Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)
1991-04-15 / 86. szám
1991. ÁPRILIS 15. Sportextra 9 Aranymámor a Tiszaligetben Méltó folytatása volt a vasárnapi ünnepség a csütörtök éjszakai fogadtatásnak. Tizenegy óra előtt néhány perccel már egy tűt sem lehetett leejteni a tiszai i- geti sportcsarnok nézőterén. A lelkes szurkolók zsúfolásig megtöltötték a lelátókat, a vezérszuricolók irányításával, ütemes tapssal követelték a „porondra” kedvenceiket. „Gyertek ki, gyertek ki”- zúgott a tömeg, mikor egy-egy ismerős fej felbukkant a játékoskijáróban. Míg kívánsága teljesült, a labdarúgó vb-ken már megszokott „ollézás”-sal szórakoztatták magukat, de egyre sűrűbben tekingettek körbe, vajon, mikor kezdődik el a közönség szeretetnyilvánítását, majd gyorsan beszólította a bronzérmes kadett és ifjúsági együttest. E két gárda eredménye lehet a biztosítéka az Olajbányász tartósan jó szereplésének a közeljövőben, hiszen számos tehetség bontogatja már szárnyait. A nagyérdemű vastapssal jutalmazta a fiatalok teljesítményét, de többet követelt, a bajnokcsapatot óhajtotta látni. Az „ezerfejű cézár” kívánsága parancs! - így nem maradt más hátra, mint egyesével pályára hívni a győzteseket. Először Andrej Tyubin, a piros-feketék újdonsült pontkirálya lépett az 5000 néző elé. Repedeztek a falak, fülsüketítő volt a zaj. Az orosz idegenlégiós letérdelt a lelátók népe előtt, fejet hajtott, ezzel is kifejezve, közönsége nélkül félkarú óriáshoz hasonlítana az Olaj. Nem csökkent az örömujjongás Rasid Abeljanov érkeztekor sem, ilyen szeretet, megbecsülés nem sok szovjetet (tatárt) övez ma Magyarországon. Horváth Imre nevetett, csókokat dobált az éljenző tömegnek, ezzel szemben Tóth pontot ebben a szezonban. A válogatott játékos sírással küszködve, integetve köszöntötte „népét”. A két edző maradt a sor végére. Rezák László és Szalay Ferenc nyugdíjas korukban is erről az ünnepségről fognak unokáiknak mesélni, a szurkolók messzemenőkig elismerik érdemeiket a sikerben. Horváth Frigyes, az MKSZ főtitkára adta át az aranyérmeket, melyeket tulajdonképpen már csütörtökön meg kellett volna kapnia a szolnokiaknak, de a zalaegerszegi estében ez akkor nem tűnt biztonságosnak. König László követte a mikrofon előtt a sportvezetőt. Szolnok polgármestere rövidre fogta mondanivalóját: - Mivel nem szeretem ismételni magamat - s már azon a csodálatos éjszakán gratuláltam a csapatnak -, csak annyit kérnék a fiúktól, tegyék ezt meg ők helyettem, jövőre végezzenek ismét a tabella élén. Úgy legyen! (Jelei József Fotók: Illyés Csaba Együtt a család Bírom még tintával gyerekek Utórezgések Isten áldd meg az Olajt! Rezák László: - Nem hiszem, hogy jobb szakember vagyok most, mint voltam Kecskeméten, de a két város, illetve klub vezetőinek hozzáállása össze sem hasonlítható. A csapatok játékosállományának különbsége mellett, ez is döntően befolyásolta az eredményességet. Nekem már a jövőre is gondolnom kell (hiszen a BEK-ben is indulunk), a bedobó poszton erősítésre szorulunk, ez irányba megkezdtük a tapogatózást. Szalay Ferenc: - Okosabb, taktikusabb játékunknak köszönhetjük a csütörtöki győzelmet. Sikerült lelassítanunk a zalaiak rohanós tempóját, s ezúttal az összes pályára lépő kosarasunk hozta magát. Zorán régen játszott ennyire jól. Rasid Abel janov: - A nyáron lejár a szerződésem, de gondolom nem meglepő, hogy maradni szeretnék. Májusban a Magyar Kupa mérkőzések után ülünk le beszélgetni a vezetőkkel. Zorán Kmézic: - Már a találkozó előtt éreztem, ha pályára lépek nagyon jó leszek. Mikor kétszer egymás után sikerült a kosárba találnom, teljesen megnyugodtam, ami jótékonyan hatott játékomra. Azt hiszem mondanom sem kell mennyire boldog vagyok, hiszen a külföldiek közül egyedül nekem sikerült megmaradnom a hajdani gárdából. Tóth Attila: - Csupán titkon számítottam rá hogy meghívnak a válogatott keretbe, bár mikor Rezák Lacinak javasolnia kellett a télen, én szóltam neki, hagyjon ki a számításból. Április végére várjuk a következő babát, májusban vizsgaidőszakom van a főiskolán, eléggé leterhelt leszek így is. Tóth Zoltán: - Hosszú volt a szezon. Közel húszéves pályafutásom alatt nem ért annyi balszerencse, mint a bajnoki rájátszásban. Most végre eljött az ideje, hogy „művész ujjaimat” meggyógyíttassam. Azért a 30-án sorra kerülő válogatott elleni találkozón ott leszek. Tapodi László: - A ragyogóan szerepelt utánpótlás gárdából már most több fiatalt a közvélmény figyelmébe ajánlok. Bódi, Mérész, Takács az ifjúságiak közül, Csécsei és Horváth kadettként kerülhet a nagyok közelébe. Balogh László: - A sztárok gázsijára mindenki kiváncsi, ez alól a mi játékosaink sem kivételek. Mielőtt téves hírek kelnének szárnyra a városban, már most közzéteszem a jutalmat. Egymillió-kettőszázezer forint kerül kiosztásra, de ez nem kimondottan csak a bajnokságért, hanem az elmúlt időszakban nyújtott kiemelkedő teljesítményért együttesen értendő. Nem hiszem, hogy bárki is irigyli ezektől a fiúktól a prémiumot. (gj) gála? Akár órát is igazíthattak volna Balogh László ügyvezető elnök színrelépéséhez, pontban 11-kor állt a mikrofon elé. Meleg szavakkal köszönte meg a Attila és Tóth Zoltán könnyekig meghatódva fogadta a dicsérő szavakat. A közönség nem felejt, neki még mindig Ber- kics a „király”, hiába is dobott kevesebb Az öröm árnyoldalai Sajnálatos módon kosarasainknak csütörtökön a megérdemelten kiharcolt aranyérem helyett könnyeztető önvédelmi gáz került a nyakukba, arcukba, szemükbe a nyertes meccs végén, a zalaegerszergí stadion kellős közepén. Az egyik ottani, igen "kulturált" szurkoló ugyanis az éppen felsorakozó szolnoki csapat elé ugrott, és gázspréjéből jókora adagot nyomott arcátlanul a mi fiaink arcába, majd villámgyorsan eltűnt a kavarodásban. A szolnoki játékosok hosszú másodpercekig nem tértek magukhoz a döbbenettől és a gáz maró hatásától. /A szolnokiakkal szemben egyébként olyan minősíthetetlen volt a helyi hangulat, hogy a győzelmi trófeát is szinte "suttyomban", a folyosón vették át, majd szabályosan ki kellett "csempészni" az olajos fiúkat és a velük tartó hazai szurkolókat a vesztes ellenfél székvárosából. Ennek az érthetetlenül otromba incidensnek a kellemetlen hatását azonban szerencsére gyorsan feloldotta a győzelem feletti öröm, s az a népünnepély-hangulat, amellyel a többezer szolnoki polgár és szurkoló fogadta itthon, a városháza előtti téren az aranyérmes kosárlabdacsapatot, éjjel kettő körül! E kis árnyoldal tanulsága végül is csupán annyi, hogy a jelek szerint néhány zalai garázda még mindig nem tanulta meg: nemcsak nyerni, veszíteni is kulturáltan, elegánsan kell! ' L.Gy. Ünnepélyes díjkiosztó a kosarasoknál Köszönöm nektek a biztatást Nagy ember nagy kalappal
