Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-14 / 110. szám

2 Megyei körkép 1991. MÁJUS 14. Tragédia a Tisza-hídon (Folytatás az 1. oldalról) Versenyben a men­tők. A tegnapi sajnálatos ki­menetelű baleset kapcsán inge­rült telefont kaptunk a polgári védelemtől: Felber Gábor érdek­lődött arról, hogy ha már egyszer közadakozással összeadtuk az Aerocaritas mentőszolgálat heli­kopterének árát, miért nem volt ott a mentés helyszínén. Ponto­sabban megérkezett, csak késve, s ráadásul úgy, hogy éppen a te­lefonáló hívta fel őket. Márpedig szerinte ez a mentősöknek lett volna a dolga. Megkérdeztük Várkonyi Géza szolgálatvezetőt is, miként sze­reztek tudomást a balesetről? Meglehetősen sajátos módon: bár az autó 13 óra 52 perckor zuhant a mélybe, ők - a polgári védelem értesítése folytán és a tűzoltóságtól szerzett informáci­ók alapján - 14 óra 10-kor emel­kedtek a levegőbe, és három perc alatt már ki is szálltak a gépből. Ekkor viszont a mentősök közöl­ték, hogy nincs szükség rájuk. Dr. Lückl Jenő mentőfőorvoshoz a kérdésünk csak az lehetett: mi­vel magyarázza, hogy nem vet­ték igénybe a helikoptert? A vá­lasz lényege a következő volt: ilyen rövid távon nem célszerű a szolgálatát kérni, ugyanis a ro­hamkocsi is a helyszínre érkezik szinte ugyanakkor, mint a heli­kopter, s a felszereltsége a Mer­cedesnek vagy a Toyotának sok­kal többet tud, mint a helikopte­ré. Egyébiránt kilenc kocsi volt a helyszínen, s a főorvos szerint szakszerűen elláttak mindenkit. Szerencse volt a szerencsétlen­ségben, hogy a MÁV Kórház is al ig néhány percre volt a tragédia helyszínétől. Ez a magyarázat meggyőzően hangzott, s alighanem megnyug­tatja a telefonálót is. Az viszont egy hosszabb cikket igényel majd, miként lehetne az Aeroca­ritas szolgálatát a mentőszolgá­lat „édes gyermekévé” tenni. Mert az elhallgatások, félmonda­tok azt jelzik, hogy ma még nem az. Addig is olvasóink tudomá­sára hozzuk, hogy az Aerocaritas a polgári védelem alábbi száma­in hívható: 38-015, 34-240, 38- 114. (Lapzártakor érke­zett: A baleset következtében Bodor Zsolt őrvezető, 20 éves, abádszalóki lakos életét vesztet­te. Griba Attila honvéd, 20 éves, debreceni lakos, Pólyák József 19 éves őrvezető, kengyeli lakos súlyos, életveszélyes sérülést szenvedtek. Farkas Tibor hon­véd zászlós, 37 éves, szolnoki lakos, valamint Kovács László 22 éves honvéd, szolnoki lakos súlyos, nem életveszélyes sérü­lést szenvedtek. Baranyi Ervin honvéd, 20 éves, kőtelki lakos, Laczkó Gyula őrvezető, 22 éves, debreceni lakos és Bodnár Tibor honvéd, 20 éves, tiszatelki lakos könnyű sérülést szenved­tek.) A parlament elfogadta a koncesszióról szóló törvényt (Folytatás az 1. oldalról) Mint mondta: „Nem nyerhet­jük el az oly sok területen szük­séges külföldi működőtőke bi­zalmát, ha a befektetők számára nem biztosítja törvény annak le­hetőségét, hogy az esetleges jog­viták során mint egyenrangú, szerződéses partnerek érvénye­síthessék követelésüket”. Ami az önkormányzatok jogait illeti: a kormányzat szerint, amennyi­ben a koncesszióköteles tevé­kenység gyakorlása az önkor­mányzat törvényben előírt köte­lezettségének teljesítésére köz­vetlenül hat, a pályázat kiírásá­hoz meg kell szerezni az önkor­mányzat egyetértését. Balsai Ist­ván azzal ajánlotta elfogadásra a törvénytervezet egészét, hogy a csaknem másfél száz módosító indítvány közül a kormány an­nak mintegy harmadát támogat­ja, mert emelték a javaslat szak­mai színvonalát. Megkezdődött ezután a tör­vényjavaslat részenkénti szava­zása, amelynek során az elnöklő Szűrös Mátyás 126 módosító in­dítványt bocsátott a törvényho­zók elé. A hosszadalmas, több mint kétórás procedúra után az Országgyűlés végül 194 szava­zattal, 6 ellenében, 83 tartózko­dás mellett elfogadta a kon­cesszióról szóló törvényt, s ezzel este nyolc előtt néhány perccel befejezte hétfői munkanapját. A Ház kedden reggel 10 óra­kor a volt egyházi ingatlanok tu­lajdoni rendezéséről szóló tör­vényjavaslat általános vitájával folytatja munkáját. (MTI) Fodor Gábor képviselő Jászberénybe látogatott Egy este a narancs jegyében Bár úgy tűnik, politikai szél­csend állt be közéletünkben, a pártok keresik a kapcsolatot tá­mogatóikkal és fordítva. Felte­hetőleg ilyen megfontolásból kapott meghívást a múlt héten Fodor Gábor a jászberényi Taní­tóképző Főiskolára. Az alka­lomhoz megterített asztalon egy kosárka narancs és narancslé fo­gadta a Fidesz parlamenti frak­ciójának és vezérkarának egyik meghatározó személyiségét, az emberjogi bizottság elnökét. A politikus - aki az ELTE jogi ka­rán tanít is, ha ráér - rövid, egy­éves időutazásra invitálta hall­gatóságát újszülött demokráci­ánk felségterületére. Szavaiból kiderült: pártja is felismeri .az egész országon eluralkodó apá­tia, csalódottság és fásultság nyilvánvaló tüneteit, de a rossz közérzetnek csak egyik részét tartja indokoltnak. A szüle­tésnapját nemrég ünneplő új par­lamentről elmondta, a mellékzö­rejek és ún. szélsőséges magán­hangzások ellenére meglehető­sen disztingvált állapotok ural­kodnak a teremben. Azt persze nem szabad elfelejteni, a politi­zálás mindig is szívesen támasz­kodott a lélektani hadviselés és hatáskeltés kelléktárára, amiben önmagában még nincs is semmi elítélendő. Annál inkább meg­kérdőjelezte a kormánykoalíció ténykedését, amely megítélése szerint egyáltalán nem elvi, sok­kal inkább érzelmi alapon gyú­ródott. Mai napig sajnálja, hogy Antall József a kritikus pillanat­ban nemet mondott egy nagyko­alíció lehetőségére, s ezzel ki­pattintotta azt a sajátos állóhábo­rút, amelyben az ellenség és a koalíció lövöldöz egymásra tü­zelőállásaiból. A koalíción belül épedig hiányoznak a rendezőel­vek, alapkérdésekben sem kö­töttek előzetes elvi egyezséget a Óvónők országos tanácskozása „Botfültí” gyerekből zenét szerető felnőtt A sors fintora, hogy amíg Kodály Zoltán vüághírű ének-zenei nevelési programját külföldön több országban is sikeresen alkalmazzák, nálunk - tisztelet a kivételnek - nem kap meg­felelő teret az intézményekben zenei anyanyelvűnk. S persze a családban sem. A gyerekek egy részét eleve botfülűnek tartják, s nem kínlódnak vele. Az tény és való, hogy az ének­zenéhez adottság kell, de az is igaz, hogy a „botfíilű’ ’ gyermek is fejleszt­hető, s a zenét értő, kedvelő felnőtté válhat Hogy mikor és hogyan kezd­jük el a tudatos zenei nevelést? - erről rendeznek országos tanácskozást Szolnokon, a megyei pedagógiai in­tézet szervezésében. A háromnapos eszmecserét, amelyre kétszázötven óvónő érkezett az ország minden tájáról, tegnap dél­előtt nyitották meg, majd Forrai Ka­talin, a neves zenepedagógus, több gyermekdaloskönyv és pedagógiai kézikönyv szerzője tartott nagy sike­rű előadást Művészeti nevelés - mód­szertani kultúra címmel. Ezt követő­en az óvónőképző intézetek tanárai számoltak be a hallgatók ének-zenei nevelésre való felkészítéséről. Az előadásokat közös éneklés s házi koncert követte. Az eszmecsere résztvevői ma délelőtt a szolnoki Szapáiy s a Bartha István Úti Óvodá­ban foglalkozásokat néznek meg, délután pedig Karcagra, illetve Jász­berénybe látogatnak el. Holnap dr. Fodor Katalin zenetanár az úgyneve­zett Orff-módszerről tart előadást, dr. Mészáros István, a neveléstudomá­nyok kandidátusa pedig a zene utób­bi másfél évszázadát elemzi. A ta­nácskozást a mezőtúri óvónők citera- zenekarának műsora záija. Nem lehet földértékesítés a tilalom ellenére Öt kunsági település képviselője levélben fordult az Állami Va- gyonellenőrző Bizottság elnöké­hez, dr. Bozsó Péter főjegyzőhöz. Tudomásukra jutott ugyanis, hogy néhány, önkormányzataik illeté­kességi területéhez tartozó terme­lőszövetkezetben a földek eladását tervezik. Az állami, illetve szövet­kezeti tulajdonban lévő területeket a tilalom ellenére szándékoznak értékesíteni. Dr. Fazekas Sándor, Karcag, Baranyi Mihály, Kende­res, Szelekovszky István, Kunhe­gyes, Kovács Ferenc, Kunmadaras polgármestere és Dómján László, Kisújszállás alpolgármestere arra kérték a Vagyonellenőrző Bizott­ságot, hogy a kárpótlási törvény végrehajtásáig a szóban forgó ter- mélőszövetkezeti és állami tulaj­donú földek értékesítéséhez ne já­ruljon hozzá. A levélírók bíznak abban, hogy a bizottság nem támo­gatja a vagyonátruházási szándé­kokat. Jut eszembe! Ülök a szolnoki Híd bisztróban, és míg az ebédre várok, szórako­zottan felpillantok a fejem fölött lévő tévére. Egy horror megy éppen. Zöld arcú szörny morzsolja szét paradicsomként egy ifjú pár arcát. A bokrok közül kaján vámpírok érkeznek, és idvezült vigyorral szívják a vért a nyaki artériából. Egyikük ínyenckedik; ujját belemárt­ja a vértócsába és úgy nyalogatja, hogy tovább tartson az élvezet. Közben kihozzák az ebédemet. Fent halálsikolyok, hörgések, hisz­térikus vonyítások. Már bokáig ülök a vérben. A zöld arcú szörny most egy ifjú lányt marcangol. Fizetek. Volt egy rizses hús salátával, néhány hektó vér és megszámlálhatatlanul sok hulla. Fizetni szeren­csére csak az ennivalóért kell. -pb­A SZERENCSEJÁTÉK RT. ezúttal Debrecenbe hívja Fortunát a 6 a 45-ből lottósorsolásra! Kíséije figyelemmel a sorsolást, melyet a TV2 egyenes adásban közvetít Debrecenből. Ne habozzon, ragadja meg szerencséjét, vásároljon 6-os lottót, mert A SZERENCSE KOVÁCSA Debrecenbe látogat. Ha 6 szelvényt vesz, a hetediket ingyen kapja! 1991. május 13-án, 14-én és 15-én 16-20 óráig az Arany Bika Szálló előtti téren felállított árusítóhelyen. Minden nap az első 100 vásárló meghívót is kap a gálaműsorral egybekötött sorsolásra, a Csokonai Színházba. / __ / S ZERENCSEJATEK RT. A SZERENCSE KOVÁCSA! politikai partnerek, és ez az első perctől kezdve rányomja bélye­gét a mostani belpolitikai életre. A gazdasági megújhodás prog­ramja üres papírcsomónak tűnik, csupán Kupa Mihály nemrég előterjesztett gazdasági rész­programja értékelhető megoldá­saiban. Ázt azonban tisztán kell látni, hogy Nyugat-Európának igenis szükségeNan szegény ke­leti rokonára, ez az integráció még ebben az évtizedben létre kell, hogy jöjjön. Reményt keltő és örvendetes az első negyedévi 500 milliós külkereskedelmi ak­tívumunk, aminek képződésére jóformán nem létezik magyará­zat. Valójában a semmiből pro­dukáltunk többletet. Kérdés per­sze, hogy eldugul-e ez a láthat­atlanul munkáló folyamat. Kon­cepciótlansággal küszködő kor­mány ide, ideológiai vitákba visszavonuló parlament oda, ez már tényleg ok a higgadt bizako­dásra. Az összefoglaló után furcsa módját választottam a politikus­sal történő „szóváltásnak”. Ugyanis ő beszélt, s helyettem kérdeztek a jelenlévők. Hány pártiak valójában a hat­párti tárgyalások?- Bekövetkezett az, amitől tar­tanunk kellett. Miután mindeki hevesen ünnepelte az ötletet, las­sanként elalszik a dolog. Törté­nelmi döglött akna lesz belőle. Egyelőre ugyanis ott tartunk, hogy két hét múlva arról tárgyal­nak a felek, később miről is tár­gyaljanak valójában... Expo! Legyen vagy ne legyen ?- Magam sem alkottam még végső véleményt erről. Igen: mert a lélektani kényszer, ahogy egy ország népe szembetalálko­zik a kihívással, valóban kisebb­fajta csodákra vezérelhet. Nem: mert tényleg nincs semmiféle pénzügyi háttere pokoli adósá- gokkal terhelt országunknak ilyesmire. Eddig az ötletrohamo­kon túl alig történt érdemi előre­lépés, megmosolyogni való pél­dául a nemrég napvilágot látott kulturális programvázlat. Klasszikus érv a megrendezés mellett, hogy hazánk fejlettebb területein húzódik az a folyosó, ahol mindez megvalósulhatna, csak éppen e folyosó mentén sza­kadna végképp ketté az ország, s néhány évre ez az „Expo-építő’ ’ struktúra konzerválódna. Azt pre­dig metafizikus kérdésnek tar­tom, hogy meg lehet-e vállalko­zói alapon, minimális kormány- garanciák mellett szervezni egy ilyen méretű vállalkozást. Úgy tűnik, az ország csendben lenyeli a kárpótlási törvény nagy-nagy falatál. Vajon tényleg megmerevedik ez a felemás kon­cepció?- Véleményem szerint Göncz Árpádnak alkotmányos köteles­sége, hogy az alkotmánybírák elé vigye a törvényt. Tulajdon­képpen még nem is ismerjük e testület tartalmi véleményét. Az­tán majd lesz, ami lesz.- técsi-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom