Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-13 / 109. szám

1991. MÁJUS 13. Sportextra 9 Ez a csapat féllábbai már az NB I-ben van esküvőjére, de nem csak a nagykátai városházára, hanem a vacsorára is.- Vigyázzon magára, nehogy a kö­vetkező meccsen hátrányt szenvedjen emiatt a csapat.- Nem féltsen maga engem. Meg­nyerjük a bajnokságot és kész. Ősztől NB I-es csapattal fogok utazni. Persze amíg bírom és amíg a lányoknak sem vagyok a terhére, akiknek tudniuk kell: jó szokásukat a magasabb osz­tályban is illik megtartani.- Most jön a neheze! - vélekedett a mérkőzés előtt Esztári Lajos a hazaiak technikai vezetője, hiszen a táblázat el­ső felébe tartozó együttesek a végjáték­ban egymásnak adják az egyre nyíltab­ban NB I-es igénnyel fellépő jászságia­kat. Az állandóan izgő-mozgó fiatal­ember a szokásosnál is jóval feszültebb volt. Feleségének Hadházi Máriának, kedden hosszadalmas műtéttel próbál­ták helyrehozni súlyosan sérült térdét a Sportkórházban. A váratlan baleset Ug- rin György edzőnek is komoly fejtörést okozott, mert a kiváló irányító szerep­körét Tóth Editre volt kénytelen ruház­ni. Ettől függetlenül a szakvezető felté­tel nélküli győzelmet irányozott elő lá­nyainak, számítva arra, hogy a Kisvár- dán elkövetett hibák nem ismétlődnek meg újra. Kollégája sem volt igazán rózsás ked­vében. Simák György azt panaszolta el, hogy éppen ki tudja állítani kezdőhete­sét, mert két játékosa a ballagás miatt nem jött el a csapattal, és miután a kö­Már látszódik az alagút vége Nők: JTKF Lehel SC - Kisvárdal SE 28 - 21 (14 - 7) zelmúltban igazolt négy beregszászi lányból adminisztrációs okok miatt csak kettő léphet pályára, tisztes helyt­állásnál többre nem számíthat. _. Úgy is indult a találkozó. Három in­dításból háromszor zörgött a kisvárdai háló, Patay, Poljah és Tarjáni góljaival repülőrajton vett a JTKF Lehel, ami a folytatásban sem maradt el. A fizikailag sokkal gyengébb ellenfél csak hébe- hó­ba tudott Lenhardt kapujának közelébe kerülni, a zárt védekezést csupán Zagyi- rakova tudta átlőni időnként. Társai minden labdával őt keresték, nélküle iwn> m nem vállalkoztak akciókra. Nem úgy a hazaiak, akik a 15. percben már 8-3-ra vezettek. Az ötgólos előny kissé maga­biztossá tette őket, amit kihasznált a lelkesen küzdő Kisvárda, és 8-5-re kö­zelített. Még mielőtt vérszemet kapott volna, Poljah rövid sorozata'és Patay ziccergóljai eloltották a fellángolást. A második játékrész Szabó szemfüles gól­jával indult, aztán Tóth Edit leterítését „torolta” meg Poljah, a másik oldalon Zagyirakova használta ki a szellős vé­dekezésből adódó lehetőséget. A két lé­giós külön gólpárbajt vívott egymással, hosszú percekig csupán kettőjük lövé­seinek nyomán sípoltak kettőt a bíróhöl­gyek. A JTKF Lehel kissé könnyebben vette a játékot, és ettől alászállt a szín­vonal, főként azért, mert a hazaiak cse­reemberei Szegő kivételével, nem elég gyorsan vették fel mérkőzés ritmusát, Jani bácsi a lányok kedvence Jövő hónapban lesz nyolcavn esz­tendős Grundtner János, a mindenki Jani bácsija, aki ’55 óta él Jászberény­ben. Főművezetőként dolgozott a Hű­tőgépgyárban, de volt sportegyesületi elnök és helyettes is, nyugdíjazása óta pedig csak a sportnak él. Járta az or­szágot a női röplabdásokkal, egy idő­ben a focistákat kisérte, a kézilabdás lányokkal hét éve „kötött házassá­got”. Mozgékonysága, frissessége majd­nem a régi, a mérkőzés előtt elsőként érkezik, és terepszemlét tart, minden a helyén van-e. Amolyan mindenes segítőnek tartja magát, aki vala­mennyi feladatát szigorúan vett társa­dalmi munkában végzi, olykor már túlzott akkurátossággal. A rossznyelvek szerint Jani bácsit a lányok premizálják- Azt elhiszem, hogy manapság irigykednek rám, mert a győztes meccsek után puszit kapok a lányok­tól. Bezzeg amikor csak hébe-hóba nyertünk, senki nem kívánkozott a he­lyembe. Nagyon aranyosak a csapat tagjai, ha szabad kiemelnem valakit az Molnár Erzsiké, tőle minden talál­kozáskor puszit kapok. Képzelje, Bö­be meghívott a szombaton tartandó csapat, de a leendő taktikai fegyvertár­hoz ez is hozzá tartozik. Nagyon készül­tünk, hogy a legutóbbi hazai meccsen szerzett csorbát kiköszörüljük. Simák György:- Minden csapatrész­ben jobb volt a Jászberény. Korrekt já­tékvezetés mellett nem tudtuk nagyobb erőbedobásra késztetni őket, sok sikert kívánok, nyerjék meg a bajnokságot. A mérkőzés jegyzőkönyver/TK/7 Lehel SC-Kisvárdai SE 28-21 (14-7) Jászberény, 400 n. V.: Ambrusáé, Pusz­tainé Búza Judit. JTKF Lehel SC: Lendhart - Patay 5, Tarjáni 3, Krisztóf, Poljah 12 (1), Mol­nár 3 (1), Tóth E. 1. Csere: Dőltl (ka­pus), Vona, Szegő 3, Esik 1. . Kisvárda: Marvai - Tóth A., Szabó 1, Zagyirakova 13/2, Marosi 2, Zupko 2, Tóth 1.3. Fotók: Novák Károly . Szöveg: Néder István Ambrusné (balról) és Pusztainé jól kézben tartották a találkozót míg a vendégcsapat cserék nélkül ját­szotta végig a hatvan percet. A hajrában felváltva potyogtak a gólok, egyik fél sem ügyelt igazán kapuja előterére, aminek egy híján ötven gól lett az ered­ménye. Az elosztást a hazai együttes szabta meg, amely „tettével” megerősí­tette vezető helyét a táblázaton, s mivel már csak öt forduló van hátra, látszik előttük az alagút végén a felirat: NB I. Ugrin György:- Az első félidőben elégedett voltam a védekezéssel, szünet után három átlövővel kicsit döcögött a Poljah elhajol... és zörög a háló Szántai Tímea kihasználja a szüne­tet, az anyuka Patay Ágnes itt csupán statiszta szerepet kap Poljah profinak tartja magát Az év átigazolását minden túlzás nélkül a herényiek ejtették meg. La- rissza Poljahot, bemutatkozása óta sárga irigységgel mustrálják az ellen­felek, és legalább egy testőrt küldenek a nyakára minden meccsen, hogy az alig 21 éves átlövőt „megzaboláz­zák”. Híre hamar elterjedt nemcsak az NB I/B-ben, hanem a legmagasabb osztályban is. Kiismerhetetlen kígyó­mozgása van, szélsebesen süvítő, per­zselő lövéseitől rettegnek a hálóőrök, akik jobbára csak a hátuk mögött ta­lálják meg a játékszert, ha Larissza célba veszi a kaput. Aztán a jó indulást kéthetes kény­szerpihenő követte, április 24-én egy hétközi váci bajnoki mérkőzésen kü­lönös dolgok történtek. Pontosabban a mérkőzés után voltak botrányos je­lenetek, amelyekben a váciak szerint a szovjet játékos volt a főszereplő. A fegyelmi tárgyalás lefolytatásáig (két hét) nem léphetett pályára a jászberé­nyi légiós. Szombaton viszont újra társai között lehetett, és tizenkét gól­jával ismét oroszlánrészt vállalt a kö­zös sikerből. A kedvező alkalmat ki­használva megkérdeztük tőle, ő ho­gyan emlékezik vissza az események­re.- A váciak 18-as játékosa (Herédi- né- a szerk) a mérkőzés folyamán vé­gig provokált, ezért a hármas sípszó után, mikor az öltözők felé vettük az irányt, hiányos magyarságommal megkérdeztem tőle: mi bajod van ve­lem? Erre ő megfordult és ököllel az arcomba csapott. Nagyon megijed­tem, eltoltam magamtól támadómat, és megpróbáltam elszaladni. Ám ő, máig sem tudom miért, további elég­tételt akart venni. Utánam futott, de a sarkamban elbotlott és elesett. Való­színű ekkor sérült meg. Számomra egyszerűen megmagyarázhatatlan az, hogy miért vádolnak engem ütéssel, hiszen a 18-as majdnem egy fél mé­terrel kisebb nálam, ráadásul győztes mérkőzés után voltunk. Engem a Szpartak Kijevnél sportszerűségre, az ellenfél tiszteletére, profi gondolko­dásra neveltek vasszigorra!. Tudom azt is, hogy a Jászberény bajnokságra tör, azért hoztak ide engem is, tehát én semmiképpen nem kockáztathatok a csapat kárára egy elhamarkodott re- vanssal. A történteket rendkívüli mó­don sajnálom, a fegyelmi tárgyalás után baráti kézfogással vállunk el, hogy is hívják? - da, da, Heredinetól. Részemről szent a béke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom