Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)
1991-04-09 / 81. szám
4 Fiatalok oldala 1991. ÁPRILIS 9. Nincs egy hely Egy hét múl va a szolnoki Ifjúsági Irodának el kell költöznie a Petőfi Sándor út 1. szám alól. Terjeszkedik ugyanis a 633. Számú Petőfi Sándor Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola, szükségük van az iroda földszinti helyiségére. Az iskola lépése érthető, hisz kevés a tanterem.- Mi lesz a három éve eredményesen működő ifjúsági információs és szolgáltató szervezet új címe? - kérdeztük Baricz Pétertől, az intézmény vezetőjétől.- Egyelőre még mi sem tudjuk. Egy ma is érvényben lévő szerződés értelmében olyan helyre tarthatunk igényt, mely a városközpontban fekszik, közvetlenül az utcáról lehet megközelíteni. Szeretnénk legalább akkora alapterületű irodát, mint a jelenlegi; természetesen ha valamivel nagyobb lenne, annak külön örülnénk. Nem a mi kényelmünk a lényeges, hanem az, hogy feladatainknak kulturált körülmények között tehessünk eleget: ez a fiatalok érdeke.- Milyen lenne az ideális helyiség?- Eddig már több kft.-vei, vállalattal és magánszeméllyel tárgyaltam erről. Ők olyan bérleti díjakat kémek, amelyeket mi nem tudunk megfizetni, pontosabban, ha elfogadnánk ajánlatukat, akkor alig maradna pénz szolgáltatásaink fedezetére. A jelenlegihez hasonló irodáért például évi 700 ezer forintot kértek. Ez költségvetésünk háromnegyede. Az üzemeltetés csak akkor lehet gazdaságos, ha ön- kormányzati tulajdonban lévő, szerényebb bérű ingatlanhoz jutunk. Elhelyezésünk véleményem szerint a polgármesteri hivatal feladata. Egyrészt a jogelőd tanács és az ÁISH közötti szerződés, másrészt irodánk sajátos szerepe miatt. Bizonyos vagyok a város vezetőinek segítőkészségében. Eddig is jó volt a kapcsolatunk egymással. Az azonban tény, hogy pár napon belül el kell költöznünk innen.- Tettek már konkrét javaslatot?- Igen, mi már jelöltünk meg egy olyan helyiséget, amely minden szempontból megfelelne nekünk. A költözködés két Pál Utcai Fiúk Nem igaz! Idézem: „A rockújságírás azt jelenti, hogy írni nem tudó emberek interjúvolnak beszélni nem tudó embereket, olvasni nem tudó emberek szórakoztatására”. (Frank Zappa) S hogy mennyire nem így van, azt mi sem bizonyítja jobban, Húszon innen tízen túl hónapja húzódik. Egy ideje nem is igen reklámozzuk programjainkat, hisz címünk előbb-utóbb megváltozik. Ez persze látszik az érdeklődők számán is. Rendezvényeinket 400-500-an látogatták havonta. Szeretnénk e tábort megtartani. Van még pár napunk, türelmetlenül várjuk az önkormányzat válaszát. Tinitükör xmtMffa Egy állandó olvasónk turmix- ját közöljük ezúttal. Moravszki Judit az alábbi számokat ajánlja nektek: 1. It’s on you (MC Sar- the Real Me Coy.) 2. Wind of change (Scorpions). 3. Búcsú (Moho Sapiens). 4. All the man, that I need (Whitney Houston). 5. No coke (Dr. Aeran). 6. Hideg éjszakák után (Sing-Sing). 7. Éjféli lány (Ossian). 8. Ördögi kör (Edda). 9. Some day (Mariak Carey). 10. Gonna make you sweat (C’N’C). Ifjúsági turizmus A jó idő és a nyár közeledtével mind több szó esik a természetjárásról, a szabadidőről és a nyári sportolási lehetőségekről. A nehezedő gazdasági feltételek miatt a legszegényebb, az önálló keresettel nem rendelkező, ugyanakkor a turizmusban igen aktív réteg, a diákság mindinkább kiszorul a bel- és külföldi országjárásból, hiszen nem tudja megfizetni az utazási és szállás- költségeket. A fiatalok túrázását és szabadidősportját szívén viselő szervezetek éppen ezért azon kellene fáradozniuk, hogy a rendelkezésre álló eszközök és létesítmények kihasználásával, kapcsolataik kiszélesítésével továbbra is elérhető áron kínálják fel szolgáltatásaikat. Szerencsére vannak már olyan utazási irodák, melyek rájöttek arra, hogy az egykori KISZ-táborokat fel lehet használni diákszállás céljára, hiszen e táborok sportpályával, sok esetben uszodával is rendelkeznek, a célnak kitűnően megfelelnek. A természetjáró diákság a nyáron két jelentős eseményen vehet részt: június végén Esztergomban, az Országos Gyermektalálkozón a 8-14 éves korosztály, míg június 29-július 3. között Szegeden a középiskolások adnak randevút egymásnak. hogy a Rádió Szolnok jóvoltából időről-időre ellátogatnak a Ti- sza-parti városba a honi poprock ipar jeles képviselői. Nemrég a Pál Utcai Fiúk zenekar vezetője, Leskovits Gábor szórakoztatta a hallgatókat, s oszlatott el sok félreértést. Ezek abból adódtak, hogy én bohó fejjel avantgárd zenekarnak tituláltam a mindenki által „fogyasztható” rockot játszó bandát. Ezt bizonyítja az a számtalan levél, melyet az együttes kap nap mint nap. Tudnunk kell, hogy a legtöbbet koncertező zenekarról van szó - akik önerőből, kizárólag zenéjük varázsával küzdötték fel magukat a nagylemezig! Mégsem halljuk őket eleget a rádióban vagy a televízióban, mert a külföldi sztároknak nem, de a magyar előadóknak ugyancsak busásan meg kell tölteni a tömegkommunikációs intézmények pénztárcáját, hogy azok sugározzák felvételeiket. Ugye mondanom se kell, hogy tipikusan magyar szokásról van szó, ami csak nálunk van divatban! Fel is léptek a március 15-i rocktüntetésen, melynek célja ennek a tarthatatlan állapotnak a megváltoztatása volt. Akik kedvet kaptak, hogy írjanak nekik, vagy netán kazettát rendeljenek tőlük, azok megtehetik. Címük: Bp. 1077, Rózsa F. u. 4-6., Proton Kiadó. Bravó, Demjén! - Akik ott voltak a március 16-i, BS-beli Rózsi-szuperkoncerten, azok tapasztalhatták, hogy ennek a kivételes tehetségű művésznek mekkora tábora van kis hazánkban. Több mint 13 ezer ember énekelte végig a rock ünnep összes számát, élményt adva ezzel egymásnak, Demjénnek. Kérem ne higgyék, hogy túlzók! Magyar előadó tudomásom szerint nem csinált még ilyen telt házas bulit a BS-ben. Boros Zoltán < A NÉPISKOLÁK SZÁMÁRA. v />) 1BTA Aybr. MOCNIK FERENCZ, w-"' Ixjvttff, es. éeVir, »magos tasfeiögyelő. A 13*di3s eredeti kiadáe nyomán kidolgozta: Kökösi ORBÓK MÓR, a pot«>njrl m. kit. állami lanltónőkóperde read«* tanára. 3. FŰZET. i V A III*3** osztály számára. £ Kyeiezaáik, szerző által egyedUI jogosított magyar kiadás, \ = A hetedik kiadás változatlan- lenyomata, TL T« M *. Budapest. t894. Pozsony. Kiadja Heckeaast (i. utóda: Drodtlcfí Rn(To Kiállítás nyílt régi idők tankönyveiből a Tiszaparti Gimnázium könyvtárában. A diákok az 1800-as évek végétől az ’50-es évekig kísérhetik nyomon a tanulás legfontosabb segítőjének változásait. Már a_fedőlapok is árulkodnak az országban lezajlott szemléletváltásokról, amit a címerek sűrű cserélgetése mutat. A belső oldalak mondanivalója sem marad rejtve az érdeklődők elől, hiszen a könyvek fölött egy papíron ez áll: „A könyveket kézbe venni szabad, elvinni nem”. A tárlat a tanulók gyűjtéséből készült. Megtekinthető hétköznap 9-15 óráig. N. J. En és a testépítés Hű, de nagyon erősek vagyunk! Csak nemrég kezdtünk el a bodyzni, de már érezni a változást. Állunk a nagy tükör előtt, már alig férünk bele, és úgy, ahogy a többiek, figyelmesen fürkésszük klasszikus formáinkat. Apolló ha látná! A dudorok mentén elhajlanak a visszaverődő fénysugarak. Egy-két gyakorlatot kimondottan élvezetes így végezni. Feszülnek az izmok, szuszog mozgatójuk. Bevált módszerek élnek, kemény húzások, különböző nyomások. Hely legtöbbször alig van, szinte egymást súrolják a fémrudak. A zöldfülű cigaretta- papír-mellűek állják a lesújtó pillantásokat, a katonaságtól kikopott élceket. Nyáron illik jó kondiban lenni. Duzzadó karral végrehajtott hajsimítás, nyújtózkodásnak álcázott mozdulat vagy más hasonló - ahogy a filmekben látni -, elismerést vált ki a szemlélőkből. Már messziről látni az épülést. Dzsekiben, márkajelekkel gazdagon összefirkált színes sportszatyor a kézben, benne a szerelés. Feszül a tüdő, széles a hát, ruganyosak a pumaléptek. Még á lányok is hátranéznek! A karok a rettenetes izmok miatt már nem simulhatnak normális módon a testhez. Kihúzott test, felemelt fej - a sportember. Hiúság? Á, dehogy! Az egészség, a kikapcsolódás a fontos. Rendszeres mozgás és kímélő életmód. Hosszú hónapok, évek telnek el izzadva, formálódik a jövő század embertípusa. Ne gondoljon senki rosszra akkor sem, ha fél éy alatt úgy megvastagodik valaki, mint a jó öreg „Schwarzi”. Megküzdöttek a sikerért. Lopott pillantások a tükörbe. Egész jól bedagad a kar. Mit számít ilyenkor a másnapi izomláz! Hiúság? Még egyszer: nem. Akkor nyomás!- sz Az egyes Mondhatnánk úgy is, hogy az első egyes, de ez azért csöppnyi túlzás. Mondjuk inkább úgy: a félév első egyese. • Ez a nap piros (vagy vérvörös?) betűvel kerülhet a naptárba. Jeles alkalom ez, hiszen az ember a félévben csak egyszer kapja meg az első egyesét. Soraimat tehát azokhoz intézem, akik még nem élték meg e jeles napot. Senkinek sem kell félnie, minden ember életében előbb-utóbb eljön e jeles nap, ami felejthetetlen élmény lesz. In médiás rés, ami annyit tesz, hogy a közepébe kanyarodni, tehát mire számíthattok, amikor bejelentitek a letaglóI zó hírt? Apa: „Én nem bánom, de az egyetemet úgyis kiverem belőled!” Anya: „Hagyjál békén, nem látod, hogy az új Tom Cruise-filmet nézem?!” Testvér: „Kötelet tudok adni, kétszázért! ” Nagyszülők: „Nem baj, kisfiam, itt egy százas, hogy k ij av ítsd! ” 'Anya (másodszor): „Mit mondott apád? Ne szólj bele, még nem fejeztem be! Igaza van apádnak! Ne félj, átíratlak ipariba! Még hogy egyest kapni!!” Végezetül egy jó tanács: szüleid készletéből csempéssz föl a szobádba 5 dl (gyengébbek kedvéért fél liter) vodkát, és jól zárd be az ajtódat. A többit már te is sejted. Elárulom, az üveget nem lerajzolni kell! Nagy Loránd Jászberény Hallomásaink Csak a hangom miatt nem lettem énekes ... * A Katinak nem egy rossz lába van . . . hanem kettő. * Az a palacsinta a jó, amelyik visszafelé is jó. * Jobb ma párbajban vérezni, mint holnap vérbajban pározni. * Nem mindegy, hogy a nyomodba lépnek . . . vagy a lépedbe nyomnak. * A hal is egy énekesmadár, csak estin végzett. * Aki árt mond, mondjön bért is. * Az ember nem hálhat a világ összes asszonyával, de törekedni kell rá. * Nem az a baj, hogy nyakig vagyunk a szarban: hanem hogy lötykölik. * Ahány ember, annyi igazság, ahány hazugság, annyi ember nincs. * A legjobb híd a partokkal párhuzamos. Az oldalt összeállította: Szumay Zoltán Mozimesék AZ ÉVTIZED FILMJE! Ridley Scott: A szárnyas fejvadász (Blade Runner) Ridley Scott a Los Ange- les-i forgatagban találkozott a jóistennel. Valemelyik koszos utcasarkon futottak össze a szállingózó koromban, s az Úr megajándékozta öt az örökkévalóság 110, halhatatlanságba csomagolt percével. Sokáig beszélgettek még semmiségekről. Ha nem haragszotok, most egy filmről fogok írni - ha tetszik, ha nem -, amely mérvadó európai filmes körök vásott szemei előtt is a fenti titulust érdemelte ki. Ha úgy tetszik, ez a mostani a Mozimesék exkluzív különkiadása, amelyben épphogy kicsomagolt filmprimőrök helyett, megbocsáthatóan önző módon, porosodó tekercsekről fogok írni. . . . Szóval, hogy is volt azzal a halhatatlansággal (felvéve az elejtett fonalat)? Mert a „halhatatlanság” szóval, annak roppant jelentésével vigyázni kell nagyon. Ezen sokak által oly annyira áhított, vakmerő jelzőt nem szokás csak úgy odavágni bármihez. No, mindegy, most már menthetetlenül belekeveredett a mondandómba, az isten se mossa le rólam használatát... A történet a jövő századba röpít, így az „évtized filmje” már a következő évezredről szól. Egész pontosan 2019-et (és nem ’38-at) írunk, mikor egy fejvadászügynök (vagy mi) nyomába ered bizonyos világszéli gyarmatokról a születést jelentő Földre szökött replikánsoknak, afféle húsvér robotoknak. Egyiket ő „hatástalanítja”, egy másik majdnem őt, de belekeveredik a dologba a szerelem és bosszú is. Aztán már csak ketten maradnak. Áz android vezér (Rutger Hauer) és a halál ■ egy közkatonáját megtestesítő üldöző (Harrison Ford). Egy ponton azonban az üldözőből üldözött lesz ... Közben szó esik a teremtésről és elmúlásról, kezdetről és végről, a lét titokzatos dolgairól. A néző, aki átszublimál a jövő évezredbe és Scott mesteri kameráján át meglátja ama másik világot, bizony elámul. Súlyos barokk formák, emberáradat, szintetikus műlények, gazdasági világkonszemek, szemét, s a mindezt összemosó vég nélküli eső fogadja. Los Angeles! S ebben a nagyon is valóságossá festett, világméretű falanszterben, bár még mindig az ember kiváltsága a teremtés, már legkevésbé sem O a kizárólagos lakó. A vizionált látvány ijesztően hiteles, racionalitásában is mesébe illő. A képek a szó legnemesebb értelmében va.- lóságos festmények, olykor önálló életet élnek. Technikai bakikról szó sem lehet. Hogy a történet maga mi is tulajdonképpen, arra nehéz egyértelmű választ adni. Látomás? Utópikus képzelgés? Sci-fi? Eposz? A kiszínezett jövő? Vagy csak egyszerűen a képzelet felszínének merész felszakítása, rendezői bravúr? Talán egyik sem, ugyanakkor akár egyszerre mindegyik. Valamiért úgy érzem, képileg és tematikailag ettől tökéletesebbet már ember nem is alkothat. Persze kész a válasz, amely néhány kérdést önmagában is megmagyaráz: hiszen azt beszélik, ez az évtized filmje ... Técsi Zoltán
