Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-14 / 110. szám

4. Az Üj Néplap Kisújszálláson 1991. MÁJUS 14 Nyolcórás tanácskozás Halandóbbak az itteniek A város honatyái legutóbbi ön- kormányzati ülésükön ugyan­csak belehasítottak az éjszakába, hiszen nem kevesebb, mint nyolc és negyedórás maratoni összejö­vetelt tartottak. Az ülés minden bizonnyal azért is kerekedett ennyire hosszúra, mivel a határo­zatok meghozatalához szaknyel­ven fogalmazva: minősített, két­harmados többség szükségelte­tett. A helyi telefonhálózat fejlesz­tésével kapcsolatban a debreceni igazgatóság egyik csoportveze­tője igyekezett megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Azt, hogy miért épül úgy a hálózat, akár a Luca széke. Noha a köz­pont december 13-ra elkészült, a bekötéseket április 13-án kezd­ték, amelyet 1034 személy már epedve várt. Tették ezt azért, mert nem kevesebb, mint 28 ezer forintot pengettek le lakáson­ként, tehát joggal, okkal akartak volna minél előbb a készüléktu­lajdonosok nálunk még irigyelt táborába tartozni. A miértek bo- gozgatása, a válaszadás után is annyira lett világos az ügy, a többhónapos késés, mint amikor rövidzárlat keletkezik a kilences aknában. Mindezek ellenére a helyiek derűlátóak, és bíznak ab­ban, ha már végre elkezdődött a bekötés, halad töretlenül. Arról is döntöttek, hogy az el­ső lakáshoz jutó fiatalok polgári, Öt forduló - öt kérdés A megyei első osztályú fo­cibajnokságban még öt fordu­ló lesz. Éppen ezért stílszerű­en Kádár József tanár urat, a csapat edzőjét öt kérdéssel bombázzuk.- Hányadik helyen végez­nek?- Az első hat valamelyikén. Úgy tűftik, az idén Karcag lesz a győztes.-Mi az oka a jelenlegi mély­repülésnek? '- Lett négy sérült játéko­sunk, akiknek a pótlása ko­moly gondot okoz. Egy pedig tartósan beteg, ezért szinte ál­landóan változik a csapat szer­kezete.- Kikkel elégedett?- A csapattal igen, a körül­ményekkel nem.- Mi, ki hiányzik ebből a ti­zenegyből?- Két-három rutinos, NB III- as szintű focista.- Hogyan tovább a bajnok­ság után?- Mindenképpen együtt ktell tartani a kollektívát, hiszen most jutottunk fel és úgy tű­nik, sikerült megfelelő rutint szerezni a megyei I. osztály­ban. Ez pedig jó alap a tovább­lépéshez. azaz városi jogon - ha még nem volt saját fészkük és 35 év alatti­ak - 120 ezer forint vissza nem térítendő lakásvásárlási, építési kölcsönben részesülnek. Érdekes pillanatokat hozott az a visszatekintés, ahol a város díszpolgára és a Kisújszállás vá­rosért kitüntetés elvi szempont­jairól, odaítéléséről volt szó. Ki­derült, hogy a város díszpolgára címet többek között Kossuth La­jos, Jókai Mór, Gömbös Gyula is megkapta. Az utóbbi ellentétele­ként azután 1945 után több olyan baloldalinak minősített helyi la­kos, akik közül nem kimondot­tan mindenkit övezett tartós és maradandó köztisztelet. Magya­rul mondva: akadnak közöttük, akiket ma is becsülnek, míg má­sok politikai értéke enyhén szól­va múlandó. A városatyák mind­ezek tudatában úgy döntöttek: a fenti személyek már eltávoztak az élők sorából, ezért akiknek ezt a díjat valaha odaítélték, azok­nak meghagyják. Mai szemmel nézve akár megérdemelték, akár nem. Ugyanakkor a nevek, a dí­jak felsorolásából az is kitetszik, hogy nem egyszer múló politikai divatok, szempontok érvénye­sültek az emberi értékek helyett, így akik majd ezután részesülnek akitüntetésben, remélhetőleg ki­vétel nélkül olyan emberi tettei­kért, cselekedeteikért veszik át ezen elismeréseket, amelyek Majd dugnak neki is Bájos történetet hallottunk az egyik boltban. A legszebb hónap első reggelén két szomszédasszony az ut­cán a járdát sepregette. Az egyik büszkén mutatta.- Hun vagyok tik? Ide nézz, mekko­rát dugtak a jányomnak! A tiednek vlkony se jutott? A válasz nem késett. ■ - Kicsi még. Majd dugnak neki is, még vastagabbat, mint a tiednek, ha betöti a tizenhatot. Azért megfordult és egy irigykedő pillantást vetett a májusfára, amelyik felpántlikázva, lobogózva, sudáran állt a szomszéd kiskapuja mellett. A kerítéshez drótozva, jobban mondva dugva... húsz, negyven vagy nyolcvan esztendő múlva is értéknek szá­mítanak. És akkor nem lesz mit restellni egyetlen korábbi döntés meghozataláért sem. Egyébként a következő önkor­mányzati ülés május 21-én dél­után egy órakor kezdődik a vá­rosházán, amelyre ezúton tiszte­lettel hívnak minden érdeklődőt. A teljesség igénye nélkül szó lesz ezen ösztöndíj, alapítvány létesítéséről, arról, hogy a Nagy­kunságért kitüntetés odaítélésé­nél kit támogat a helyi testület, továbbá miképpen oldható meg a képviselők költségtérítése, majd a polgári védelmi törzspa­rancsnok is tájékoztatót tart. Korábbi városi oldalunkon ír­tunk arról, milyenek is valójában a kisújszállási emberek. Ott el­hangzott: egy szomorú statiszti­ka élén állnak, mivel a lélekszá­múkhoz viszonyítva itt történik a legtöbb öngyilkosság és öngyil­kossági kísérlet. Minderről dr. Zsembeli József osztályvezető főorvost kérdezzük, aki „melles­leg” tizennégy évig a karcagi kórház igazgatója is volt. Az sem közömbös, hogy tulajdonképpen 21 éve gyógyítja, ismeri az itteni embereket.- Elsősorban belgyógyászként tapasztaltam, hogy egyedül Kis­újszálláson egyszer annyi az ön- gyilkosság, és a komoly öngyil­kossági kísérletek száma, mint Szenet is lapátolt A 41 éves Brankovics László, az önkor­mányzat most bemutatott tagja eddig szerfö­lött érdekes életutat járt be. Tizenhét évesen - finoman fogalmazva - eltanácsolták a rákos- palotai gimnáziumból. Gyorsan keresnie kel­lett egy latin-orosz tagozatos középiskolát, és mivel az édesapja is ebben a nagykun város­ban érettségizett, a kisújszállási alma mater kiválóan megfelelt. A „leköltözés” végleges­nek bizonyult. Brankovics László nős, két lányuk van: az ,idősebbik képesítés nélküli óvónő, a kisebbik most érettségizik. Amíg az Eötvös Lóránd Tudományegyetem népművelői szakán diplomát kapott, addig mozgalmas életutat járt be. Dolgozott Tisza- roffon é»Pesten a Compacknál, a Fékonban, a téglagyárban. Lapátolt szenet, volt darukezelő, és közel három évig a városi pártbizottságon a művelődéspolitikával foglalkozott. Innen a városi tanácshoz került, és jelenleg az egészségügyi intézmény vezetője. A város azon északkeleti részén öten versengtek a mandátumért, amelyet az SZDSZ támogatásával ő szerzett meg. Szerinte ezeknek a Karcag felőli peremkerületeknek az egyik legnagyobb gondja ugyan­az, mint a településnek. A házak, á létesítmények szinte bel- és szennyvíztengeren állnak. Ennek a megoldása bármennyire is költsé­ges, hovatovább halaszthatatlan. Azután kellenaegy olyan választékú élelmiszerüzlet, ahol tőkehúst is árusítanának. Ugyanis Kisújnak nincs belső buszközlekedése, ezért a peremrészeken élő idősebbeknek olykor negyven deka húsért is kilométereket kell gyalogolniuk. Városi szinten jónak ítéli az önkormányzatot, hiszen nincsenek személyeskedő pártharcok, és egységes a testület. Amit sajnál, az az, hogy igazából nem tudnak vállalkozni, elvégre többek között az a törvény is hiányzik, amelyik fehéren-feketén megmutatná, hogy mi­lyen javakkal rendelkeznek. Legyen szó földről, erdőről, legelőről. Sovány vigasz, hogy ez nem csak kisújszállási észrevétel. Megelőzni a nagyobb bajt Dr. Kőrizs Tamás, az új városi szülész főorvos még fiatalember, hiszen mindössze 31 éves. Dip­lomáját Debrecenben, az ottani orvostudományi egyetemen sze­rezte, majd ezt követően hat évet a mezőtúri kórházban töltött. Két éve szakorvos, és nem egé­szen hat hónapja a városi szülő­otthon vezető főorvosa. Nő?, egy hétéves kisfiú és egy két és fél­éves ifjú hölgy édesapja. Hogy hivatását, szakmáját, a várost mennyire komolyan veszi, mi sem bizonyítja jobban: lakást vásárolt itt. A szülőotthonban szívügyének tekinti a műszere­zettség bővítését, a létesítmény korszerűsítését. Ez már el is kez­dődött, és mintegy három és fél­millióba kerül. Az összeg többsé­gét az önkormányzat biztosítja. Elkezdte a nőgyógyászati-onko­lógiai szakrendelést, amelyet na­gyon fontosnak, a megelőző munka részének tart. Amikor le­tel ik a napi műszakja és valahová elmegy a városba, kis URH rá­dióját mindig magával viszi. Ez az ügyes masina pótolhatatlan társa, hiszen segítségével ötkilo­méteres körzetben hívható. Erre azért van szükség, mert úgy néz ki, hogy a helybeli szülések szá­ma az idén nemcsak eléri, de meg is haladja a százat. És ahol ugye egy a szakorvos, ott a készenlét kis túlzással szinte állandó. például Kenderesen, Tiszagyen- dán, Bánhalmán és Kunhegye­sen együttvéve.- A nők vagy a férfiak követik el ezeket?- A nők közül szinte kivétel nélkül a fiatalabb korosztály az érintett. Ők általában gyógyszert vagy gyógyszert és alkoholt, rit­kábban vegyszert isznak, vesz­nek be. A kisújszállási férfiak felakasztják magukat. Sajnos olyan magasak ezek a számok, hogy országosan is ott vannak az élen.- Főorvos úr, mivel magyaráz­za mindezt?- Nem tudom a pontos okokat. Talán ezek az emberek esendőb­bek, halandóbbak, és egy bizo­nyos idő után feladják. Döbbene­tesek á búcsúlevelek, vagy ha si­kerül megmenteni őket, az első beszélgetések. Arról vallanak, nem akarnak valami miatt a hát­ramaradottak terhére lenni, ezért sietnek elébe a halálnak. * * * Szinte egybecsengenek az el­mondottak azzal az esettel, ame­lyet ottjártunkkor hallottunk. Az ereje teljében lévő 60 év körüli férfi pontosan egy éve veszítette el a feleségét. Hónapokig oda- adóan ápolta, de végül a gyilkos kór legyűrte asszonyát. Három­százhatvanöt napot bírt ki az öz­vegy férj, és a halál első évfordu­lóján a kötélhez nyúlt. Mire az unokája vitte volna neki az ebé­det, már nagyapja nem volt az élők sorában. Talán nem akart terhére lenni a gyerekének, az unokájának, rájuk szorulni. Esetleg elege volt már a magá­nyos estékből, abból, hogy nincs kihez szólnia. Nem tudom. Egy viszont tény: amellé az asszony mellé vágyott a föld alá, akivel évtizedekig jóban, rosszban együtt volt. Ezért a pihenésért párjától a legdrágábbat, a saját életét sem sajnálta... 68 éves tanulóvezető A városban mintegy húsz éve kezdődött az autósoktatás és a jelenleg ATI névre hallgató in­tézmény hosszú, hosszú idő óta a Nyár utcában várja a vezetői engedélyre áhítozókat. Az ér­deklődés rendszeres, elvégre napjainkban is hétszázan igye­keznek itt ellesni, megtanulni a vezetési ismereteket. A helybeli­eken kívül akad tanuló Kunhe­gyesről, Püspökladányból, Ken­deresről, Tiszafüredről, Mező­túrról, Karcagról, Túrkevéről. A szebbik nem képviselői szám­szerű fölényben vannak, ők töb­ben próbálkoznak. Igaz, a vizs­gadrukk megtizedeli soraikat, mert a tapasztalatok azt mutat­ják, esetenként valós ismereteik­nél 30-40 százalékkal keveseb­bet nyújtanak a bizonyításkor. A statisztikák szerint az itt próbál­kozók 75 százaléka előre átmegy elméletből és 60 százalékuk rög­tön megfelel a gyakorlati vizsgá­kon is. Ismételni itt is - mint min­denhol - ötször lehet. Egyébként náluk a korelnök egy 68 esztendős öregúr volt, aki végre-valahára ötödszörre ment át. Látni jól látott, csak a füle volt annyira rest, hogy állandóan hal­lókészüléket kellett viselnie. A készülék azután olykor egy-egy erősebb hangra berezonált és zúgni kezdett. Erre az öregúr rendszerint csak legyintett: lát­ják, senki se tökéletes... Mi lett veled, fűtőház? Gyerekkoromban mindig irigykedve figyeltem a kisúji ál­lomást. Azért, mert ott már fővo­nal volt, temérdek jövő-menő ro­bogó gőzössel, csattogó szerel­vénnyel. A túloldalon, Kenderes irányában pedig egy füstös, kor­mos, apró épület, a fűtőház feke- téllett. Ide óvakodtak be valami­lyen reperálásra lassú menetben a sistergő 275-ös és 375-ös ma­sinák. Az előbbi mozdony hatva- nat is repesztett, az utóbbi tudo­mánya viszont negyvenig ter­jedt. A fűtőház azóta alaposan megváltozott. Eltűntek a gőzö­sök, és őkelme kívül-belül fel­újítva, sóvárogva nézi, hogy na­ponta a fővonalon 80-90 szerel­vény robog el mellette. Legtöbb­je pillantásra se méltatja: szeretik viszont a kisúji-káli vonal piros motorvonatai, kocsijai, mert sű­rűn betérnek falai közé. Pedig az átszervezések eredményeképpen az ottani brigád írd és mondd: 1 azaz egy emberre szűkült. Ő kar­bantartó-lakatos és a 12 piros szerelvény, iletve a három moz­dony, azaz motorkocsi apróbb hibáit itt reperálja. Ugyanis az ártatlan csehszlovák gyártmányú szerkezeteknek sok a hibája: hol az ajtójuk nem nyílik, hol csak előre, hol pedig hátra akar menni valamelyik. Legtöbbször a hiba helyben javítható, de ha komoly a baj, irány Püspökladány. Szak­nyelven szólva itt a vontatókocsi főnökség, azaz a mozdonyok, motorvonatok „kórháza”, ahol esetleg már komolyabb „operá­ciókat” is elvégeznek rajtuk. Úgy, ahogyan egy kórházhoz il­lik. írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János

Next

/
Oldalképek
Tartalom