Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-22 / 92. szám

1991. ÁPRILIS 22. Sportextra 13 Szabadon szabad veszíteni? Olvastam az újságokban, hogy a mi szemszögünkből az év mérkőzése volt a magyar-szovjet focimeccs. No meg aztán még különbeket, főleg a , fekete szerdát” megelőző napokban. Neve­zetesen, ez idáig úgymond: nem illett megverni a .f/agytestvért’ ’, elsősor­ban politikai okokból. Jó néhány egy­kori válogatott játékossal készített in­terjút is olvastam, ám egyikük sem tudott konkrét esetet megnevezni ar­ról, hol, mikor és ki kérte azt legjobb- jaintól: elvtársak, legyenek szívesek „lehasalni” a zöld gyepen! Mégis több'lap jó előre'megpróbálta elhitet­ni az emberekkel azt, hogy a múlt szerdai volt az első szabad magyar­szovjet ütközet. Mi aztán megmutat­tuk, mire vagyunk képesek ledobott láncainktól megszabadulva. 0-1-re. Számomra nem az eredmény volt a meglepő, hiszen a spanyolok elleni barátságos meccs óta egyesek ho­zsannákat zengtek az új útra lépett Mészöly-legénységröl, arra nem gon­dolva. ez a stratégia még soha nem vált be hosszú távon. Inkább az ütött szöget a fejemben, némelyek mekkora hősöknek képzelhetik magukat, mikor az agonizáló oroszlán farkából kihúz­hatnak egy szőrszálat - a bajuszát nem merik bántani, mert az éles fogak kö­zelében van -, és ágyuk fölé akasztják, hogy még álmukban se feledkezzenek meg a virtusról. Jókat mosolyogtam ezen az egész „davajdoma'' hadjára­ton, amivel a sport viszonylagos tisz­taságát néhány álszerény önjelölt fő­vezér megpróbálta teljesen befeketí­teni. Méghogy egy világbirodalom a va­zallusától kérjen alamizsnát? Ugyan, kérem. Ilyesmivel nem csorbította volna mesterségesen a tekintélyét, ar­ról nem beszélve, saját emberanyagá­ból ki tudott volna állítani akár egy­szerre több kvalifikált csapatot is. (Elég, ha végiglapozzuk a vb-k, Eb-le és az olimpiák lexikonjait.) Egy dologról azonban a magam ré­széről meg vagyok győződve. Kérés nélkül, önszántukból, ha kellett, saját sportolóink kudarcain keresztül ke­resték helytartóink a „Nagytestvér” kegyeit. Jobban örültek a mi nemzeti válogatottjaink vereségének, mint an­nak idején a Vörös Hadsereg Berlin elestének. De mégis miért? A hatalomért, pozícióért, az egyéni boldogulásért. Én azt szeretném, ha a jövőben a mérkőzések előtt nem politikai nyílzá­porral próbálnák az erdményeket elő­re befolyásolni, hanem a focisták el­kezdenének végre keményen megdol­gozni a sikerekért. (ni) Növekszik az étvágy Lajtos győzelme az óceán partján Alig több mint egy éve beszélgettünk először komolyan a futásról, mint élet­célról. Akkor az 1992-es Szolnok-Bar- celonaf-utásra készülő Lajtos Márton ült velem szemben. Tisztában voltam én is, ő is azzal, milyen céllal akar nekivág­ni a több mint 2000 kilométeres távnak. Igaz, néhány év edzése már a lábában volt, de jó darabig - úgymond - csak „magányos farkas­ként” futkározott, mígnem Szolnokra ke­rülve elszegődött a MÁV MTE távfutói­hoz. Ekkor került szó­ba Barcelona, mint ne­ve megismertetésének nagy lehetősége. Ki ne kapná fel a fejét a hír hallatán, ahol az „őrült”, a fanatikus vállalkozó 26 napon keresztül rendszeresen kilencven kilomé­ternek vág neki? Csakhogy a heti ti­zenkét edzés hamaro­san szállította az ered­ményeket, s nem csak a kuriózumnak számí­tó szupermaratoni tá­vokon, hanem a rövidebb maratonon és 10 kilométeren. Ma már az utóbbin szeretne (először) dicsőséget szerezni magának a 26 éves futó. Úgy tűnik, Franciaországban tett egy nagy lépést célja elérése felé. A március végi Komárom-Komamo utcai futóverseny után néhány társával kocsi­ba ült, és kétezer kilométeres utazás után a La-Manche Csatorna partján fekvő Chcrburgban. az esernyők városában és a nagy maratoni színhelyén „kötött ki”. Persze őt az utóbbi érdekelte fokozot­tabban. Nemhiába, hiszen a másnapi versenyen háromperces előnnyel dia­dalmaskodott. A kiszolgálás addig is fényűző volt, az utána történt esemé­nyek azonban a legszebb reményeket is fölülmúlták. Az eredményhirdetést nép­ünnepélyként élték meg a résztvevők. Á győztes szolnoki atlétát óriási virágcso­korral, tízkilós kupával, éremmel és egy valódi cherburgi esernyővel lepték meg. A ráadás azonban ezután következett. A ceremónia utáni fogadáson a híres New • . :,-i maratonira szóló repülőjegyet és meghívót ajánlottak fel Marcinak, teljes ellátással együtt. Ünnepség ide, siker oda, az egyhetes fényűzés után visszatértek a dolgos edzéssel, versennyel teli hétköznapok. Országos mezei bajnokság, Vivicitta, majd Bécsben utcai futóverseny - ami ismét Marci sikerét hozta. Akkor, ami­kor egy maraton sebeit legalább néhány hétig szokás nyalogatni, ő ismét nyert ezúttal 14 és fél kilométeren, a három­ezer fős mezőnyben (ugyanitt Hoffer Ist­ván harmadik, a nők között Szabó Zita ne­gyedik lett). A versen yrről be­szélgetve egyet kért tőlem a fiú: munkahe­lyének, a Közép-alföl­di Sütőipari Vállalat­nak és annak igazgató­jának, Frey Ferencnek a nevét feltétlenül em­lítsem meg, megkö­szönve ezzel a renge­teg segítséget. Ha további eredmé­nyesség ezen (is) mú- í lik, semmi akadálya...-Kocsis­,Visszakaptam a munkába vetett BBHB hitemet”- vallja Rezák László, a kosarasok edzője Nehéz manapság megtalálni a szol­noki kosárlabdázókat, hisz se szeri se száma azoknak a meghívásoknak, amelyeknek a magyar bajnokságot nyert csapat tagjai és vezetői naponta eleget tesznek. így van ez rendjén, az örömben minél többen szeretnének osztozni, a hovatartozás kinyilvánítá­sa ma már nem szégyen, főleg akkor, ha az invitálok között olyanok is akadnak szép számmal, akik anyagi­lag is hozzájárultak a piros-feketék történelmi sikeréhez. A minap éppen a tiszaligeti szaunába volt hivatalos az együttes, ahol Rezák Lászlóval egy öl­tözőben bújtunk meg rövid időre, hogy elbeszélgessünk az Olajbányász históriájának eddigi legfényesebb diadaláról.- Laci, hogyan bírja csapatod gyo­morral a szinte végnélküli fogadásokat?- Remekül érzik magukat a srácok, rájuk fér egy kis pihenő a rendkívüli feszültségekkel járó megterhelés után. Szeretnénk valamennyi meghívásnak eleget tenni, de egyszerűen képtelenség mindenhová eljutni. Most már szűrjük a kéréseket, mert például érettségizők bal­lagására, osztálykirándulásokra nem futja időnkből.- Tavalyelőtt októberben olyan fel­adatot kaptál, hogy három éven belül jussatok el a bajnoki címig és a nemzet­közi szereplésig. A tervet alig másfél év alatt teljesítettétek, minek köszönhető­en?- Nagyon összejöttek a dolgok. Kez­dem azzal, hogy az új fiúk rendkívül hamar beilleszkedtek a megtisztított csapatba, sikerült megtalálni és kioszta­ni a megfelelő szerepköröket, amitől egyszerre elszállt a korábbi belső fe­szültség. Védekezésben sokat léptünk előre, támadásban pedig hárqm új elem súlykolásával hoztunk újat. Emellett nem győzöm hangsúlyozni a szeren­csénket. Kevés sérüléssel kellet megbir­kózni, az alapbajnokságban háromszor is vesztes állásból (Tungsram, Kapos­vár, Csepel ellen) tudtunk fordítani, kö­zönségünk lehiggadt, ezáltal kedvezőbb lett a játékvezetői megítélésünk, az egyesület vezetése jó értelemben vett hatékony diplomáciai tevékenységet folytatott. Szerintem a magyar mezőny legjobb ötöse közül mindig azon csapat fogja nyerni a bajnokságot, amelyiknek a legtöbb szerencséje lesz.- Mit tesztek azért, hogy jövőre is összejöjjenek a dolgok, igaz-e a híresz­telés, miszerint Zsebe, Bodrogi és Ra- donjies Szolnokra tart?- Ha jövőre a négy közé kerülünk, az igazolhatja igazán az együttes valós tu­dását. Az átigazolásokból csak Zsebe Feri lehet valóság, konkrét javaslatomra a vezetés megkezdte vele a tárgyaláso­kat. Játékkészségben és mentalitásban beleillik személye az elképzeléseinkbe, ha sikerül megszereznünk, vele egy ásszal több lesz a pakliban.- Távozni senki nem akar?- A magyarok közül senki, sőt a Raska (Abeljanov - a szerk.) is maradni szeret­ne, de még nincs eldöntve, hosszabbí­tunk-e vele. Tyubinnál elvileg fennáll a veszély, de csak akkor, ha külföldi aján­latot kap. Ha netán megtörténik baj le­het, mert abban az esetben már ő dönt saját sorsa felől.- Mint egykori, a válogatottnál dolgo­zó edzőtől kérdezem: Berkics mellet má­sokat nem látnál szívesen címeres mez­ben a tieid közül?- Dehogynem. De ott egy merőben más elképzeléshez kell csapatot alakíta­ni. Ettől függetlenül, ha az irányítókat veszem figyelembe, véleményem sze­rint Tóth Zolinak és az őszi formában játszó Horváthnak tudnék helyet szorí­tani a legjobbak között.- Egy nagy siker már Szolnokhoz köt. Mint kecskeméti egyénnek, tejeiben milyen helyet foglal el a Tisza-parti te­lepülés, netán az álmok városa számod­ra a megyeszékhely?- Inkább a realitásoké. Itt döbbentem rá arra - pedig nem tartom magam világ­bajnok edzőnek és császári szokásokat sem vettem fel -, hogy Kecskeméten potyára töltöttem el éveket, s ahol telje­sen kihasználtak. Hidd el, már ott tartot­tam, abbahagyom az egészet, mikor je­lentkezett az Olaj. Nagy kihívásnak tar­tottam felkérésüket, de egyáltalán nem voltam biztos a dolgomban, sőt még most sem vagyok az. Ha jövőre sikerül­ne a négy közé kerülni, akkor valóban elhinném, hogy jó és kell az amit csiná­lok, tehát annak az eredménynek jobban örülnék, mint az idei aranynak. Egy do­log azonban kétségtelen: ezektől a fiúk­tól visszakaptam a munkába vetett hite­met. Már ezért megérte a költözés. néder Csuszák, neccek és ziccerek Műkedvelő ütögetők délelőttje A tiszaligeti sportcsarnok falait dalla­mos kopogás ébresztette szendergéséből szombat reggelén. Nyolc órától került ugyanis megrendezésre a városi alapfokú DC csapatversenyként kiírt viaskodás, ko- capingpongosok részvételével. „Névte­len’ ’ öreg oroszlánok, vén rókák randevú­ja; kaucsuk-keringő, a kosaras fieszták utáni fáradalmait pihenő, ásítozó aréna parkettjén. Ehhez mérten felbukkant a me­zőnyben egy-két sörpocak, deres halánték is, a szálfatermetek, ébenfekete Ustökök között. A lelkesedés persze mindent pó­tolt, fergeteges menetekben gyönyörköd­hetett a... versenyt bonyolító hölgykoszo­rú. Sokkal többen ugyanis nem voltak kí­váncsiak a vállalati párosok e nemes küz­delmére. A rendezvény, amit az előző években még munkahelyi olimpiaként rendeztek, először került ilyen rangos kör­nyezetbe, fölöttébb furcsa módon. Tudni­illik, a nehéz gazdasági helyzettől meg­gyötört iskolák saját gazdálkodásra kény­szerültén már nem engedhetik meg ma­guknak, hogy gurulni hagyják a forinto­kat: komoly terembéreket követelnek. így bizony már megérte elgondolkodni a szer­vezőknek, hogy ugyanazért az összegért fényesebb tető alá költöztessék a rendez­vényt. így tulajdonképpen a városi sport- centrum egyik zsebéből csupán a másikba került a pénz, a verenyzők azonban min­denképp jobban jártak. A rendezők igye­keztek az eddiginél több energiát fektetni a szervezésbe, meghívókat küldtek ki, új­ságban hirdettek, mindenki előtt feltárva a lehetőséget. Ennek eredményeként az idén kétszer annyi csapat nevezett, össze­sen tizenkettő. Igazán csak az a sajnálatos, hogy a hölgyek ebben az évben messze elkerülték a csarnoknak még a környékét is, a Járműjavító egy szem női párosa ki­vételével. Talán a tekintélyes nevezési díj ijesztette el a város amazonjait, bár véle­ményem szerint ettől mégsem kellett vol­na annyira megrettenni... A népes férfime­zőny viszont szokatlanul kiegyensúlyo­zottnak bizonyult. „Jó széllel” akár nyolc-tíz brigád is befuthatott volna az első helyre. A győztesnek járó oklevelet végül az utolsó percig éles tusában a Köz­úti Igazgatóság kettőse érdemelte ki, Fa­ragó Istvánnal és Balatoni Lászlóval, má­sodik a Papírgyár I. lett (Magyar L. - Gás­pár M.), harmadik pedig az Álcsired Kft. (Bolyhos E. - Krajcs J.). téesi NB Il-es bajnoki férfi röplabdamérkőzé­sen a Szolnoki Titász együttese 3-0 (11,8, 5) arányban legyőzte ózdi ellenfelét. A mindössze 45 percig tartó összecsapáson alaposan visszavágtak a szolnokiak az őszi vereségért a fiatal erőkből álló vendég­együttesnek. Ez a győzelem szinte a biztos második helyet jelenti a Titásznak. Ugyan­ebben a csoportban a Kunhegyes 3-1 (8,7, -12, 3)-ra verte Sátoraljaújhely együttesét. A minden tekintetben többet nyújtó kunhe- gyesi gárda magabiztos győzelme nem for­gott veszélyben. Miskolcon a városi sportcsarnokban bonyolítottak le a felnőtt férfi nemzet­közi judoversenyt. A szolnokiak az. ér­tékes rangsorpontokon kívül szép sum­mát is bekasszíroztak az Avas alján. 78 kg-ban Németh Tibor 2. helyezést ért el, 71 kg-ban a sorkatonai szolgálatot tel­jesítő Szűcs Zoltán 3. lett, akinek bronz­érme azért is értékes, men felkészülését parancsokai nem tudják biztosítani. Ugyancsak harmadik helyen végzett a 86 kg-os Boros Jenő, aki sérüléséből felépülve lépett tatamira. További pont­szerzők: 71 kg-ban Kosztyu Tamás 5., Papp László 7., +95 kg-ban Bugyi Lász­ló 5. NB Il-es női asztalitenisz-mérkőzésen a Volán Rákóczi együttese a Kecskeméti Spartacus otthonában 8-8-as döntetlent ért el. A volánosok győzelmi reményei több­ször felvillantak, ám döntő jelentőségű volt, hogy Padányi Beáta 24-26-ra vesztett a jól adogató Szlabovik A. ellen. Győzel­mek: Juhász 4, Padányi 2, Árkosi, Haran­gozó 1-1, illetve Szlabovik A., Farkas 3-3, Szlabovik R. 2. NB III-as férfi mérkőzésen Békéscsaba-Volán Rákóczi 10-6. A vendé­gek csapatából Katona játéka emelkedett ki, a többiek sajnos a kritikus pillanatokban nem tudtak megfelelően koncentrálni. A vendéglátók egységes csapata megérde­melt diadalt aratott. Győzelmek: Czina, Csenki, Sebestyén 3-3, Tóth 1, ill. Katona 4, Baráth, Zombor 1-1. Szolnokon, a Széchenyi Körúti Álta­lános Iskolában rendezték meg az álta­lános iskolák testnevelés tagozatos fel­mérő megyei tomaversenyét. Eredmé­nyek: 1. Széchenyi Körúti Általános Is­kola A-csapata, 2. Széchenyi Körúti Á. 1. B csapata, 3. Mátyás Király A. I. csapata. Egyéniben: 1. Lippai Brigitta, 2. Hegedűs Tünde, 3. Ábiwu Beatrix (mind Széchenyi Á. I.). A fiúk verse­nyében kilenc csapat indult, melyek kö­zül az első helyet a Széchenyi Á. .1. A-csapata szerezte meg, a Kohói Á. 1. és a törökszentmiklósi Rózsa Téri Á. 1. együttese előtt. Egyéniben: 1. Palati- nusz Gábor (Kohói A-1 ), 2. Pápai Ist­ván (Széchenyi Á I.), 3. Gór István (T.miklós, Rózsa). Májusban követke­zik az úszás és az atlétika, melyben szintén összeméri erejét a megyében működő tizenegy tagozatos iskola válo­gatottja. Az egyetemi és főiskolai országos kézi­labda-bajnokság küzdelmében a Jászberé­nyi Tanítóképző női együttese már a leg­jobb négy között várja a folytatást. Hét közben a Pécsi TK ellen 28-24 (14-1 l)-re nyertek, ami azt jelentette, hogy behozták egygólos hátrányukat a visszavágó méikő- zésen. Már az ötödik percben egalizáltak a jászsági lányok, elsősorban az ellenállha­tatlan Vona átlövésgóljai biztosították a ha­zai vezetést. A második félidő közepére már hat gólra nőtt a vendéglátók előnye, ekkor Kemecsei is felzárkózott Vona mel­lé. Ezzel a sikerrel a képzős lányok eddigi legnagyobb sikerüket érték el. Szép helyezéseket mondhatnak ma­gukénak a Széchenyi Általános Iskola tornászai a Debrecenben megrendezett diákolimpia országos döntőjén. A hu­szonhat leány csapat közül a Gőg Brigíb ta - Godó Gabriella - Bába Ildikó - Sza- nyi Szilvia - Göbölös Krisztina és Faze­kas Annamária összetételű szolnoki kis csapat az értékes harmadik helyet sze­rezte meg. A fiúknak sincs okuk szé­gyenkezésre, hiszen a Smích Jenó Ko­vács Szabolcs - Bába László - Török Péter - Huszár László és M - At­tila hatos csupán egy hellyé-. í a dobogótól.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom