Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-19 / 90. szám

1991. ÁPRILIS 19. Megyei körkép Gazdára várva Mi lesz a sor­sa Túrkeve ha­tárában, a kisúji út mellett lévő egykori brigád­tanyának? A szépen rendbe hozott épület évek óta lakat­lan. Jó lenne ne­mesebb célra felhasználni, például egy ta­nyasi múzeu­mot létesíteni benne... (Fotó: T. Z.) Zsebbel a vasút felé Búcsú a megszokott kedvezményektől Ismerősöm jegyet váltott a szé­kesfővárosba. Mivel hallotta, hogy február óta drágább lett a jegy, el­döntötte: spórolni fog. Közölte a pénztárnál, hogy személyvonattal kíván utazni. A fizetés után így is szívta a fogát, de aztán illedelme­sen kivárta a személyt, és feldöcö­gött Budapestre. Hazafelé már, ke­rül amibe kerül alapon, a gyorsvo­natot célozta meg. Pótjegyet kért, ám legnagyobb meglepetésére a pénztáros hölgy közölte: de hiszen -február óta megszűnt agyorsvonati pótdíj. Szálljon csak fel bátran a személyvonatra váltott jegyével.- Képzelheted - mondta -, hogy szentségeltem. Hogy hasonló bosszúságokat megelőzzünk, megkerestem Mé­szár Jenöt, a szolnoki MÁV-állo- más főnökének kereskedelmi he­lyettesét, mondaná el, mi változott február óta? Kiderült, hogy bizony néhány megszokott kedvezmény­től el kell búcsúzni, igaz, ha kisebb mértékben is, de keletkeztek újak. Odalett a sportolók és a termé­szetjárók félárúkedvezménye. De a SZOT-utalvánnyal is hiába állunk a pénztárablak elé, immár teljes árat kell fizetni, miként a rokkant- és korengedményes nyugdíjasok­nak is. A diákok viszont fél áron jöhetnek-mehetnek, ha rendelkez­nek diákigazovánnyal. A nyugdí­jasok 20 százalékos kedvezményre állandóan jogosultak, ám ha lebé­lyegeztetik az igazolványukat egy ablakát, csak fél árat fizetnek, és ha ugyanarra az útra két ablakot vesz­nek igénybe, már 90 százalékos a kedvezmény. Viszonylag olcsó á tanulmányi kirándulás is: tíz éven aluliaknak 75 százalékos, tíz éven felülieknek 50 százalékos a kedvezmény, és tíz gyerek után egy tanár néni is fél áron utazhat kísérőként. Érdemes jegyfüzetet venni, mert 20 száza­lékkal olcsóbb, és tíz utat tartal­maz. Hetven év fölött már nem kell zsebbe nyúlni, csak felszállni: bel­földön a másodosztályon elég a személyi igazolvány is a kalauz­nak. A nagycsaládosok is köny- nyebbséget élveznek: a három vagy ennél több gyerekkel útra ke­lők a jegy árának csak 10 százalé­kát fizetik. A diák negyedáron uta­zik, ha a lakóhelye és az iskolája között vonatozik. Elmondta még Mészár Jenő, hogy a komfortkocsik pótdíja 100 forint, és azért érdemes a kalauztól kérni ide a bebocsátást - felár nél­kül persze -, mert az állomáson telefonálgatni kellene, van-e hely egy kényelmesebb kupéban. Ha pedig - lám, ebbe a kelepcébe hányszor belesétáltam - valaki a pámás jegyével a peronon ácsorog hely híján, igazoltassa kiszorított- ságát a kalauzzal, és hazaérve visszakapja a pótdíj összegét. Van még kedvezmény vakoknak és kí­sérőiknek - az előbbieknek 90 szá­zalékos, az utóbbiaknak 50 -, és néhány kisebb pénzű rétegnek, ám nyilvánvaló a szándék, a MÁV ma már nem keréken gördülő szociális intézmény. Üzleti alapokra helyez­te az utaztatásunkat, és ezt minden­ki érzi, aki vonatra száll. Persze fizetjük a megemelt tarifát, de tü­relmetlenül várjuk, a több pénzért mikor kapunk több komfortot is.-pb­Nikotinmentes cigaretta, biokozmetikum Szombat - „természetes” nap „Természetes” napot tartanak szombaton 10-től 17 óráig a me­gyei művelődési és ifjúsági köz­pontban. Az érdeklődők a termé­szetgyógyászat különböző mód­szereivel, az azok nyújtotta lehető­ségekkel ismerkednek meg. Lesz relaxszalon, amelyet Schuller Ág- nef vezet. Itt különböző gyógynö­vények, a természetgyógyászatot bemutató könyvek, illóolajok, na- turatermékek várják a természetes életmód híveit. Hoznak olasz szó- jakészítményt, nikotinmentes ci­garettát és illatmécsest. A biokozmetikumok gazdája, Szegedi Judit naturakozmetiku- mokat mutat be, és tanácsot is ad használatukhoz. Akik szeretnének áttérni a vegetáriánus életmódra, de nem ismerik azokat az ételeket, amelyek jellemzik, ételkóstolón vehetnek részt. A különböző gyógynövényekből Gillich István tart bemutatót. A rendezvényen - amelyet a központ a Hetényi Kórház egész­ségvédelmi csoportjával közösen szervezett - nemcsak arra adódik lehetőség, hogy megismerkedje­nek a természetközeli életmód „kellékeivel”, hanem arra is, hogy a szakemberekkel beszélgessenek, tanácsot kérjenek. A rendezők figyelemfelkeltő- nek szánták a természetes napot. Szeretnék, ha nemcsak az tudato­sulna az emberekben, hogy „fű- ben-fában orvosság” van, hanem az is, hogy nem elég passzív részt­vevőként élni életünket. Életünk és egészségünk alakításában felelős­séggel tartozunk önmagunknak. Megjöttek az olaszok Mint hírt adtunk róla, Jász- Nagykun-Szolnok megye - öt más térséggel együtt - részesedik a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítványnak (MVA) a Phare- program keretében kapott, regio­nál is vállalkozásfejlesztési köz­pontok létrehozására fordítható másfél milliárd forintjából. A tervezett központ szerveze­tének és működésének kialakítá­sához segítséget nyújtó tanul­mány, valamint az MVA-n ke­resztül kapott hitelek felhaszná­lását segítő üzleti terv kidolgozá­sára megbízást kapó olasz Érvet cég szakemberei tegnap délelőtt Szolnokon, a Technika Házában találkoztak először a megyei központ létrehozását támogatni kész cégek képviselőivel. Egyeztették a május 17-ig befe­jezendő munka menetrendjét, és azt, hogy milyen információkra van szükség Jász-Nagykun- Szolnok gazdasági adottságai­nak, problémáinak felmérésé­hez. Lakatos István, a megyei ön- kormányzati hivatal irodaveze­tője a tanácskozáson tájékoztatta az Új Néplapot arról, hogy az MVÄ döntésének értelmében mind a hat pályázó régió kap pénzt a Phare-hitelekből. Jász- Nagykun-Szolnok megyében a jövőben kis- és közepes vállalko­zásokat indítók így az MVA 200 millió forintos hitelkeretére és az ennek elosztására kiválasztott bank összesen ugyancsak 200 milliót kitevő hiteleire számít­hatnak. V. Sz. J. Látlelet Ha csak jelszavakban él a kultúra Mire jó a kultúra fontosságát unos-untalan hangoztatni, mi­kor értékteremtő intézmények, kiadók, folyóiratok kerülnek végveszélybe? Mikor az iszonyatos gazdasági lemaradás csök­kentésére, a krónikus belső tőkehiány ellensúlyozására, az ex­portképesség növelésére fenne szükség. Amilyen termé­szetességgel vettük tudomásul negyven éven át, hogy - ha cenzurázottan is - megjelentek irodalmi folyóiratok, születtek új színházi bemutatók, működtek művelődési házak és könyv­tárak, ugyanolyan könnyen mondhatjuk ki azt is, hogy az álla­mosított kultúra intézményei mára betöltötték funkciójukat. Vagy azért, mert az államszocializmus feltétlen kiszolgálói voltak; vagy azért, mert képtelenek plyan értékeket felmutatni, melyeket érdemes lenne megőrizni. Ám bárhogyan vélekedjünk is erről a dilemmáról, a lehetséges válaszok minduntalan elsik­lanak egymás mellett. S a kényszerítő gazdasági körülmények hatására könnyen lemondhatunk az igazság egyértelmű megfo­galmazásáról. Nem azért, mintha akár egy pillanatra is szembe­állítható lenne egymással a gazdasági és a kulturális megújulás egymást erősítő feltételrendszere. Sokkal inkább arról van szó, hogy a kultúra intézményes újraépítése mégiscsak másodlagos jelentőségűvé vált. És itt nem csupán arra kell gondolunk, milyen társadalmi elégedetlenséget váltana ki például egy kulturális intézmény megszüntetése vagy merőben más célú hasznosítása. Az új politikai rendszer ugyanis - aminek valamennyien részesei vagyunk - éppúgy mérlegel, mint az előző. Legfeljebb az állami cenzúrát nem gyakorija. Miközben a demokrácia álcája alatt gyakran megjelenik a szak­szerűtlenség, amin azért sem csodálkozhatunk, mert sok olyan ember került az önkormányzati testületekbe, akiknek nincs köz- igazgatási gyakorlata. S ez a civil társadalom szervezeteire ugyanúgy érvényes, mint az államiakra. így a kultúra pillanatnyi hasznosságának mérlegelése nem pusztán azt jelenti, hogy a szakszerűtlen döntések következtében a meglévő értékek pusz­tulnak és újak nem születnek, hanem általános süllyedés kezdő­dik, az egész szellemi tér jelentősége csökken. És ebben a folya­matban a meghirdetett elvek és a gyakorlat közti szakadék egyre mélyül. Az elmúlt korszak - hol nyilvánvaló, hol rejtett - kultu­rális diktatúrája, után mintha a tét már csak az, lenne, mennyit lehet a kultúrán spórolni. Akár még egy kulturális folyóirat megszüntetése révén is, vagy akár úgy, hogy a társadalomépítés esélyeit függetlenítik a kultúrától. Csak jelszavakban hirdetve az utóbbi fontosságát. Kerékgyártó T. István íme, az ember ... A műemléki világnap alkal­mából Kós Károly Emlék­éremmel tüntették ki Kaposvári Gyula nyugalmazott megyei mú­zeumigazgatót tegnap Budapes­ten. Az MTA Zenetudományi In­tézetében rendezett ünnepségen először adták át az országépítő Kós Károlyról elnevezett, nem­régiben alapított emlékérmet. Külön öröm számunkra, hogy Kaposvári Gyula az elsők között kapta meg e kitüntetést. * * * Kaposvári Gyulát aligha kell bemutatni szűkebb hazánkban. Félig-meddig kollégánknak is nevezhetném - hiszen írásaival rendszeresen jelen van lapunk­ban -, ha nem tartana vissza a személye, tudása iránti nagy- nagy tisztelet. Gyakori találkozásaink során engem a hivatásom alapszabá­lyára tanított meg Kaposvári Gyula, arra, hogy csak az igazat, s azt is csak pontosan szabad le­Kitüntették Kaposvári Gyulát írni. Hogy mennyire lettem jó tanítvány, nem az én tisztem el­dönteni. Az viszont biztos, hogy Kaposvári Gyula mindig az igaz­sághoz, a becsülethez tartotta magát. Ha a hasznot anyagiak­ban mérjük, akkor azt kell mon­danom, nem sok haszonnal. Egy­szer az OTP-ben találkoztam ve­le: személyi kölcsönt kellett fel­vennie ahhoz, hogy két hétre nála nyaralhassanak az unokák. Egy másik alkalommal októberben még saruban járt, mert „a cipő” éppen a suszternál volt. Mindez elkeserítő értelmiségi sors, még akkor is, ha Kaposvári Gyula számára másfajta értékek a meg­határozók. Ez utóbbiakról tanús­kodik életpályája, gazdag mun­kássága, amelyet lehetetlen be­mutatni egy köszöntő cikk kere­tében. Csak emlékeztetőül né­hány adat a 75 esztendős poli­hisztor pályájáról. Kaposvári Gyula vasutas csa­ládban született, az úgynevezett Scheftsik-telepen töltötte gye­„TARTS KORMÁNYT, MUZSIKUS...!” A SZEGEDI RÁDIÓ „PARTISCUM” Kft. megrendezi a lakodalmas zenét játszó együttesek nemzetközi GÁLAMŰSORÁT 1991. április 21-én, du. 5 órától a SZOLNOK VÁROSI SPORTCSARNOKBAN. Háziasszony: Fodor Zsóka, a Szegedi Nemzeti Színház művésze. Részt vevő együttesek: - 4+2 „Assinkron” együttes, Újszentes (Temesvár) • Kasza Béla és zenekara, Orosháza- Mizsei Zoltán EDISON zenekar, Szeged- „Hangulat” zenekar, Orosháza Az est sztárvendége: „LAGZI LAJCSI” és zenekara. Jegyek: a tiszaligeti stadion főépületében, a Tiszaliget Sportcsarnokban és a Pelikán-parkolóban kaphatók 250 Ft/db egységáron. Rádió „PARTISCUM” Kft., Szeged *51818/1*1 napló A televízióban láttam egy kárpátaljai paraszt- embert talán néhány héttel ezelőtt: elmondta, hogy ő már élt Magyarországon, Csehszlovákiában, Ro­mániában és a Szovjetunióban, pedig soha ki nem tette a lábát a falujából. Egy költő ismerősöm me­sélte, hogy a nagyanyja az egyik reggel, amikor az aprójószágait indult megetetni, egy katonát talált a baromfiudvar kerítésénél, aki közölte vele, hogy az most már Romániához tartozik, ha etetni akar, kér­jen útlevelet! Néprajzos ismerősömtől hallottam olyan kettévágott faluról, ahol szögesdrót választja el egymástól a rokonokat, egyik oldala Csehszlo­vákia, a másik már a Szovjetunió. Ha fontos ese­mény történik a családban, azt kapálás közben áténeklik egymásnak, azaz énekelve közük, hogy meghalt az apád, a testvérednek lánya született, és így tovább. Ä fenti történetek jól megnevettették azt a legalább hatvan nyolcadikost, akiknek elme­séltem. Hát igen. Tulajdonképpen valami abszurd tragikomédiába illik ez a közép-európai sors, ez a magyar sors. De amúgy, ha máshonnan nézzük, sírni való ez az egész. A magyarság lassan felmor­zsolódik, nagy darabokat kiszakítván az ország testéből a szomszédok étvágya esetleg még jobban megnő, a fenti történet tyúkudvaros katonája még a Tiszától mondjuk olyan kétszáz kilométerre áll­dogált, az unokája azonban esetleg már a Tiszánál fog ácsorogni valamikor ... Ki tudja? A kisebb­ségben élő magyarságon kívül az anyaország ma­gyarságát is fenyegeti a felmorzsolódás veszélye. Ezt a veszélyt az imént említett minimum hatvan nyolcadikos közül csupán egyetlen egy érzékelte. Pedig mindezzel tisztában kéne lennie az új nem­zedéknek, már csak azért is, hogy védekezni tudjon ellene. Hiszen Csanádi Imre nagyszerű versének szavaival élve „Dübörög a tenger, a tenger,/ acsa- rog szakadatlan a tenger,/ hullámok faltörő kosait/ uszítja a parti kövekre...” A történelem félelmetes hullámverésének vajon ellen tudnak-e állni az új nemzedékek? Hogyan? Csakis úgy, ahogy Csanádi Imre ebben az Észtek címet viselő, ám rólunk (is) szóló versében megírta: „építik magukat parttá”. Nekünk a part-lét jutott. Körmendi Lajos rekkorát. A Verseghy Ferenc Gimnáziumban érettségizett, ahol kiváló tudós tanárok indí­tották el pályáján. Egyetemi ta­nulmányait „meghosszabbítot­ta” a háború. 1946-tól dolgozik fáradhatatlanul Szolnok s a me­gye kulturális és közéletében. Az uraságok zúzdába szánt könyve­it éjszakánként „lopja ki” a pa­pírgyári zúzdából, szobrokat ment meg a beolvasztástól. A Tisza Táncegyüttes egyik alapítója, s mint „részfoglalko­zású” könyvtáros, muzeológus végigkerékpározta a megyét, gyűjtötte az értékeket. 1949-ben rendezte az első kiállítását a szolnoki csatáról, s ekkor jelent meg az első tanulmánya is. Ettől kezdve már fizetséget is kapott a munkájáért. 1951 -ben lett a szin­te nem is létező múzeum vezető­je. Nyolc évvel később viszont már 50 ezer értékes tárgyat őriz­hetett a Damjanich Múzeum. Ki­állítások egész sorát rendezte, útnak indította a Jászkun Füzete­ket, amelynek később a Damja­nich János Múzeum Közlemé­nyei sorozat lett a folytatása, 1975-ig szerkesztette a Jászkun­ságot. Ugyancsak az ő nevéhez fű­ződik a Múzeumi Levelek indí­tása. Publikációinak, könyvei­nek, füzeteinek se szeri, se szá­ma. Nyugdíjasként sem pihen, jelen van minden tudományos tanácskozáson, dolgozik fáradt­ságot nem ismerve. Munkáját a muzeológusok legmagasabb kitüntetésével, a Móra Ferenc-díjjal ismerték el nyugdíjba vonulásakor, s most megkapta a Kós Károly Emlék­érmet. Pár évvel ezelőtt viccesen jegyezte meg a kor gyakorlatát jellemezve: „A kitüntetés olyan, mint a bomba, magasról esik, s ártatlanokat talál”. Nos, most azt találtadéi, aki igazán megér­demelte. Őszintén gratulálunk! Tál Gizella

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom