Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-05 / 78. szám

A gazdaság idei kilátásai Budapest. Az idei első kon­junktúra-jelentéséről tájékoz­tatta tegnap Budapesten a Ko- pint-Datorg Konjunktúra-, Pi­ackutató és Informatikai Inté­zet a sajtó képviselőit. A jelen­tés, amely a magyar gazdaság és a világgazdaság helyzetét és kilátásait elemzi, 1991-et kri­tikus évnek ítéli a gazdasági folyamatok szempontjából. A jelentés összeállítói a ma­gyar gazdaság számára a leg­nagyobb veszélyt az infláció felgyorsulásában látják. Győrött lesz a megnyitó A Magyar Nyelv Hetének or­szágos megnyitó ünnepségét április 22-én Győrött tartják; szónoka Göncz Árpád köztár­sasági elnök lesz - jelentették be a tegnapi sajtótájékoztatón Győrött. Á továbbiakban el­hangzott: a rendezvénysoro­zatra ezúttal 25. alkalommal kerül sor. Ezzel összefüggés­ben emlékeztettek arra, hogy negyed századdal ezelőtt az anyanyelv ápolását felkaroló első magyar nyelvi hét orszá­gos megnyitójának is a Rába- parti város adott otthont. Castro: Kubában a nehézségek fokozódhatnak Havanna. Fidel Castro kubai államfő szerdán elismerte, hogy országa a forradalom 32 évvel ezelőtti győzelme óta az egyik legnehezebb időszakot éli át. Egy több tízezer résztve­vővel megrendezett havannai nagygyűlésen mondott beszé­det az elnök, aki azt is értésre adta, hogy a nehézségek a jö­vőben tovább növekedhetnek a szigetországban. Az Egyesült Államok megne­vezését kerülve Castro hang­súlyozta: imperialista körök arról álmodnak, hogy Kubá­ban a nehézségek elviselhetet­lenné válnak. A kubai nép azonban - Castro szerint - kész bármilyen mértékű hiány elvi­selésére is a forradalom érde­kében. Mentőhelikopter­bázis Igái. A gyógyvizéről ismert Somogy megyei Igái község lakói nemrég még joggal vol­tak büszkék a községükben felállított helikopteres mentő- szolgálatukra, mára azonban elmúlt jókedvük, ugyanis egy hónapos működés után a szol­gálat - pénz hiányában - meg­szűnt. Laktanyából főiskolai központ Dunaújváros. Főiskolai cent­rumként kívánja hasznosítani a városban várhatóan júniusig megüresedő szovjet laktanyá­kat, valamint a hozzájuk tarto­zó épületek egy részét a duna­újvárosi önkormányzat. A kaszárnyákat, a könyvtárt, az egészégügyi épületet és a kilenclakásos tiszti szállást a szovjet csapatok távozását kö­vetően a miskolci egyetem du­naújvárosi főiskolai kara veszi majd birtokába, s a közműépí­tési és korszerűsítési munkála­tokat követően oktatási intéz­ményként - benne kollégium­mal - hasznosítja azokat. Az elképzelések szerint a fel­újítási munkálatokat és a szük­séges új épületek tető alá ho­zását 1995-ig végeznék el sa­ját erőből, önkormányzati tá­mogatással, illetve pályázat útján nyert pénzeszközök fel- használásával. Itthonról 1991. ÁPRILIS 5. Helyreállt bizalom Egy, a múlt szombaton megjelent riportban (Új lakásból kiköl­tözők) szóvá tettük a Széchenyi lakótelepen, az ÁEV kivitelezésé­ben és értékesítésében készült és megvásárolt lakások tulajdono­sainak panaszait, illetve a vállalat generál igazgatójának a felve­tett gondokra, hiányosságokra adott válaszát. Amint az írásból kiderülhetett, a lakók kezdeményezésére és részben a mi közvetí­tésünkkel megállapodtunk egy megbeszélés létrejöttében a lakók és a vállalat vezetői között, mindkét fél közös érdekeinek érvénye­sítése, a problémák sürgős és biztonságos megoldása céljából. Erre az április harmadikén megtartott megbeszélésre a sajtó is meghívót kapott, hisz az ÁEV vezetősége - értékelendő korrekt­séget tanúsítva - nem akart elzárkózni a nyilvánosság elől. A lakók ezúttal szakszerű rendbe foglalva terjesztették elő jótállási igényeiket, amelyeket még jónéhányan szóbeli meg­jegyzésekkel is kiegészítettek. (Nem sorolom fel, kissé rend- szertelenül ugyan, de benne vol­tak a riportban.) Az elhangzottak után a vállalat szép számban je­len lévő vezetői rövid tanácsko­zásra vonultak vissza, s mi vei ad­dig a panaszokra hallgatással re­agáltak, csak találgatni lehetett, mi következhet különértekeze- tük után. Bevallom, a makacs, a vélt igazához konokul ragaszkodó, hatalmi helyzetével élő, az ál­lampolgárijogokat félvállról ke­zelő praktikák egy részének túl- tengése idején meglepetésként ért engem is, a lakókat is az a lépés, amely következett. Dr. Lits József igazgató egy emlé­keztetőt készített, olvasott fel és nyújtott át a meghívottaknak. Mivel nekem is jutott egy pél­dány, gondolom, nem sértek tit­kot, ha - nem titkolt örömmel - idézem néhány mondatát: „Az átadott, rendelkezésünkre bocsá­tott, lakók által aláírt feljegyzés­ben foglalt hibákat vállalatunk maximálisan elismeri. Az ezt követő hozzászólások valós tényeket, problémákat ve­tettek fel. A fentiek egyszer és mindenkori rendezése érdekében munkabizottságot jelölök ki.” (Tagok felsorolása.) „Ezen mun­kabizottság 1991. április 8-i idő­ponttól tulajdonosokkal egyez­tetve ismételten felméri és meg­állapítja a lakásokon belüli minő­ségi hiányosságokat, és megjelö­li a kijavítás időpontját... Azok­ban az esetekben, ahol ezek nem lehetségesek, felelősséggel dönt az értékcsökkentés nagyságá­ról.” (...) „Kérem ajelenlévőket, hogy amennyiben jelen emlékez­tetőben foglaltakat nem, vagy nem határidőre hajtaná végre a munkabizottság, úgy közvetle­nül felém szíveskedjenek jelzés­sel jönni.” Aláírás: dr. Lits Jó­zsef igazgató. A lakók elismeréssel vették tudomásul az emlékeztetőben foglaltakat, arcukon a derű nem tűnt keserűségtől terhesnek, mint tapasztalhattam néhány héttel ezelőtt. Azt hiszem, helyreállt a bizalmuk az ÁEV-vel szemben. Az én bizalmam biztosan helyre­állt. Pedig nem történt csoda, csak ennyi: egy vállalat vezető­sége komolyan vette a szerződő felet (jelen esetben az egyszerű állampolgárt), nem lerázta a „kellemetlenkedőt”, hanem partnerként tárgyalt vele jogos igényeiről. Riporteri magnóm hangfelvételéből egyetlen mon­datot idéznék, amely Lits igazga­tó úr szájából hangzott el: „Én még egyszer elnézésüket kérem munkatársaim nevében a kelle­metlenségekért.” Ez már „euró­pai hang”! Megpróbálom utá­nozni... Elhangzott a megbeszélésen, hogy a riport közlése anyagi és erkölcsi veszteséget jelent a vál­lalatnak. Ünnepélyesen kijelen­tem, nem ez volt a célom, és az írásból kitűnt, hogy a lakók célja is távol állt ettől. Én akkor is meghallgattam és megírtam Kin- dernay Kálmán generál igazgató úr véleményét, és most is hang­súlyoznám: az emlékeztetőben foglaltak bizonyítják, hogy az ÁÉV-nek van és lehet presztízse. Molnár H. Lajos LadagyartO tizem Szentgotthardon. Szentgotthárdon, a Triax Ipari Szövet­kezetben - nem messze a hármas határtól - elkészült a ládagyártó üzem. A 65 millió forintos beruházáshoz a cég 16 milliót nyert egy hazai exportbtívítö pályázaton. Az új üzemben - ahol jelenleg mindössze harmincán dolgoznak - évente egymillió 200 ezer, egyszer felhasználható gyümölcsládát gyártanak 50 millió forint értékben. A tekintélyes árumennyiség 50-60 százalékát Ausztriába és Olaszországba exportálják.MTI-fotó: Czika László Kosárlabda - bajnoki döntő Ennyit számít a hazai pálya? ZTE Heraklith - Szolnoki Olajbányász 92-74 (44-37) Zalaegerszeg, 4500 n., v.: Král, Váradi. ZTE: Farkas 21/3, Dobi 2, Bodrogi 12/3, Lekarauskas 18, dr. Bencze 3. Csere: Lukosius 10, Bence T. 6, Földesi 16, Ko­vács 2, Kiss A. 2. Edző: Farkas Sándor. Szolnok: Tyubin 21/3, Abel- janov 13, Horváth 7, Tóth A. 8, Berkics 15. Csere: Kmézic 2, Kis P. 4, Judik 4. Edző: Rezák László, Szalay Ferenc. Az eredmény alakulása: 5. p.: 8-8, 10. p.: 20-18, 15. p.: 30-26, 25. p.: 50-45, 30. p.: 66- 51,35. p.: 76-62. Szinte kihalt Szolnok belvá­rosa tegnap délután, minden sportkedvelő a televízió előtt ült, reménykedve figyelve az Olajbá­nyász kosarasainak zalaegersze­gi fellépését a bajnoki döntő má­sodik felvonásában. A piros-feketék szerezték meg a labdát a feldobás után, de Ber­kics közeli dobásacélt tévesztett. Nem úgy Lekarauskasé, majd Földesié, ezzel a hazaiak ragad­ták magukhoz a kezdeménye­zést. Abeljanov legszebb napjai­ra emlékeztetőén kezdett, horog­dobásai révén tartotta a lépést az Olaj (8-8). A két csapat taktikája hasonlított a vasárnapi mérkőzé­sen látottakhoz, és Farkas most is árnyékként követte Tyubint. Ek­kor úgy tűnt, a szolnoki legények nem ijednek meg a közönségtől, meglepően nyugodtan játszottak, partiban voltak a Heraklith-tal. Farkas edző időkérését követően azonban szárnyakat kapott a kék­fehér gárda, többpontos előnyre tett szert (34-27), bár különöseb­ben nem ijesztettek rá vendége­ikre. Igaz, ebben az időben csak Tyubin dobott kosarat az Olajbá­nyász részéről, mégis úgy lát­szott, nincs nagyobb baj. Abeljanov csodálatos szerelé­sével, majd pöcijével folytató­dott az összecsapás. Megtorpant a ZTE, egészen egy pontra fel­zárkózott az Olajbányász (44- 43). Ettől kezdve azonban már csak egy csapat volt a pályán, a tavalyi bajnok Heraklith. Szemre is tetszetős játékot nyújtva egyre jobban elhúzott ellenfelétől a Bodrogi dirigálta legénység, s a második félidő felétől csak a kü­lönbség volt kérdéses. Rezák mester is érezte, hogy eldőlt a találkozó, gyengélkedő kulcsem­bereit - Tyubint, Abeljanovot, Berkicset - lecserélte, gondolván a harmadik meccsen talán vala­mivel frissebbek lesznek majd. A vártnál lényegesen bizto­sabb hazai siker született, ám ez­zel még nem dőlt el a bajnoki cím, folytatás vasárnap délelőtt a Tiszaligetben. (GJ) Amit a japánokról tudni kell A hölgy csak kirakatbábu, de az úr valóságos. Takács Gábor, aki már majdnem mindent tud, amit a japánokról tudni kell A holnap és holnapután meg­rendezendő Japán Napokra Szolnokon több japán vendéget is várnak. Takács Gábor a ma­gyar-japán baráti kör szolnoki csoportjának ügyvezetője mun­katársunknak az európaitól elté­rő japán szokásokról mondta el azokat az alapvető dolgokat, amit ajapánokról feltétlenül tud­ni kell ahhoz, hogy a velük való kapcsolatok sikeresek lehesse­nek.- Az alapvatő különbség esze­rint a férfiak és a nők viszonyá­nál kezdődik. Rendkívüli módon érvényesül a magyar személyi- szám-rendszer: a férfi az első, a nő csak és kizárólag másodran­gú. A japánok nagyon udvaria­sak, mégis a velük való beszél­getéskor alaposan meglepődik az európai ember. Hosszan be­szélnek, várjuk a választ, és a végén rájövünk, hogy nem mondtak semmit, vagy csak na­gyon keveset. A japán válaszok­ban mindig benne rejlik a bi­zonytalanság - de ez nem jelenti azt, hogy bizonytalanok. Külföldön leginkább angolul beszélnek, mégis nehéz angolul is megközelíteni őket. A sok „azt hiszem, úgy gondolom, talán, nem is biztos” kifejezés között nehéz a lényeghez férkőzni, azt a sejtelmességet visszaadni, amellyel a japán ember gondola­tait kifejezi. Éppen emiatt nehéz magának a japán nyelvnek is a megértése, hiszen ritkák az állí­tások. Ez teljesen más világ. Abban a pillanatban, amint Japánba ér­kezel, egy sajátos eufória vesz körül - és nagyon nehéz ebből „kigyógyulni”. Mindaz, amit itt elmondtam, ott benne van a le­vegőben árnyaltan, finoman. Ja­pánban hangos szót nem lehet hallani. Kedvesek, udvariasak. A környezetükre nagy figyelmet fordítanak, ezért Éurópában igyekeznek az európai szoká­sokhoz alkalmazkodni - persze japán módra, s így itt is japánok maradnak. Nem szívesen fognak kezet, viszont fontos és kötelező a névjegycsere! Péli István panasza Péli István megette már a ke­nyere javát, hiszen a püspökla­dányi születésű férfi a 73. esz­tendejét tapossa. Feleségével együtt három gyereket tisztes­séggel felnevelt, és a vasúttól ke­rült nyugdíjba. 1965 óta Örmé­nyesen, az állomás közelében la­kik. 1945-ben már tagja a Kisgaz­dapártnak. Mondhatja valaki, azért, mert bizonyára szép sum­ma földet örökölt. Téved, aki ezt állítja, mindössze annyi föld lesz az övé, ahová halála után kerül. Ennél több aligha, mivel a szü­leinek sem volt. Szókimondó ember hírében állt, ezért a Kisgazdapárt pár év­tizedes szüneteltetése idejére fi­noman fogalmazva az árnyékos oldalra került. Örményesen úgy ismerték, mint csendes, átlag nyugdíjast. Holott a valóságban rengeteget vívódott a körülötte zajló, részben őt is érintő igaz­ságtalanságokon, azon, hogy minden politikai tévedés legjob­ban a maga formájúakat, a kis­embereket sújtja. Más pártnak éppen ezért soha nem lett a tagja. Amikor 1989-ben elkezdődött a pártok szerveződése, ő, akár em­beröltővel korábban kitartott a kisgazdák mellett, és azóta ő a párt községi szervezetének elnö­ke. * Szinte levelezésben volt a fél országgal: miniszterekkel, az or­szággyűlés elnökével váltott szót, sőt jó néhány cikket is meg­jelentetett: többek között a mi lapunkban is. Tavaly szeptem­ber 17-én azonban valami olyas­mi történt vele, amely nyomot hagyott emlékezetében. Történt ugyanis, hogy a tanácsházától ötven méterre lévő presszóba választási plakátot szeretett vol­na kifüggeszteni. Alig telt el egy kis idő, amikor az ott-tartózko- dók közül felállt egy férfi, meg­ragadta az idős embert, majd le­tegezte, mondván: te vagy az a kisgazdavezér? Pár percig tüle­kedtek, lefogva tartotta, majd az. emberek szabadították ki a kezei közül. Mi tagadás, ez az incidens alaposan megviselte az idős em­bert, aki azóta sem érti a történ­teket, ezért keresi az igazát. * Vizsgálta az ügyet a török­szentmiklósi városi, a megyei rendőrkapitányság, eljutott a hí­re a Kisgazdapárt országos köz­pontjába, a Földművelésügyi Minisztérium államtitkári hiva­talába. Ő pedig nem tudja túl ten­ni magát az egészen, mondván évtizedekig arra várt, hogy több­pártrendszer legyen. Végre ez bekövetkezett, és akkor őt olyan inzultus érte, amely egy igazi de­mokráciában elképzelhetetlen. Elvégre ő mindössze a munkáját végezte, tette, éppúgy, ahogy más pártok nevében ugyanezt, azaz a plakátragasztást mások csinálták. Ő nem szólt rájuk, el­lenük egy szót sem. * Péli István nem bosszúálló, és ezt az ügyet semmiféle bíróság elé nem akarja vinni. Mindössze annyit szeretne elérni, hogy az illető - ha már ezt tette vele - a polgármester úr előtt kérjen el­nézést tőle. Az esetről tud a pol­gármester is, és kész a békéltető szerepre. Feltéve, ha az érintett harmadik személy is hajlandó erre. Az egészet elolvasva bizo­nyára mondhatná valaki: nem nagy dolog, szóra sem érdemes, hiszen akadnak ennél súlyosabb esetek is. Meglehet, van némi igazság az állításban, de hogy mégis foglalkoztunk az üggyel, annak egyetlen egy az oka. Péli István „kisember”, világéleté­ben az volt: nem gyűjtött va­gyont, földet, ingatlant, kocsit. Szegényen élt, él, ahogyan akis­emberek tízezrei. Igaz, hogy már elmúlt hetvenéves, de úgy érzi, hogy talán még mindig tehetne valamit a hozzá hasonlóak érde­kében. Mindössze ez az oka, hogy közreadtuk életének, pana­szának rövid summáját. D.Sz.M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom