Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-08 / 80. szám

4 A szerkesztőség postájából 1991.ÁPRILIS 8. Harcostársakként — egymás mellett Tisztelt Várhegyi Attila al­polgármester Úr! Jó érzéssel olvastam az Új Néplap március 27-i számában megjelent, „Közös küzdelem mindenért!” cím alatt megfo­galmazott azon gondolatait, amely a kultúra értékeiért való közös küzdelemről szól. Azért örülök, mert nekem is meggyő­ződésem, hogy ezeket az értéke­ket - bármilyen nehéz körülmé­nyek között is - őrizni és gazda­gítani kell a jelen és a jövő nem­zedékének. Ennek egyike a Szolnok városát csaknem három évtizede fémjelző néptáncfeszti­vál, amelynek hagyományait folytatva, a város önkormányza­ta vállalta az egyik főrendező szerepét, s ebben a minőségben- a rendezvény anyagi hátteré­nek biztosításában - személye­sen Ön is fáradozik. Nyilvánvaló, hogy minden önkormányzat szeretné, ha „in­tézményei a lehető legjobban, legkihasználtabban” működné­nek, s szerintem nem árt, ha az intézmény rendeltetésére, alap­vető céljaira is figyelemmel, a „leginkább gazdaságos” tevé­kenység valósul meg. E tekintet­ben azonban lényeges különb­ség van a profit- és a non-profit- szervezetek, illetve az ilyen jel­legű, akár egy intézményben együtt végzett tevékenység kö­zött. Ez jellemzi ugyanis a mű­velődési házak - közte intézmé­nyünk - munkáját is. Minél ma­gasabb bevételt kell produkálni, annál inkább fönnáll a veszélye a szakmai munka profitot nem hozó része szükségképpeni csor­bulásának. S ez az aggasztó kö­rülmény, melyet levelünkben - többek között - megfogalmaz­tunk. Gondolkodni valóban nem árt. Nem árt azon sem, hogy a levelében közreadott költségve­tési becslések szerint „tényleg csak morzsák jutnak(-e) a kultú­ra értékeinek közvetítésére” a művelődési központban. Megle­pett a bér, a dologi kiadások és a tevékenység levelében össze­függésbe hozott kapcsolata. Eh­hez hasonlóan föltehető az a kér­dés is, hogy például egy kórház- lényegében ugyancsak bérből és dologi költségekből álló ki­adásai mellett - mi marad a gyó­gyításra? Az intézmény költségeinek e g é s z é t eddig is közművelődé­si-kulturális célokra fordítottuk. Ezt szolgálja a bevétel is. A bér­költségben több millióval szere­pelnek azok a megbízási díjak, honoráriumok, amelyeket a kis­csoportok vezetőinek, az isme­retterjesztő előadások előadói­nak, a föllépő művészeknek, il­letve a hálózati-módszertani munka ilyen természetű költsé­geire fizettünk. Része ennek a 43 %-os társadalombiztosítási járu­lék is. Az ún. dologi kiadások - az épületeink fönntartása mellett - mindazon szakmai anyagok, eszközök árát is tartalmazzák, melyet az intézményben folyó munka érdekében használunk föl. Ugyanerre fordítjuk a bevé­telt is évek óta, hiszen az 1989- 90-es - akkor még a megyei ta­nácstól kapott - anyagi támoga­tásunk nominálisan változatlan maradt. Az intézménynek jutta­tott anyagi támogatás vissza­áramlik a látogatókhoz a fűtött, világított, tisztán tartott helyisé­gekben, a technikai eszközök­ben, s mindabban a szellemi és egyéb közvetlen anyagi ráfordí­tás formájában, amelyet eddig biztosítani tudtunk. (Ez persze korántsem annyi, mint amennyit szerettünk volna, vagy amennyit igényelnének, akárcsak az állan­dó, kis közösségek tagjai is.) Bi­zonyára minderről meg fog győ­ződni az Ön által említett, szak­emberekből álló bizottság. Ne hagyjuk kétségek közt az olvasót az intézmény működését szabályozó „iratok” tekinteté­ben sem. A szervezeti-működési szabályzatról van szó, amely 1979-ben készült, s ennek Ön a némileg módosított, 1984-es változatát olvasta. Az ezekből az időkből származó, ilyen termé­szetű dokumentumok túlnyomó többségében találhat Ön is, más is hasonló megfogalmazásokat. Kedves Alpolgármester Úr! Mi most valóban az életben- maradásért küzdünk. Ószintén remélem, hogy ebben a küzde­lemben nem ellenfelekként, ha­nem harcostársakként állunk egymás mellett. Czakó Jánosné igazgató sával, valamint arról is, hogy az ellopott, beépített rádiósmagnó nem gyári tartozék, s ezt a kárát nem tudjuk megtéríteni. Ezek után felháborodva közölte, hogy nem kéri a kártérítést. Ezért nem értjük azon sorait, hogy a „ma­gamfajta hasonló esetekben ki­hez forduljon, s hogy az ilyen vállalatok meddig csinálhatják az emberekkel azt, amit akar­nak?” Fiókunk a casco biztosí­tási szerződésben foglaltak sze­rint járt el. Köszönet a képviselő segítségéért Ezúton mondunk köszönetét Halász István képviselő úrnak, hogy felszólalt értünk, gyerme­keinkért és pártfogoltjainkért a parlamentben: hogy az értelmi fogyatékosok példáján keresztül megmutatta azokat a nehézsége­ket, amelyek ma az önszervező­dőkre várnak. Felszólalása eredményeként módosították az Országgyűlés határozatát, így biztosítva az önszerveződő szer­vezetek költségvetési támogatá­sát. Köszönjük, hogy biztatja azokat a vidéki szervezeteket, amelyek le akarnak válni köz­pontjuktól, de még nem tudják, hogyan tegyék meg az első lépé­seket. Reméljük, hogy továbbra is szívén viseli az értelmi fogyaté­kosok és más elesett, hátrányos helyzetű emberek sorsát. Mun­kájához - valamennyi sorstár­sunk nevében - jó egészséget, sok sikert kívánunk. Hofgárt Györgyné megyei titkár és hét aláírás Senki sem örül a tarifaemelésnek Igazat kell adnom Nagy Fe­renc újszászi fogyasztónknak, aki a március 25-i, „Arányosí­tás” című levelében nemtetszé­sét fejezte ki a háztartási villa­mos energia február elsejei eme­lésével és számlázásával kap­csolatban. Különösen abban, hogy az erről szóló, február 21-i számban közölt ismertető bi­zony hézagos volt. (Egy rövid cikkben - sajnos - nem lehet min­denre kitérni.) Most, e levél is csak a lényegre rövidítve adhat kételyeire választ, de remélhető­en sikerül megértetni az alábbi legfontosabbakat: Mi (az áramszolgáltató) sem örülünk a tarifaemelésnek, s a rendeletet - amely ránk is kötele­ző - nem mi hoztuk. Területün­kön csaknem 140 ezer villanyó­rát kellene április elsejével leol­vasni, ami nyilvánvalóan lehe­tetlen. Ezért biztosítja a rendelet - az éves egyszeri leolvasásos rendszerű számlázásnál - az „arányosítási” módszert. Az Ön esetében ez a következőket je­lenti. Tavaly novemberében ol­vasták le az éves állást, a legkö­zelebbi 1991. novemberben lesz. Fiatal városunk, Kunszent- márton a Körös bal partján hú­zódik - méltóságteljesen. Az erre járók gyönyörködhetnek a pano­rámában, vagy éppen emiatt iri­gyelhetnek bennünket. Nagyon sokan mindent megteszünk azért, hogy minél szebb, rende­zett környezetben tölthessük csa­ládunkkal a szabad időt. A mel­lékeltfotó sajnos azt bizonyítja, hogy magukról megfeledkezett állampolgárok is élnek ebben a A háztartási tarifa 2,45 Ft/kWh- ról 3,70-re emelkedett, míg a hő­tárolós éjszakai árszabás 1,30 Ft/kWh-ról 1,90-re - 1991. feb­ruár 1-től. Ennek megfelelően Önnek az 1990. és 1991. novem­beri leolvasások közötti éves fo­gyasztását úgy értékeljük, hogy annak 3/12-ed részét a „régi” egységárral, 9/12-ed részét pe­dig az újjal számlázzuk. (Ugyan­is a tavaly novemberi, decembe­ri és az 1991. januári hónap még a régi, a február utáni kilenc hó­nap már az új egységáron jelent­kezik.) Remélem,, tisztelt fogyasz­tónk megérti, hogy ez a számlá­zási egyszerűsítés számunkra semmi anyagi előnyt nem jelent, hiszen az a néhány forintos több­letfizetés, amely általában az 1991. augusztus - 1992. február közötti leolvasáskor a fogyasz­tóknál fennállhat, kiegyenlítő­dik azzal az ugyancsak néhány forinttal kevesebb befizetéssel, amely az 1991. február-augusz­tus közötti időszakban leolvasott fogyasztóknál jelentkezhet. Madarász Tibor üzemigazgató kedves kis városban. Az ún. Far­kas-kanyarban fedeztem fel e csúfos látványt, s kérem, ne fer­tőzzék tovább a környezetet, ne szaporítsák a szeméthalmazt. Ha pedig valakinek sikerül kide­rítenie, hogy ki vagy kik a vétke­sek, jelentse a polgármesteri hi­vatalnál. Fogjunk össze, s ne le­gyünk közömbösek azokkal szemben, akik szennnyezik, fer­tőzik a környezetünket. Veres István Környezetünkért „Egyszer volt Budán kutya vásár” Nemrég olvastam a török­szentmiklósi Tóth Jánossal ké­szített riportjukat. Mint érdekelt, a saját példámon keresztül sze­retnék hozzászólni ahhoz, ho­gyan is állunk az úgynevezett igazságot kereső kormánnyal, annak parlamentjével? A tárgyalóteremből Hófehér zoknija vezetett a nyomra Az álmodozó Kisbalázs leve­lét megírta... és aki a képzeletére bízza a folytatást, az a balladában szokásos elbeszélő költemény, vagy zenemű hősére gondol. Pe­dig egészen másról van szó, mert az említett Kisbalázsnak semmi köze sincs a balladához. Annál több a gátlástalan zsaroláshoz, ahhoz, hogy békés emberek nyu­galmát zavarja. Ezek tudatában a kezdő sorok is jobban kifejezik a valóságot úgy olvasva: a zsaroló hentes leveleit elküldte. Mert hentes volt Kisbalázs Béla, Jász­berény, Bajnok út 32. szám alatti lakos. Jól kereső hentes, akinek min­dig akadt munkája. Szabad nap­jaiban böllérkedett, ami ugyan­csak jövedelmező mellékfoglal­kozás volt; munkáltatói szerint szorgalmas, jóravaló fiatal­ember, a vásárlók is dicsérték ud­variasságáért, mert nem felejtette ott a zsíros részt a combon vagy a tarján. A 21 esztendős Kisba- lázsról tehát el lehetett mondani, hogy gondtalan, kiegyensúlyo­zott életet élt. Egészen addig a januári éjszakáig, amit elmondá­sa szerint megálmodott. Már nem tudja, hogy ki, de álmában meg­súgta neki, hogy sürgősen sok pénzt kell szereznie és külföldre menni, ahol a szakmájával mil­liomos lesz. Sok pénzt, sürgősen! Erre gondolhatott azon a napon, amikor három levelet írt. A cím­zettek: két jászberényi és egy jászjákóhalmi család. Olyan em­berek, akik szorgos és kemény munkával családi házat építettek maguknak, vagyis módos embe­reknek számítanak. Kisbalázs tő­lük követelt családonként 200 ezer forintot, mégpedig úgy, hogy a pénzt zárt borítékban, s a szigorúan meghatározott időben, a kijelölt helyre tegyék. Sorait azzal zárta: mert ha nem, baleset érheti (a címzettet) vagy a csa­ládját és holtbiztos, hogy leég a háza! Elsőként Jászjákóhalmán akarta behajtani a sápot, az ígére­tes 200 ezres összeget. Az általa kijelölt helyen már a kezében volt a papírdarabkákkal tömött boríték, amikor észrevette a rá várakozó rendőröket, s egy köze­li utcába menekült. A rendőrök kocsija azonban tengelyig el­akadt a sárban. Kisbalázs egyik cipője is ottmaradt a latyakban, így hiába hasalt az árokban, mert a sötétben lámpásként világító fehér nejlonzoknija odacsalogat­ta a rendőröket. A Jászberényi Városi Bíróság dr. Gondos Imre tanácsa hozott ítéletet a levelező Kisbalázs Béla ügyében. Három rendbeli súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás kísérlete miatt egy év hat hónap börtönbüntetésre ítélte és két év­re eltiltotta a közügyek gyakorlá­sától. Az ítélet nem jogerős.- ésal­Feleségemmel ’79-ben épí­tettünk Zagyvarékason. Igaz, a kényszer vitt rá bennünket. Az akkori ár- és belvizes idő megtá­madta a régi típusú családi há­zunkat. Jelentettük az akkor még tanácsi szerveknek, és a hatósági szemle után jött a papír, hogy az állam ennyi meg ennyi pénzzel hozzájárul az újjáépítéshez. Fe­leségemmel együtt az egész­ségügy alkalmazottai vagyunk, és a fizetésünk soha nem volt annyi, hogy gond nélkül élhet­tünk volna - korábban a két kis­korú gyermekünkkel együtt. De az akkori pártállam mégis adott egy lehetőséget, méghozzá azt, hogy a lakásépítési kölcsönünket 3,5 % kamattal kaptuk. Mint sze­gény sorsú emberek, saját erőnk­ből nem tudtunk volna tetőt húz­ni a fejünk fölé. Természetesen az OTP-vel kötött szerződésünket, mely oda- vissza kölcsönös volt, mindez idáig tiszteletben tartottuk, a vál­lalt tartozásokat fizettük. Azon­ban nekünk, egyszerű emberek­nek a legkeservesebb most, akik a pártállamban sem tudtunk megtollasodni - mert szerettünk és szeretünk becsületesen élni. Mi, kiskeresetű emberek, akkor is szűkösen éltünk, osztottunk, szoroztunk, hogy a tartozásunk­nak minden hó első hetében ele­get tudjunk tenni. Most azonban a kilátástalanság határán állunk - a kis fizetésűekkel együtt. Ha ezt az igazságtalan tör­vényt valahogy kibírom, máskor jobban oda figyelek minden sok jót ígérő emberkére, mert egy­szer volt Budán kutyavásár! Radics Pál Zagyvarékas Hozzászólás cikkünkhöz A „szépvagon” a nosztalgiavonatba szökött A szolnoki állomáson kiállí­tott Cmn 204787 sz. személyko­csi lecseréléséről szólt a február 8-i, Szökik a „szépvagon” című írásuk, melyhez a következőket fűzöm. A cikk tartalma (eltekint­ve a közvetett információkból adódó pontatlanságoktól) alap­vetően igaz: a kiállítási célra, társadalmi munkában helyreál­lított kocsit a MÁV lecserélte, s azt nosztalgiavonatokban kíván­ja közlekedtetni. A döntéskor tisztában voltunk kényes jellegé­vel, ezért született a határozat, miszerint: a kocsi belsejében lé­vő táblán örökítjük meg a hely­reállítók érdemeit, és itt szólunk a kocsi élettörténetéről (magyar és német nyelven); futópróbájá­ra meghívjuk a felújításban, a társadalmi munkában résztve­vők képviselőjét, s számukra ott adjuk át a MÁV gépészeti igaz­gatójának írásbeli köszönetét. Ami a „vastagpénzüek” szá­mára történő üzemeltetést illeti, információhiányt bizonyít, mert ezeken a vonatokon a magyar ál­lampolgárok a nosztalgiadíjsza­bás 50 %-os mérséklésére jogo­sultak. A nosztalgiaüzemben közle­kedő kocsin szélesebb körű kö­zönségben tudatosul majd a szol­nokiak valóban gyönyörű társa­dalmi munkája, mintha télen- nyáron - az időjárás viszontag­ságának kitéve - az állomáson állna. Üzembe helyezés előtt egyébként ismét megjavítják, hi­szen a nosztalgiaüzem jármüvei gondos, állandó karbantartást igényelnek. A helyére került má­sik kocsiban - tervek szerint - egy vendéglátóüzem (nem MÁV!) lé­tesül. Kisteleki Mihály MAV-gépészeti igazgató Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Kárrendezés - bosszúsággal A káromért 380 Ft-ot ajánlot­tak fel, mert az első ,,szemlét” semmisnek tekint\’e, ismét bele­néztek a kocsiba, ami már 80 %-ban rendben volt, s nem vették figyelembe, hogy azóta mit cse­réltettem, javíttattam benne. (Vészjelző, gyújtáskapcsoló, ve­zetékek, indexkar, kormányle­mez.) Ezek után nevetségesnek tartottam, hogy a 380 Ft-os kár­térítésért sorba álljak. De kérde­zem, hogy mire és kinek fizetek évente 8 000 Ft biztosítási díjat? Ha annyi pénzük van reklámra, amennyit naponta hallani róluk, juthatna a becsületes, megbízha­tó kárrendezésre. Vagy éppen azért nem jut, mert a „rongyrá­zás’ ' előbbre való? A magamfaj­ta hasonló esetben kihez fordul­jon, és az ilyen vállalatok meddig csinálhatják az emberekkel azt, amit akarnak? Fekete János Szolnok terjed ki, „amelyek értéke az ere­deti, gyári felszereltségű gépjár­műnek a belföldi forgalmazó ál­tal közzétett, újkori fogyasztói árát, illetve - ennek hiányában - a gyártási év szerinti katalógusá­rát magában foglalja...” Kársza­kértőnk Fekete Jánost tájékoz­tatta arról, hogy a gépkocsi ron­gálásával kapcsolatos költsége­ket számla nélkül, vagy javítási szarnia alapján megtérítjük - a rendőrségi határozat bemutatá­Török Zoltán, a Hungária Biztosító Rt. igazgatója, miután kérésünkre kivizsgálta a panaszt, többek között a következőket vá­laszolta. A károsult tavaly de­cember 27-i, 242 módozatú, ha­tározatlan időre szóló casco biz­tosításakor - a szerződés feltéte­leihez csatolt függelék aláírásá­val - tudomásul vette, hogy azt az extra tartozékok külön biztosí­tása nélkül kötötte. Biztosítása azon alkatrészekre, tartozékokra A Hungária Biztosító szolgál­tatásával kapcsolatban említem meg a velem történteket. Másfél hónapja feltörték a La­da autómat, amiben a rendőrségi helyszíni vizsgálat 8 000 Ft lopá­si és 5 000 Ft rongálási kárt ál­lapított meg. (Autómagnót vittek el hangszórókkal.) A kocsit - ja­vítások miatt - 2 nappal a feltörés után vittem a biztosítóhoz, ahol egy szakember, fényképezőgép­pel a kezében, az ajtó nyitása, csukása után aláíratott velem egy papírt, majd utamra bocsá­tott. A rendőrségtől egy hónap múlva megérkezett a káresetet igazoló okmány, amivel ismét a biztosítóhoz mentem. (Megjegy­zem, a biztosítást tavaly kötöt­tem.) Közölték, hogy a rádió­magnót nem térítik meg, mivel ez év január elsejétől luxusberen­dezésként he kellett volna jelen­tenem. Erről azonban nem tud­tam, és nem is járhatok hetente oda, hogy mikor, mi változott a kárrendezés területén.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom