Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-02 / 75. szám

3 SPORTEXTRA Feslik a varrás, szakad a gomb Soha nem tapasztalt bajban vannak a SAV NTE gombfocistái. Az együttes válságának menedzselésére a tavaszi szezon előtt összefogott néhány régi tehetősebb játékos, azt ígérve a le- gombozódott fiúknak: megteremtik a működéshez szükséges feltételeket még akkor is, ha az együttes nem tud­na megkapaszkodni az KB H-ben. Mi­csoda szégyen lenne - gondoltam be­le. Szépföld, a nyolcvanezres vidéki nagyváros valamire való gombfoci- csapat nélkül olyan lenne, mint a sze­kér ló nélkül. Pedig így áll pillanatnyilag a hely­zet... hacsak a néhány tavaszi vere­ség ki nem sajtol valamit (vagy vala­kit) a SÁV NTE soraiból. Hét közben a városi koordinátor szerepét felvál­laló Turbán úr telefonon összetrombi­tált az említetteken kívül néhány olyan embert, aki jó szándékú, naiv nézete szerint közös összefogással megakadályozhatja a megsemmisü­lést. Mint régi gombfocistát, engem is meginvitált, de a névsor ismertetése után jeleztem, csupán betüvetőként bátorkodom tiszteletemet tenni a csúcstalálkozón. Amelyen kiderült: az egyetlen kapaszkodó a készpénz, még­pedig azonnal. Nem volt nehéz rájön­nöm, miért kaptak meghívót a vállal­kozók, mert a hivatalnokok most is elsőkként érkeztek, mi több, javasla­taikat sem tudták mások megelőzni. Tarha úr egyből kérdőre vonta az edzőt, melyik posztra és hány játékos kell? - mert mint mondotta, ő nem szakember, ezért nem tudhatja. (Ak­kor miért a megyei szakszövetség mundérjában tetszeleg évek óta ?) Ha­sonló szakértőtársa, Löszvári úr egyenesen kikelt magából: - Ne en­gedjük asztal alá söpörni gombfocis­táinkat, mentsük meg őket, kerül, ami­be kerül! No lám, ez már egyenes beszéd - kaptam föl a fejem, várva felajánlását. Megtette, csak hát amíg abból estleg forint lesz, a majálisról is hazaérnek az emberek. Pedig az edző részére most kellene leakasztani néhány kabátot a fogasról, amelyeken még gomb is található,'ha nem négy-, legalább kétlyukú. Amilyeneket a bel­ső zsebbe nyúlás előtt szoktak kigom­bolni. A tréner feltételes tárgyaláso­kat már folytatott is külföldi gombfo­cistákkal, déli szomszédaink tudná­nak ajánlani egyet-kettőt. Na nem Horvátországból géppisztolyért, csak innen a szabadkai lengyel piacról fo­rintért. Ekkor már Rezes úr a vállal­kozó is szót kapott, persze pénzéért. Jóhiszemű bolondként beleugratták egy összeg erejéig az üzletbe, Báró­falvi barátja sem zárkózott el, de neki már voltak némi kétségei a befektetés erdményességéről. A legnagyobb po­ént újfent a már általam számtalan­szor megcsodált Singer úr, a varró­gépgyáros unokája sütötte el, aki ta­valyig , fi agy főnök’ ’ volt a szakosz­tályban. Rávette Szépföld alpolgár­mesterét, hogy a helyi Harsonában szólítsa fel a tőkeerős gombfocibará- tokat adakozásra. Egykori feladatát utólag szépen rálőcsölte a város em­berére, arról nem beszélve: önkéntes száműzetésének hamar véget vetett, és ismét odalopta magát az asztal mellé, holott a jelenlegi válságban alaposan ludas. Igaza volt Lörcsinek, az élő gomb- focilegendának, mikor azt mondta: ezekkel gombfoci-ügyben nem ülök egy asztalhoz. Csatlakozom hozzá. A következő megbeszélésre, amennyi­ben Kontár uramék is ott lesznek, én sem megyek el. Legfeljebb ha kény­szerzubbonyban elövezetnek. Azon legalább nincs gomb. Néder Nem csak a tatamin kell küzdeniük A judosport szolnoki híveinek kezdettől fogva újra és újra meg kellett küzdeniük azért, hogy az immár háromévtizedes - és a megyében egyetlen - szakosztályuk élet­ben maradjon, fejlődjön. így aztán ezen a téren is harcedzetten nézhettek szembe az új helyzettel: a korábban sem jelentős anyagi támogatás csökkenésével, az önn- fenntartásra való áttérés elkerülhetetlensé­gével. Török Ferenc fekete öves, kétdanos mester, a Szolnoki Repülőműszaki Főis­kola judoszakosztályának vezető edzője több mint tíz esztendeje vesz részt a spor­tolók felkészítésében. Nem kevés érdeme van abban, hogy a szolnoki gárdát rendre az ország legjobb tíz szakosztálya között reműködésével, aki szintén kétdanos mes­ter. Egyik tanítványa volt Roczkov Ferenc, a világjáró sárkányrepülő - tavaly nyáron Budapestről a floridai Hollywoodba repült segédmotoros sárkányával -, 1966-ban hadseregbajnoki címet szerzett a 80 kilo­grammos súlycsoportban, bronzot az ab­szolút kategóriában.- A szisztematikus utánpótlás-nevelő te­vékenység eredménye, hogy immár teljes csapattal tudunk kiállni a csapatbajnoksá­gokon - hangsúlyozta a vezető edző. - Igaz, erre rá is voltunk kényszerítve, mert nem számíthattunk a bevonuló élsportolókra. A korábbi évtizedekben a Budapesti Honvéd kiválogatta a legjobbakat (már ez is a múl­té), akik pedig megmaradtak, azoknál sa­Képszöveg: Török mester a győztes mérkőzés után már a következőre készíti fel Farda Krisztit emlegetik - a mintegy félszáz közül. Mint elmondta, még a hatvanas évek elején ala­kultak Ferencz Attila alezredes aktív köz­Urbán Lajos mesteredző Újabb évek, újabb korosztályok Alighanem az edzők Oscar-díja a mesteri cím. Általában egy életművet koronáznak ezzel. A legritkábban ér­demtelenül. Urbán Lajos, a Szolnoki Vízügy SE vízilabda-szakosztályának utánpótlásedzője annyit tett a sport­ágért, hogy kitüntetéséhez őszinte szív­vel lehet gratulálni.- Hol kezdődött a pályafutása?- A Szolnoki MÁV uszodájában, onnan „ívelt a karrierem” a Damjanichig, ahol számtalan OB I-es mérkőzésen voltam a csapat tagja. Az első meccset 1962-ben játszottam, és 1975-ben Kanizsa Tivadar tragikus halálával egy időben fejeződött be játékos pályafutásom. Szereztünk ezüstérmet ezalan, és kis híján tagja vol­tam az akkori olimpiai válogatottnak.- Miért szórtak ki már akkortájt is egy vidékit a keretből?- Én centert játszottam világéletemben, így is lettem gólkirály az OB I-ben. Aztán 1970-ben az Európa-bajnokságon már Szívós Pistának állt ez a poszt. De az 1968-as olimpiára még kijuthattam volna, Markovics Kálmántól kell megkérdezni, miért maradtam itthon. Igaz, életem leg­jobb formájában 1970-ben voltam, amikor az edző Rajky Béla bácsi volt. A szovjet csapatnak egy hónappal a barcelonai Eb előtt négy gólt dobtam, amikor a szemhé­jam megsérült. Tíz öltéssel varrták össze Tbilisziben. Azt mondta Béla bácsi, majd szól, hol folytatódik a felkészülés. Az új­ságból tudtam meg, hogy nem vagyok ke­rettag.- Tipikus vidéki sors ez a vízilabdában. De gondolom, nem volt hálásabb Kanizsa örökébe se lépni.- Valóban, 1975 őszén a felnőtt csapat edzője lettem. Fél év után - érezve egyes játékosok és a szakosztályvezetés bizal­matlanságát - lemondtam. Pedig nem sze­repeltünk rosszabbul, mint korábban. Ek­kor kezdtem az úttörőkkel foglalkozni, és az utánpótlásra tettem fel az életem. A TF-en szakedzői diplomát szereztem, ma pedig a szó legamatőrebb értelmében - már ami a fizetséget illeti - az utánpótlás válogatott kereténél szolgálom ki a negye­dik vezető edzőt.- Közben azért volt még egy visszatéré­se a felnőttekhez.- Igen, 1980-ban újra elővettek. Aztán én beszéltem rá Babarczi Rolandot, hogy jöjjön Szolnokra; jött, így visszatérhettem az utánpótláshoz. Azóta is a juniorok és az ifjúságiak edzője vagyok. Hogy milyen eredménnyel? Aki mostanában látta a fel­nőttcsapat mérkőzését, az tudhatja, hogy egyik napról a másikra kellett néhány srá­comat elővenni. Úgy gondolom, sikerrel, más kérdés, hogy néhány régi motoros is segíthetné beilleszkedésüket az OB I-es keretbe. Sajnos Mohin kívül ma ilyen klasszis nincs.- Közben szép nemzetközi sikereket arattak tanítványai.- Volt egy ifjúsági világbajnokság, ahol másodikok lettünk, és kétszer nyertük meg az Európa-bajnokságot. Legutóbb Isztambulban két szolnoki fiú is tagja volt a győztes csapatnak. Úrbán Lajos niost ismét csapatot épít. Itthon is, a fővárosban is, mint korosztá­lyos válogatott edző. Aztán a munkahe­lyén, a megyei rendőr-főkapitányságon az oktatás és a testedzés a tennivalója. És újabb évek jönnek újabb korosztályokkal. Az edző pedig a vízparton éli életét. A sportért és a városért. S ha néha ünnepnap adódik, az piros keretbe kerül a naptárába. Ilyen volt a mesteredzői cím átvétele is.-pb­Határfutó atléták Ha Komárom, akkor Komamo - leg­alábbis atléta berkekben. Immár tizenhete­dik alkalommal került sor a nemzetközi utcai futóversenyre, amelyen a kissé hűvös­re fordult időben többnyire magyar és szlo­vák távfutók tették próbára felkészültségü­ket. A komáromi termálfürdő elől elsőként a nők indultak 4 kilométeres útjukra, közöt­tük az utolsó három évben győztes Alena Mocariova, aki már az első száz méteren elhúzott a mezőnytől, és végig vezetve, nagy fölénnyel győzött. Jól szerepelt a 15 éves Szabó Zita (Sz.MÁV MTE), aki az ifjúságiak mezőnyében a második helyen végzett (14:54 p), a nála két esztendővel idősebb debreceni Pásztor Kornélia mögött (14:48 p). Jó jel, hogy mindössze 100 mé­terrel maradt el a fentebb említeti győztes szlovák futó mögött. Hamarosan a felnőtt férfiak is hajrájuk­hoz közeledtek. Még a felvezető autónak is igyekeznie kellett, hogy a 10 kilométeres verseny végén ne fogja be a veszprémi Ber- kovics, vagy a közvetlenül nyomában hala­dó szlovák válogatott, Vibosta. Igaz, egyi- kőjüknek sem sikerült, viszont a győzelmi babér Berkovicsnak jutott. A szolnokiak közül a Honvéd Killián FSE színeiben ver­senyző Fekete Tibor érte el a legjobb ered­ményt, 7. helyen végzett 19:51 perces idő­eredménnyel. A jelenleg Franciaországban versenyző Lajtos Márton (Sz.MÁV MTE) tizenhatodikként futott célba a mintegy 600 fős mezőnyben, míg Hoffer István (Sz.MÁV MTE) három hellyel mögötte végzett (30:28 p). A jó hangulatú verseny után „élesebbre” váltanak a futók, hiszen április 6-án Duna­keszin mezei OB-ra kerül sor, ahol az ér­mek mellett bajnoki pontokért is folyik majd a küzdelem.-ko­ját nevelésű versenyzőink jobbak voltak. Munkánknak mostanában érett be a gyü­mölcse. Amit igazol, hogy tavaly a II. osztályú felnőtt-csapatbajnokságon ismét dobogón végeztek. Hét I. osztályú minősítésű spor­tolójuk van, s közülük a 78 kilogrammos Németh Tibor válogatott kerettag. Ugyan­csak büszkék Bugyi Lászlóra, ő klubtársá­hoz hasonlóan a rendkívül erős mezőny­ben, a nehézsúlyúak kategóriájában szer­zett magyar bajnoki bronzérmet tavaly. Megjegyzem, egyszer már láttam a „kiliá- nosokat” az I. osztályú csapatbajnokság­ban küzdeni, s bizony nagyon lehangoló volt - ennek már több éve -, hogy verseny­zőik hiába értek el bravúros győzelmeket a tatamin, a „foghíjak” miatt mégsem ju­tottak az elődöntőbe - amely közelében már teljes létszámú csapatokkal kerültek szembe. Úgy tűnik, a féloldalas kiállásá­nak immár vége, hiszen azok a fiatalok, akikkel a jövőbe tekintve kezdtek foglal­kozni, felnőttkorba léptek. Biztató, hogy a gyermek, ifjúsági és junior korcsoportos országos versenyeken, bajnokságokon el­ért eredményeikéi már a legjobb szakosz­tályok közé emelkedtek. A 110 fős gárdá­ból külön is meg kell említeni Borhi Csaba. Dóra József és Lelősi István aranyjelvé­nyes sportolók nevét. Az is biztató jel, hogy a tavalyi egyetemi, főiskolai bajnok­ságon Szilágyi Csaba (71 kg) aranyérmet nyert - Ferencz Attilával együtt a gyermek judósokat tanítja -, a többiek pedig két ezüst- és egy bronzérmet szereztek. Sajnos anyagi okokból a női szakágat nem tudják beindítani. Egy szem lányuk, a 16 éves Farda Krisztina (a Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola tanuló­ja) viszont olyan eredményeket ér el, ame­lyek a külső szemlélők előtt elfedik ilyen irányú gondjukat. Kriszti tavaly ifjúsági bajnoki bronzérmet nyert, idei első verse­nyén pedig, a női Magyar Köztársasági Kupa döntőjében csupán a fekete öves, miskolci Papp Orsolya tudta legyőzni. Az egyetlen megyei judoszakosztálynak a nehezedő gazdasági feltételek miatt nem­csak a tatamin kell nagyon megküzdeni a talpon maradásért. Seres Lászlóval, a helyi cselgáncsozók gazdasági ügyeinek intéző­jével az élen mindent megtesznek újabb szponzorok felkutatására. Jelenleg a Tomi mosószert reklámozzák a judokin. Arra gondolni sem akarnak, hogy hazánk „ju- dosporttérképén ’ ’ Jász-Nagykun-Szolnok megye fehér folttá fakuljon.- Büki Péter ­v Törökszentmiklóson rendezték meg a MÉSZÖV Kupa tekedöntőt, amelyre a megye áfészcsapatai nevezhettek. Hat­van férfi és negyven nő fogott kezébe golyót, hogy amatőr létére profi ered­ményre törekedjen, és részese lehessen az áprilisi pápai országos döntőnek. Győztesek: nőknél Goómé Fodor Eszter, férfiaknál Futó Ferenc, csapatban Tö- rök'szentmikjós mindkét nemben. A he­lyi együttes tizedszer védte meg megyei bajnoki címét. A tiszazugi labdarúgó-bajnokság második fordulójának eredményei: Tószeg-Homok 4-0, Zagyvarékas- Cibakháza 2-1, Tiszakürt-Szelevény 0-2, Vezseny-Tiszainoka 7-0, Nagy- rév-CserkeszőlőO-4,Csépa-Öcsöd 1- 1. Az élmezőny: 1. Tószeg 29,2. Ci­bakháza 26,3. Szelevény 24,4. Zagy- varékas 22,5. Vezseny 22 ponttal. Országos középiskolai fiú kosárlabda­bajnokság legjobb nyolc csapata közé jutott a szolnoki Verseghy F. gimnázium együttese, miután az összesítésben kettő ponttal jobbnak bizonyult a nyíregyházi Krúdy Gy. Gimnázium tanulóinál. 'Ai , a v s,* S| tag i fit- SÜÜS | , v A Szolnoki Repülőműszaki Főis­kola rendezéséban került sor az MH idei mezei futóbajnokságára, ame­lyen tizenegy csapat kétszázhúsz ver­senyzője állt rajthoz. Az összetett ver­senyben (4000 és 7000 méteres futás) a Hátországvédelmi Parancsnokság együttese mögött a szolnokiak a má­sodik helyet szerezték meg. Egyéni­ben Tóth (4.), Fábián (5.), Katona (7.), Ambrus (9.) szerepelt a legjob­ban. NB Il-es bajnoki röplabdamérkőzésen a Titász férfiegyüttese 3-0 (4, 6, 3) ará­nyú fölényes győzelmet aratott Sátoral­jaújhely legénysége ellen. A jóval na­gyobb játékerőt képviselő hazai együt­teshez hasonlóan az ifjúságiak is 3-0-ra nyertek. Hagyományaihoz méltóan szerepel a Baross SZKI diákfocicsapata az idén is. Kiss György és Kovács Sán­dor tanítványai Békéscsabáról rabol­tak értékes pontot a Széchenyi SZKI gárdájától; Csomós vezető góljára a viharsarkiak csak négy perccel a be­fejezés előtt tudtak válaszolni, így a papírformára rácáfolva értékes dön­tetlent harcoltak ki a szolnoki tanu­lók. Hét szolnoki és két mezőtúri középis­kola alig félszáz úszója vett részt a Diák Olimpia megyei döntőjén a Damjanich uszodában. A mérsékelt érdeklődést a tanárok takarékossággal indokolták. Csapatban a „vargások” hét bajnoki címmel előzték meg a négyszer győztes „verséghyseket, míg a „pálfysok’ ’ kettő, a mezőtúriak pedig egy aranyat szerztek. NBI-esnői labdarúgó-mérkőzésen a László Kórház együttese 6-0-ca le­győzte a Tisza SE amazonjait. AüzoI- nokiak hatvan percig lépést tudtak tartani nagynevű ellenfelükkel, azon­ban mán a a fővárosiak tetszés szerint érték el találataikat, és megérdemelt győzelmet arattak, bár a gólkülönb­ség nem tükrözi hűen a látottakat. A vendégek közül Varga, Béres és Me­ző játszott átlagon felül. A megyei vívószövetség áprilris 21-én Hajdú-Bihar és Bács-Kiskun megyék bevonásával Szolnokon rendezi meg ez évi ifjúsági egyéni bajnokságát. Bárki indulhat a négy fegyvememes (fiú tőr, leány tőr, kard és párbajtőr) viadalon, aki határidőre benevez és érvényes sportor­vosi igazolással rendelkezik. Az írásbeli jelentkezéseket a vívószövetség címére (5002 Szolnok, Mátyás király út 31. Pf: 100) kell megküldeni április 17-ig. A nevezési díjat (15 forint) fél órával a verseny előtt a helyszínen kell befizetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom