Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)
1991-03-08 / 57. szám
4 Néplap 1991. MÁRCIUS 8. Az Új Néplap Karcagon Az alapítványok városa Nem vitás: az alapítványok korát éljük. Megcsappant anyagi lehetőségeinket így próbáljuk, az emberi segítőkészségre hivatkozva-apellálva, pótolni. Lassan Karcag városa is versenyezhet „az alapítványok városa’ ’ címért. Mint Garai Katalin közigazgatási alkalmazottól megtudom: külön-külön is mind csupa nemes ügyet képvisel. Egyenként véve is mind megérdemelné a messzemenő támogatást. Megkértem: emeljen ki három, szerinte a város egészét legjobban érintő alapítványt. íme a végeredmény: Emlékmű Alapítvány Még tavaly májusban jött létre, hogy végre legyen hely leróni kegyeletünket a n. világháború halottai előtt. Alapítói az akkori városi tanács;, a HABISOL 100.000, és a református egyház 10.000 forinttal. Az emlékmű tervének - makettjének - elkészítésére Győrfí Sándor szobrászművészt kérték fel. Elkészülte után az emlékműtervezetről és a helykijelölésről ki fogják kérni a karcagiak véleményét, akik a legilletékesebbek mindebben. Hisz mint Ruzicska Ferenc könyvtári munkatárs gyűjtéséből kiderül: legkevesebb 435 meghalt vagy eltűnt embert siratnak ma is hozzátartozóik. A magánadományozók zöme is e hozzátartozók köréből kerül ki. Adományok továbbra is tehetők az OTP Karcagi Fiókjánál, számlaszám: 538 459. Nyelvtanulás Alapítvány A Németh Gyula-évforduló kapcsán alapították, hisz a tudós turkológus professzor - több, később híres tanulótársával együtt - is ösztöndíjasa volt a városnak annak idején. Ez az alapítvány teljes mértékben önkormányzati alapítású. Miután elbírálták és elfogadták, 150.000 forinttal megnyitoták. A pénzt a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. Karcagi Fiókjánál helyezték letétbe, mert itt a legmagasabb kamatozású. De mint Garai Katalin mondja: az optimális induláshoz legalább egymillió kellene, hisz a rá érdemeseket a kamatokból tudják támogatni. Az MTA Nyelvtudományi Intézete a szervezés stádiumában szóban támogatásáról biztosította az alapítvány tevőit, elküldték a kész tervezetet is, de azóta is csend van az intézet részéről. Most újra próbálkoznak egy emlékeztető levéllel. Az alapítvány kuratóriumának elnöke egyébként maga a polgármester, dr. Fazekas Sándor, titkára dr. Varga Gyöngyi, országosan elismert angolnyelv-oktató és a megye angol nyelvi szaktanácsadója. Az alapítvány célja: a tehetséges és rászoruló középiskolás tanulók idegen nyelvi fejlődésének segítése ösztöndíjjal, tanfolyamdíj-térítéssel, vizsgadíjtérítéssel, esetenként külföldi tanulmányutak támogatásával. Adományok tehetők a K. és H. Hitelbank Karcagi Fiókjánál, a 452-10332-es számlaszámon. Uszodáért Alapítvány Uszoda mostanában nem lesz Karcagon, ez nyilvánvaló. Mint Palkovits Tamás, az ebben a témában legilletékesebb elmondja: van egy korábbról örökölt uszodatervezet, de az a mai viszonyok közt már százmilliós nagyságrendű lenne. Beérnék az alapítók egy városi tanmedencével, amely később talán bővülhetne. Maga az alapítvány még nem legalizált, tervek mégis bőséggel vannak. A Kiosz is ingyen felajánlotta már, hogy ellátja eszközzel a munkálatokat - ellen-, szolgáltatás nélkül. Mivel az alapítvány még megalakuló stádiumban van, banki vagy OTP- számlaszámmal egyelőre nem rendelkeznek. A város apró büszkeségei A karcagi Kálvin u. 9. számú általános iskola 2-3-4. osztályos tanulói szép (mit szép!) eredményt értek el a Diákolimpiái Játékok Sportverseny megyei döntőjén. A három sporttagozatos osztály így jogot nyert az országos elődöntőn való indulásra. E testnevelés tagozatos osztályok tagjai megérdemlik a felsorolást. íme a névsor: 2. osztály (aprókácskák): Mulich Mária, Szilágyi Szilvia, Fehér Adrián, Magyar Gábor, Békési Zsolt. 3. osztály (aprókák): Kohári Viktória, Kocsis Barbara, Federics Judit, Hajdú Sándor, Hajdú István, Magyar Miklós, Nyester Tibor. 4. osztály (aprók): Bemáth Melinda, Kovács Szilvia, Orosz István, Sántha István, Kun Szebasztián.Az országos elődöntő március 16-án, Nyíregyházán lesz megrendezve. A csapat a versenyeztetéshez és a felkészüléshez szponzorokat keres! Akikre joggal büszkék lehetünk! Ezt még Ön sem olvasta! Március 15-én első számával jelentkezik a Nagykunsági Hírmondó. A lapalapításhoz Karcagon kívül Kisújszállás, Kunmadaras, Kunhegyes is hozzájárult, helységenként 100.OVO forinttal' A vits Tamás újságíró, Nagy Judit ügyviteli alkalmazott a főállású munkatársak. Mint Jenei Gyula elmondta: a kéthetente 6000 példányban megjelenő újság közéleti lap lesz, sok-sok információval. Hirdetési lehetőség is lesz ' -1 D I dllíl. i;. ^ állíthat kun helységekben fokozatosan kiépítettéképítik a helyi tudósítók láncolatát, bárkitől szívesen várnak rövid információkat, híreket. Információteijeszt ésben és -gyűjtésben egyébként csaknem minden környező település célba van vé-A tökerészes helységek a megegyezés érteimében havonta kétszer egy-egy oldalt kapnak. Remélhetőleg egymás mindennapjainak, gondjainak, örömeinek jobb megismerésével közelebb hozza majd a lap egymáshoz a nagykun településeket. E kívánságon s a szerkesztőség kitartó munkáján túl nem kell más hozzá, csak 15 forint. Ennyibe fog ugyanis kerülni egyegy megjelenő számuk. Erősödő viharban „Már az is megfordult a fejemben: szándékosan akarják tönkretenni a magyar mezőgazdaságot! ’ ’ Az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat Karcagon is kiépítette megbízotti hálózatát a szerződéses sertések felvásárlására. Az egyik ilyen felvásárlócsoportot kerestem meg a Május 1. Termelőszövetkezetben. Beszélgetőtársaim Bukó Lajos áruforgalmi csoportvezető, Oláh Imre háztáji agronómus és Flack Tibor hízófelvásárló voltak. Elmondásaikból az alábbi körkép rajzolódott ki. Az a hír járja a városban, az állataikat leadni készülők közül jó néhányan sírva távoznak csütörtökönként. Száz közül tíz asszony biztos elsírja magát, mert a helyzet egyre reménytelenebb. Tavaly november 21-ig a szerződött 100-108 kg-os sertésekért még 68 forintot fizettek kilónként. Január 7-től ez lecsökkent 65-re. Azóta már megszűnt a szerződés is. Március 1-től a kilónkénti ár már csak 60 forint. De ez is csak ebben a súlykategóriában. Ha túlnőnek ezen, az összeg lecsökken 58 forintra. Erre pedig minden esély megvan, mert az állatforgalmi nem köt újabb szerződéseket, a korábbi állatokat sem szállítja el időben. Átlag egy hónap a csúszás. A aki - mikor megtudta: nem tudják most átvenni leszerződött sertéseit - kifakadt. Rendben, ne vegyék át! De akkor adják vissza Itt minden olcsóbb - és friss! a földjét, hogy meg tudja termelni a szükséges takarmányt, mert ő a lerakatok lassan csillagászati árait nem tudja megfizetni. Á kérdés persze nem ilyen egyszerű, hisz mivel is művelné meg visszakapott földjét, de az indulat hőfoka jelzésértékű. Mint beszélgetőtársaim mondják: a téesz kedvezményes Az irodában állandó a jövés-menés vágóhidak leálltak, a felvásárlócsoport a heti 1200-1300 sertésből jó, ha kilencvenet le tud venni. Eddig a tenyésztők úgy dolgoztak, hogy leadott szerződéses állataik kis hasznából tartották, etették a többi jószágot. Most már ez a lehetőségük sincs meg, így sokan valóban a csőd szélére sodródtak, sodródnak. így talán már érthetőbbek a fentebb említett asszonyi könnyek is! Persze maga a téesz sincs jobb helyzetben. Ezerkétszáz kész hízó maradt a nyakukon; jó, ha hetente hatvanat le tudnak adni belőle. ,Ma már nem ostobák az emberek, mégis vannak dolgok, amiket nem lehet felérni ép ésszel!'' Az állatforgalmi vállalat minden általa átvett túlsúlyos sertés darabja után 650 forint támogatást kap. Pedig nem a szerződött tenyésztőn múlt, hogy jószágát tovább tartotta, etette, mint szerette volna. Sokan úgy látják: a gazdálkodókat illetné ez a támogatás, hogy keletkezett kárukon némileg enyhítsen. Látható volt: a tavaly novemberi állapotokhoz képest a sertés kilónkénti felvásárlási ára nyolc forinttal csökkent - ugyanabban a súlykategóriában. Történt ez mind amellett, hogy időközben bétszer(!) emelkedett a takarmány ára! Itt talán csak az segítene, ha a tenyésztő saját földjén termelhetné meg a szükségeset az állatai számára. Ezt gondolhatta az a magángazdálkodó is, szemeskukorica-, búza-, tavasziárpa-vásárlással segítette tagjait. Míg városszerte 1230-1350 forint közt mozog a kukorica mázsájának ára, ők ugyanezt tagjaiknak 950-ért adták. A szerződöttek annyit vásároltak, amennyit a jószág leadásáig szükségesnek ítéltek. A takarmány elfogyott, a sertés még sított félsertést 130-ért mérik, a bontott színhús 175 forint. Szerényebb pénztárcájú családok figyelmébe ajánlható: egy fél sertésfej tokástul, fülestül, bőröstül a mai viszonyok közt bátran mondhatóan fillérekért kapható. A fölöslegben fennmaradt tej értékesítésével még gondok vannak, a kétlépcsős hűtőlánc még nincs megoldva. De e héten megjönnek Jászberényből a hűtőládák, így valószínű, hogy a jövő héttől az olcsóbb tejet is kínálni tudják a lakosságnak, közvetlenül a húskimérés szomszédságában. , fi ekem már úgy tűnik: ha bankot törnék, esetleg több szerencsével járnék, mint a gazdálkodással!’ ’ Szentesi Sándor gazdálkodóval ugyancsak a téeszirodán találkozók. Szerződéses kész sertéseit jött íratni, szeretné, ha levennék tőle. Nem sok jóval tudják biztatni. Az alábbiakban ő beszél, de akármelyik nagygazdálkodó szólhatna a helyében, a gondjaik azonosak:- En nem 3-4 vagy 15, hanem 137 sertést neveltem. Gyógyszerre elköltöttem vagy húszezret, a villanyra, gázra is kifizetek tizenötezret. A nyolc forint kilónkénti árlevitel nekem nem 10-20 ezer kárt okozott, elhiheti. Százezreket. Az őstermelővel úgy bánnak, mint az igáslóval: elébb halálra dolgoztatják, utána „Ez volt az életem. Most a vesztem lesz?” mindig a nyakukon. Be is zárult megnyúzzák. Nekem újrakezdéaz ördögi kör... ,,Lássuk, Uramisten, mire megyünk ketten!' ’ A téesz sem tehet mást, minthogy bajba jutott tagjain túl megpróbál önmagán is segíteni. A nyakán maradt több, mint ezer kész hízó gondja megoldást követelt. Megszerezvén a Köjálengedélyt is, e hét hétfőjétől boltot nyitottak a téesz udvarán. Több előnye is van ennek az üzsi kölcsön sejárt, nekem semmi! Ha százezer forint hitelt akartam kérni, hónapokig kilincselnem kellett, 2-3-4 kezest is felmutatnom! Másnak meg ölébe ejtették csaknem kérdezés nélkül. Látja, milyen sovány vagyok?! Pedig volt zsírom. De apránként kisütötték, lassú tűzön... Az oldalt írta és szerkesztette: Dorkovics Ágnes letnek: itt az áru mindig friss vágás. Másrészt az árak átlag legalább 15 százalékkal olcsóbbak a városban megszokottnál. A ha-
