Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-04 / 77. szám

1991. ÁPRILIS 4. A szerkesztőség postájából VÁLASZ a taxisok önkormányzathoz intézett kérdésére Miskó János Úr a szolnoki ta­xisok évtizedes problémájának, sérelmének orvoslásáért fordult nyílt levélben a város önkor­mányzatához. A gondok gyöke­rei az elmúlt évtizedre nyúlnak vissza, ezért indokolt kitérni az akkori helyzetre is. A nyolcvanas évek elején a Volán Taxi és a SZÖVTAXI kü- lön-külön drosztokkal rendelke­zett a város területén, amelyeket saját erőből építettek. A magán­taxisok belépésével kezdődő problémát - tudniillik, ki, hol, ho­gyan állhat meg a taxiállomáso­kon - a következőképpen rendez­te az akkori tanács műszaki osz­tálya. A magántaxisok számára - az akkori létszámarányoknak meg­felelően -, a KIOSZ-on keresztül mintegy 25-30 gépkocsiállás megépítését írták elő a közösen kijelölt helyeken; a várakozóhe­lyek megépítését követően a vá­rosban minden taxi az érkezés sorrendjében állhatott meg - ho­vatartozástól függetlenül - bár­melyik taxiállomáson. Az így ki­alakult állapot 1990-ig tartott, amikor a versenyben megjelent a FŐTAXI, mely részben a meglé­vő szervezetekből kivált taxiso­kat fogta össze, így új drosztok megépítésére nem kötelezte őket a tanács. Egyébként erre megfe­lelő hely sem állt rendelkezésre a város területén. Tény, hogy a vá­rosban nagy a taxisok létszáma, ezt azonban nem az önkormány­zat idézte elő. A korábbi jogi sza­bályozás szerint, az előírt szemé­lyi feltételek megléte esetén a ta­xiskisipari engedély kiadását a tanács nem tagadhatta meg. Az egyéni vállalkozásokról szóló törvény pedig mindössze beje­lentési kötelezettséget ír elő a vállalkozás gyakorlásához. Az önkormányzatnak tehát je­lenleg nincs joga és lehetősége a „taxisengedélyek” kiadásának visszafogására. Hosszú távon természetesen a taxiszolgáltatás­ban nem alkalmazható a „termé­szetes piaci kiválasztódás” elve, hiszen ez a már jelenleg is tartha­tatlan állapotot tenné még kaoti- kusabbá. Az azonban semmikép­pen sem lehet megoldás, hogy új taxiállomások létesítésével vagy a jelenlegi parkoló átalakításával tovább növeljük a város parkolá­si feszültségeit. Sokkal inkább a taxisok létszámának ésszerű, a lakossági igényeknek és a város tényleges szükségletének megfe­lelő behatárolása, adott esetben csökkentése jelenthet megoldást. Várhatóan, a központi jogsza­bályok ilyen értelmű változtatá­sával, a jogalkotók a helyi önkor­mányzatoknak lehetővé teszik majd, hogy közigazgatási terüle­tükön az egyes szolgáltatások, vállalkozások számát, minőségét befolyásolják. Ebben az esetben az önkormányzat - valamennyi taxisszervezet bevonásával - megtárgyalja azokat a lehetősé­geket, megoldásokat, amelyek mind a lakosságnak, mind pedig a taxisoknak leginkább megfele­lőek. A jelenlegi jogalkotás üte­mét ismerve, mindez nem megy máról holnapra. Az önkormányzat már most keresi a legjobb, legésszerűbb megoldási módokat, amelyek - megfelelő jogszabályváltozás esetén - tárgyalási alapot nyújt­hatnak. Már az előkészítő sza­kaszba szeretnénk bevonni a ta­xisszervezeteket, ezért várjuk valamennyi taxivállalkozó vagy a téma iránt érdeklődő állampol­gár véleményét és a jövőre vo­natkozó javaslatait. König László polgármester A nyugdíjhoz szükséges igazolás illetékmentes Az Új Néplap március 18-i számában közölt, „Már meg­nyúznak bennünket” című le­vélre reagálva szeretném meg­nyugtatni a tiszaföldvári Szilá­gyi Tibornét - és egyben vala­mennyi érdekeltet -, hogy a nyugdíjazással kapcsolatban beszerzett születési anyaköny­vi kivonatról kiállított másolat illetékmentes. E kérdésben egyeztettünk a Társada­lombiztosítási Főigazgatóság Jász-Nagykun-Szolnok Me­gyei Igazgatóságával és a me­gyei illetékhivatallal. Az MTBI a gyermekek után járó szolgálati idő igazolásaként - a születési anyakönyvi kivonat­ról készített másolaton kívül ­elfogadja az anyakönyvvezető által kiállított igazolást is. Az egységes gyakorlat és jogértelmezés érdekében minderről tájékoztattuk a me­gyében lévő önkormányzato­kat, egyben felhívtuk a figyel­met arra, hogy - a megyei ille­tékhivatallal való egyeztetés érdekében - minden helyi ön- kormányzat hivatalból kezde­ményezze a már lerótt illeték visszatérítését. Akik szóban kérték a születési anyakönyvi kivonat másolatát és lerótták az illetéket, a helyi önkor­mányzatnál vagy az illetékhi­vatalnál igényeljék vissza a té­rítést. Dr. Tóta Áron né, a Köztársasági Megbízott Területi Hivatalának vezetője Emberségből elégtelen Március 23-án, szombaton délután a keresztfiam esküvőjére mentünk Szolnokra. Magammal vittem béna kislányomat, hogy üdvözölhesse a menyasszonyt, vőlegényt, ezért a'polgármesteri hivatál előtt álltam meg a kocsi­val. Néhány perc sem telt el (15.35-öt mutatott az óra), ami­kor megjelent egy rendőrautó, RA 92-69-es rendszámmal, s egy törzsőrmester füttyentett, hogy menjek oda. (A kocsi mellett vol­tam, fényképezőgéppel a kezem­ben.) Azt mondta, álljak el on­nan, mert szabálytalan helyen parkírozok. Elővettem a rok­kantsági igazolványt, aminek a nagyobb másolata ki volt téve a' kocsi szélvédőjére - elől is. hátul is. Ennek dacára közölte: nem érdekli, menjek a legközelebbi mellékutcába. Abonyi ember vagyok, isme­rem a KRESZ szabályait, hiszen 40 évig vezettem, másfél millió kilométert tettem meg - baleset nélkül. Efféle szabályértelme­zéssel azonban még nem taláb koztam. (Pontos név, cím a szer­kesztőségben.) Cz. I. A bundáskútról Olvastam az „Újra csobog - A bundáskút Jászberény jelképe” című írást (III. 11.), melyben sok minden igaz, de a kút nem cso­bog. azóta is építik, teljesen szét­szedték a talapzatát. A szobor zott meg a szobrász, ki állíttatta a kutat és a szobrot. Jászberény egykori polgármestere, Pintér Mihály - utca őrzi a nevét - ked­venc juhászáról mintáztatta. A bundáskút egyike volt a jászberé­egyelőre máshol pihen, így csak reméljük, hogy a bundáskút majd újra csobog. Ez adta az ötletet, hogy a szoborral kapcsolatos in­formációt néhány gondolattal ki­egészítsem. A bundás ember alkotója is­mert. Jankovits Gyula: 1865- 1932, s a mellékelt képeslap hát­oldalán szerepel. Öreg jászberé­nyiektől tudom, hogy kit mintá­nyi artézi kutaknak - eredetileg szemben a mostanráruház bejár rátával, és természetes nyomás­sal, négy csapon folyt belőle a víz. Vele szemben állt az úgyne­vezett „pálinkás” kereszt a csen­gettyűvel. (A kereszt a templom­kertbe, a csengettyű pedig a plé­bánia kertjébe került.) Dr. Horgosi Ödön főiskolai tanár Jászberény Hozzászólás cikkeinkhez Mindannyiunk érdekében A „Szénhiány és pazarlás” címmel közölt fénykép (III. 8.), mely egy brikettel részben meg­rakott vasúti kocsit ábrázolt, a szolnoki rendezőpályaudvar ré­gi, 30. vágányán készült - az uta­zóközönség számára nem nyitott területen. A tájékoztatás akkor lett volna objektív, ha a vasúti kocsira felszedett szén rendelte­tését, eredetét is ismerteti. Akkor nem kellett volna feltenni a szá­munkra sértő kérdést: „Ez is a szemétre kerül?” Tekintettél ar­ra, hogy a fotóriporterrel azóta sem tudtam szót váltani, észrevé­telére az alábbi tájékoztatást adom: A képen szereplő vasúti kocsin ötezer kilogramm olyan szén van, amit március 6-án. 7-én, 4 km hosszban a rendezőpályaud­var vágányai közül szedtünk fel azért, hogy hasznosítható legyen. Ezt a mennyiséget felettes szer­vünknek, a MÁV Bevétel-ellen­őrzési Igazgatóságnak - a szabá­lyok szerint - bejelentettük. Nem volt megállapítható az eredeti ra­komány, így.nem tudtuk eljuttat­ni a rendeltetési állomásra. A szénszóródásban nagy szerepe van a vasúton fuvarozott árukat dézsmáló személyeknek. Meg­említem. hogy ismeretlen tette­sek március 5-én, induló vonat­ban lévő két kocsi ajtaját - 150- 220 kg szén eltulajdonítása vé­gett - kinyitották, ennek követ­keztében 2.220 kg szóródott szét. A MÁV a fuvarozásra felvett küldemények hiánytalan és idő­beni továbbítását vállalja, ezért küldeményeinket óvjuk, s ha szükséges, a járőrkutyás rendé- szeink igénybevételével is. Feb­ruárban 50 kg körüli szén eltulaj­donítása miatt kilenc esetben in­tézkedtünk. (Ismeretlen tettesek múlt év végén 29 ezer kilogramm üzemi szenet loptak el az állo­másról. A lopásból eredő kárunk tavaly meghaladta az egymillió forintot.) A MÁV-nak, illetve a fuvaroz­tatóknak okozott káron felül saj­nálatosabb az, hogy tavaly halá­los baleset, illetve súlyos sérülés­sel végződő baleset történt az ál­lomáson, melyet az üzem terüle­tén illetéktelenül tartózkodó sze­mélyek szenvedtek el. Az állo­máson dolgozó vasutasok nevé­ben mondhatom: munkánk mi­nőségét, s hogy a küldemények idejében, épségben érjenek a ren­deltetési állomásokra, meghatá­rozó feladatunknak tekintjük. Területünkön semmiféle haszno­sítható árumaradvány, így az el­szóródott szén se kerülhet sze­métbe. Ugyanakkor köteles­ségünk minden ember testi épsé­gét megvédeni, még ha az fele­lőtlen is. Ennek a feladatnak és a fuvarozott áruk védelmének csak akkor tudunk eleget tenni, ha megkadályozzuk: illetéktelen személyek ne juthassanak be az elzárt vasúti területre. Karitsa Gvörk állomásfőnök Egy vita elmaradt, de volt több! Az Uj Néplap március 21-én hírül adta, hogy részvétlenség miatt elmaradt a Magyar De­mokrata Fórum és a Keresz­ténydemokrata Néppárt megyei szervezetéi által kezdeménye­zett vita az' új közoktatásitör- vény-tervezetről. Ilyen előfor­dul. De vajon indokolt-e egy esetből általánosítható követ­keztetéseket levonni a pedagó­gusok fásultságára, érdektelen­ségére. Nem vitatom, hogy van ilyen, mert ok is van rá. További elmélkedés helyett álljon itt né­hány tény a közoktatásitörvény­tervezet szakmai vitájával kap­csolatban! Február 18-án és 22-én Buda­pesten. a Villányi úti konferen­ciaközpontban - részvételi díj el­lenében - több Szolnok megyei pedagógus (főleg vezető) volt ré­szese az el sőországos eszmecse- rcknek. A pedagógiai intézet március 7-én, 14-én és 21-én Szolnokra, Jászberénybe és Kar­cagra hívta meg az érdeklődőket. Vitavezetőként a törvényt előké­szítő munkacsoport tagjai mű­ködtek közre. Helyi kezdemé­nyezéssel hasonló fórumok szer­veződtek még Mezőtúron és Ti­szafüreden. Ezen felül - szintén intézetünk ajánlására és közre­működésével - tantestületi érte­kezleteken vitatták meg és fog­ják még vitatni a törvényÚkon- cepciót. A tárgyalóteremből Széttépte a kardántengely Noha a szakvélemények sze­rint bűncselekmény alapos gya­núja nem állapítható meg, mégis itt foglalkozunk az esettel, egy negyven-egynéhány éves ember halálával. A szomorú történet időpontja január 19-e. A tiszaroffi trakto­ros reggel nyolc óra körül jelent meg a háznál. Tele van a ciszter­na, mondotta, lesz vagy három fuvar. Egyszer fordult is, majd gyorsan visszatért. A háziasz- szony azt még látta, hogy a trak­tor és a tartálykocsi között fogla­latoskodik, majd kis idő múlva csend lett. Kinézett, és szörnyű gyanúja támadt, mert a szeren­csétlen ott feküdt a gép és a tar­tály között, szinte felcsavarva a korábban forgó, de akkor már megállt tengelyre. Orvosért ro­hantak, aki azonban már csak a halál beálltát tudta megállapíta­ni. Az alapos vizsgálódás sok mindent kiderített. Például azt, hogy a pótkocsi nem volt bizton­ságos, mivel az óriási monstrum­ról hiányzott a fék, a forgó kar­dántengelyről pedig a védőbu­rok. Mindezeket már korábban jelezte a helyi téesznek a megyei munkavédelmi felügyelőség, sőt a tartálykocsit le is tiltatta. Vala­mit javítottak rajta, ámbár válto­zatlanul nem lett tökéletes. Mondhatná valaki, felesleges a szószaporítás, mivel mindez munkaidőn kívül, engedély nél­kül történt. Ez tény. Ugyanakkor az is, hogy az ügyben érinteti vezetők eltűrték ezt a veszély- helyzetet. Sajnos a megye kü­lönböző helységeiben ehhez ha­sonló műszaki állapotú gépek miatt már négy bírságot szabott ki a munkavédelmi felügyelő­ség. Hogy azokban az esetekben nem történt tragédia, ez merő vé­letlen. A haláleset úgy következett be, hogy a férfi valamiért leha­jolt, amikor a forgórész elkap­hatta a kabátja alját. A vonóru- dazat meg a kardántengely közé szorult, ahol a forgórész szinte kiszorította belőle a szuszt. Összepréselte a mellkast, kisza­kította a karját, a lábát a keze mellé csavarta, á csigolyákat széthúzta, a bordáit sorozatban eltörte. Kegyetlen, értelmetlen halál ez egy olyan embernek, aki évekig, évtizedekig élhetett vol­na még. A roncsolódása olyan mérvű volt, hogy a gyors orvosi segítség sem bírta volna meg­menteni. Mivel bűncselekmény alapos gyanúja nem állapítható meg, az ügyet lezárták. Valószí­nű, néhányan pénzbírságot kap­tak. Én mégis itt írok róla: örök emlékeztetőül egy olyan tisza­roffi emberről, aki azért halt meg, mert másoknak segített. Meg azért, mert rossz, csapniva­lóan korszerűtlen munkagéppel dolgozott. Olyannal, amelyet már régen selejtezni kellett vol­na. Nem tudom, de gyanítom, azóta ez is bizonyára megtörtént D. Sz. M. A törvénytervezet teljes szö­vege időben megjelent a Közne­velésben, s a jelek szerint olvas­ták. tanulmányozzák az érintet­tek. Az intézet által szervezett tanácskozások gondolatait rög­zítjük, és változtatás nélkül to­vábbítjuk a munkacsoporthoz. Az igazán fontos persze az, mi­ről szólnak ezek a viták. Legfő- ' képpen arról, hogy a törvényi koncepció és a mai valóság egy­másra vetíthető-e. S bizony e te­kintetben sok a kétely, főleg köz- oktatásügyünk anyagi kondíciói. miatt. De amíg valaki érdemes­nek látja, hogy hangot adjon ké­telyeinek, talán mégse nevezzük fásultnak. Jakatics Árpád, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója Kié a sétány? És kié a virág, a bokor? Igaza van jegyzetírójuknak - (III. 26-i lapszám), mert az em­ber életét megkeserítik a kutyák - még inkább gazdáik, akik azt gondolják, a kedves négylábúak tulajdonjoga ürügyén azt csinál­nak, amit akarnak. Háborgatnak békés, folyóparti sétálókat, oda- piszkolnak a parkok gondozott bokraira, a viruló virágok tövére, rárohanhatnak babakocsit tolo­gató kismamákra, bottal járó öregekre. Sajnos a kutyákkal, il­letve a gazdáikkal nemcsak a fo­lyóparton, sétányokon van baj, hanem a város szívében, nagy lakóházakban és azok mellett is. Némelyik gazdi azt gondolja, ha szűk kis lakásában eléldegélhet a gyerek, kutya, felnőtt együtt, ugyanezt kötelező elviselniük azoknak is, akik mellette, alatta, fölötte laknak. És azoknak, akik tavasztájt saját pénzükön, saját erejükből - a senki földjein - kis virágoskertet ápolnak, gondoz­nak. Mi kifogásuk lehetne az el­len, ha a kutyuli-mutyuli a leg­szebb s legdrágább növényük ol­dalán végzi el mindennap a dol­gát? Ismerek olyan „gazdit” (én nem becézném, sőt . . .), aki a mindennapos séták alkalmával kutyáját direkt odavezeti a lakó­társ féltve őrzött, ápolt kis bok­rához, s kajánul nézi, mint lesz napról napra nagyobb rozsdafolt az így „öntözött” növényen. Ideje lenne végre, ha esténként folyóparton és ápolt környezetű lakótelepeken megjelennének a közrend őrei, s figyelmeztetnék a kutyabarátokat. Ha már nekik nincs annyi eszük, mint mondjuk a kutyájuknak ... M. J. Szolnok A kisember üzenete Lapjuk március 21 -i számában a következőket olvastam, amit a rövid válasz miatt teljes egészé­ben szükségesnek tartok idézni: „MSZMP-munkásgyűlés - El­vesztette hitelét a miniszterel­nök, a kormány és a parlament, mert a hatalomra jutott pártok becsapták a népet - jelentette ki Thürmer Gyula, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt elnöke szer­dán Miskolcon, a város és a me­gye csaknem 700 dolgozójának részvételével megtartott mun­kásgyűlésen”. - Ennyi az idézett rész és az egész. És most a kis- “ember üzenete, válasza: A be­csapó mondja a becsapottaknak, hogy becsaptak benneteket, avagy a kihasználLmondja a ki­használtaknak, hogy kihasznál­tak titeket. Ennyi az üzenet, ha egyáltalán eljut a címzetthez - a nyilvánosság postáján. Kis Salamon Szolnok Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom