Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)
1991-04-06 / 79. szám
1991. ÁPRILIS 6. KULTURÁLIS PANORAMA 9 A kis vadkacsa Megjárta Angliát, biológiát tanított Az élet iskolapadjaiban Culham Oxfordtól mindössze félórás gyalogút. A városka egy pontján, a pusztaság közepéből öreg épület emelkedik ki, ránézésre olyan, amilyenben hajdan angol kékvérűek lakhattak. Pedig nem. Ki hinné, hogy falai közt oktatás folyik és folyt már első perctől. Mégpedig nem is akármilyen! Ez a suli ugyanis egyike annak a tizenkét európai ország kormányai által fenntartott hálózatnak, amit úgy neveznek világszerte: európai iskola. Március 2-16-a között egy köpcös, mozgékony fiatalember is gyakorta feltűnt folyosóin, sőt a tantermek katedráin is. Fodor Zoltánnak hívják az illető tanár urat, s mikor nem Angliában oktat, a Varga Katalin Gimnázium biológia-technika szakos pedagógusa. Visszatérte után nem sokkal tapasztalatairól beszélt.- Mit kell még tudnunk erről az érdekes iskolahálózatról?- A tizenkét közös piaci ország legfelsőbb vezetése finanszírozza az ezekben a speciális iskolákban folyó oktatást. Az első közülük Luxemburgban nyitotta meg kapuit, s mindezidáig éppen a culha- mi a sorban az utolsó, holott már 1978 óta ilyen funkciót tölt be. Az úgynevezett európai iskolák célja, hogy a tagországokban folyó elfogadott nevelési eszményeket egyesítve, sajátos szemléletet teremtsenek. Culhamben 850 gyerek tanul, kilenc nyelvi szekcióban zajlik a fejtágítás. Hároméves apróságoktól egészen 23 éves korú felnőttekig, sokféle náció tanul itt, ugyanis néhány tizennyolc év fölötti tanárjelölt „nebulója” is van az intézménynek. A gyerekek származásuk és elképzeléseik szerint választanak maguknak nyelvi szekciót, s ezen döntésüket a későbbiekben már nem módosíthatják. Aminek persze előnyei s megítélésem szerint hátrányai is vannak. Legtöbben természetesen angol nyelven tanulnak, s például csak nagyon kevesen választják a németet.- Milyen ez az iskola az ottaniakhoz s a hazaiakhoz képest?- Először is nagyon otthonos, bár az épület maga látszólag elavult. A felszerelése példamutató, egyszerűen tökéletes. Saját területemet alapul véve, soha nem okozott gondot egy komplex, mikroszkopikus laborvizsgálat. Eny- nyit a magyar „hasonlóságokról”. Bár meg kell jegyezni, felszereltsége tekintetében egy átlag angol középiskolától is sokkal ellátot- tabb. Megkülönböztetettségét jelzi, hogy a tanárok itt háromszor olyan magas fizetést kapnak, mint a környező angol megfelelőiben.'- Mi volt a feladatod, és milyen tapasztalatokkal tértél haza?- A két hét alatt 36 biológiaórát kellett tartanom, főleg a hatosztályos gimnáziumi tagozat 5-6. évfolyamában. Előzőleg elküldték faxon az órarendet és a tananyagot, a kezemet viszont nem kötötték meg, úgy építhettem fel óráimat, ahogyan akartam. Sokféle országból érkezett gyerekek ültek velem szemközt: Srí Lankából, Amerikából, Németországból, Dániából, s volt egy szovjet fiú is, Genya. O és még közülük sokan kiküldetésben lévő szüleik kapcsán kerülhettek ide. Érdekes, hogy három magyar diákkal is összefutottam. Az egyiknek apukája dolgozik kinn már évek óta, a másik két lány ikerpár, és a fővárosi Radnóti Gimnáziumból érkeztek a francia nyelvű szekcióba. Hogy mik voltak a tapasztalataim? Az órák után az volt az érzésem, a gyerekeknek ugyanúgy érdeklődéstől csillog a szemük, mint becsengetéskor. Élvezték nagyon. Ez talán azért lehet így, mert az a hírhedt teljesítményorientáltság közel sincs akkora, mint amivel oly sokáig ijesztgettek bennünket. Fontos szempont és igény is a manualitás, gyakorlati tevékenykedés. Összességében a gyerekek talán kevésbé „okosak’, mint nálunk, de az biztos, hogy csöppet sem fásultak, hiszen nem kell napjaik nagy részét padokban ülve tölteniük. Az „agyprés” csak az utolsó egy-két évben lép be, az ottani tematika szerint - mikor is favorit tárgyakat választanak a hallgatók. Akkor viszont rövid idő alatt rengeteg információt szereznek meg.- Dolgozatot is írattál?- Igen, volt szerencsém. A húszpontos dogából 16 pontos lett a leggyengébb! Ezen még én magam is meglepődtem. Valószínű azért sikerült ilyen jól, mert az ottani mentalitás szerint unszolás nélkül is rengeteg kérdést tesznek fel a diákok az órán, emellett hihetetlenül alapos jegyzetet készítenek az elhangzottakból, amiből értelem és fontosság szerint képesek önmaguktól szelektálni. Az érdekes dolgok csudára megragadnak bennük, ki sem lehet verni a fejükből. Másrészt jóval tájékozottabbak - ismeretanyaguk sokszínűbb és szerteágazóbb -, mint az itthoni gyerkőcök. Hiszen marad erre is elég idejük. Az élet iskolapadjaiban ülnek ők egytől-egyig!- Volt még valami, ami megfogott?- Furcsa. Első órán rögtön a menstruációs ciklusról és a szülésről kellett beszélnem a tananyag szérint. Mégis elmaradtak az ilyenkor szokásos pirulások, kínos másodpercek. Rendkívül tájékozottak voltak mind, s bátran kérdeztek is. A hormonhatások viszont nem érdekelték őket, unták. Az is meglepett, hogy mennyire tájékozottak országunkról az iskola tanárai, s mennyire érdekli őket Európának ez a fertálya. Szinte sikknek számít a kelet-európai rokonság. Néha megszégyenítő dolgokat tudnak rólunk. Egyik ír kollégám például meghívott lakásába, s a fotelban ülve, csak úgy, felsorolta - tudván, hogy aznap van épp nemzeti ünnepünk - a ’48-as első magyar felelős kormányt.- Mi volt az első gondolatod, amikor visszatérvén először léptél be vargás tanítványaid közé?- Egyszerre két dolog is. Egyrészt az jutott eszembe, hogy mostantól fogom magam és csak azért is élményszerűbben tartom óráimat. . . . Másrészt az, hogy ugyan hogy jövök majd ki ebben a hónapban a maradék fizetésemből. Ez a bagatell összeg, a mi magyar bérünk odakinn, a kollégák körében közröhejnek számít...- És a folytatás?- Május 15-én érkezik iskolánkba egy biológia-kémiás angol pedagógus, s cserébe két hétig tanít nálunk. Ugyanennek a hónapnak a vége felé ellátogat hozzánk a cul- hami iskola dán igazgatója - aki előéletében Grönland minisztere volt - és talán a görög igazgatóhelyettes is. Kíváncsiak nagyon a Vargára. Técsi Zoltán A kis vadkacsa - ez a jelző sokáig elkíséri majd Szentendrei Angélát, a Szobaszínház A vadkacsa című Ibsen-drámájának kis főszereplőjét. Első beszélgetésünkre édesapja kísérte el. Meglepődtem. Nadrágban, pulóverben vékonyabbnak, fiatalabbnak látszik, mint a színpadon.- Hogy kerültél a darabba?- A gimnáziumban ki volt téve egy felhívás, hogy 14 év körüli szereplőt keresnek a Vadkacsába. Én pont 14 éves vagyok, gondoltam, jelentkezem.- A/.t tudod, hogy nagyon szép is vagy, nem gondolod, hogy ezért esett rád a rendező választása?- (Csodálkozik.) Én szép?- Igen. Miért, milyen vagy?- Ronda. Meg egyáltalán mi az, hogy szépség? Az valami belső dolog, azt így kívülről nem lehet látni. Az ember sokszor nem is tudja magáról, hogy milyen, a kívülállók jobban meg tudják ítélni. Az anyukám - ő tényleg szép.- Ezek szerint jó a kapcsolatod aszúleiddel.- Persze. Miért? Van olyan gyerek, akinek nem jó a kapcsolata a szüleivel? Szerintem minden szülő jó a gyermekéhez, ez így van, nem?- Édesapád mondta, hogy anyukád vitt haza minden este vagy éjjel a próbák után. Hol várt meg, bement érted a színpadra?- Nem. A kocsiban várt, vagy ha már elunta, kukucskált az ajtón, de nem jött be. Nem akart sürgetni.- Úgy tudom, a Verseghy Gimnáziumban, ahová jársz, nagy a szigor. Nem haragudtak a tanárok a színházért?- (Nem nagyon érti a kérdést.) Miért haragudtak volna? Én úgy vettem észre, hogy örülnek. Már hárman el is jöttek megnézni a darabot. Külön nagyon hálás vagyok Molnár Sándor igazgató úrnak és az osztályfőnökömnek, Bozsó Já- nosné tanárnőnek, mert engedélyezték, hogy a délelőtti próbákra is elmehessek.- Most elsős vagy. Hogy telt egy napod a próbák idején? Nagyon elfáradtál? Nem ment a tanulás rovására?- Mindenki ezt kérdezi. Miért fáradtam volna el? Amit az ember élvezettel csinál, az nem fárasztó. Hogy telt a napom? Reggel 7-re mentem iskolába, kb. 10-ig voltam, 10-re átmentem a színházba, délig, két óráig próba. Utána hazamentem és pihentem, de legtöbbször tanultam. Este 6-tól 10-ig, éjfélig ismét próba. Mindenhová anyukám vitt kocsival, ezzel sok időt nyertem, mert legtöbbször elmúlt éjfél, mire ágyba kerültem, meg el tudtam aludni. Másnap reggel 6-kor keltem, és így ment tovább. Nem ment a tanulás rovására, mert a félévi bizonyítványom 4,6 lett. Megírtam a dolgozatokat is - a matekdogám ötös lett. A fáradtság sose jött ki rajtam, legfeljebb csak otthon egy kicsit, de ez egy nagyon jóleső, kellemes fáradtság volt.- Ahhoz, hogy egy 14 éves gyerek ennyi mindent csináljon, komoly, felnőtt támogatásra van szüksége. Hogy fogadtak a színészek? Fodor Tamásról azt hallottam, nagyon szigorú rendező. Veled is ilyen volt? - elvégre te még nem vagy színész.- O szigorú? Nagyon kedves volt. És szerintem nagyon jó színész. Mindent megmutatott, hogy kell játszani. Én mindenkit csodáltam, nagyon szeretek velük lenni. Kedvesek, vidámak, nagyon műveltek. Annyira szeretnék már felnőtt lenni, hogy bekerülhessek egy ilyen jó társaságba. Szeretnék majd önálló életet élni, és mindig ilyen vidám, kedves emberekkel együtt lenni. Igaz, hogy kicsit másak, mint a legtöbb ember, de hát. .. színészek.- Mi a véleményed Hedvigről és egyáltalán a darabról? Hasonlítasz a valóságban a színpadon megformált kislányhoz?- Nehéz megérteni azt a családot. Feleslegesen túlbonyolítják a dolgokat. Szóval hát, kicsit furcsák. Hedvig is más egy kicsit, mint én: a mai tizennégyévesek már nagyobbak, mint ő. Nem járt iskolába, nem volt gyerekek között, egy nagyon zárt világban élt, én meg hát mindig gyerekek közt vagyok...- Ha már itt tartunk, megmondanád hogy él ma egy tizen négyéves? Te szerintem nem egészen olyan vagy, mint sok kortársnőd, akik, ha tehetik, diszkóba járnak.- Én nem járok. (Csodálkozik.) Miért járnék? El se tudom képzelni, mi a jó abban, hogy ordítanak, nem is értik, mit mondanak, az egész szerintem egy nagy hülyeség. De zenét hallgatni én is szeretek. A régi Illés-számokat, a Beatlest - vagyis azt, ami mond valamit, és meg is lehet érteni.- Romantikusnak látszol. Milyen ruhákat hordanál legszívesebben? A színpadon viselt ruha tetszik neked?- (Álmodozóan mosolyog.) Én szívesen járnék olyan ruhákban, mint a filmeken a régi dámák. De hát Magyarországon egy ilyet nem lehet felvenni. Meg biztosan kényelmetlen is egy kicsit ... de nagyon szép szerintem. A színpadon csak egy ruhát viselek, az eléggé tetszik.- Ennyi. Ilyen a kis vadkacsa. Kúlöntornára, németre, gitárórára jár. Még nem tudja, hogy színész lesz-e vagy tanár, vagy valami más ... Kátai Szilvia Fotó: Mészáros János A diszkó teljesen értelmetlen dolog A Bartók Béla Zeneiskolában Ördögkacagás és sziámi macska Megmintázta Törőcsik Mari arcát is Miska bácsi pipái Telt házat vonzott az a hangverseny, melyet a Jeunesses Musicales magyarországi szervezete ajánlott fel a rendező intézménynek.- Ez a koncert egyike azoknak, melyeket a Jeunesses hangszeresversenyek győzteseinek bemutatására szervezett, s amelynék összesen három alkalommal tapsolhatnak a zenekedvelők - Szolnok után Szegeden, majd Budapesten. A hangversenyen külföldről érkezett muzsikusok is felléptek, így az jogosan vált részévé az „Éurópa-koncertek ’ ’ sorozatának. Elsőként Oláh Vilmos játszotta el magas igény szerint összeállított műsorát. A fiatal, 16 éves hegedűs a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendéke, tanára Dénes László. A nyolcvanas években két alkalommal nyert első helyezést az országos zeneiskolai hegedűversenyen, de már külföldön is felfigyeltek rá, hiszen tavaly második díjat kapott Bayreuth-ban. egy nemzetközi ifjúsági versrtiyen. Oláh Vilmos hegedűjátékát érzelemgazdagság és virtuozitás fémjelzi; műsorából - melyet László Éva kísért zongorán -Gluck Melódiája, Károlyi Pál Meditáció című műve és Paganini 13., az „Ördögkacagás” cíipetviselő caprice-e tetszett legjobban. Vida Róbertét, a koncert kővetkező szereplőjét - Oláh Vilmos iskolatársát - a fiatal tehetségeket felfedezni szerető Jász-Nagykun-Szolnok megyeiek már ismerősként üdvözölhették. Róbert ugyanis először második, majd első helyezést ért el a nyolcvanas években Kisújszálláson, az Országos Mélyrézfúvós Versenyen. A most tizenötéves fiatalember tubán játszik: tanára Bazsinka József, akinek kitűnő munkáját egy újabb siker igazolja: Vida Róbert decemberben első díjat-nyert a szakközépiskolások rézfúvósversenyén is. A hétfői hangverseny műsorából Händel F-dúr szonátája tetszett legjobban a virtuóz ifjú tubás és zongo- rakísérője: Garai Nándor előadásában. Harmadikként a brüsszeli Királyi Konzervatórium növendékeiből alakult Flamand Fuvolakvartett lépett színpadra; tagjai: Aldo De Martelae- re, Teodora Smits, Noella Vijt és Nathalie Bosch. Tanáraik: Johan Ri- jeken és Michel Lefebre. A közös munka az elmúlt évben széperedménnyel járt: a kvartett kormánykitüntetést nyert, majd a belga nemzeti ifjúsági zenei versenyen ért el második helyezést, és ezzel együtt a Crédit Communal de Belgique támogatását. A Flamand Fuvolakvartett kitűnő előadásában ezúttal Hartmann Graf D-dúr kvartettje, Ravel: Pavane egy infánsnő halálára című műveésMarc Berthomien Macskák (Perzsa kék; Puma; Sziámi; Hiúz és Gubbasztó macska) című karakterdarabja hangzott el. A hangverseny valamennyi közreműködője megérdemelt nagy sikert aratott. Szathmáry Judit Él Abóny főútján, a Szolnoki úton egy nyugdíjas kőművesmester, aki szabadidejében különös tevékenységet művel; pipákat farag, méghozzá nem is akármilyeneket: híres emberek arcát mintázza a pipafejekre. Ez még ma is kuriózumnak számít. Hogy mi adta az ötletet, hogy ilyen ritka művészetre adja fejét Szabó Mihály, megtudhatjuk elmondásaiból.- A portrépipákhoz egy pesti sétám során kaptam az ötletet. Úgy 35 éve lehetett, amikor a Kígyó utcában, az egyik kirakatban faragott pipát láttam. Emlékszem, első faragott pipámra Törőcsik Mari arcát mintáztam meg, majd jöttek a Kennedyk és a többiek. Édesapám ácsmester volt. Gyermekkorom óta vagyok a fa szerelmese; csodálom különleges érézetét, színét, imádom az . illatát.- Mesélje el egy pipa szüle- . tését!- Hosszú, csöndes téli estéken dolgozom, amikor kettesben ülünk feleségemmel. Borikával a meleg szobában. Ő horgol, én faragok. Miután bőséges képanyagot gyűjtöttem, odakinn a műhelyben körtefából kifaragom a fej vázát, az arc kontúrjait. Aztán a szobában saját készítésű késekkel, reszelőkkel formálom az arc jellegzetes finom vonásait. Apránként készülök el vele, leteszem, masnap újra előveszem, javítok rajta, csiszolom. Ha kevés* más jellegű elfoglaltságom van, akkor egy hét alatt is elkészül egy pipafej, de a munkaigényesebb sapkás, szakállas arcokon tovább is dolgozom. A két szem kivésése okozza a legnagyobb gondot, ez a legnehezebb. Főként színészek, politikusok portréit faragtam már meg, a? utóbbiak közül sokan már nem élnek.- Különös lenne, ha a híres emberek találkoznának a róluk készült pipaportréval és alkotójukkal. Yolt-e erre példa?- Hát egy... - hunyorog Miska bácsi. Egy pipát különösen jónak találtam, ez volt a Pécsi Sándoré. El is küldtem neki. A művész úr levélben mondott köszönetét és véleményt, mely szerint kitűnő a megfigyelőképességem, remek a pipám. Viszonzásul színházi meghívást ajánlott fel, s így személyesen is megismerkedhettünk volna. Sajnos, erre nem került sor. Pipáimból nem adok el, amiktől eddig megváltam, ajándékozás céljából tettem. A munkámról Bánszky Pál, a Népművelési Intézet volt osztályvezetője mondott véleményt. Szerinte munkáim érdekesek, funkciója szerint - mint pipát - kicsit nehéznek tartotta. Kisplasztikának viszont pipaszár nélkül felelne meg. Jelen kivitelezésben inkább csak dísztárgynak felel meg. Egyébként volt néhány kiállításom, Budapesten a Nemzetközi Barkácskiállításon szerepelt néhány pipám, de itt Abonyban,a Falumúzeumban és a könyvtárban is volt kiállításom. Bálint Zsuzsa Robert Kennedy, Gandhi, Mastroianni Miska bácsi, kezében a „Gyalogló Gandhi”-val
