Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-16 / 87. szám

1991. ÁPRILIS 16. Sport 7 Szolnoki szisztéma szerint A . . .keresztanyjukat ezek­nek! - rogyott le mellém a lelá­tófapadjára régi ismerősöm az Olajcsarnokban, a kézilabda- mérkőzés első félidejének de­rekán. Még mielőtt folytatta volna az „imát”, gyöngyöző homlokkal és habzó szájjal, fel­hívtam figyelmét arra, ha le­het, türtőztesse magát, leg­alább a közelben ülő hölgyné­zőkre való tekintettel. - De értsd meg - vágott közbe -, ro­hanva jövök a Damjanich uszodából. - Értem, tehát azért vagy vizes. - A nagy . . .t. Ekkor esett le nálam a húsz­fillér, hogy mégis mi történhe­tett. Semmi, csak bevett szolno­ki szokás szerint az egyesületek képviselői még mindig nem be­szélnek egymással. Mármint az események időpontjainak egyeztetéséről. Fél ötkor a Ví­zügy SE pólócsapata a Tungs- rammal játszott, ötkor az Olaj­bányász kézilabdázói az Elekt­romost fogadták a Ligetben. A közelmúltban már füstö­lögtem egyszer a keresztbe­szervezés miatt, és miután so­raim sziklára szórt magvak­ként peregtek ki a tekintetek­ből, letettem arról, hogy a szur­kolókat figyelmen kívül hagyó, pontosabban dilemma elé állí­tó és mesterségesen (talán szándékosan is) megosztó idő­pontok ellen felemeljem sza­vam. Most újra megteszem, ta­lán utoljára. Ismerősöm példá­ja motiválja írószerszámomat, amely, ha lenne benne egy kis önállóság, nem írná le azt, amit egyik egyesületi vezetőnk­től hallottam. - Jöjjenek ők hozzánk, a mi sorsolásunk sok­kal hamarabb készen volt, mint az övék, különben is ... Na, itt van az eb elhantolva. Nagyobbra tartja magát az egyik a másiknál, miközben el­feledkezik arról, hogy az általa képviselt egyesület nem a saját tulajdona, hogy egy települé­sen belül nem az a király, aki egy-egy szakosztály sikerét a magáénak fogja fel, hanem az, aki többek között a megválto­zott körülményekhez rugalma­san alkalmazkodva kompro­misszumokra is képes a sportot szerető szimpatizánsok mesz- szemenö érdekeit szem előtt tartva. Csak a tendencia igazolásá­ra jegyzem meg: az elmúlt szombaton 9.30-kor mezei fu­tóbajnokság volt a szondái ré­ten, 10-kor pedig duatlonver- seny az újszászi parkerdőben. Jó néhányon mindkét helyen szívesen próbára tették volna képességeiket, feltéve, ha leg­alább egyetlen napot csúsztat­tak volna a körültekintő rende­zők. A soron következő vasár­nap ha meglátom, messziről el­kerülöm szókimondó ismerő-* sömet, ugyanis a MÁV MTE focistái öt órakor debreceni vendégeket fogadnak (a hírek szerint a Véső úton), míg az Olajbányász kézilabdázói fél hatkor kezdenek a Tiszaliget- ben. Ha netán mégis összefutunk, adok neki egy baráti tanácsot: Pajtás! Ne szeresd egyszerre a focit és a kézilabdát, inkább legyél hűtlen valamelyikhez! (ni) _______________________ O lajbogyó Kupa Tejjel pótolták a folyadékot Kora tavasszal a Szolnoki Testedző és Szabadidős Egye­sületfiatal sportszervezői gon­doltak egy merészet, 5-6 éves gyerekek részére játékos sor- és váltóversenyt szerveztek a tiszaligeti Olaj-csarnokban. Szolnok huszonöt óvodájából tizenöt vett részt nagycsopor­tos lurkókkal a selejtezőkön, melyen tizenhat fős (nyolc fiú és nyolc lány) csapatok vetél­kedtek a döntőbe jutásért. A rendkívül lelkes óvóné­niknek szűk egy hónap állt rendelkezésre, hogy felkészít­sék gyerekeiket. Mint az ered­mények is mutatják, a dresszí- rozás a Jászi F., a Jósika és a Vágó B. úton sikerült a legjob­ban. A végletekig kiélezett se­lejtezőkön e három óvoda vív­ta ki magának a jogot a döntő­ben való indulásra, ahol kilenc feladatból álló viadalon kellett a győzteseknek kiharcolniuk az elsőséget Szinte zsúfolásig megtöltötték a lelátókat az ér­deklődők a mindent eldöntő „futamra”, buzdításuk vete­kedett az olajosok „B-közepé- vel”. A bemelegítést még közö­sen, Szandi népszerű nótájára végezték a csöppnyi résztve­vők, majd mint a felnőtteknél szokás, felsorakoztak a bemu­tatáshoz. A több mint egyórás versenyen aztán előkerültek a labdák, karikák, babzsákok, szalagok. Bizonyítani kellett a gyorsaságot, egyensúlyérzé- ket, ügyességet, egyszóval szinte mindent. Nagy verseny folyt, kísérők, szereplők, ren­dezők és nézők egyaránt bele­feledkeztek a vidám hangulatú játékba, melynek záróakkord­jaként a Tejipari Vállalat által adományozott poharas tejet fogyaszthatták el a megizzadt gyerekek. Természetesen a végeredmény sem volt mellé­kes. Nyert a Jászi, második a Jósika, harmadik a Vágó úti óvoda. A győztes jutalma egy 2000 forintos vásárlási utal­vány, míg a másik két csapat 1000-1000 Ft-ot kapott. A sok nevető arcot látva biztos vagyok benne, hogy ha­marosan ismét rendeznek ovisvetélkedőt Szolnokon, de már a közeli falvak bevonásá­val. e e e Most, amikor az általános iskolák nagy része beiskolázá­si gondokkal küzd, amikor alig volt érdeklődő a testnevelés tagozatos osztályok iránt, ami­kor a sportegyesületek nem képesek utánpótláscsapatokat verbuválni, elszomorító, hogy egyetlen edző, egyetlen test­nevelő sem látogatott ki a Ti- szaligetbe, hogy felmérje a szeptemberben már iskolába járó korosztály képességeit. Pedig nem került volna egy fil­lérbe sem, sőt... (GJ) Riválisok voltak és lesznek Megyei mezei futóbajnokság Hármasban Vasicsek Jánossal és Szőke Péterrel ... foghíjas mezőnyökkel A győztes Farkas Dóra (sötétben) mosolyogva vezeti az élbolyt Végre valahá- ra az áprilisi sze­szélyes időjárás nem hiúsítota meg a futásra ki­éhezettek terveit. Két héttel ezelőtt ugyanis a zuhogó eső és a mélyen felázott talaj tette képtelenné a me­gyei mezei futó­bajnokság meg­rendezését. Igaz, a mostani időpont nem bizonyult a legszerencsé­sebbnek, egyrészt kissé megkésett­nek tűnt egy héttel az országos baj­nokság után, más­részt ezzel egy idő­pontban Újszászon duatlonversenyt rendeztek. A fiatalok versenyzési kedvét ez nem befolyásolta, idősebb társa­ikét annál inkább. Minél inkább „öregbedett”a mezőny, annál inkább csekélyebb volt létszá­muk. A serdülő A-kategóriás lá­nyoknál mindössze egy vállal­kozó szellemű akadt. Helyezési száma felől nem lehetett kétség, csupán végig kellett futnia a tá­vot. A lányoknál maradva: az if­júságiak mezőnyében „már” négy indulót számlálhattak a rajtnál, a felnőtteknél viszont egyet sem! A fiúk-férfiak esetében kicsit „rózsásabb” a helyzet. A serdü­lő A-korosztály 15 indulójával egészen elégedettek lehetünk, bár kilencen a Szolnoki Repülő Műszaki Főiskola SE (a H. Kil­lian FSE utódja) színeiben ér­keztek, nem sok kétséget hagyva a csapatversenyt illetően - az el­ső három hely őket illette meg. A felnőtteknél két klubtársuk csatázott az érmekért, egyben az összes helyezésért, s hozzájuk hasonlított létszámát tekintve, a szintén két fős ifjúsági mezőny. Vigasztalóbb a kép a fiatalab­bak versenyzési kedvét, iramát és az indulók számát nézegetve. Meglepő, milyen nagy számban érkeztek abádszalóki iskolások, s még szégyent sem hoztak test­nevelőjük fejére - ezt két bajnoki címük, és dobogós helyezéseik bizonyítják. A prímet azonban nem ők, hanem a kiemelkedő utámpótlás-képzéssel rendelke­ző törökszentmiklósiak vitték. Az viszont továbbra is fehér folt, hogy elenyésző azon városok, falvak száma, amelyek mozgósí­tásra érdemesnek találnak egy atlétikai versenyt... Gőztesek:Csontos Rozália (TSE), Bognár Zoltán (TSE), Nagy Judit (Abádszalók), Mu- hari Gábor (Sz MÁV MTE), Far­kas Dóra (Széchenyi Ál), Karan- csi Zsolt (TSE), Hajnal Julianna (TSE), Tóth Sándor (Mezőtúr), Bogdán Éva (Hajnóczy DSK), Búzás Norbert (TSE), Tóth Zol­tán (SZRMFSE). (ko-) Igazán ritkán megesett történet két főszereplőjét kapta mikrofonvégre (pardon, tollhegyre) lapunk munkatársa, amikor a Lehel SC-Sz. Vegyiművek női röplabdamérkőzés után a két edző „forró” véleményére volt kíváncsi. Az sem igazán bevett szokás, hogy a két szakember ugyanazokat a kérdéseket kapja, míg a válaszok sorrendjében az volt a kedvezményezett (ha egyáltalán annak lehet nevezni), akinek lányai, ha csak egy tyúklépéssel is, de megelőzték megyebeli vetélytársaikat. Korábban már világgá kürtöltük, hogy az Sz. Vegyiművek és a Lehel SC egy és ugyanazon csoportban (NB I/B) futottak versenyt, a végjátékban csupán azt kellett eldönteni, melyikük lépheti át első vagy másodikként az A-csoport küszöbét. A hét közepén Jászberényben dőlt el a most már mellékesnek számító körülmény, mert a „futottak még” mezőnye alaposan leszakadt a két feljutó együttes mögött. Egymás közötti különbségük alig néhány leütéssel, sáncolással és egyel kisebb sorszámmal mérhető a szolnokiak javára.- Az ősszel milyen tervekkel vágtatok a bajnokságnak? Vasicsek János: - Tervünk az osztályozóra kerülés volt, a feljutást csak a helyezés meg­szerzése után tűztük magunk elé. Szőke Péter: - Újoncként a mezőny közepét céloztuk meg, de miután az eredmé­nyek jöttek, vele párhuzamo­san céljaink is módosultak.- Mikor került kézzel fogha­tó közelségbe a rájátszás, for- gott-e veszélyben az előrelé­pés? V. J.: - Mivel átigazolások nélkül, két sérülttel és egy kis­mamával, minimális létszám­mal vágtunk a bajnokságnak, csak a hajrában nyílt meg a lehetőség előttünk. Nem taga­dom, ha a Lehel nem győzi le Budapesten a TF-et, nehezen lehettünk volna ott a rájátszá­son. De úgy érzem, játékunk­kal igazoltuk jelenlétünk jo­gosságát. Sz. P.: - Az őszi fordulóban listavezetőként zártunk, ennek ellenére soha nem voltunk biz­tosak a feljutásban, hiszen egyetlen vereségünk mellett győzelmeinket rendre nagy küzdelmek árán arattuk, álta­lában 3-2-re. Mi végig biza­kodtunk, mégis talán a bajnok­ság legvégén hittük csak el, hogy befuthatunk.- Milyen szemmel néztetek egymásra a bajnokság során, kit látnátok szívesen saját csa­pataitokban a másikból? V. J.: - Én a szovjet feladót látnám szívesen (Urvancova - a szerk.) minálunk, nem mint­ha a Bordás Móni nem látná el jól a feladatát, de az kétségte­len, egy ilyen irányító aranyat ér. A Lehelben riválist láttam egész évben. Míg nekünk ál­landóan sorainkat kellett ren­dezni, addig Péter barátomék tele ambícióval, feldobott han­gulatban játszották meccsei­ket. Sz. P.: - Mi is nagy ellenlá­basnak tekintettük a Vegyit, a kezdet kezdetén nagyon fél­tünk Jánoséktól. Az alapbaj­nokságban sikerült két alka­lommal 3-2-re nyerni, a ráját­szásban viszont ők kerekedtek Szőke Péter felül, szintén két ötjátszmás mérkőzésen. Több rutinos já­tékossal rendelkeznek, ami kritikus szituációkban perdön­tő lehet. Magam részéről a jászberényi Göblyöst látnám szívesen újra itthon, de ha a Tisza-parton jobban megtalál­ja számítását, akkor sok sikert kívánok neki.- Biztosítva lesz-e az anyagi bázis a magasabb osztályban, milyen lépések szükségesek az új célokhoz és feladatokhoz? V. J.: - A mi vállalatunk, le kell kopogjam, viszonylag ki­sebb bajban van, ezért biztos bázist tudhatunk a hátunk mö­gött olyannyira, hogy két ki­szemelt játékos igazolására í. kaptunk engedélyt, egy fel­adóra és egy ütőre. Remélem, Hajdúné is visszatér hozzánk szülése után, s vele kiegészül­ve bátran bízhatunk abban, hogy nem leszünk sereghaj­tók. Sz. P.: - Jelenleg úgy tűnik, anyagi hátterünk biztosítva lesz, bár nem tudom, a Hűtő­gépgyár életében és a miénk­ben, mit jelent majd a svédek jelenléte. Reménykedünk benne, talán nem fognak ma­gunkra hagyni. Szeretnénk erősíteni még úgy is, hogy a két szovjet lány tovább marad­na, mert ütőerőben előbbre kell lépnünk, amihez azonban legalább két kiváló játékos szükséges még. N. I. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy a Baross SZKI és SZMKI iskolai focicsa­pata bejusson az országos negyeddön­tőbe. A sorsdöntő szolnoki mérkőzé­sen, a bajai Tóth K. SZKI együttese ellen nem sikerült a bravúr Kiss György és Kovács Sándor tanítványinak. Szü­netben még 1-0-ra vezetett a hazai együttes, ám szünet után egy fejesgóllal egyenlítettek a Duna-partiak úgy, hogy a 89. percben Erdős büntetőt hibázott, megfosztva ezzel csapatát a győzelem­től, amelyből Fási, Iványi, Juhász és Göblyös érdemel külön dicséretet. Százhatvan ifjú birkózó rész­vételével rendezték meg a fővá­rosban a Csepel Kupa szabadfo­gású birkózóversenyt diákok ré­szére, amelyen a Jászberényi SE fiataljai is részt vettek, miután túljutottak a túrkevei területi döntőn. A 66 kilogrammos Kras- nyánszki a döntőben szenvedett vereséget, az 55 kg-os Illés Attila némi balszerencsenek is köszön­hetően negyedikként fejezte be a küzdelmet. Lagzi Kovács Balázs (50 kg) a hatodik helyen végzett, ami tőle azért számít bravúrnak, mert felkészülését többször ma­kacs sérülések zavarták meg. A jászberényi birkózók bebizonyí­tották, hogy újjászervezem szak­osztályuk továbbra is eredménye­sen dolgozik. Jól szerepeltek Békéscsabán a Szol­noki Testedző és Szabadidős Egyesület kick-box karatékéi. A heves összecsa­pásokon több színvonalas mérkőzésnek lehettek tanúi az érdeklődők. A szolno­kiak közül a 63 kilogrammos Lőrincz Zsolt az első, Túróczi Csaba negyedik, a 60 kg-os Túróczi András második helyezést ért el. A jó szereplés további szorgalmas munkára sarkallja a ver­senyzőket, akik májusban Szolnokon hazai környezetben szeretnék bizo­nyítani felkészültségüket. '<ftí íí-es bajnoki férfi röplab­damérkőzésen: N/íregyházi Sportula - Kunhegyes 3-1 (11,12, -10, 22). A tartalékos vendégek szoros játszmákban veszítettek a listavezető otthonában, az ifjúsá­giak találkozója 3-2-es hazai győ­zelemmel zárult. A Szolnoki Ti- tász együttese viszont nagyszerű játékkal rukkolt ki Berettyóújfa­luban, ahol 3-0-ra (-5, -7, -7) való­sággal lelépte vendéglátóját, és minden csapatrészben felülmúlva ellenfelét szerezte meg az értékes győzelmet. A Szolnoki MÁV lövészei a BPLE idénynyitó versenyén vettek részt. Eredményeik: leányoknál a 40 lövéses légpisztoly kategóriában Soltész Piros­ka (342 körrel) harmadik lett, légpuská­ban Soltész Katalin 356 kört lőtt, test­vére pedig 332-t. Fiúknál (légpisztoly­ban) Keskeny József (365 körrel) az első helyet szerezte meg, Kovács Ró­bert (357 körrel) ötödikként, Munkácsi Attila (350 körrel) hetedikként fejezte be a „vadászatot”. A fiúcsapat (Kes­keny, Kovács, Munkácsi) 1072 körös erdménnyel összesítésben aranyérmet szerzett. NB III-as férfi asztalitenisz­mérkőzésen: Volán Rákóczi - Kis­kunhalas 8-8. A jó erőket felvonul­tató vendégek már 8-4-re vezettek, mikor a hazaiak fergeteges hajrá­val egyenlíteni tudtak, az ifjúsági korú Tassy utolsó találkozón szer­zett győzelmével. A hullámzó egyéni teljesítmények közül Ba­rátit játéka emelhető ki három győzelmével, őt Katona Ábel 2-2, Tassy egy győzelemmel követte, míg az ellenfélből dr. Nagy és Szondi 3-3, Mikó 2 alkalommal nyert. ____________________________ A Jászberényi TK női kézilabda­együttese a legjobb négy közé jutásért vendégszerepeit Pécsen, a magyar egyetemi és főiskolás bajnokság kere­tében lejátszott első mérkőzésen, ame­lyen a herényi lányok minimális (21- 20) vereséget szenvedtek, így minden remény megvan arra, hogy az április 17-i visszavágón (13. órakor) legalább kétgólos hazai siker szülessen. Siess már, Laci! Vasicsek János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom