Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-13 / 85. szám

1991. április i3. Kulturális panoráma 9 József Attila sem lenne korszerű? Hívő hitetlenség Filmek fél áron ... avagy mit tesz egy mozi, ha elfogynak a nézők Cyrano de Bergerac, a címszerepben Gérard Depardieu Tény: a századdal egyidős időtöltésünk, hogy csak úgy be­kanyarodjunk az utcáról egy moziba, s jegyet váltsunk másfél órára a képzelet világába, jócs­kán megdrágult az utóbbi idő­ben. A filmekért rajongók sem engedhetik már meg, hogy meg­gondolatlanul hódoljanak szen­vedélyüknek, máskülönben fi­zetésük felét a moziba hordhat­nák. Ugyanakkor, hirtelen több lett a fóka és kevesebb az eszki­mó, mert bizony megszámlálha­tatlanul sok az új film a piacon, ellenben nagyon is megszámlál­ható akiért pedig filmeket for­gatnak mindenütt a világon, ma­ga a Néző. Mit lehet ilyenkor tenni? Természetesen éjt nap­pallá téve töprengeni, s kitalálni mindenfélét, amivel odacsalo­gatható a pénztár ablakához a „vevő”. Jó példával járt ebben elöl - mindjárt többel is - a szol­noki Tallinn Filmszínház. Szá­mára, sajátos külvárosi elszige­teltsége miatt ez maradt a létezés egyedüli esélye. Hisz monda­nom sem kell, nem a támogatá­sok korát éljük, s a bevétel, a mindenható, a világ legszeszé­lyesebb állatfaja... Nosza, fogta magát a mozi kicsinyke kollek­tívája, s elhatározták, csak azért is „ráülnek” az áraikra, s össze­lapítják a közel sem bagatell összegeket, amikért székeket árulnak estéről estére. Májustól a premierfilmek kivételével ár­szintjüket a régi helyárövezetek arányaiban (amiket még tovább Közeledik a színházavató napja, sűrűsödnek az események a színházban, intenzíven próbál a társulat - jelenleg a direktor vezetésével, aki a megbetegedett rendező, Taub János helyett át­menetileg irányítja a próbákat. Az átalakítás munkálatai ugyan már befejeződtek, de azért még mindig akad tennivaló, csütör­tök délelőtt például az akuszti­kusok, a fővárosi Általános Épü­lettervező Vállalat szakemberei „szállták meg” az épületet, azt vizsgálván, hogy miként is hang­zik benne az emberi szó, a be­szédhang a nézőtéren, illetve ho­gyan hallható mindaz, ami a színpadról hangzásban a néző­höz érkezik. \A hangpróba során eldördült a pisztoly, többször is - ez volt az egyjk próbahang -, s fültépő zajok „hangzottak fel”, hogy a terem különböző pontjain Sokan és sokat írtak a Jászkun Kerületről, amely a Jászságot, a Nagykunságot és a Kiskunságot foglalja magába, még gyakrab­ban annak egyes részeiről, me­gyénkben a Jászságról és a Nagykunságról. A sokféle írás közül viszonylag kevés foglal­kozik azonban a kerületnek a re­formországgyűléseken kifejtett tevékenységéről, illetve azzal, hogy a Jászkun Kerületben mi­lyen hatást keltettek a reform­országgyűlések hírei. Bagi Gábor, a Szolnokon élő fiatal kutató arra vállalkozott, hogy feldolgozza a Jászkunság történetének ezt a szinte fehér foltnak számító, a további fejlő­dés szempontjából azonban fon­tos időszakát. Rendkívül érdekes képet raj­zol a reformkori Jászkunságról, annak földrajzi, társadalmi, ön- kormányzati viszonyairól, ezzel alapozza meg az országgyűlési tevékenység ismertetését. tágítanak) csökkentik, így nagy­jából a feléért kap jegyet a betop­panó. A legolcsóbb ár húsz fo­rint lesz, s a létező legdrágább is csak hatvan. Mondják, azért ha­tározták el magukat e merésznek tűnő, radikális „leárazásra”, hogy lerombolják a mozizás ki­váltságosságát, s a filmbarátok többször is megengedhessék maguknak egy hónapban azt a flancot, hogy ellátogassanak a valóságon túlra. Ezen felül egy ígéretes, új szolgáltatást is fel­vállal a városszéli mozgó. Ugyancsak májustól minden csütörtökön a „művészfilmek” szeretőinek tárják fel ajtajaikat. Az elkészült tervezet szerint en­nek keretében tűzik majd műsor­ra rövidesen a Cyranot, a Sztálin menyasszonyát, a Poliésztert és sok más, elhanyagolt, tömegmo­zikból kiszoruló, igényes filmal­kotást. Ezzel a Koktél mozi idő­elhelyezett műszerek rögzítsék a hatásukat, amit azután majd szakértők elemeznek, tudo­mányosan. Ami különlegessé avatta ezt a hangzási tesztelést: telt ház mellett zajlott, a szom­szédos Verseghy Gimnázium diákjai töltötték meg az alkalom­ra a nézőteret; sőt előzőleg egy „válogátott” csapat űrlapokon jelezte vissza írásban a színpa­don elhangzott színészi szava­kat. Az igazi meglepetést pedig az okozta, hogy a hangpróba so­rán maga Törőcsik Mari is meg­jelent a színen, s valójában ő adta meg az „alaphangot”, igen hal­kan szólaltatván meg a Száz év magányban játszotr szerepének egyik monológját. A szavak le- heletfinoman szálltak, de a ta­pasztalatok szerint a fül az utolsó sorban is tisztán foghatta.őket. Ami természetesen a művész Az 1825/27-es ország- gyűléstől az utolsó, 1847/48-as rendi országgyűlésig követi nyo­mon ajászkunsági követek tevé­kenységét, és azt a társadalmi küzdelmet, amely a háttérben zajlott a már meglehetősen ta­golt társadalom egyes rétegei között. Ezzel a belső küzdelem­mel magyarázza a szerző a köve­tek és a követi utasítások válto­zásait is. Hiszen az első reform­kori országgyűlésbe a Jászkun­ság haladó szellemű, liberális követekét küldött. A gazdag re- demptus vezető réteg azonban megrettent attól, hogy elveszíti kiváltságait, ezért konzervatív jelölteket választott, s föllépett a reformok ellen. Bagi Gábor hatalmas jegyzet­apparátussal megírt munkája ezt a változást igen jól érzékelteti, s egyúttal azt is, hogy a konzerva­tív szemlélet csak a vezetőréteg­ben uralkodott, az irredemptu- sok és a köznép egyéb, a politi­kából kizárt rétegei már csak sa­leges hiányát próbálják betömni, ami eddig önmagában látta el ezt a funkciót. Nem beszélve arról, hogy a Tallinnban filmekhez méltóbb színvonalon láthatja az ezerfejű ezeket a remekműve­ket. Megpróbálnak a gyerekek kedvében is járni: a városban egyedül itt tartanak matiné előa­dásokat, s május utolsó vasár­napján, a gyermekek 24 óráján 80 forintért egész napos vetítés­re várják a legkisebbeket. Bemu­tatásra kerül például a Hugó, a víziló, a Willow, stb. Jaés végül, de nem utolsósorban, javítanak az illemhely messze földön is­mert, áldatlan állapotán: a me­gyei mozitörténelemben első­ként magánüzemeltetésbe adják ki. Így remélhetőleg olyan ma­rad a mosdó, amilyen a néző. Kérem, így is lehet ezt csinálni! técsi tiszta beszédét épp úgy dicséri, mint - és most ez vizsgálandó - a terem hangzásbeli adottságait. Fontos ez a vizsgálat, hisz hajda­nán, a régi nézőtéren bizony akadtak „süket” foltok, ahol köztudottan kevésbé jól érthette a néző a színész beszédét. A műszeres vizsgálat eredmé­nye ugyan csak néhány nap múl­va születik meg, a nézők osztály­zata azonban, tapasztalataik alapján: jeles. A vizsgálat „esz­közeként” igénybe vett diákkö­zönség „j utalmul ” á készülő be­mutató, a Liliomfiék egyik rész­letét tekinthette meg, részt vehe­tett az immár jelmezes próbán. És az újjáépült színház nézőte­rén felcsattant az első nevetés, megszólalt a tapsok drága zenéje is: ezen a délelőttön az újjávará-- zsolt épület - színház lett. ját érdekükben is, akarták a re­formokat. Ez magyarázza talán azt is, amire Bagi Gábor már nem tér ki, hiszen nem tartozik témakö­rébe, hogy a szabadságharcban a korábbi konzervatív állásfogla­lások ellenére a Jászkunság népié lelkesen részt vett, és egyes hon­védek emléke még ma is él az emberek tudatában. A már említett óriási jegyze­tapparátus ellenére a könyv nem száraz, szellemtelen pozitivista tanulmány, a hatalmas adattö­meg a szerző következtetéseinek megalapozásához szükséges. Bár elsősorban tudományos mű, érdekes olvasmány is lehet mindazoknak, akik már rendel­keznek némi ismeretekkel a Jászság, a Nagykunság vagy a Kiskunság történetéről. A könyv a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei sorozat 47. kötete­ként jelent meg. B. A. Szaporodnak a jelek, a jelzé­sek az emberek orientációs zava­rairól. Mind furcsább, s ami ag­gasztó, egyesekben egyre tor­zabb módon nyilvánul meg a meglévő hatalommal szembeni megfelelési kényszer. Manap­ság, amikor az értékek folyama­tos átrendezésének időszakát él­jük, csak annyi bizonyos: ami volt, az elértéktelenedett, de az, hogy helyette mi lesz az ér- tékstruktúra-alkotó, az még ko­rántsem dőlt el az értékek - ha szabad így mondani - szabadver­senyében. Ébből adódnak az említett el- igazodási zavarok. A hagyomá­nyos értékelfogadó - átvevő - és alkalmazó mechanizmusok ugyanis elromlott automataként továbbra is működnek. Hiszen egy társadalomnak folyamato­san szüksége van az emberek magatartására, viszonyrendsze­reit is szabályzó értékhierarchiá­ra. De ne kerülgessük a lényeget: társadalmi létezésünknek pilla­natnyilag nincs ideológiája. A régi, közösséginek nevezett ér­tékrend a társadalmi átalakulás, még inkább a gazdasági rend­szerváltás következtében szét­hullott. És a helyét alapvető, ál­talános, közösen elfogadott vagy elfogadható új nem vette át. Éz önmagában persze még nem len­ne baj, mármint az, hogy nincs újabb, mindenkire nézve kötele­ző ideológiánk. Csakhogy a tár­sadalmi tudatban sem létezik űr, a vákuumot azonnal betölti vala­mi. Apró jelekből megfigyelhető mindez: valamikor egy-egy ön­életrajz általában úgy kezdődött, hogy a delikvens leírta: munkás vagy paraszt származású. Ma ehelyett azt, hithű katolikus szü­lők gyermeke. És ekkor tulaj­donképpen el is érkeztünk a lé­nyeghez. Ma, miután modern polgári társadalomfilozófiánk nincs, úgy érzékelhető, mintha a vallás automatikusan töltené be ezt a szerepet. Jobb híján, mert egészségesebb lenne, ha egy tár­sadalomnak meglenne a saját maga által alkotott értékrendsze­re. így a rész, tehát a vallás kezd betölteni általános szerepet. Az A mindenkori Évának, Melin­dának és Tündének egyetlen ősz' hajszála sincs, de nem azért, mert gondtalan élete volt. Elvált szülőktől fogadta örökbe a nagy­papája, báró Lersch Vilmos kül­ügyi államtitkár, aki azonban fiatalon elhunyt. A kislány a nagymamát puhította meg, hogy engedje felvételizni a Színiaka­démiára.- Hogy lett Lersch Elvira bá­rónőből Szörényi Éva színész­nő?- Korengedéllyel vett fel Ódry Árpád a Színiakadémia igazga­tója, és három héttel a tanévnyitó után szerepéét ajánlott a Nemze­tiben. Lersch Elvira azonban nem hangzott úgy, mint egy ma­gyar színpadi név. Ómamát hív­ták Szörényinek, az Évát én vá­lasztottam.- Ön a háború alatt lett sztár színésznő, ami nem lehetett kife­jezetten jó ajánlólevél a Rákosi- korszakban.- Ha a Kossuth-díjra céloz, több kitüntetett, például Bajor Gizi, Uray, Tolnay sem volt párttag. Major Tamás, a Nemzeti Színház mindenható ura nem­csak azt tudta, hogy utcára lökött apácákat fogadtam be, vagy hogy rendszeresen járok temp­lomba, hanem azt is, hogy sógo­rom horthysta katonatiszt. De amikor egy főiskolással próbált pótolni a Csongor és Tündében, emberek számára ugyanis még mindig a vallás humánértékei­ben fedezhető fel az a vezérelv, amely nem ellentétes a társada­lom alapvető értékeivel sem. Ré­gi, úgymond az egyház és az ál­lam által, de ami a legfőbb, az egyén által is „szentesített’ érték a szeretet, az embertársak tiszte­lete, a megbocsátás, és általában a törvény alapját jelentő paran­csolatok elvi szintű elfogadása ellen aligha lehet bárkinek is sza­va. A kép azonban egyáltalán nem ennyire eszményi. A rend­szerváltás rövid időszakában igenis volt olyan ciklus, amikor a kormánykoalíciót alkotó pár­tok egyes szélsőséges, de domi­nanciára törekedő elemei igye­keztek „kötelezővé” tenni a hi­tet. Gondoljunk csak a hitoktatás iskolai bevezetésének kérdése körül fellángolt vitára! Nyugta­lanító pillanatok voltak ezek, nemcsak azért, mert már nem igazán korszerűnek nevezhető járulékos eszmékkel párosultak, hanem azért, mert ez valahol a múlt emlékeit idézve egy hit vál­lalására és „hitvallásra” készteti az embereket, miközben a kérdés ennél sokkal árnyaltabb megkö­zelítést igényelne egy európai társadalomban. Valószínű, ha az emberi sza­badságjogokból indulunk ki (hi­szen ez korunk alapértéke), nem is lesz a közeljövőben egyetlen úgymond univerzális, uralkodó értékrend Magyarországon. Sok­kal inkább egymást kiegészítő értékrendek harmóniájáról, de legalábbis kölcsönös jelenlétéről avagy szintéziséről lehet majd szó. Áddig tehát a vallásnak fon­tos szerep jut a közeljövőben. Önmagán túl mintegy a társa­dalmi értékrend helyettesítője- ként is létezni fog. Ez a felisme­rés, ha nemzeti szinten nem fo­galmazódik meg, igazolódik ab­ból is, hogy ma a politika támo­gatja az egyházakat, és általában a vallás rehabilitációja megy végbe. De hogy az emberek fejében mi megy végbe, már sokkallta nehezebb fölmérni. Ami érzékel­hető: többen keresnek kapcsola­majdnem megbukott az előadás, és az utolsó pillanatban kényte­len-kelletlen visszahívott vidék­ről.- Tehát nem azért ment el ’56- ban, mert mellőzöttnek érezte magát...- Amikor 1956 októberében a Nemzeti társulati ülésén közfel­kiáltással megválasztottak a For­radalmi Bizottság társelnöké­nek, mindenki tudta, hogy nem politikai aktivitásomnak kö­szönhetem a bizalmat. Ott kezd­tem a színházban, ott nőttem fel, onnan szültem a gyerekeimet, mindenki ismert. A bizalomért felelősséggel tartoztam. A poli­tikai következményekkel predig élnem kellett.- Azzal, hogy november 4-e után nem maradhatott Pesten?- Azzal, hogy három gyere­kem volt, és nem akartam bör­tönben tölteni az életemet. Sza­badságban akartam tudni a gye­rekeket.- De ön nemcsak anya volt, hanem színésznő is ...- Amikor kilenc kisgyerekkel és egy szívbeteg nagypapával végre átjutottunk Ausztriába, a menekültcsoport lelkes éneklés­be kezdett. Én leroskadtam a földre, és rámzuhant a gondolat: mostantól szabad vagyok ugyan, de soha többé nem leszek ma­gyar színésznő. tot az egyházakkal. Én prersze úgy érzem, ha igazi hívők a „ne­héz” időkben is gyakorolták hi­tüket, az új templomjárók közül - tisztelet a kivételnek - vajon mennyi lehet azoknak a száma, akik a társadalom új elvárásának akarnak ily módon megfelelni. És ebben az ideológia nélkülinek nevezett világban ők még a ve­szélytelenek, akik ha a társada­lom úgy kívánja, Istennek tetsző életet élnek. Ok ugyanis, vélhe­tően, nem tagadnak más létező értékeket, értékrendeket. Bár a felekezeti viszályok történetére visszatekintve ez sem lehet telje­sen egyértelmű, az antiszemitiz­mus újjáéledésére meg már nem is merek gondolni. Mert vannak, akik újabb, újféle kizárólagossá­gokra törekszenek, akik most új­raértékelik a világot, örök igaz­ságot és igét hirdetve. És nem­csak a politika szintjén. Egy szélsőségesen naiv, de ebben a minőségében is veszélyes jelen­ségre utalnék. Az egyik fővárosi iskola József Attila nevét kíván­ta fölvenni. Utóbb azonban taná­rok, oktatásirányítók, szülők úgy vélekedtek: ma József Attila nem „korszerű”. Félelmet kelt bennem ez a mentalitás. Hozzá­teszem: József Attila zsenije ak­kor is érték marad, ha törté­netesen Magyarországon még a nevét se lehet leírni; az igazi ér­ték akkor is az, ha tiltják, ha egyesek úgy vélik, ma nem idő­szerű, nem divatos. Mi ugyanis, és itt a józan többségre gondo­lok, már nem akarunk m inden 40 évben aktualizált és csak ennél fogva fontos értékek szerint élni. Az országnak, ezt már föl kelle­ne végre fogni, valamennyi érté­kére egyidejűleg van és lesz szüksége. Ha nem így lesz, Isten irgalmazzon nekünk. Utóirat Uram, ha nem így lesz, ha térdre kényszerítenek, ha megint mások írják elő, hogy miben kéll hinnem, József Attila, az akár megtagadott József Attila szava­ival fordulok hozzád: „... amire kényszerítenek engem, hogy valljalak, tagadjalak, segíts meg mindkét szükségemben!” Szőke György- Szörényi Éva neve nyilván nem mondott sokat Amerikában- Semmit. De nem az hiány­zott, hogy nem ismernek fel az utcán, hanem az, hogy nincs töb­bé Tünde, Melinda és Éva. Az emigráns költők és színészek ugyanazt a kenyeret eszik: né­maságra vannak ítélve az új ha­zában. És a régiben is. Mert ahogy Faludyról és Márairól jó ideig nem lehetett beszélni Ma­gyarországon, Szörényi Éva sem volt „szalonképes” név Buda­pesten.- A politikai munkát folytatta odakint...- A Magyar Szabadságharcos Szövetségben dolgoztam, és önálló estekkel járom a világot Caracastól Münchenig.- Vörösmarty, Arany és Petőfi ...?- Többnyire az emigráns ma­gyar költők és írók műveivel.- Már egy éve demokratiku­san választott kormány irányítja Magyarországot. Miért vár szep­temberig a Nemzeti Színházban tervezett fellépéssel?- Mert csak eZén a nyáron lesz igazán szabad Magyarország. En, amikor 1956-ban átléptem az osztrák határt, megfogadtam, hogy csak akkor megyek haza, amikor az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarországot. N. A. Mert jól hallani is fontos Akusztikai vizsgálatok a Szigligetiben (V. M.) A könyvespolcra ajánljuk A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések A Kossuth-díjas bárónő hazalátogat X • Szörényi Éva ismét a Nemzetiben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom