Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-26 / 96. szám

1991. ÁPRILIS 26. 4 Az Új Néplap Mezőtúron Kalapács alatt a szarvasi komp Hej, valamikor bezzeg a révész . . . Irigye annyi volt a faluban, mint a folyóban a vörös szárnyú keszeg. Biztos egzisztenciának számított, a kenyér mellé ott volt neki a víz, amiből kihalászott egy másik megélhetést. Aztán ha té­len bepillézett a víztükör, bizton­ságos helyre vontatta járművét, és várta, hogy beköszöntsön a ta­vasz. A komp a falut olyan föld­darabokkal kötötte össze, melye­ket egy fél megyényi kerülővel lehetett volna elérni a szárazon. Lám, ezért a szakmáért ma nem vetélkedik senki. Mezőtúr önkormányzata árverésen kívánt gazdát találni a Hármas-Körös kompjának, amelyik Szarvas felé rövidíti le az utat. Jelentkező hi­ányában az árverés meghiúsult. Pedig nem akármilyen rév került volna kalapács alá: három szol­gálati lakás és három révész is jár a komppal. Aztán az önkormány­zat rendbehozatta a járművet, melyet Trabant-motor hajt át a folyón - egy másik motor is áll készenlétben -, mégis kicsiny a vonzerő. Tar Gábor révész úgy találja, hogy sok az évi százezer forint + áfa bérleti díjként. Aztán az ő fizetésük is havi nyolcezer forint, amit a bérbevevőnek kel­lene állni. De a legnagyobb baj az, hogy csekély a forgalom. Nem éri meg ideautózni az átke­Pihen a komp, kikötötték, s mellette Tar Gábor lés miatt a drága benzinnel. Néha kerékpárral tekereg errefelé né­hány emberfia, ők viszont nem hoznak túl nagy pénzt a konyhá­ra. Pedig amúgy szép a környék, tágas kert is nyújtózik a szolgála­ti lakások mögött-mellett, de ha egyszer nem nagy üzlet a révész szakma, akkor nincs privatizálás, és a jövőben állja a költségeket az önkormányzat. Mert a komp­nak menni kell. A horogra a horgász akadt A dolog úgy kezdődött, hogy Szántó László le-lejárogatott pe- cázgatni a fővárosból a mezőtúri vizekre. Aztán gondolt egy na­gyot, és vissza se ment többé Bu­dapestre. Lehozta a családját, ta­nyát vásárolt, amelyből horgász- menedékházat épített, s ma már teljes szívvel kedvenc sportjának hódolhat. Az életmódváltozás­nak mindenképp örülnek a gye­rekek, boldog a férj is, aki napon­ta megfogja a porcióját, aki vi­szont nem lelkesedik túlzottan az ötletért, az a feleség. Ennek ellenére jó képet vág a dologhoz, a világ végén még vendéglőt is nyitott, ahol meleg étellel kínálja a betérőt, s hozzá akad hűtött sör, bor, s mi földi jó. Aligha volt könnyű a döntés, ám az eset azt példázza, ezúttal nem a hal, hanem a horgász akadt a horogra. Szántó Lászlóné és kislánya a vendéglő ablakán lesik a betérő kuncsaftot A kultúrában: valami mindig történik Második világhá­borús emlékmű épül Mezőtúron A városi képviselő-testület ha­tározatot hozott egy emlékmű építéséről, mely a második világ­háború áldozatainak állít me- mentót. A gondolat először 1988-ban fogalmazódott meg a város vezetői körében, és most megvalósulni látszik. Bizottság alakult, mely az építéssel kap­csolatos munkákat koordinálja. A Mezőtúron működő nyári al­kotótábor vendégei - így Győrfi Sándor, Borbás Tibor és Balogh Géza művészek - társadalmi munkában megtervezték az em­lékművet, és a kivitelezésében is közreműködnek. A tervek sze­rint még ebben az évben meglesz az avatás, ám a pontos helyről nem született döntés. Az egyik elképzelés szerint a mai szovjet hősi emlékmű helyén állna az új bronzalkotás, melynek kivitele­ző munkáiban a Fémfeldolgozó Szövetkezet vállal jelentős részt. Az illetékesek egyeztető tárgya­lásokat folytattak a szovjet kato­nai attasé helyettesével, ezek szerint a jelenlegi emlékmű anyagát részben felhasználnák az új építéséhez, de az is elkép­zelhető, hogy a temetőben a szovjet katonák sírjainál emelné­nek emlékoszlopot. A megvaló­sítás érdekében a bizottság szíve­sen veszi a város polgárainak ja­vaslatát.- halmágyi ­Mezőtúr kulturális élete a vál­tozások korát éli. A dolog talán azzal kezdődött, hogy felszaba­dult az MSZMP városi székháza. E modem építményre sokan sze­met vetettek, végül győzött a jó­zan ész: a gazda a Városi Műve­lődési Központ lett. Amikor be­költöztek, kiderült, hogy bőven van még hely a tágas létesít­ményben. A névváltoztatás után - a művelődési központ után Vá­rosi Szabadidőközpont lett az in­tézmény neve - bérlők kerültek a házba, így: a Munkaügyi Köz­pont mezőtúri kirendeltsége, egy Szücsné Boldog Mária, a Sza­badidőközpont igazgatója gmk, egy gyógynövényszakbolt, videokölcsönző, egy takaros kocsma és itt talált otthonra a kertbarát szakcsoport is. A pár­tok összedugták a fejüket, és úgy találták, nem jól van ez így. Ha már kultúra, altkor legyen együtt minden, ami e zászló alá tarto­zik. Felajánlották hát a társbérle­tet a Szabadidőközponttal a vá­rosi könyvtárnak is. Mi tagadás, a könyvtárosok nem lelkesedtek az ötletért, ám az önkormányzat úgy határozott, mégis az lenne a szerencsés, ha kiköltöznének je­lenlegi helyükről a „kultúra templomába”. Nagyjából itt tart a dolog, ám hamarosan újabb fejlemény következik. A Móricz Zsigmond Könyvtár és Közösségi Ház fogja majd egy fedél alá hozni azokat, akik ma is a közművelődésen munkál­kodnak. De az új időszámítás még nem jött el: pályázatot hir­detnek az igazgatói állásra, s a nyertest július elsejével nevezik majd ki. Addig persze még mil­lió egyeztetés lesz: önálló intéz­mény maradjon-e a könyvtár, esetleg mellérendeltségben dol­gozzon a Szabadidőközponttal, netán megőrzi autonómiáját? A fejleményeket kíváncsian vár­juk. Tőlünk talán csak az ügyben érintettek szeretnék jobban azt, ha sorsuk végleg rendeződne. A sokadik feltámadás A Mezőtúr és Vidéke című városi lap ki tudja, hányadik újjászületését éli? Az első számai még a múlt században kerültek az utcára, majd jókora szünet után néhány évvel ezelőtt úgy döntöttek a városban, hogy szükség van e sajtóorgánumra. A tanácsrendszer megszűnését aztán a lap sem élte túl: ismét eltűnt a standokról, most viszont az önkormányzat hívja életre. A kiadó a Szabadidőközpont lesz, a lap főszerkesztője pedig Jávorcsik Sándomé, aki az új újság legújabb számában így szól az olvasókhoz: „Jó napot kívánok! Kedves Olvasó, az Ön pénze is - mint adófizetőé - benne van az újság előállítási költségében. Kérem hát, írja meg, miről szeretne olvasni a saját lapjában. Akinek nyitva a szíve a szépre, az írjon.” Képünkön: A város meglévő sajtótermékei közé ismét visszakerül a Mezőtúr és Vidéke A lapnak hosszú, boldog életet! Ez ám a karrier! Bizonyítványosztás az agrárnapok után A mezőtúri Klímatechnikai Kft. pályafutása napjaink tipikusnak számító karrierje. A szemfüles gmk. - mert az volt korábban - szervizelni kezdett hűtőberende­zéseket, klímatechnikai apparátu­sokat. Aztán rájött, hogy ő ezt akár gyártani is tudná. Kapóra jött egy német partner, majd egy japán szállító, aki a csúcstechnológia kö­zeléből küldte számukra az alkat­részeket, s ma a minigyár márka. Azon túl, hogy továbbra is a ház­tartási gépek körül ügyeskednek, belevágtak az autók, buszok klí­maberendezéseinek szerelésébe is. Jól kellett ismerniük honi viszo­nyainkat ahhoz, hogy rájöjjenek: néhány ezren Bécsbe járnak csak azért, hogy autójukba beszereltes­sék azt a berendezést, ami tempe­rált hőmérsékletet tud biztosítani. A mezőtúriak ezt az 5-10 ezer au­tóst célozták meg, és úgy néz ki, hogy nyertek. Van munkájuk, ami napjainkban igazán nem mondha­tó könnyű leckének. Egy autó­buszba jó félmillió forintért már garantáltan plusz 20 fokot tudnak nyújtani az utasnak a Szaharában éppen úgy, mint az Északi-sarkon. Köszönik, jól vannak, mondja halkan Gyarmati István, a kft. első embere, és illendőségből panasz­kodni kezd. Azt mondja. Mezőtú­ron többet beszélnek a vállalkozó- barát szemléletről, mint amennyit a valóságban tesznek érte. Min­dent meg kell fizetniük keményen, csak a crossbar telefon félmillióba kerül évente. Aztán külföldön a német partner megszólja, ha Ladá­val érkezik egy tárgyalásra. Vesz hát Audit, ezért viszont itthon iri- gyei vannak. Ók persze teszik a dolgukat, a közelmúltban megje­lentek Kőbányán a szakma hazai seregszemléjén, és úgy hírlik, a ki­állított termékeikkel nem kellett szégyenkezniük. Mint arról már hírt adtunk, Mezőtúron és Szarvason április 12- 14-én rendezték a VII. Orszá­gos Agrárközművelődési Napo­kat. A VII. AKN öt szekciójában - vizuális, show, irodalmi, zenei, folklór - tizenhét egyetem és fő­iskola diákjai mutatták be tudá­sukat. Bár Janik József profesz- szor, az Agárközművelődési Bi­zottság vezetője elmondta, hogy nem kívánnak rangsort felállíta­ni az egyes produkciók között, mégis elkészült egy véleménye­zés, ahol egy-egy szakág jelesei mondtak véleményt a látottakról. Tolcsvai Béla a zenekarokról például úgy nyilatkozott, hogy ritka öröm volt számára a rend­kívül széles skálán mozgó kíná­latot végighallgatni. Volt itt jazz, rock, New Orleans-i zene, dixie­land és countrymuzsika. És mindez csak úgy, a tanulás mel­lett . . . Sinka Károly a show szekció szereplői közül a szegedi Pomázi Ildikót, Elekes Pétert és Holman Anikót találta rendkívül tehetségesnek. A színjátszók kö­zül a kaposváriak álltak elő szel­lemes előadással. A vizuális szekcióban Cséri Lajos szob­rászművész, Kőműves Lajos, a népművészet mestere, József La­jos látványtervező és Buna Konstantin festőművész zsűri­zett. ők is abban lelték örömü­ket, hogy a tiszta népművészettől a legmodernebb festészetig, az iparművészeti alkotásokig min­dent „előadtak” a kiállítók. A folklór szekció tudora Tímár Sándor volt, aki ugyan kesergett a résztvevők számának csökke­nése miatt, ám azt elismerte, hogy akik eljöttek, azok emléke­zetes műsort adtak. Mint mond­ta, jelenlegi gazdasági helyze­tünkben szinte a sziklák közül kell a fűnek kinőnie ... A mezőtúriak és a szarvasiak rendezéséhez dr. Kocsis Károly, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem rektora is őszintén gra­tulált. Az oldalt írta: Palágyi Béla Fotó: Tarpai Zoltán Gyarmati István (balról) egy csúcstechnológia-közeli berendezést vizsgál munkatársával : rl rí * £ '■■ * “ *" 4 Mif^í Í *-i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom