Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-09 / 81. szám

4 Fiatalok oldala 1991. ÁPRILIS 9. Nincs egy hely Egy hét múl va a szolnoki Ifjú­sági Irodának el kell költöznie a Petőfi Sándor út 1. szám alól. Terjeszkedik ugyanis a 633. Szá­mú Petőfi Sándor Ipari Szak­munkásképző Intézet és Szakkö­zépiskola, szükségük van az iro­da földszinti helyiségére. Az is­kola lépése érthető, hisz kevés a tanterem.- Mi lesz a három éve eredmé­nyesen működő ifjúsági infor­mációs és szolgáltató szervezet új címe? - kérdeztük Baricz Pé­tertől, az intézmény vezetőjétől.- Egyelőre még mi sem tud­juk. Egy ma is érvényben lévő szerződés értelmében olyan helyre tarthatunk igényt, mely a városközpontban fekszik, köz­vetlenül az utcáról lehet megkö­zelíteni. Szeretnénk legalább ak­kora alapterületű irodát, mint a jelenlegi; természetesen ha vala­mivel nagyobb lenne, annak kü­lön örülnénk. Nem a mi kényel­münk a lényeges, hanem az, hogy feladatainknak kulturált körülmények között tehessünk eleget: ez a fiatalok érdeke.- Milyen lenne az ideális he­lyiség?- Eddig már több kft.-vei, vál­lalattal és magánszeméllyel tár­gyaltam erről. Ők olyan bérleti díjakat kémek, amelyeket mi nem tudunk megfizetni, ponto­sabban, ha elfogadnánk ajánlatu­kat, akkor alig maradna pénz szolgáltatásaink fedezetére. A jelenlegihez hasonló irodáért például évi 700 ezer forintot kér­tek. Ez költségvetésünk három­negyede. Az üzemeltetés csak akkor lehet gazdaságos, ha ön- kormányzati tulajdonban lévő, szerényebb bérű ingatlanhoz ju­tunk. Elhelyezésünk vélemé­nyem szerint a polgármesteri hi­vatal feladata. Egyrészt a jog­előd tanács és az ÁISH közötti szerződés, másrészt irodánk sa­játos szerepe miatt. Bizonyos va­gyok a város vezetőinek segítő­készségében. Eddig is jó volt a kapcsolatunk egymással. Az azonban tény, hogy pár napon belül el kell költöznünk innen.- Tettek már konkrét javasla­tot?- Igen, mi már jelöltünk meg egy olyan helyiséget, amely minden szempontból megfelel­ne nekünk. A költözködés két Pál Utcai Fiúk Nem igaz! Idézem: „A rock­újságírás azt jelenti, hogy írni nem tudó emberek interjúvolnak beszélni nem tudó embereket, olvasni nem tudó emberek szó­rakoztatására”. (Frank Zappa) S hogy mennyire nem így van, azt mi sem bizonyítja jobban, Húszon innen tízen túl hónapja húzódik. Egy ideje nem is igen reklámozzuk programja­inkat, hisz címünk előbb-utóbb megváltozik. Ez persze látszik az érdeklődők számán is. Ren­dezvényeinket 400-500-an láto­gatták havonta. Szeretnénk e tá­bort megtartani. Van még pár na­punk, türelmetlenül várjuk az önkormányzat válaszát. Tinitükör xmtMffa Egy állandó olvasónk turmix- ját közöljük ezúttal. Moravszki Judit az alábbi számokat ajánlja nektek: 1. It’s on you (MC Sar- the Real Me Coy.) 2. Wind of change (Scorpions). 3. Búcsú (Moho Sapiens). 4. All the man, that I need (Whitney Houston). 5. No coke (Dr. Aeran). 6. Hideg éjszakák után (Sing-Sing). 7. Éj­féli lány (Ossian). 8. Ördögi kör (Edda). 9. Some day (Mariak Ca­rey). 10. Gonna make you sweat (C’N’C). Ifjúsági turizmus A jó idő és a nyár közeledtével mind több szó esik a termé­szetjárásról, a szabadidőről és a nyári sportolási lehetőségekről. A nehezedő gazdasági feltételek miatt a legszegényebb, az önálló keresettel nem rendelkező, ugyanakkor a turizmusban igen aktív réteg, a diákság mindin­kább kiszorul a bel- és külföldi országjárásból, hiszen nem tudja megfizetni az utazási és szállás- költségeket. A fiatalok túrázását és szabadidősportját szívén vise­lő szervezetek éppen ezért azon kellene fáradozniuk, hogy a ren­delkezésre álló eszközök és léte­sítmények kihasználásával, kap­csolataik kiszélesítésével to­vábbra is elérhető áron kínálják fel szolgáltatásaikat. Szerencsé­re vannak már olyan utazási iro­dák, melyek rájöttek arra, hogy az egykori KISZ-táborokat fel lehet használni diákszállás céljá­ra, hiszen e táborok sportpályá­val, sok esetben uszodával is ren­delkeznek, a célnak kitűnően megfelelnek. A természetjáró diákság a nyáron két jelentős eseményen vehet részt: június végén Eszter­gomban, az Országos Gyermek­találkozón a 8-14 éves korosz­tály, míg június 29-július 3. kö­zött Szegeden a középiskolások adnak randevút egymásnak. hogy a Rádió Szolnok jóvoltából időről-időre ellátogatnak a Ti- sza-parti városba a honi pop­rock ipar jeles képviselői. Nem­rég a Pál Utcai Fiúk zenekar ve­zetője, Leskovits Gábor szóra­koztatta a hallgatókat, s oszlatott el sok félreértést. Ezek abból adódtak, hogy én bohó fejjel avantgárd zenekarnak tituláltam a mindenki által „fogyasztható” rockot játszó bandát. Ezt bizo­nyítja az a számtalan levél, me­lyet az együttes kap nap mint nap. Tudnunk kell, hogy a leg­többet koncertező zenekarról van szó - akik önerőből, kizáró­lag zenéjük varázsával küzdöt­ték fel magukat a nagylemezig! Mégsem halljuk őket eleget a rá­dióban vagy a televízióban, mert a külföldi sztároknak nem, de a magyar előadóknak ugyancsak busásan meg kell tölteni a tö­megkommunikációs intézmé­nyek pénztárcáját, hogy azok su­gározzák felvételeiket. Ugye mondanom se kell, hogy tipiku­san magyar szokásról van szó, ami csak nálunk van divatban! Fel is léptek a március 15-i rock­tüntetésen, melynek célja ennek a tarthatatlan állapotnak a meg­változtatása volt. Akik kedvet kaptak, hogy írjanak nekik, vagy netán kazettát rendeljenek tőlük, azok megtehetik. Címük: Bp. 1077, Rózsa F. u. 4-6., Proton Kiadó. Bravó, Demjén! - Akik ott voltak a március 16-i, BS-beli Rózsi-szuperkoncerten, azok ta­pasztalhatták, hogy ennek a ki­vételes tehetségű művésznek mekkora tábora van kis hazánk­ban. Több mint 13 ezer ember énekelte végig a rock ünnep összes számát, élményt adva ez­zel egymásnak, Demjénnek. Ké­rem ne higgyék, hogy túlzók! Magyar előadó tudomásom sze­rint nem csinált még ilyen telt házas bulit a BS-ben. Boros Zoltán < A NÉPISKOLÁK SZÁMÁRA. v />) 1BTA Aybr. MOCNIK FERENCZ, w-"' Ixjvttff, es. éeVir, »magos tasfeiögyelő. A 13*di3s eredeti kiadáe nyomán kidolgozta: Kökösi ORBÓK MÓR, a pot«>njrl m. kit. állami lanltónőkóperde read«* tanára. 3. FŰZET. i V A III*3** osztály számára. £ Kyeiezaáik, szerző által egyedUI jogosított magyar kiadás, \ = A hetedik kiadás változatlan- lenyomata, TL T« M *. Budapest. t894. Pozsony. Kiadja Heckeaast (i. utóda: Drodtlcfí Rn(To Kiállítás nyílt régi idők tankönyveiből a Tiszaparti Gimnázium könyvtárában. A diákok az 1800-as évek végétől az ’50-es évekig kísérhetik nyomon a tanulás legfontosabb segítőjének változásait. Már a_fedőlapok is árulkodnak az országban lezajlott szemléletvál­tásokról, amit a címerek sűrű cserélgetése mutat. A belső oldalak mondanivalója sem marad rejtve az érdeklődők elől, hiszen a köny­vek fölött egy papíron ez áll: „A könyveket kézbe venni szabad, elvinni nem”. A tárlat a tanulók gyűjtéséből készült. Megtekinthető hétköznap 9-15 óráig. N. J. En és a testépítés Hű, de nagyon erősek vagyunk! Csak nemrég kezdtünk el a bodyzni, de már érezni a változást. Állunk a nagy tükör előtt, már alig férünk bele, és úgy, ahogy a többiek, figyelmesen fürkésszük klasszikus formáinkat. Apolló ha látná! A dudorok mentén elhajlanak a visszaverődő fénysugarak. Egy-két gyakorlatot kimondottan élvezetes így vé­gezni. Feszülnek az izmok, szuszog mozgatójuk. Bevált módszerek élnek, kemény húzások, külön­böző nyomások. Hely legtöbbször alig van, szinte egymást súrolják a fémrudak. A zöldfülű cigaretta- papír-mellűek állják a lesújtó pillantásokat, a kato­naságtól kikopott élceket. Nyáron illik jó kondiban lenni. Duzzadó karral végrehajtott hajsimítás, nyújtózkodásnak álcázott mozdulat vagy más hasonló - ahogy a filmekben látni -, elismerést vált ki a szemlélőkből. Már messziről látni az épülést. Dzsekiben, már­kajelekkel gazdagon összefirkált színes sportsza­tyor a kézben, benne a szerelés. Feszül a tüdő, széles a hát, ruganyosak a pumaléptek. Még á lányok is hátranéznek! A karok a rettenetes izmok miatt már nem simulhatnak normális módon a test­hez. Kihúzott test, felemelt fej - a sportember. Hiúság? Á, dehogy! Az egészség, a kikapcsoló­dás a fontos. Rendszeres mozgás és kímélő élet­mód. Hosszú hónapok, évek telnek el izzadva, formálódik a jövő század embertípusa. Ne gondol­jon senki rosszra akkor sem, ha fél éy alatt úgy megvastagodik valaki, mint a jó öreg „Schwarzi”. Megküzdöttek a sikerért. Lopott pillantások a tü­körbe. Egész jól bedagad a kar. Mit számít ilyenkor a másnapi izomláz! Hiúság? Még egyszer: nem. Akkor nyomás!- sz ­Az egyes Mondhatnánk úgy is, hogy az első egyes, de ez azért csöppnyi túlzás. Mondjuk inkább úgy: a félév első egyese. • Ez a nap piros (vagy vérvörös?) betűvel kerül­het a naptárba. Jeles alka­lom ez, hiszen az ember a félévben csak egyszer kapja meg az első egye­sét. Soraimat tehát azok­hoz intézem, akik még nem élték meg e jeles na­pot. Senkinek sem kell félnie, minden ember éle­tében előbb-utóbb eljön e jeles nap, ami felejt­hetetlen élmény lesz. In médiás rés, ami annyit tesz, hogy a köze­pébe kanyarodni, tehát mire számíthattok, ami­kor bejelentitek a letagló­I zó hírt? Apa: „Én nem bánom, de az egyetemet úgyis ki­verem belőled!” Anya: „Hagyjál békén, nem látod, hogy az új Tom Cruise-filmet né­zem?!” Testvér: „Kötelet tu­dok adni, kétszázért! ” Nagyszülők: „Nem baj, kisfiam, itt egy szá­zas, hogy k ij av ítsd! ” 'Anya (másodszor): „Mit mondott apád? Ne szólj bele, még nem fejez­tem be! Igaza van apád­nak! Ne félj, átíratlak ipa­riba! Még hogy egyest kapni!!” Végezetül egy jó ta­nács: szüleid készletéből csempéssz föl a szobádba 5 dl (gyengébbek kedvé­ért fél liter) vodkát, és jól zárd be az ajtódat. A töb­bit már te is sejted. Eláru­lom, az üveget nem leraj­zolni kell! Nagy Loránd Jászberény Hallomásaink Csak a hangom miatt nem lettem énekes ... * A Katinak nem egy rossz lába van . . . hanem kettő. * Az a palacsinta a jó, amelyik visszafelé is jó. * Jobb ma párbajban vérezni, mint holnap vér­bajban pározni. * Nem mindegy, hogy a nyomodba lépnek . . . vagy a lépedbe nyomnak. * A hal is egy énekesmadár, csak estin végzett. * Aki árt mond, mondjön bért is. * Az ember nem hálhat a világ összes asszonyá­val, de törekedni kell rá. * Nem az a baj, hogy nyakig vagyunk a szarban: hanem hogy lötykölik. * Ahány ember, annyi igazság, ahány hazugság, annyi ember nincs. * A legjobb híd a partokkal párhuzamos. Az oldalt összeállította: Szumay Zoltán Mozimesék AZ ÉVTIZED FILMJE! Ridley Scott: A szárnyas fejvadász (Blade Runner) Ridley Scott a Los Ange- les-i forgatagban találkozott a jóistennel. Valemelyik ko­szos utcasarkon futottak össze a szállingózó korom­ban, s az Úr megajándékoz­ta öt az örökkévalóság 110, halhatatlanságba csomagolt percével. Sokáig beszélget­tek még semmiségekről. Ha nem haragszotok, most egy filmről fogok írni - ha tet­szik, ha nem -, amely mérvadó európai filmes körök vásott szemei előtt is a fenti titulust érdemelte ki. Ha úgy tetszik, ez a mostani a Mozimesék exkluzív különkiadása, amelyben épphogy kicsoma­golt filmprimőrök helyett, megbocsáthatóan önző mó­don, porosodó tekercsekről fogok írni. . . . Szóval, hogy is volt azzal a halhatatlansággal (fel­véve az elejtett fonalat)? Mert a „halhatatlanság” szóval, annak roppant jelentésével vi­gyázni kell nagyon. Ezen so­kak által oly annyira áhított, vakmerő jelzőt nem szokás csak úgy odavágni bármihez. No, mindegy, most már menthetetlenül belekevere­dett a mondandómba, az is­ten se mossa le rólam használatát... A történet a jövő századba röpít, így az „évtized filmje” már a következő évezredről szól. Egész pontosan 2019-et (és nem ’38-at) írunk, mikor egy fejvadászügynök (vagy mi) nyomába ered bizonyos világszéli gyarmatokról a szü­letést jelentő Földre szökött replikánsoknak, afféle hús­vér robotoknak. Egyiket ő „hatástalanítja”, egy másik majdnem őt, de belekeveredik a dologba a szerelem és bosszú is. Aztán már csak ket­ten maradnak. Áz android ve­zér (Rutger Hauer) és a halál ■ egy közkatonáját megtestesí­tő üldöző (Harrison Ford). Egy ponton azonban az üldö­zőből üldözött lesz ... Köz­ben szó esik a teremtésről és elmúlásról, kezdetről és vég­ről, a lét titokzatos dolgairól. A néző, aki átszublimál a jövő évezredbe és Scott mesteri ka­meráján át meglátja ama má­sik világot, bizony elámul. Súlyos barokk formák, em­beráradat, szintetikus műlé­nyek, gazdasági világkonszemek, szemét, s a mindezt összemosó vég nél­küli eső fogadja. Los Ange­les! S ebben a nagyon is valóságossá festett, világmé­retű falanszterben, bár még mindig az ember kiváltsága a teremtés, már legkevésbé sem O a kizárólagos lakó. A vizionált látvány ijesztő­en hiteles, racionalitásában is mesébe illő. A képek a szó legnemesebb értelmében va.- lóságos festmények, olykor önálló életet élnek. Technikai bakikról szó sem lehet. Hogy a történet maga mi is tulajdon­képpen, arra nehéz egyértel­mű választ adni. Látomás? Utópikus képzelgés? Sci-fi? Eposz? A kiszínezett jövő? Vagy csak egyszerűen a kép­zelet felszínének merész fel­szakítása, rendezői bravúr? Talán egyik sem, ugyanakkor akár egyszerre mindegyik. Valamiért úgy érzem, képileg és tematikailag ettől tökélete­sebbet már ember nem is al­kothat. Persze kész a válasz, amely néhány kérdést önma­gában is megmagyaráz: hi­szen azt beszélik, ez az évtized filmje ... Técsi Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom