintettel soron kívül megkapta a garzonlakást. Dányi Béláné:- Végül kiutaltak egy tanácsi garzont. Mikor az ember meg­kapja és látja a szobát, a kony­hát, akkor persze örül, hogy tető van a feje fölött. De mikor lehúz­za a vécét, és a kezében marad a lánc, és telefonálni kell, szerelő­ket várni, akkor elpárolog a jó­kedve... Rosszak voltak az ajtók, az ablakok is. A betegségem mi­att melegre van szükségem, fűte­ni kell, magas a gázszámla, mert elillan a meleg... A lakásügy:- A lakás műszaki állapota mi­att valóban hosszadalmas volt az ügye az IKV-val. Gyakran bejött hozzánk panaszkodni, nehezen akarta megérteni, hogy a műsza­ki gondokkal az IKV-hoz kell fordulnia, és nem hozzánk, hi­szen nekünk nem az a felada­tunk, hogy megjavítsuk a nyílás­zárókat... Dányi Béláné:- Az idén a neurológiai osz­tályra kerültem. Fölvetődött az a lehetőség, hogy talán kullancs­csípés okozta bénulás indította el a betegségemet. Egy tornatanár­nő tanított meg arra, hogy újra mozogni tudjak. De vannak idő­szakok, amikor a látászavar és a fájdalom úgy megerősödik, hogy a fiam lát el. Hajolni nem tudok, négykézláb takarítok... Nem is tudom, milyen lenne, ha nem fáj­na valami... Ez a huzavona az IKV-val meg a rossz ajtóval, ab­lakkal, fürdőszobával csak ártott nekem. A lakásügyön azt mond­ták, menjek a panaszokkal az IKV-hoz. De senki nem gondolt bele, hogy mit jelent két éven ke­resztül tízliteres edényben vizet melegíteni, ha fürödni akarok. Mit jelent egy tízéves fiúgyermek előtt mosakodni. Kiderült, hogy az emelgetéssel csak ártottam magamnak, rosszabbodott az ál­lapotom. A lakásügy:- Dányiné rendszeres nevelési segélyt és rendkívüli segélyt is kap. Amikor kórházban fekszik, egy háromgyermekes anya fo­gadja be a fiát - ezt a segítséget az egyházon keresztül kapta. Te­hát a város részéről elkezdődött egyfajta gondoskodás... Dányi Béláné:- Szeretnék egy másfél szobás lakást kapni, hogy legalább kü­lön szobában legyen a gyerekem. De azt mondják, hogy nem va­gyok jogosult szociális bérlakás­ra. A lakásügy:- A végleges lakáshoz jutás­hoz nincs meg a jogcíme. Össz­komfortos lakásba szeretne köl­tözni a Széchenyin. De most is panaszkodik, hogy a garzon gáz­számlája nagy teher neki. Ho­gyan fizetné akkor a másfél szo­bás lakás rezsijét? Dányi Béláné:- A CT is kimutatta, hogy az agysejtjeimnek nincs semmi ba­ja. Néha mégis olyan állapotban vagyok, hogy én is megijedek magamtól, ha a tükörbe nézek. Szeretnék munkát vállalni azok­ra az időszakokra, amikor moz­gásképes vagyok. Bedolgozásra gondoltam: zacskóragasztásra, ilyesmire... Az ember tudja, hogy nincs sok hátra. Legalább azt szeretné, hogy a gyerekének le­gyen lakása, ha vele történik va­lami... A lakásügy:- Nála sokkal rosszabb hely­zetben élők is vannak. Sok, egy gyermekét egyedül nevelő szülő él albérletben. De akad olyan há­zaspár is, amelyik két gyermeket nevel albérletben... Paulina Éva Gyermekvédelmi konferencia „ELÜTÖTTE ŐKET AZ ÉLET” Fennállásának tízéves évfor­dulója alkalmából több tudo­mányágra kiterjedő konferenciát rendeztek a hétvégén a szolnoki Gyermekvárosban.- Intézményünk a gyermek- betegségeken túlesett, és prepu- bertás korba ért - nyitotta meg a tanácskozást Diószegi György igazgatóhelyettes -, olyanokat is meghívtunk ide, akik nem ezen a területen dolgoznak közvetlenül, de ami a gondokat illeti, mégis közös hajóban eveznek velünk. Az előadó elméleti szakem­berek - építész, szociológus, csa­ládgondozó - részéről kemény bírálatok hangzottak el mindvé­gig a nevelőotthonok működésé­vel, az állami gondozottak élet­esélyeivel kapcsolatban. Révész Magda szerint ma sem változott a szemlélet. Komplex helyzetromlás figyel­hető meg. Az intézeti nevelésbe vételkor stemplit kap a gyermek, az újabb stemplit pedig akkor kapja, amikor hajléktalanná vál­va, kikerül onnan. A szülőkkel való együttműködés nagyon fontos lenne. Csongos Anna véleménye, hogy a cigányoktatás, szegény­oktatás mentén kemény politikai harc várható. A marginális cso­portok körében kialakult új, szer­ző-mozgó életforma nem igényli a jelenlegi iskolarendszert, amely a pénz és a pozíció mentén amúgy is szétesőben van. Sarlós Júlia építész a felsőpe­tényi kastélyból átépített nevelő- otthont mutatta be részletesen, amely egy nagy családi házhoz hasonlóan működik, ahol megfe­lelő élettérben, a családi élethez hasonló szervezettségben élnek együtt kicsik és nagyok. Az álla­mi gondozás károsítja a pszicho- szexuális és a későbbi személyi­ségfejlődést, szociális stigma - emelte ki Csányiné Mendi Rózsa -, de nem alkalmas az érzelmi biztonsági igény kielégítésére sem. A nevelőotthoni szocializá­ciót az üvegbúra jelzővel illette, mivel a nevelés a szülőtől elsza­kítva, elzártan történik. A sok negatív észrevétel, megjegyzés a hallgatóság - a gyakorló pedagógusok - soraiból már az első félóra után parázs vitát váltott ki. A nézetek teljes körű ütköztetésére a délutáni szekcióülések adtak alkalmat. CsJ. Beszéljünk róla! Hepicentrum Nem túlságosan kedvelem a nagy szavakat, a hatalmas, mély érzéseket, de erről a fiúról eszembe jutott, ha lenne egy ilyen műszer... Sz.Tamást na­gyon régen ismerem. Kicsi gyermekkora óta. Jó ideje nem találkoztunk már, talán van egy eszten­deje is ennek, most felkeresett. Nem kevés szemér­mességgel zajlott a jelenet, bemutatta gyönyörű, hozzá hasonlóan szemtelenül fiatal feleségét. Hiá­ba, szokni kell ilyen értelemben is a férj szerepét, hasonlóan esetlenül - de hát ebben éppen ez a gyönyörű - elmondták, hogy bizony, egy másik szív is dobog a fiatal mama szíve alatt. És tanácsot kémének - lakásügyben. Még egyszer mondom: tanácsot. Egyikőnk sem ejtette ki ezeket a monda­tokat, a kimondott szavak mögött azonban, egy másik hullámhosszon, durván a következő párbe­széd zajott le: Mint bizonyos berkekben sűrűn megforduló ember, tessék már bennünket hozzá­juttatni egy lakáshoz, mert jön a gyerek! Jaj, Ta- máskám, hol van már az az idő, - eltekintve a forgástól, meg a berkektől, hogy az ember felemeli a telefont: Itt van egy ifjú férj, okos, tehetséges, szorgalmas, és még a nemzet gyarapodásához is hozzájárul láthatóan egy gyerekkel, lakás kellene neki...! Nem, ehelyett latolgattuk, hogyha keresnének egy beépíthető tetőt, esetleg egy eltartási szerző­dést kellene kötni? Vagy egy szükséglakást keres­ni? Talán belevágni egy gyorsház építésébe? Ha megszületik a baba, rögtön hozzájuttatni az orszá­got még egy állampolgárhoz? Tamást egyedül nevelte az édesanyja, Kati nem idevalósi. Mennyi pénzetek van? Hát persze... Hány Tamás és Kati él ebben a városban, és hány az országban, olyan, aki „csak” családot akar, szakmája és még munkahelye is van mind­kettőjüknek, és amint látni, a helyzetük enyhén szólva reménytelen. Most megrökönyödhetnénk: micsoda felelőt­lenség ilyenkor, amikor nem tudni, hogy holnap vagy holnapután lesz-e munkahelye az embernek! Amikor minden bizonytalan! Erre megnősülni, avagy férjhez menni és mindez nem elég, még ott a gyerek is... Ha a dolgok ilyen egyszerűek lenné­nek, akkor azt hiszem, azt is megfontolnánk, hogy reggel együnk-e, mert mi lesz délben? Szerencsére, Tamás és Kati nem sokat töpreng a dolgokon. Ezt úgy fogalmazzák meg, hogy majd lesz valahogy, és eszükbe se jut mondjuk az az érv, hogy ennél sokkal tragikusabb időszakban is, amikor az ország valóban és nem csak képletesen volt romokban, születtek gyerekek. Tamás és Kati nem tudja, hogy igen alaposan megadják az árát boldogságuknak, ami, mint a valóságos és képzeletbeli párbeszéd mutatja, nem is egészen felhőtlen. Nem tudom, Tamás és Kati látta-e a hétvégén a televízióban azt a műsort, amelyben interjú készült miniszterelnökünkkel abból az alkalomból, hogy egy esztendeje funkcionál az Antall-kormány. El­hangzott egy kérdés, hogy mikor lenne felszaba­dult és önfeledten boldog a miniszter? Sok-sok nem lényegtelen momentum mellett summázva a válaszát, kiemelnék egyet, amely durván úgy szólt: akkor, ha a hétköznapi szürke, másképpen fogal­mazva kisemberek jól éreznék magukat ebben az országban. Azt hiszem, ha Tamásnak és feleségé­nek felteszik e kérdést, minden bizonnyal hasonló­képpen hangzik a válasz. És azt hiszem, ez nem elhanyagolható szempont a kormány ténykedésé­nek megítélésében. Kiváltképp, ha hozzátesszük, hogy bárki más jutott volna hasonló országirányí­tói helyzetbe, semmivel sem lett volna könnyebb a dolga. A műszer? Igen, ha volna olyan műszer, ami kimutatná a boldogságkeresés intenzitását a Föl­dön, lehet, hogy itt, kis hazánkban térne ki legjob­ban a mutatója. Persze, ez még csak a dolgok epi- és nem hepicentruma. Hajnal József / , ** -VJ v Ébredő környezetvédelem Szemétlesőben Karcagon A városban csak a betonozott utak mentén vannak hulladék- gyűjtő konténerek, az utak zöme azonban földút. Hová tűnik in­nen a háztartási hulladék, a salak, a szemét? Egy részüket a nehézgépek okozta kátyúkba öntik, egy részét elégetik, egy részét műanyagzsá­kokban gyűjtik össze. Tény, so­kan veszik a fáradtságot, s ki ez­zel, ki azzal elszállítja a legköze­lebbi engedélyezett szemétlera­kó helyre. De akiknek távol esik, gyakran nem vesződnek, „nyit­nak” maguknak egyet. így aztán vagy tucatnyi illegális lerakóhely van a városban. Az önkormányzat megsokall­ta ezt az áldatlan állapotot: ne­gyedmillió forint költséggel, közhasznú munkások bevonásá­val megtisztítja a települést a sze­méttől. De vajon meddig tart majd ez a jobbik állapot? A város honismereti körének tagjai érdekes megvilágításban hallhattak előadást múlt pénte­ken Béres Máriától, a Damjanich Múzeum munkatársától. A kör­nyezet- és természetvédelemben sokkal nagyobb súlyt kellene kapnia a nevelésnek. Az iskolák­ban azonban csak nyomaiban lel­hető fel ez, egy-két tárgyhoz kö­tődve. Az egységes tanterv nem kötelez a szűkebb haza megis­mertetésére. Meg kell mutatni a gyerekeknek lakóhelyük termé­szeti, néprajzi, történeti értékeit. Ezek ismerete és szeretete ad ala­pot arra, hogy védjék, óvják őket. Példaként hozta föl az előadó a karcagi Illési János tanár munká­ját a század elejéről: Jász-Nagy- kun-Szolnok vármegye földrajza az ötödik eleminek. A kiadvány Karcaggal külön és részletesen is foglalkozott. A hírlevél fontosságával vala­mennyi környezet- és termé­szetvédelmi kör képviselője ege­tértett. így a városi könyvtár gyermekrészlegén működő Sü­ni-klub vezetője, dr. Nyíri Lász- Ióné, az Ökológiai és Zoofau- nisztikai Központtól Kovács Jó­zsef és a Győrffy István Általá­nos Iskolában működő Zöld Szív csoport tagjai is. A hírlevelet nem csak belső használatra szán­nák, ennek segítségével megpró­bálnak „beférkőzni” az iskolák­ba, a vállalatok, intézmények fa­lai közé. Amíg az anyagiakat nem tud­ják előteremteni, addig sem kell tétlenül várniuk. Helyet kaptak a Kunhalom című városi közéleti lapban, számonként egy-egy ol­dalt, „Zöld hírek” címmel. Módjuk lesz színvonalas anyagokat publilkálni a Jászkun­ság folyóiratban is. Elsőként a pénteken elhangzott, diaképek­kel illusztrált előadás anyagát a DATE Kutatóintézet karcagi ar­borétumának madárvilágáról. Az ismertetőt az intézet három se­gédmunkatársa: Zsigrai György, Kalivoda Béla, Tóth László állí­totta össze. Remélhetően minél hamarabb és minél többen meg­ismerhetik majd! Dorkovics Ágnes Változik a forgalmi rend Nagy Árpád, a túrkevei pol­gármesteri hivatal főépítésze ar­ról tájékoztatott bennünket, hogy az idén a szűkös anyagi lehetőségek miatt az úthálózat széles körű korszerűsítése nem lehetséges. Csak a legszüksége­sebbekre telik. Négy és félmillió forint értékű szerződéseket kö­töttek útépítési szervezetekkel. A két temetőhöz meg tudták épí­teni az utakat. Nagyobb aszfalt- szőnyegezést a Táncsics Mihály úton végeztek. Több helyen az összetört járdákat melegaszfalt­tal terítették le. A város egész úthálózatán javítják a kátyúkat. A 32 kilométer hosszú belső út­hálózat szinten tartása sokkal nagyobb felújítási összeget igé­nyel. A főépítész elmondta azt is, hogy a város területén június el­sejétől változik a forgalmi rend. A változás érinti a Thököly-Rá- kóczi-Szabadság úti csomópon­tot. Ezért a Szabadság utat meg is kellett szélesíteni. A másik változás a Rákóczi-Táncsics és a Széchenyi út kereszteződésé­nél lesz. Ott is a mostani ellen­kezőjére változik az alá-föléren- deltség. Ebben a csomópontban megerősítették a burkolatot. A Petőfi téren a templom irányá­ban futó utca zsákutca lesz. Ki­nyitását a Petőfi téri 42 lakásos épület mögötti út kiépítése biz­tosítja majd. Aranyat ért a májusi eső Fázik a jász-nagykunsági határ A földtulajdonlás körüli viták ellenére példásan megművelték Jász-Nagykun-Szolnok megye határát. Túrkevétől Kunszent- mártonig, Jászberénytől Karca­gig mindenütt földbe került a mag, üdezöld a táj. A májusi eső aranyat ért, gyönyörűen bokro- sodik a búza, kitűnő a tőállo­mány, helyenként már kiszök­kent az őszi árpa kalásza. A ga­bonajelenlegi állapotából ítélve, alighanem rekordtermés várha­tó. A nagyüzemi táblákon, a kis­termelők, a vállalkozói csopor­tok földjein szépen kikelt a 14 ezer hektár körüli cukorrépa, a 42,5 ezer hektár napraforgó és többségében földbe került a „vízi gabona”, a rizs vetőmagja is. A lehullott csapadék áldás volt a vízhiányban küszködő ta­lajnak, hátránya csupán annyi, hogy másfél hétig nem mehettek gépekkel a földekre, így a gyom is meglehetősen elszaporodott. A lucematáblákon a betakarítást nehezítette az eső, az első kaszá­lás lényegében megöregedett, csak szenázsnak használható. A hét második felében - a két-há- romnapos esőszünet után meg­kezdték a gyomirtást, a sorköz művelést. A zsenge növényzet fázik, szükség lenne mielőbb legalább 25 fok körüli napsüté­ses időjárásra. A termelők anya­gi gondjaik ellenére bizakodóak, az öntözésre is felkészültek, mert várható, hogy lesz még bő­ven száraz periódus a kultúrák vegetációs időszakában. r ^ Az ember tudja, hogy nincs sok hátra. Legalább a gyerekének szeretne egy lakást...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom