Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-25 / 120. szám

12 Művészet — belpolitika 1991. MÁJUS 25. A nagybácsi a példakép n: 11 ■ .V ;"v.-.^..r...... ■ ■■.— ■ , . .„...r Szolnoki kislány a Zeneakadémián Talán mindenkiben lakozik olyan tehetség, melynek kiakná­zása sikerekhez, önmegvalósításhoz juttatná „viselőjét”. Szeren­csés esetben valóban felszínre kerülnek e rejtett képességek. Ha például valakiben zenei őstehetség szunnyad, és már gyermek­korában a hangszerek közelébe jut. Lugosi Vera olyan családba született tizenegy évvel ezelőtt, ahol kéznél volt a pianínó, a hegedű. A művészet lefegyverző erejével A hely szelleme olykor teremtő akarattá lényegül Érdeklődők mindig akadnak- Mi történik veled mostaná­ban?- Február 28-án felvételiztem a Zeneakadémiára. Veszteniva­lóm nem volt, hiszen még két évig próbálkozhattam volna, hogy a különleges tehetségek osztályá­ba kerüljek. Mint legkisebb, én léptem először a pódiumra. Vi­valdi a-moll, Riding D-dúr kon­certjét és a kőtelező etűdöt ját­szottam. Izgultam, amikor behív­tak az eredményhirdetésre. Ak­kor hatan jelentkeztünk, és ket­tőnket vettek fel. Igencsak jó név a hegedűs „szakmában” Tátrai Vilmosé, aki hallotta a kislányt zenélni és biztatta: a pódiumon a helye. Először azonban a szülőknek kellett meglátni a képességet. Nem volt különösebb feladat, hi­szen mindketten művészembe­rek. Lugosi László ismert rajzta­nár Szolnokon, felesége, Kovács Ágnes zenetanár a városban.- Hogyan fedezték fel a zenei képességét?-Még óvodás volt a lányunk, amikor elkezdtem saját hangsze­remre, a zongorára tanítgatni. Végül is jobban szerettem volna, ha vonós válikbelőle, mértükkor szólózhat is, játszhat zenekar­ban, vonósnégyesben. Ócsai Lászlónál vette először a kezébe a hegedűt. Minden tiszteletem a tanár úré, akifelismerte Vera ér­zékenységét a hangszer iránt, és azt javasolta, hogy másnál is taníttassuk. Azóta már hivatalo­san a pesti Baranyi Valéria nö­vendéke. Részt vett versenyeken, például '89-ben egy országoson harmadik helyezést ért el, és töb­ben felfigyeltek rá. Azután ez év januárjában dőlt el, hogy .felvé­telizünk’ ’ az akadémiára febru­árban. Felvetődik a kérdés, mennyire lehet örökletes az ilyenfajta te­hetség. Az édesanya büszkén ke­resi elő nagybátyjának gyerek­kori zsenialitásáról szóló 1937- es újságcikket.- Sokat számít az a közeg is, amiben felnő a kicsi. De nálunk biztosan van öröklésről is szó, hiszen nagybátyám, Kovács Dé­nes csodagyerekből lett világhí­rű hegedűművész.- Mit jelent a család számára ez a különös helyzet?- Én erősen töröm a fejem azon, hogy abbahagyom a rajz­tanítást, és kitanulom a hegedű- készítő szakmát. Hisz olyan drá­gaság van, egy húrkészlet 2000 forint fölött van. De komolyra fordítva a szót, tavaly augusztus óta hirdetjük a lakásunkat. Nagy nehezen végre sikerült eladni, és találtunk egy megfelelőt az utol­só pillanatban Pesten. Úgy ér­zem, a sors nagyon kegyes hoz­zánk, a végső kétségbeesés után mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk. Az ölünkbe még soha nem pottyant semmi, de a végén sok minden jól sül el. Itt van például Vera balesete. A fővárosban az Irányi utcánál el­ütötte egy autó. Átesett a kocsin, nagyot repült, de néhány nap múltán már csak a belső nyomok mutatták, hogy ez megtörtént. Nekem sikerült egy rajzos állást találnom nem túl messze tőlünk, de nem állítom, hogy nem ez az egyetlen az egész városban. A feleségem most járkál állás után. Nem akarom elkiabálni, de ha folytatódik a sorozat, akkor az utolsó pillanatban...- Te ötödikes fejjel milyen pá­lyát képzelsz el magadnak?- Hegedűművész szeretnék lenni. Ha becsületesen dolgo­zom, talán sikerülni fog. Nagyon szeretek szerepelni, minden fel­lépést elvállalunk anyuval. Sze­retném azt, amikor játszom, a né­zőtéren ülök elfelejtsék a beteg­ségüket, problémáikat. Emlék­szem, egyszer egy vak bácsi ült az első sorban, és a végén sírt. A kisebbik testvérem is szívó­szállal, mint vonóval járkál itt­hon, és azzal fenyeget, hogy jobb lesz, mint én. A középső, Zoli nem veszélyes rám nézve, focista akar lenni.- Úgy, mint Dénes bácsi, én is szeretném bejárni a világot. Utazni és fellépni. De ha meg­hívnak, Szolnokra is szívesen el­jövök. Sok-sok tehetség indult már városunkból távoli célok felé. Csakhogy a képességeket nem elég felismerni, folyamatos törő­dést igényelnek. Azt hiszem, Verát nem fenyegeti az a ve­szély, hogy a megfelelő háttér hiánya miatt süllyesztőbe kerül­jön. B.CS. Aki valaha is megfordult az újszászi Orczy-kastélyban - amely a Hetényi Géza Kórház pszichiátriai osztálya -, a falak közé biztos, hogy klasszikusba hajló táblaképeket, ódon szobro­kat, netán veretes fémtárgyakat képzelt. Az épület hőskorában alighanem láthatott volna hason­lókat a termekben, folyosókon, ám napjainkban a Hetényi Géza Kórház Pszichiátriai Intézetének betegei találnak gyógyulást az ódon falak között és a kastély parkarborétumában. A szépség követelő igényének tett eleget dr. Kassai-Farkas Ákos főorvos, amikor elhatároz­ta, hogy a társalgóban időnként kiállításoknak ad otthont. Ta­pasztalata szerint az újszászi mű­élvezők az átlagosnál sokkal fo­gékonyabbak, és a képek által fantáziájuk hamarabb felgyújt­ható, mint az átlagembereké. Az pedig, hogy jó hatással van rájuk a műélvezet, régi tapasztalata a főorvosnak. Hál’ isten egymást érik hát a kiállítások, ezúttal dr. Oláh József salgótarjáni kórházi orvos és Bálint József zagyvaié- kasi fafaragó mutatja be alkotá­sait a házban. A megnyitón Oláh doktor elmondta, hogy a gyógyí­tó szakmájában úgy érezte, min­dent elért, amire hivatottnak érezte magát. Az önmegvalósítá­sához egy újabb teret keresett, s ezért kezdett festeni. Az alkotá­sai a tehetség természetrajzához szolgálnak adalékkal. Egy em­ber, aki szinte előtanulmányok nélkül vett ecsetet a kezébe, lám, ennyire viheti, ha a lelkében a szépség kényszere munkál. Egy kritika mindig szubjektív. E so­rok írója a semmi színeivel fes­tett Téli táj varázsától érintődön meg legerősebben, de a hollókői templomról készült tanul­mányok is alkalmasak arra, hogy találgassunk, vajon mire vitte volna alkotójuk, ha a szike he­lyett a palettát Választja... Bálint József a házat belülről is ismeri, mint egykori lakója, s fa­faragásai egy lélekbe zárt mikro­kozmosz tárgyiasult üzenetei. A megfejtésre éppen itt fogékony közeg kínálkozik.-pb­Fotó: Tarpai Zoltán Pedagógusok álláskeresőben van, hiszen az ősszel kezdett el angolul tanulni a munka és a család mellett. Mi mást tehet, mint sorstársaival együtt bön­gészi a közlönyöket, újságok hirdetéseit. Hiába, jobbára csak nyugati nyelvszako­sokat keresnek az iskolák. S persze nemcsak ők figyelik elszántan a hirdetéseket, hanem az idén végző peda­gógusjelöltek is. A jászberényi T anítókép- ző Főiskola tanulmányi osztályán érdek­lődtem a hallgatók elhelyezkedési lehető­ségeiről. A főiskolán nappali tagozaton száz­egyen végeznek az idén. Akárcsak tavaly, az idén is „fakultatív” az álláskeresés. Korábban még a tanulmányi osztály szer­vezte az elhelyezkedést. „Fakultáció” ide vagy oda, amit csak tudnak, megtesznek a leendő tanítók elhelyezkedéséért, hiszen nem közömbös számukra, hogy hogyan alakul a tanítványaik sorsa. Tavaly, ha nehezen, hosszas, idegőrlő keresgélés után is, de el tudtak helyezkedni, zömmel a tanult szakmájukban az ifjú tanítók. Nos, Növekszik a munkanélküliek száma ......már az öngyilkosság g ondolatával is foglalkozik...” „Sajnos manapság egy 37 éves, szak­mával és tanári diplomával rendelkező el­vált férfinek annyi esélye van az elhelyez­kedésben, mint arra, hogy egy terrorista áldozatává váljon... több mint egy éve ál­lás nélkül vagyok, és egyre gyorsabban sodródom a végső kétségbeesésbe. Ennyi idő alatt rengeteg álláshelyet pályáztam meg, melynek zöme álpályázatnak bizo­nyult, hogy így tovább működhessen az a személyzeti politika, amihez az elmúlt rendszerben hozzászoktunk... Elkeseredé­sem azért is fokozódik, mert már régen nem arról van szó, hogy elképzeléseimet ne volnék képes átkoncepcionálni - bármi­lyen munkát elvállalnék, még akkor is, ha az tanulással, teljes újrakezdéssel is jár­na.” Egy kétségbeesem szolnoki munkanél­küli pedagógus hozzánk küldött leveléből idéztem a fenti sorokat, de a továbbiak is hasonló kilátástalanságról árulkodnak. Leírja, hány helyen fordult már meg - nem csak iskolában. Az egyik munkahelyen túl képzettnek találtatott a kínált munkához, másutt meg az ajánlott fizetés nem volt arányban a munkakörrel. Levélírónk már az öngyilkoság gondolatával is foglalko­zik, mint lehetséges kiúttal'a reménytelen­ségből, a nyomasztó, kifizetetlen fűtési és egyéb számlák elől. Lejárt a szerződés, menjen el A legfrissebb adatok szerint jelenleg 400 pedagógus van munka nélkül az or­szágban, s úgy tűnik, számuk a közeli hetekben, hónapokban növekedni fog. Jó­magam három olyan pedagógust ismerek, akinek júniusban lejár a szerződése az is­kolában, s már tudomására hozták, hogy nem hosszabbítják meg. Végigjárták a környék összes iskoláját, de állás sehol sem akadt számukra. Ketten tanítók, egy pedig magyar-orosz szakos egyetemi dip­lomás tanárnő, most jár angol nyelv- tanfolyamra. Ha már meglenne a nyelv­vizsgája, szinte mindenütt tárt karokkal fogadták volna. Ám a vizsga még odébb az idén már úgy tűnik, igen sokan marad­nak munka nélkül, bár szeptemberig még sok minden történhet. Ennek ellenére a főiskola iránt igen nagy az érdeklődés, többen pályáztak Jászberénybe, mint egy évvel ezelőtt. A százhuszonöt helyre csak­nem négyszázan. Azon túl, hogy az iskola számos kezdeményezésével, újfajta kép­zéssel jó hírnévnek örvend a tanítóképzők között, szerepe van annak is, hogy az idén többen végeznek a középiskolákban, mint tavaly. S jövőre pedig még ennél is töb­ben. Az iskolák viszont úgy tűnik, már nem tudnak fogadni ilyen nagy számban peda­gógusokat. Könnyebb a Lenin-szobrot Akárhány iskolaigazgatót kérdeztem, legfeljebb egy-egy nyugatinyelv-szakost alkalmazna. Az egyik jónevű szolnoki is­kolában az eltelt hónapban huszonhét pá­lyakezdő, illetve gyakorló pedagógus ke­resett állást... Miért nem „cserélte ki” a tantestület kevésbé jó tanítóit, tanárait? - évődtem vele. - Hiszen soha ilyen alkalom nem adódott eddig a szelekcióra, ami igen­csak kívánatos lenne a pedagóguspályán is. „Megbolondultam?” - volt kérdésre kérdés a válasz. Egy kinevezett pedagó­gust nehezebb eltávolítani a pályáról, mint a Lenin-szobrot a talapzatáról. Végelátha­tatlan munkaügyi viták, bizonyítások, tár­gyalások kössék le az energiáját? Meg aztán ki a kompetens abban, hogy ki­mondja egy pedagógusról, hogy alkalmat­lan a pályára? A szakfelügyelet már régen megszűnt. Ugyan melyik igazgató meri vállalni egymaga a döntést? Ilyenformán a pedagógus-munkanélkü­liség nem hoz magával minőségi javulást az iskolákban, hiszen az intézmények csak azoktól tudnak megválni, akiket szerző­déssel alkalmaztak. Hiába jobb pedagógus esetleg a kinevezetteknél, ő a létszámfö­lösleg. Növekszik a munkanélküli általános is­kolai pedagógusok száma majd azért is, mert egyre inkább elmosódnak a városok­ban az úgynevezett körzethatárok, szabad az iskolaválasztás. Idővel némelyik intéz­mény elnéptelenedik, mert a szülők a jobb hírű iskolákba íratják a gyermekeiket. Ez ä folyamat jól érzékelhetően elkezdődött az idén. Némelyik szolnoki iskolában még egyszer annyi diák kezdi meg a tanul­mányait, mint amennyi a körzetben lakik. A több diákhoz több pedagógus is kell - gondolhatná naivan bárki. A valóság azonban nem ilyen logikus. Az előző években ugyanis „létszámosították a túl­órát ”, s ezáltal nőtt a pedagógusok száma. Ezzel egyidejűleg csökkent az óraszám, így hiába lesz egy-két osztállyal több egy- egy iskolában, ez egyelőre csak azt vonja maga után, hogy az igazgató minden ne­velőjének munkát tud adni, s nem kell elküldenie senkit sem. A néptelenedő is­kolákban azonban előbb-utóbb rákény­szerül az intézmény vezetője arra, hogy felmondjon pedagógusainak. Sokan az oktatás-nevelés színvonalát féltik ettől. Úgy vélik, végre elérkezett az idő arra, hogy ideális, kis létszámú osztá­lyokban tanulhatnak a gyerekek, több ide­je jut a pedagógusnak egy-egy diákra. A szakmát, a humánumot helyezik előtérbe a gazdaságossággal szemben, s gyakran a kevés pénzű önkormányzatokkal szemben is. Ingyenes munkaközvetítés A Pedagógusok Szakszervezete nemré­giben ismét felhívta a figyelmet arra, hogy „az önkormányzatok és az általuk fenntar­tott intézmények állami támogatása nem biztosítja a költségvetési év végéig felada­taik ellátását. ’ ’ Állásfoglalásukban az idei költségvetésre vonatkozó törvény módo­sítását javasolják. Ettől persze még aligha lesz több peda­gógus-álláshely. A szakszervezet mégis segíteni szeretne. Mint Cseh Sándorné, a Pedagógusok Szakszervezete megyei tit­kára elmondta, a közelmúltban úgy hatá­rozott a titkárok tanácsa, hogy ingyenes munkaközvetítésre vállalkozik. Ehhez azonban partnerre kell lelni az intézmé­nyek vezetőiben. Eddig ugyanis még egyetlen iskola sem jelzett üres állást. De nem nagy a kínálat a megyei munkaügyi központban sem. Amíg ugyanis korábban a hajdani megyei tanács művelődési osz­tályának személyzetisei koordinálták a pe­dagóguskeresletet és -kínálatot, most a munkaügyi központ „közvetít”.- Szinte csak nyugatinyelv-szakos állás van az iskolákban - összegzi tapasztalatait Baricza Imréné, a központ szolnoki kiren­deltsége vezetőhelyettese. - Elvétve akad egy-egy magyar-történelem vagy fizika­matematika szakos állás.- Hány munkanélküli pedagógus van Szolnokon?- A városban és vonzáskörzetében eddig húsz körül van a szakképesítéssel rendel­kező, munkanélküli-segélyben részesülő óvónők, tanítók, tanárok száma, de biztos­ra veszem, hogy a tanév végén többen is lesznek. Az iskolai tavaszi szünetben ugyanis nagyon sokan, köztük utolsó éves főiskolások kerestek munkahelyet. Sajnos hiába. Tál Gizella

Next

/
Oldalképek
Tartalom