Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-06 / 79. szám

12 Humor 1991. ÁPRILIS 6 A kígyó és az ő farka Az Egyesült Izémizé titkárnő­je lobogó arccal rohant be a ve­zérhez, bár nem állt igazán jól neki.- Hannibál a kapuk előtt! - ki­áltotta, mert klasszikus művelt­séggel rendelkezett.- Gond egy szál se - legyintett a vezér. - Szóljon le a portára, Nyuszi, hogy adjanak neki egy belépőcédulát. Mert a vezér nem rendelkezett klasszikus műveltséggel.- Példabeszédekben szóltam - vörösödön el a kis titkárnő, ami már valamivel jobban állt neki. - Arra bátorkodtam célozni, hogy vészhelyzet esete forog fenn, mert jelen anyagi állapotunkban nem tudunk fizetést adni a nya­valyás dolgozóinknak, és akkor könnyűszerrel átharapják a tor­kunkat.- Hézag egy szál se - emelke­dett a helyzet magaslatára a ve­zér, amiben évtizedes gyakorlata volt. - A Szolid Kft. úgyis tarto­zik kétmilliónkkal, szóljon át ne­kik, hogy azonnal fizessenek, és akkor kiutalhatjuk a sok ingyen­élő bérét. Nyuszi legott felhívta a Szolid Kft. titkárnőjét, aki a Csibe névre hallgatott, meri ebben a szakmá­ban divat az aprójószág.- Trallala - dalolta a kagylóba Csibe -, a Szolid Kft. anyagi helyzete ugyan pillanatnyilag nem áll összhangban a cég nevé­vel, ám oda se neki. Ugyanis a Pitibank úgyis tartozik kétmilli­ónkkal, tehát legott rájukcsenge­lek. És mihelyt a Pitibank átutal­ja a Szolid kétmillióját, mi azon­nal továbbítjuk nevezett össze­get az Egyesült Izémizének. mire kitör az általános boldogság. Csibe azzal máris tárcsázta Mókust, a Pitibank titkárnőjét. Mókus nagyott kacagott, mert vidám volt, mint fenn a fán.- Hoppá! - kiáltotta oly derű­sen, ami már a mókusok körében is ritkaság. - Ez ám a rendkívüli anomália! Ám a nehézségek arra valók, hogy fölibük kereked­jünk, ha érted, miről beszélek. Igaz, hogy a Pitibank momentán nem rendelkezik ilymérvű anya­giakkal, ám vezérünk napok óta csörgeti a pléhbögrét a bazilika lépcsőjén, hogy koldulás útján teremtse elő a megfelelő anyagi alapot. Ennek ellenére nincs ok a csüggedésre, hiszen a Rebarbara Rt. pontosan kétmillióval sáros nálunk. Innét kezdve minden to­vábbi egyetlen telefonomba ke­rül. Átszólok a Rebarbara Rt.- hez, ő kifizeti a kétmilliót a Piti­banknak, mi átutaljuk a Szolid­nak, a Szolid továbbítja az Egye­sült Izémizének, és ezzel máris tartós napfény önti el az egész tejjel-mézzel folyó piacgazdasá­got. Mókus azzal máris tárcsázta Cicust, a Rebarbara Rt. titkárnő­jét, aki a legcsekélyebb simoga- tásra is heveny dorombolásban szokott kitömi.- Auuu - nyávogta Cicus, mert semmiféle simogatást nem vélt kiérezni Mókus hangjából, bár ennek is csak az áldatlan telefon­helyzet volt az oka. - Nem mond­hatnám, hogy ez az igény a kellő pillanatban érkezik. Ugyanis az egész cég kinn van a Hanglemez- gyárban. Tudniillik átmentünk Lagzi Lajcsiba, és az erotik rock műfajában igyekszünk jelentős jövedelemre szert tenni. Ám a helyzet korántsem ennyire vi­gasztalan. Tudniillik az Egyesült Izémizé pontosan kétmilliónkkal tartozik. Egy telefon, és akkor mi megkapjuk a kétmilliót az Egye­sült Izémizétől, a Rebarbara megkapja tőlünk, a Pitibank megkapja a Rebarbarától, a Szo­lid Kft. megkapja a Pitibanktól, és az Egyesült Izémizé megkapja a ... ööö ... izé ... Cicus elhallgatott, és hosszú időn át meredten bámult Mókus­ra a vonal innenső végéről. Aztán Mókus Csibére, Csibe Nyuszira, Nyuszi pedig a vezérre, aki szin­tén nem volt egy oroszlán. A kör bezárult. A kígyó bele­harapott a saját farkába. Ami egyértelműen bizo­nyította, hogy a kígyó abszolúte ostoba állat. Peterdi Pál Tavaszi ügyek Az alma meg a fája Dúl a családi vihar, s a végén az ifjú asszony kivágja az utolsó aduját.- Vedd tudomásul, hogy visszamegyek a mamához! Telefonál, főként azért, hogy a férj előtt is jelezze, komoly az elhatározás. Néhány szó után azonban elsápad és leteszi a kagylót.- Mi van? - kérdi a férje nem i$ leplezett kárörömmel. - Meg­gondoltad?- A fene egye meg, a mama is visszament a nagyihoz. * Hittanlecke- Nos, fiam, mivel büntette az Úr Ádámot. amikor evett a tiltott fa gyümölcséből?- El kellett vennie Évát. * Az érem másik oldala A kissé koros úr házasságköz­vetítőhöz fordul. Amint meg­kapja a jelölt adatait, döbbenten olvassa, hogy a hölgy sánta.- Amúgy megfelélne, de hát ez a bicegés ...- Uram, meg keli-mondanom, hogy ez az előnye. Képzelje, hogy elvesz egy lányt, aki nem sánta. Aztán otthon elcsúszik, a lábát töri. Kórházba viszik, fe­küdnie kell, meglehet gyógytor­nát is előírnak a későbbiekre. És akkor még az egy éb kiadásokról nem is szóltam. Ezzel a lánnyal viszont mindezt megtakarítja! Életcél- Elhatároztam, hogy nem me­gyek férjhez, amíg 25 éves nem leszek.- Én meg úgy döntöttem, hogy nem leszek 25 éves, amíg férj­hez nem megyek. * Beszélőn- Megtaláltad a restjeiét, amit a tortában küldtem be? - suttogja a maffiavezér felesége.- Igen. Holnap operálnak. * Tánciskola- Táncolsz?- Igen. De gyerekkel nem.- Bocsánat. Nem tudtam, hogy anyai örömök elé nézel. * Érettségi- Jelölt, határozza meg, hogy mi a posztumusz irodaimi mű.- Az a könyv, melyet a halála után ír a szerző. * Fárasztó- Mit csinál a szabad idejében?- Ülök és gondolkodom.- És ha nincs szabad ideje?- Akkor csak ülök. * Kritika Az operettek daliás lovagja a lakására viszi ifjú hölgyvendé­gét. Távozás előtt a lány csak ennyit kérdez:- Mondd, te a színházban is csak egyfelvonásosokban ját­szol? Voltaire idejében történt, hogy az eladósodott királyi udvartar­tás illetékesei takarékoskodni próbáltak. Döntésük alapján a felére csökkentették a lovak szá­mát.- A lovakért kát volt - jegyezte meg a nagy francia gondolkodó. - Inkább csökkentették volna fe­lére a szamarak számát. * Darwin nagyapja, Erasmus Darwin, maga is korának jelen­tős tudósa, beszédhibában szen­vedett, dadogott. Valaki meg­kérdezte tőle:- Darwin úr, nem találja a da­dogást kissé kellemetlennek?- Nem, uram - válaszolt nyu­godtan a tudós -, mert van időm gondolkodni, s így aztán beszél­getést közben nem teszek fel kel­lemetlen, szemtelen kérdéseket. * Mark Twain, a híres író halála előtt sem tagadta meg gúnyos önmagát. Súlyos betegen feküdt, és neves professzorok tartottak az ágyánál konzíliumot. Az or­vosok tanácskoztak, s közben la­tin szavak, orvosi kifejezések röpködtek a levegőben.- Most már tudom - mondja Mark Twain -. hogy végem van- Ugyan - vigasztalják -, hon- nét veszi ezt? Az író legyint:- Mikor már holt nyelven be­szélnek az emberről! ... * Egy ember megkérdezte Dio- genészt. az ókor cinikus bölcse­lőjét, hogy milyen időtájt érde­mes ebédelni.- Ha gazdag vagy, amikor akarsz. Ha szegény, amikor tudsz - felelte a hordólakó filo­zófus. * Alexander Dumas francia írót egy alkalommal gyűjtőívvel ke­resték fel, s kérték, adakozzék egy szegényen elhunyt végrehaj­tó temetésére.- Mennyibe kerül a temetés? - kérdezte a nagy író.- Ötven frankba - hangzott a felelet.- Akkor itt van száz frank. Te­messenek el mindjárt kettőt! * Lev Tolsztoj, világhírű orosz író mondta a házasságról:- Ha háborúba mégy, imád­kozz! Ha tengerre mégy, kétszer imádkozz! Ha házasodni ké­szülsz, háromszor imádkozz! * Luther Márton Katalin nevű szolgálólánya, aki még kisgyer­mekét táplálta anyatejjel, két­ségbeesve panaszolta urának, hogy ismét várandós, Luther megvakarta a fejét, és sajnálkoz­va mondta:- Hát bizony, ez elég súlyos probléma. A jövőben két vendé­get kell táplálnod. Az egyik a házadban, a másik az ajtó előtt áll. *­* André Gide francia író dicső­sége tetőfokán, különösen ami­kor 1947-ben Nobel-díjjal tün­tették ki, alig tudott menekülni tisztelői és az újságírók elől. El­határozta, hogy a Garda-tó menti Torri del Benacóba vonul vissza. Alig néhány nap múlva azonban felismerték az utcán, és megro­hanták a riporterek. Az interjút ezekkel a szavak­kal hárította el:- Uraim, ami mondanivalóm van, azt megírom én magam! Nagy emberek - kis történetek Mai aktualitások A trófea (Le Figaro) Mai kódexmásoló Magyar kotdusus- Öreg vagyok én már ehhez a piacgazdálkodáshoz ...! Rossz lóra tett...(Frankfurter Allgemeine Zeitung)

Next

/
Oldalképek
Tartalom