Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)
1991-04-05 / 78. szám
Jászladányi pillanatképek 1991. ÁPRILIS 5. Bezárták a kultúra házát Egyensúlyozunk, Mit tehetne mindehhez a sorok írója? Nem ismeri az okokat, indokokat, amely alapján pecsét került a létesítmény bejáratára. Egy bizonyos: aligha ez az utolsó írás erről a művelődési házról és a döntésről. Hogyan tovább, Egyetértés? Beszédtéma a községben, hogy mi lesz az Egyetértés Tsz-szel, hiszen a nyolc és fél ezer hektáros óriást lehet szívből szeretni vagy iszonyatosan utálni, de az tény jelenleg is 460 aktív tagjuk és 340 nyugdíjasuk akad. Szó ami szó, a szövetkezet már zárt ennél sikere sebb évet, hiszen korábban 23 millió, tavalyelőtt 32 volt a nyereség. Most pedig, jobban mondva 1990-ben legyűrte őket az aszály. Az eredmény, amely mindebből következett, végül is 9,7 milliós veszteség. Hogy másról is essék szó: tavaly egy kilépőjük volt hat hektárral, az idén pedig ketten vittek ki három-három hektár földet. Igaz, ezek a számok aligha mondanak valamit, hiszen itt is, mint szerte az országban várják, nagyon várják a föld- és a szövetkezeti törvényt. Nem kevesen vallják, ha nem is ebben a formában, de a szövetkezet, a szövetkezés, a tár sulás valószínű, hogy itt tovább él Igen ám, de ehhez a tulajdonosi szemléletnek kell majd erősödni. Valahogyan úgy, hogy az embe rek végre úgy istenigazából magukénak érezzék a földet, a rajta lévő javakat, mert a közös eddig azt is jelentette: mindenkié, így az enyém is, akkor pedig minek vi gyázzak rá. Ez aligha lesz elegen dő az új viszonyok esetén, legyen szó szakszövetkezetről vagy magángazdálkodókról. egyensúlyozgatunk? A kérdés költői, és ott-tartóz- kodásom idején megbizonyosodtam arról, hogy a 29 éves Bíró Attila biológia-technika szakos tanár aligha szorul erre a biztatásra. Nem beszélve arról a cseppet sem mellékes tényről, hogy mindezt ő hobbiból teszi, hiszen mint a település híres embere, 1983-ban és 1988-ban is szerepelt a televízió Ki mit tud? vetélkedőjében. Akkor egyszerre kilenc, egymásra rakott szék volt a csúcsa, de hetet akár álmából felkeltve is képes egyensúlyozni. Sajnálatunkra azóta teljesen visszavonult, és szintén pedagógus feleségével együtt a fizetésükből építkeznek, és igyekeznek egyensúlyban tartani anyagi helyzetüket. Ez hovatovább olyan nehéz mutatvány, mint hét szék megtartása. Azt is mondják, a maga nemében igazi egyensúlyozó Vincze Gábor igazgató úr is, aki elmondotta, hogy tavaly is, meg most is 23 millió körüli a költségvetése. Holott az inflációt, a rohamosan emelkedő energiaárakat figyelembe véve a 736 nebuló ok- tatása-nevelése, az intézmény zavartalan működtetése, azaz fentartása: nagyon szerény számítások szerint is az idén már 29 millióba kerül. A történelmi valósághoz hozzátartozik, hogy az önkormányzat megígérte, hogy a többletköltséget majd biztosítja, de addig is úgy tűnik, hogy a direktor úrnak nem kevésszer kell egyensúlyoznia. Kívánjuk neki, hogy ez legalább úgy sikerüljön, mint a 6. b osztályfőnökének, Bíró Attilának a naplóval. „Kapós” áfész-üzletek Szóbeszéd tárgya a faluban, hogy szerfölött kapósak az áfész- üzletek. Hovatovább ez a nagyfokú érdeklődés záróra után tovább folytatódik. Erről kérdeztem Katona Sándorné ügyintézőt.- Az éjszakai, hajnali látogatókról szívesen lemondanánk, hiszen ők nem mások, mint betörők.- Melyik a legveszélyeztetettebb egységük?- A vas-műszaki bolt, ahová egyetlen év leforgása alatt háromszor törtek be. Főként műszaki cikkeket: videókat, kazettákat, magnókat, színes televíziókat vittek el.- Miért nem szerelnek fel rácsokat?- A kirakatokra és a betekintőre általában nem szoktak, hiszen ez csalogató rész. Ráadásul a sűrű rácsok nem is esztétikusak. Azt azért elárulom, vannak elképzeléseink, amelyeket folyamatosan megvalósítunk.- A riasztóik nem működnek?- Riaszthatunk mi az utcára, ha a közbiztonság őrei ezt nem veszik. Egyébként több mint tíz betörést követtek el ellenünk, és tudomásom szerint alig lett meg valaki. Noha a biztosító kifizeti az értékeinket, de többszázezres árbevételi kiesést okoznak ezek az esetek.- Én úgy ítélem meg, hogy Önök, az áfész sem tesz meg mindent az értékek őrzéséért. Egyébként hasonló az emberek véleménye is.- Szerintem első a közbiztonság javítása. Ugyanakkor mi is azt fontolgatjuk, ha másképpen nem megy, az ősszel a legveszélyesebb helyekre feltesszük a rácsot. A nagyobbaknak puszi is jár Bíró Istvánné nemcsak hímezni tud csodálatosan, hanem magánszorgalomból a tojásfestést is művészi tökélyre fejlesztétte. Köztudomású, hogy Ladány katolikus település, és itt húsvétra nemcsak a kocsonya meg a sonka a „kötelező”, hanem a nagy fonott kalács is. Belépő gyanánt versmondás dukál, amiért hímes szőr a rokonokat illik megöntözni, illetve azt a hölgyet, akinek az illető udvarol. Estefelé ugyanott szokás befejezni a locsolkodást, feltéve, ha a kedves udvarló első vagy második nekifutásra odatalál. Felvételünkön Bíróné és hatodikos Detti lánya festi a tojásokra a szebbnél szebb mintákat. Tőlük elmenőfélben a templom vagy festett, esetleg piros tojás jár a kisebbeknek. A nagyobbak puszit is kapnak, egy pohár itóka társaságában. Mindezek után illik leülni, és a temérdek finomságból legalább egy falatot harapni. Errefelé az első locsolke- dó a férj, illetve az édesapa reggel fél hét körül, majd este kilencig nem is egy helyen egymásnak adják a kilincset a fiúk. ElőOttjártunkkor bombaként robbant a hír, hogy a képviselő-testület lepecsételtette, bezáratta a helyi művelődési házat. Kovács Jánosné minderről így beszélt:- Tudjuk, hogy a művelődés ráfizetéses, ugyanakkor mégis meglepett bennünket, ladányiakor miért ül ott? Ugyanis a téma nem elsősorban engem, hanem az itt élőket érdekelné. Nekik kérdeztem volna tőle.) Végül Tánczos József beszélt.- Egységes volt a szavazás, hiszen 13-0 arányban döntöttünk a bezárás mellett. Ez elsősorban, kát a döntés, hiszen nem ismerjük az indokot. Egerből jött a zongoratanárnő, és nem tudta megtartani az órákat, csak magánháznál. Ezenkívül a különböző tanfolyamok, szakkörök, klubok is kiszorultak. Noha, mint hallottam, már tavaly is vita volt erről, de aligha ez a megoldás módja.- Ön szerint miért?- Azért, mert szerintem a község nem ezé a tizenhárom emberé. Mindez elfogadható lenne, ha bármit nyilvánosságra hoztak volna. Ismétlem, mi, a falu népe mit se tudunk az ügyről. A döntés okairól több képviselő-testületi tagot felkerestem. Az egyik megüzente, nem nyilatkozik. (Erre azt teszem hozzá: akjobban mondva azért született meg, mert a működésre 600 ezer forint biztosított, és erre kétmillió kellett volna.- Nehezményezik, a választóikat előzőleg nem kérdezték meg.- Amikor ránk szavaztak, gondolom, azt a jogkört is megadták nekünk, hogy döntsünk. Egyébként sem végleges bezárásról van szó, hanem átmeneti szüneteltetésről. Meghirdetjük, vállalkozásba kiadjuk.- Hallhatnánk a további okokról is?- Ezt én most nem akarom részletezni. Abban viszont reménykedünk, hogy amíg nem rendeződik a kultúra házának a sorsa, a tanfolyamokat, klubokat, azok egy részét valahová el bírjuk helyezni. körül megszólítottunk egy 9 év körüli lurkót, aki pillanatnyi meghökkenésében, hogy milyen verset is mond, így felelt: „Erdőben jártam, Két kis nyuszit láttam, Az egyik kacsintott, Kapok-e forintot?' ’ Adtam neki egy tízest, ha már felhívta a figyelmemet... Nagybani kereskedés is. Mondják, hogy Ladányban az utóbbi időben nyolc-tíz új bolt, üzlet nyílt. Közülük az egyik a jászberényi Pince Kft. jászladányi kirendeltsége. Március 1-je óta nagykereskedelmi tevékenységet folytatnak, amely értelmében mindenfajta palackozott ital kapható náluk. Mivel a legközelebbi hasonló lerakat Jászberényben és Szolnokon található, a település, sőt a környék községeit is ők látják el áruval. Az oldalt összeállította: D. Szabó Miklós, Fotó: I. Cs.