Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-20 / 115. szám
1991. május 2«. Megyei körkép Cannes-i élnénybeszámoló f Beszéljünk róla! 3 Napjainkban zajlik a világ egyik legnagyobb „filmes cirkusza”, a cannes-i fesztivál (május 9-20. között). S szolnoki Tisza Mozi Kft. ügyvezető igazgatója, Demeter István ott töltött négy napot. Hazatértekor szívesen, bár kissé fáradtan mesélte el friss élményeit: őrület- Két kanadai-magyar vegyes vállalat működik Magyarországon, amelyik filmet forgalmaz: Super Video az egyik cég, Videoma Bt. a másik, nekik szinkronizálunk Szolnokon filmeket, tehát üzleti kapcsolatban állunk. Felvetődött, hogy együtt menjünk Cannes-ba. Gondoltam, ha már így alakult, ám legyen... A cél az volt, hogy tájékozódjunk. Aki a filmes szakmában dolgozik, az tudja, hogy ez a világ legnagyobb filmpiaca. Ilyenkor Cannes-ban minden a filmről szól. Nincs egyetlen kirakat sem, amiben ne lenne jjlmszalag, ne lennének sztárok fényképei. Cannes-i emblémával ellátott pólókat, étkészleteket lehet kapni, és akár ötszázezer forintos öngyújtót. Az egész város erre van kihegyezve. Egy-egy film szereplőinek beöltözött dublőrök hirdetik az utcán a filmet, az éttermi tányérod alól bújik elő egy-egy film reklámja. A tőkeerős filmek olyan nyomást gyakorolnak - akár a díjazásra is -, mint amikor egy stadionban az egyik csapatnak kilencvenezer ember szurkol, a másiknak meg tízezer. Ez a cannes-i őrület több szinten zajlik. Van a milliárdosok szintje, akik ilyenkor odacsődülnek, és megmutatják egymásnak, hogy ki milyen gazdag, és ki mennyit tud' költeni. Soha nem látott jacht- és autócsodák színhelye ilyenkor Cannes. A sok különc attól lesz egyforma, hogy mind különc akar lenni. Látsz tíz méter hosszú szuper egyedi autót, az egyik egy olajsejké, a másik egy filmsztáré. Az a sztárkultusz, ami valamikor nálunk is létezett, ott egy egészen fura dolog első látásra. Óriási tömegek várnak egy-egy sztár megjelenésére, és képesek extázisba esni egyetlen aláírástól vagy kézérintéstől. Saját szememmel láttam egy húsz év körüli lányt, amikor megszerezve kedvence aláírását, önkívületi állapotba esett, folyt a könnye, térdre esve zokozott elrévedő tekintettel, hogy reménytelen szerelme „beteljesült”... Amit otjGina Lollobrigidával kapcsolatban tapasztaltunk, itthon képtelenség volna: tizenévesek ezrei várták, és amikor megjelent, a tömeg ütemes Gina-Gina kiáltással éltette a művésznőt. Polanski elbújhatott mögöttem Miközben egy tárgyalásról a másikra siettünk, nagy csődületet láttunk, odakukkintottunk, hogy mi az oka, és kiderült: egy Trabant áll a kör közepén, a tetején egy tábla, rajta egy film címe, Go( Trabi Go, ez egy német film, ami óriási sikerrel megy a moziban, nosztalgiáznak a németek azon, milyen is volt, amikor először megnyílt a határ e- lőttük. Bármennyire hihetetlen a szuperautók világában, korbeáll- ták, tapogatták, nem akartak hinni a szemüknek, sokan azt gondolták, hogy ez valami gumiszömy, amelyik lépkedik az utcán, és csakis erre az alkalomra készült kitaláció, nem tudták, hogy valamikor egy négytagú magyar család elérhetetlen álma volt. A Rolls Rolys Cannes-ban nem volt feltűnő, akár tíz is állhatott egymás mellett, a Trabi teljesen mellbe vágott mindenkit. Az egyik szállodába igyekeztünk egy tárgyalásra, közben arra lettem figyelmes, hogy mellőlem eltűnt mindenki, és a kamerák kereszttüzében állok, fényképezőgépek villognak borzasztóan. Gondoltam, itt engem összetévesztettek valakivaztán magam mögé néztem, mesak nem akartam elhinni, hogngem fotóznak. Akkor látom, ;y ott bújik meg mögöttem Ren Polanski, a fesztivál zsűrijé elnöke, abban a reményben, gy végre egyszer el tud úgy sütni, hogy nem kapják huszonötetikrofonvégre. Hálás pillantássielezte nekem, hogy köszöni aatéhány másodpercet, amíg székátam mögött elbújhatott. Rendkrjó a szervezettsége az egésznek,igeteg rendőr vigyázza - nem vtlenül - a sztárok biztonságát,iszen Lennont is az egyik rajcója lőtte le. Ahol ennyi sztár vangyanúgy megjelennek ezek az őiek is, ugyanúgy vonzza az alvibt, mint a milliomosokét. Az rik srác megjegyezte viccesen, gy ennyi rendőrt utoljára a Renrakadémia című filmben látott Olcüó szorongás Megértésünkkor fura volt látni ezt a vgot. Bár én már láttam Földközi-igerparti gazdagságot, fővárost ig villákat, de ehhez hasonló kavcádot még nem. Az embernek a kánytól az volt az első érzése, he ez nem áz ő világa, a sok csillos közepette egy kissé szorongvátem le először tárgyalni, a pomjkissé elbizonytalanítja az„embernagyon kicsinek érzi magát, ehzíti az önbizalmát. Ez akkor kezelmúlni, amikor szakmai dolgea terelődik a beszélgetés, és kirül, hogy ezen a téren tudsz annt, mint ők. Önbizalmat adhat az i hogy kitapasztalod tá- jékozatlaágukat: többen azt sem tudták, hivan Magyarország ... Fél nap klett, hogy regenerálódjak, hogyldottabban tudjak tárgyalni. Vt egy egészen fura tár- gyalásunlamikor a hongkongi figurának őadtuk, hogy mit akarunk, amor elmondtuk, hány lakás van kíelre bekötve Magyarországon, éhogy ezért akarunk mi csak ezerollárt fizetni egy kábeljogért, és nemzeti televíziójogért ötszáz doárt kínáltunk fel, ekkor a hasát feta a röhögéstől a szivar, de végül i üzlet megköttetett. Rövid iő után már néhány rafinériában el tudtunk igazodni. A tárgyalást cégenként mások és mások. ívnél nagyobb egy cég, annál mgabiztosabb, minél kisebb, anr.1 rugalmasabb. Igazán jól a távokeletiekkel lehet üzletelni. Jártunlegy amerikai cégnél is, ahol az <ső pillanattól kezdve érezni lehtett az üzletkötőnő borzasztó preizmusát, mégis egy kicsit kilógd a lóláb. Ő betanulta ezt a szakmátés amire kiképezték, azt tökéletese: csinálta, mégis hiányzott belőleiz'emberi tényező, nem volt meg ijazán az emberi kontaktus. Amikc Szabó Laci, a Super Video cégtulajdonosa elmondta, mit akar, i hölgy megjegyezte, hogy „olyin férfias, amikor beszél”. Ki a: a férfi, aki akkor, amikor egy gyinyörű nő mondja ezt neki, nem isik hanyatt? Hát megköszönte a „aci, és próbált hasonlóképp váhszolni, hogy a hölgy meg nagyoi rafinált... A tárgyalásnál megkerülhetetlen volt, hogy pénzről ne essen szó, de a hölgy érezte, ez egy kellemetlen része a beszélgetésnek, hogy jobb lenne más úton megtudni, milyen ösz- szegre gondol a vevő. Ekkor elővett hat darab kártyái, és ezt mondta: úgy látszik, Önnek, uram, könnyebb lesz, ha én fogom kitalálni, mennyit akar adni a filmünkért, leteszek Ön elé hat kártyát, nézze meg, és ebből én kitalálom, milyen árra gondojt. Letette, Szabó megnézte, és a nő kitalálta az árat! És ezt mondta: ez lehet tárgyalási alap, de uraim, akár hiszik, akár nem, nekem húsz perc jut egy ügyfélre, majd látogassanak meg a cégemnél. Mindenféle ajándékokkal Van nálunk? A gyerek olyan, mint egy kérdőjel. Igaz ez átvitt értelemben is, pedig elég a gyerekre nézni, szinte megroggyannak a lábai a teher alatt, ahogyan siet az órákra. A gyerek olyan, mint a kérdőjel - igaz ez így is, hiszen állandóan kíváncsiskodik, kérdez. Azt mondja: légy szíves, mondd meg, mi az az ószer? Hát kérlek. i. Hm... Hogyan is mondjam? Az ószer, az egy régi dolog. Többnyire kidobják, mert már nem használják, s akkor jön az ószeres üvöltve, hogy itt az ószeres, és akkor odaadják neki... - hangzik a meglehetősen dodonaira sikeredett magyarázat. És akkor miért mondják a tévében, hogy ószer van nálad? Erre mondaná egy szpíker, hogy k. o. Vagyis k, mint kiütés a méregtől, hogy mit is válaszoljak, o, mint. . ., de erről már esett szó, mint ahogyan arról is millió esetben, hogy ne a gyerek előtt azt, ami nem a gyereknek való. De hát miért éppen egy televízió szerkesztőn kérjem számon azt, amit bárki mástól megkérdezhetnék. Hogy ne mondjak mást: reggelente ballag a gyerek az iskolába - bevett szokása. Mint a felnőttnek - aki valahol, valakinek szintén gyerek - az, hogy bedobja azt a keveset. Kérdezi a gyerek a kocsma előtt, miért ilyen ez a bácsi? Már minthogy miért dülöngél? Rosszat álmodott biztosan, kicsim. Mit? Hát például azt, hogy bezárták ezt a kocsmát, a többi félmillióval együtt. Arra való tekintettel, de ehhez már alig van a gyereknek valami köze, hogy Magyarország éllovas egy szomorú statisztika nemzetközi mezőnyében, vagy egyszerűen csak azért, hogy ne italra költsék a derék apák és anyák a pénzt, hanem ennivalóra. Kérem, Szolnokon van olyan utca, ahol öt italkimérő található. A hossza lehet olyan négy buszmegállónyi. így tehát ne csodálkozzék azon a gyerek, amikor egy másik gyerek, lehet olyan tizennyolc éves, harmadmagával, me|görbülve a feldolgozott és még fel nem dolgozott alkohol nyűgétől, mint a kérdőjel, botorkál hazafelé, s a rövid pórázra fogott kiskutyába - hogy az röpül mint egy göröngy, vinnyogva - hatalmasat belerúg. Az ittas gyerek az örömittaséba, aki boldogan vitte a kiskutyát sétálni, egészen a Hold utca sarkáig. Szörnyű jelenet. Ennél már csak az szörnyűbb, amikor szombaton délután, amikor vége a Nemzeti Filmszínházban a Három férfi és a kicsi hölgy című előadásnak, s amikor jönnek ki a nézők, három csitri lányhoz, akik a korán érők típusából valók s a mozi első sorából jöttek éppen ki, odaslattyog egy úr kidülledt szemekkel, megkérdezvén, hogy mennyiért...- Gyere már, he, ne álljál már le beszélgetni! - ordít vissza közülük kettő'a harmadiknak. Miért ez a sok „gyerekség”? Mert az ő napjuk közeleg. Kezdjük tömi a fejünket, vajon mi is lenne a legszebb ajándék? Félrelökjük a tudatot, hogy régen a gyerekeknek sok testvérük volt, más játékra nemigen futotta a pénzből. A maiak megkapják a magukét. Már ami a csecsebecséket illeti. Törlesztünk, magunk sem tudjuk pontosan, miért, megpróbáljuk a dolgot letudni. Milyen dolgot? Hát azt, amiről egy nagy gondolkodó úgy szólt: a kisgyerek olyan, mint a kert, a kert pedig amikor embert lát, rögtön azt hiszi, ő a kertész. Nem akarok érzelgős lenni, hogy hová is lesz, mire felnő, az emberből az a sok jó érzés, a szeretet és a bizalom. Helyette itt egy hasonló „nem akarok érzelgős lenni” történet. Azt mondja nekem a szociális otthonban egy javakorabeli öregúr: szeretnék még húsz évet megérni, hogy láthassam, ahogyan az unokám idehozza a fiamat. Szóval, jusson eszünkbe olykor: mi van nálunk? Vagy mi nincs? Hajnal József Pendítsd citérádat! Dalosok köszöntötték a 600 éves Jászkisért ellátott bennünket, és elköszöntünk. Látszott ezen az amerikai nőn, hogy igazán nagy baj nem lesz, ha ez az üzlet nem jön össze, Magyarország egy elég kis piac ahhoz, hogy itt veszteség érné. A távol-keletinek is éppolyan kicsi ez a piac, csak neki a kicsi piac is piac. A velük folytatott tárgyalások célratörőbbek voltak, ők érdeklődtek a mi körülményeink felől. A nagyobb nehézségek Az a baj, hogy annak idején Magyarországon az árakat az állami cégek verték fel (ennek isszuk a levét), sokkal többet adtak egy filmért, mint amennyi adható lett volna, mint amennyit ki lehetett belőle termelni. De azokat a vásárlókat, akik annak idején erről a piacról filmet vettek, ez nem érdekelte, mert nem a saját pénzüket költötték. Szabó is meg én is vásárláskor* a saját pénzünket tesszük fel, és nem, érdekel, hogy adnak egy ötszáz forint értékű szatyrot ajándékba, és ezért nem adok ötezer dollárt egy filmért, ami igazából csak ezret ér . . . Egy német cég, amivel tárgyaltunk, nyolcezer márkáról indított, ami teljesen irreális, de ő abban bízott, hogy a magyaroknak ennyiért el tudja adni. Ez a tárgyalás elég gyorsan befejeződött, mert ez a cég teljesen félretájékozódott volt a magyarországi viszonyok- . ról. Az egyik standnál fura volt, hogy a nő nem minden filmet mu- ' tatott meg nekünk, egyszerűen odaállt a képernyő elé ... Olyan is volt, aki nem tudta, hogy Magyar- ország kikerült a szovjet érdekszférából, és egy vietnami háborús filmet azért nem mert megmutatni, mert azt hitte, nálunk még nem megy ez a stílus .. .A videofilmek ára ezer dollár és a csillagos ég között mozog. De vannak országok, melyek egyszerűen nem adnak el filmet azoknak, akik a szerzői jogot nem tartják tiszteletben. Sajnos, ma már Magyarország eljutott oda, hogy vannak olyan filmkiadó cégek, melyek videojogot nekünk nem adnak el a kalózkodás miatt. Mese nincs, tudni kell nyelveket legalább annyira, hogy ne verhessék át az embert. Mi ott borzasztó gazdagnak tűntünk, hogy profi tolmácsot vittünk magunkkal. Egy távol-keleti, egy amerikai cég ezt . nem engedheti meg magának, tehát az üzletkötő maga beszéli azokat a nyelveket, amelyeket kell tudni. Ez nagy tanulság volt. Majdnem véletlenszerűen jutottam el erre a fesztiválra, de azon töröm a fejem, hogy a következőn ott kell lenni. Aki filmforgalmazással komolyan akar foglalkozni, nem engedheti meg magának, hogy n.e legyen ott. Lejegyezte: Molnár H. Lajos Szombaton este zsúfolásig megtöltötték a jubiláló község csodaszép művelődési házának széksorait az ünnepi alkalomra összesereglett jászkisériek és a megye különböző településeiből érkezett vendégek. A találkozót a helybéli népdalkor fenntartásáról is gondoskodó mgtsz elnöke, Gubicz András nyitotta meg, majd az alkalomhoz illő kedves, hangulatos, vidám és ünnepélyes műsorukkal sorra színpadra léptek a vendégegyüttesek és a község dalosai: a A jászfelsőszentgyörgyi Rozmaring Pávakör citerás^i Még csak most hallottam a nagy hírt: két karcagi lány a japán posta- és távközlési minisztérium nemzetközi pályázatán nyert díjat bélyegtervével. Úgy hallom, a siker márciusban született a II. Nemzetközi Bélyegtervezési Pályázaton. Csókái Diana és Sz. Nagy Mária 30 ezer yen értékű díjat kapott, fejenként természetesen, hiszen egymástól függetlenül pályáztak, nem is tudva a másik szándékáról. Egyébként mindketten képző- és iparművészeti szakközépiskolába járnak, Diana Budapesten, Mária Nyíregyházán. Maguk sem gondolták, hogy munkáik éppen Japánban kerülnek egymás mellé, s a pályázaton mindegyikük a „Győztesek díját” kapja. Talán arról sem álmodtak, hogy a 102 országból érkezett 33 ezer pályamű tengeréből felfigyelnek az ő munkáikra, olyannyira, hogy a japán posta még ebben az esztendőben kiadja terveiket bélyeg, illetve képeslap formájában. A két harmadikos középiskolás lány nagyon tehetséges, s ez a mostani siker remélhetőleg újabb ösztönzést ad nekik képességeik kibontakoztatásához. Két szobrászművészünk, Győrfi Sándor és Győrfi Lajos ifjúkorában láttunk a mostanihoz hasonló ígéretes készülődést utoljára. Én azt remélem, hogy Csókái Diana és Sz. Nagy Mária művész lesz, méghozzá mindkettő szülőföldjéhez ragaszkodó, Karcagra visszatérő alkotó, aki minden megnyilvánulásával azt bizonyítja majd az új nemzedékek számára, hogy itt is lehet európai módon élni, olyan műveket íétréhozni, amelyekre odafigyelnek az országhatárokon belül, de még azokon túl is. Mint a bélyegterveikre odafigyeltek most Japánban. Ezután alighanem jobban megnézem majd a bélyegeket és a képeslapokat, hátha fölfedezem rajtuk Csókái Diana és Sz. Nagy Mária kézjegyét. És miért ne jutnának el hozzánk is az ő bélyegeik, képeslapjaik? A japán posta jóvoltából munkáik a világ minden részén feltűnnek majd. Körmendi Lajos jászberényi Palotási Vegyes Kar Bedőné Bakki Katalin és Thor- manné Husznai Mária karnagyok irányításával; a Jászberényi Kossuth Tsz Tóth Béláné vezette Portelki Népdalköre; a Jászladányi Népdalkor; vezetőjük Kiss Jenő Béláné. Az ugyancsak Tóth Béláné irányításával működő Rozmaring Pávakör Jászfelsőszent- györgyről érkezett - a Pusztamonostori Népdalkor pedig Cserta Istvánná vezetésével lépett színpadra. De eljött, hogy éneklésével köszönthesse a jubiláló községet a Jászapáti Népdalkor is Fehér Ferencné irányításával. A Búzavirág Népdalkor dalosai jászkisériek - vezetőjük Lövei János. A szép népviseletbe vagy éppen elegáns kosztümökbe öltözött dalosok jóízű, a maguk kedvére és mások örömére előadott nótázása igazi meghitt hangulatot teremtett. Sz. J.
