Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)

1991-03-07 / 56. szám

4 1991. MÁRCIUS 7. A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Mi lesz a tsz-tagsággal? Aki még visszaemlékszik a „Beszédes dosszié” című cikk­re, mely a Néplap 1989. novem­ber 8-i számában jelent meg, tud­ja, hogy Tiszajenő és Vezseny tagsága „kiválást vagy szétvá­lást” kezdeményezett a már ak­kor is sántikáló mamut-termelő­szövetkezetből. A két falu tagsá­ga már akkor megelégelte a tó­szegi diktatórikus irányítást, a ti­­szajenői és vezsenyi ember sem­mibe vételét. A „törvénytiszte­lő” tsz-elnök azzal az indokkal nem engedte a kiválást, hogy nem volt meg a tagság kétharma­dos többsége. Ehhez viszont tud­ni kell, hogy a törvénytisztelés mögött a vezetés személyi érde­ke húzódott meg, nyilván szá­molva azzal, hogy a két falu tag­sága által végzett munka értéké­ből is jócskán jut a „jól képzett vezetőgárda” kosarába. Jutott is 1988-tól 1991-ig kétszázmillió forintot meghaladó adósság. Csak az a szomorú, hogy ennek kárát mintegy kilencszáz ember látja. Beigazolódott, hogy sok ki­csi sokra megy, s ez igaz az adós­ságra is. Mi sem bizonyítja job­ban, mint az a szomorú tény, hogy a tószegi Petőfi Termelő­szövetkezetet hitelképtelenné nyilvánították. Vajon mi lesz a termelőszövetkezet és a tagság sorsa? Miből jut kenyér azoknak a családoknak az asztalára, ahol mindketten a szövetkezetben dolgoznak, illetve dolgoznának. Gondolkodott ezen a termelőd szövetkezet vezetése, akik elő­ször 1983-ban - a kény­szeregyesítéskor -, majd 1989- ben (a dolgozók megfélemlítésé­vel) akaratukat rákényszerítették a tagságra? Most kellene olyan magabiztosnak lenniük, mint ak­kor voltak! Aggályunk nem alap­talan, mert tudjuk, hogy egy jó adottságokkal, nagy értékű beru­házásokkal induló termelőszö­vetkezet 1988-tól 1991-ig ho­gyan juthatott el idáig?! Kérdez­hetnénk: van-e erkölcsi alapja, hogy az a vezetőgárda, amely a csőd szélére juttatta a termelő­szövetkezetet, tovább irányít­son? A legnagyobb csalódás ak­kor érne bennünket, ha a több milliós kárral senki nem számol­na el. Evek óta eleget hallottunk aszálykárról, belvízkárról (még szerencse, hogy az időjárás min­dig olyan kegyes hozzánk), és arra mindent rá lehet fogni, de azt is tudjuk, hogy csúfos módon be­csapták a tagságot. Nem tudjuk, hol voltak azok a magabiztos tó­szegi vezetőségi tagok, akik se­gítettek az első számú vezetők­nek abban, hogy ’89-ben tűzzel­­vassal megakadályozzák a szét­válást? Talán őket is megfélem­lítették? Tovább kellett volna lát­niuk, mintsem fejbólintásukkal, kézfelnyújtásukkal beleegyezé­süket adni a vezetők döntéséhez. Azoknak az embereknek, akik a szétválás mellett felemelték sza­vukat, és nem tudták tovább be­hunyt szemmel nézni a termelő­­szövetkezet kifosztását, 20-25 évi tagság után nem volt tovább helyük e szövetkezetben. Ezek az emberek előre látták a helyze­tet, és féltették a tagságot attól, ami bekövetkezett. Egyes veze­tőknek volna mivel elszámolni­uk, de leginkább a lelkiismere­tükkel, ha egyáltalán van. Úgy tudom, a banki ügyiekbe nem vonják be a tagságot. Vajon a tulajdonosi felelősség csak a fi­zetési kötelezettségben jelenik meg? Ilyen és ehhez hasonló kér­dések foglalkoztatják a tsz-tago­­kat, s várják a mindezekre vá­laszt adó közgyűlést. Janiga Istvánná Tiszajenő Munkanélküli-segélyen - megalázva Tavaly december 4-től vagyok munkanélküli-segélyen. A török­szentmiklósi munkaközvetítőben részemre napi 149,33^ forint se­gélyt állapítottak meg. Ám az eltelt három hónapban az alábbi össze­geket kaptam kézhez: december 17-én 1029Ft-ot, január 14-én 3086 " február 6-án 2498 " Ez összesen 6613 forint. Hol van a többi? Össze-vissza küldik - mikor mennyit, így egyszerűen nem lehet rá számítani. Tudom, hogy a munkaügyi központnak nem kis leterhelést jelent a renge­teg munkanélküli-segély folyósí­tása, de könyörgöm, hogyan él­jünk meg, ha ezt a kevés pénzt sem juttatják el hozzánk becsületesen. Az a'kérésem, hogy ne különböző időpontokban lökjenek vala­mennyit a szerencsétlen emberek­nek, hanem alakítsanak ki egy nor­mális rendszert, ami alapján folya­matosan küldik az előre meghatá­rozott összeget. Éppen elég meg­alázó, hogy nincs munkánk, hogy heteken, hónapokon keresztül munkahely után szaladgálunk, je­lentkezünk a közvetítőben. U. Istvánné Törökszentmiklós ♦ * # A rendszertelen segélyezésre a következő magyarázatot adták szerkesztőségünknek a munka­ügyi központ törökszentmiklósi kirendeltségén: December 10-e körül azzal acéllal utaltak segélyt, hogy még karácsony előtt minden­ki kapjon egy kis pénz, majd 11 -tői 31 -ig ismét - az év végi zárás miatt. Ezt követően - januárban és febru­árban még szakaszosan, az újraje­­lentkezésig időszakra küldték a se­gélyt, de március második hetét* )1 már havonként számfejtik mind­azoknak, akik tartósa . - . kül maradtak. Egyéb'-,.‘ minden napjára («át­számolják a munkanélküli-se­gélyt, amiből 5 százalék társada­lombiztosítási járulékot vonnak. Válaszoltak - intézkedtek Figyelmeztették a szolgálattevőt Két olvasói észrevételre kap­tunk választ a Jászkun Volántól. A jászberényi Rigó Tihor levelét Utazzunk, megéri...! címmel, február 4-én közöltük. Miután az abban foglaltakat dr. Márton Ágoston, a helyközi személy­­szállítási üzletág igazgatója ki­vizsgáltatta, a következőkről tá­jékoztat. A jászberényi állomás­főnökség nem gondoskodott ar­ról, hogy a Tisza Volán (Szeged) által közlekedtetett 1518/580., 585. számú járatokat - megszün­tetésük után - töröljék az indulási jegyzékből. A megvárakoztatás­­sal kapcsolatban a forgalmi szol­gálattevő elmondta, hogy az az­napi hideg időjárásban lefagyott és kiesett kocsik pótlásával fog­lalkozott - az ott lévő gépkocsi­­vezetőkkel, s csak ezt követően az utassal. Ezt azonban nem lehet hivatkozásként elfogadni, mert az udvarias magatartás és az uta­sok lehető leggyorsabb kiszolgá­lása elsőrendű feladatuk. A for­galmi szolgálattevőt - e sajnála­tos eset miatt - figyelmeztetés­ben részesítette, s intézkedett, hogy az utastájékoztató táblát ja­vítsák ki. A történtekért az utas szíves elnézését kéri, és arra biz­tatja, ha a jövőben hasonló hiá­nyosságot tapasztal, hívja fel rá a figyelmüket. A Drágább, de nem lehet kap­ni című, február 7-i észrevételre Szabó István igazgató reagált: A kérdéses napon, február 5-én, 16.15 és 16.30 óra között való­ban nem tudott az árusítással megbízott dolgozójuk vonalbér­letet adni. A minden korábbi mennyisé­get meghaladó igény miatt elfo­gyott a bérlete. A pótlás szüksé­gességét késve ismerte fel, ezért két utasuk 5-10 percet várakozni kényszerült. A helyszínen elné­zést kértek, amit ezúton is meg­ismétel. Levelekből - sorokban Komlósi Lajos szolnoki olva­sónk e hó elejétől édesanyjának a Magyar Nők Lapját, édesapjá­nak a Magyarországot szerette volna előfizetni úgy, hogy az összeget negyedévenként az át­utalási betétszámlájáról emeljék le. (A Széchenyi-lakótelepen la­kik, szülei pedig a Sajtó utcá­ban.) Amikor múlt hónap köze­pén emiatt felkereste a 2-es szá­mú posta hírláposztályát, elkép­zelése lehetetlennek bizonyult. Körzetesített kézbesítésra hivat­kozva azt javasolták, nyisson egy másik átutalási betétszámlát, s arról egyenlítse ki a nem saját részére kézbesítendő újságok előfizetési díját. Ezek után az egyik újságot inkább kész­pénzben előfizette - egész évre. Ám vele együtt kérdezzük: a bü­­rokráció útvesztőjéből tényleg nincs más kiút? Vígh Károly Jászárokszál­­lásról többek között szóvá tette, hogy náluk sem kapható a ked­velt 2 kilogrammos veknikenyér. Sajnos a Közép-alföldi Sütödék Vállalatának álláspontja válto­zatlan: a maximált áras, 20,40 fo­rintos fehér kenyeret nem sütik, mert veszteséges. Frey Ferenc igazgató ezt kényszerlépésnek tartja, s ígérte, ha a termék árát szabaddá teszik, vagy az árható­ság olyan árat állapít meg, amely mellett a gyártása jövedelmező­vé válik, ismét megjelennek vele a piacon. Addig is a félbarnát, valamint a félfehér kenyeret ajánlja. Ezek kilója 22 forint, il­letve 24,40. Tóth Júlia abádszalóki olva­sónk a lapunkban előforduló be­tűkihagyásra és egyéb pontatlan­ságra hívta fel a figyelmünket. Észrevételét köszönjük, és to­vábbra is minden igyekezetünk­kel azon leszünk, hogy a leg­apróbb hibákat is kiszorítsuk a lapból. Özv. Bánföldi Sándorné ar­ról értesít, hogy Jászberényben február 17-én megalakult a váro­si nyugdíjas-szakszervezet alap­szervezete. Működési helye: Kossuth út 58., ahová szeretettel várják Jászberény valamennyi nyugdíjasát. (Klubnapjaik: kedd, péntek, vasárnap - délután kettő­től hatig.) Ha az orvosok egymás farkasaivá válnak Tisztelt Brinkmann Professzor Úr! Csodálattal nézem az Ön által irányított klinikáról szóló tévésoro­zatot. Sebészorvos lévén, különösen át tudom élni az ott történteket, éppen ezért azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok a professzor úrhoz, hogy amennyiben lehetséges, klinikáján alkalmazni szíveskedjen. Magamról annyit: a levitézlett pártállamban gyerekkorom óta aktív politikai életet éltem. E rendszer egyik fő pillérének vallotta, hogy a legfőbb érték az ember. Ennek megfelelően mindenkor a legfonto­sabbnak a betegek érdekképviseletét tartottam. Úgy a vérembe ivó­dott, hogy a gyökeres társadalmi változások idejében sem tudtam ettől megszabadulni, az új szisztémához alkalmazkodni, és kezdtem egyre kellemetlenebbüi érezni magam. Ugyanis a szemem láttára vált sem­missé több, gondosan és lelkiismeretesen megalapozott szakmai kar­rier, értéktelenedtek el a tudományos fokozatok, kerültek szakmai, anyagi, erkölcsi csődbe kiemelkedő személyiségek. Mindezeket te­tőzte az, hogy magyar létemre, aki magyar iskolákat végeztem és magyar szakképesítést szereztem, jelen pillanatban olyan osztályon dolgozom, ahol egyedül maradtam magyar származású sebészorvos. Isten ments, nincs bennem előítélet a különböző nemzetiségű mun­katársaim származása miatt, de valahogy nagyobb biztonságban mo­zog az ember a saját l'ö'd'jei között. Nem tagadott' ■ ,•... ’..szajkó­zott mondatos .. . o .r mber'elen kizsigereli a dolgozókat; eU'­­\ .. ku>;an ts bizonyosságot a minél nagyobb feladatot igénylő műtétek elvállalásában, amikor a több, de veszélytelenebb, gyorsabban elvégezhető feladatokkal ma­gas jövedelemhez juthat. Emiatt harc folyik a betegekért, az orvosok A tárgyalóteremből Éjjeli ribillió Nem valószínű, hogy a Tal­linn filmszínház környékén la­kók szívükbe zárták volna azt a napot, amikor a mozi új szolgál­tatásaként megnyílt a „Mo presszó”. Azóta már nemcsak egy-egy jó kalandfilmtől, hanem a film mellé mért nedűtől is fel­­hevült fiatalok lepik el - főképp nyári estéken - a környéket. Á tapasztalatok szerint a türelem annál törékenyebb, minél több­ször teszik próbára. A környék lakóinak képzelet­beli pohara múlt év június 26-án telt be először, azóta még jó né­hányszor... Kellemes nyár este lévén, nyitott ablaknál figyelte televízióján a „futballtörténel­­mi” eseményeket M. L„ Palla I. krt.-i lakos, amikor hangos szó­váltásra, veszekedésre figyelt fel. Este tíz óra is élmúlt, kicsiny gyermekei a szomszéd szobában aludtak, így természetes talán, hogy nem tetszett neki a ricsajo­zás. Pizsamában lement az utcá­ra, ahol két fiatalt látott, akik kö­zül az egyik épp valami megcsil­lanó tárgyat akart egy közelben parkoló autó felé dobni. Veszté­re rájuk szólt, akik közül a fiatal­korú K. G. ezt meglehetősen sé­relmezte, s 17 és fél éve minden öntudatával felvértezve vála­szolt. Ebből vita, majd egy kis lökdösődés kerekedett. A civa­­kodásba beszállt a majd két mé­ter magas - egyébként bokszoló =• M. Z. is. (Szerencsére sportbeli tudását nem kamatoztatta.) Ek­kor érkezett a fiatalok harmadik társa, H. L. Körbefogták a „kí­váncsiskodó” lakót, s lökdösni kezdték egymáshoz a kör köze­pén álló férfit. A hangzavarra azonban már több lakó is felfi­gyelt, akik közül leghamarabb B. D. Zs. sietett a szorult helyzet­ben levő lakótárs segítségére. Egy kerti padot mellmagasságig felemelve fenyegette meg a reni­tens fiatalokat. Úgy tűnt, jobb belátásra tértek, mivel abba­hagyták a lökdösődést, s a hely­színről el akartak menni. De ek­kor már mintegy húsz lakó is lenn volt az utcán, és közülük egy idős férfi a hangadó fiatalko­rú K. G.-ben felismerte egyik jó barátja fiát, akit atyai szigorral teremtett le. Ez azonban csak olaj volt a tűzre, mert a fiú kö­nyökhajlatba kapta az idős em­ber nyakát, s még néhányat rá is sózott a hátára. Az egyenlőtlen küzdelemből a közelben nézelő­­dők mentették ki lakótársukat. A ribilliónak végül is a kiérkező rendőrjárőr vetett véget. A három fiatalt társtettesi mi­nőségben elkövetett garázdaság bűntette miatt a Szolnoki Városi Bíróság dr. Szilágyi Béla vezette tanácsa 1991. február 22-én egy­­egy évi próbára bocsátotta, egyúttal elrendelve a fiatalkorú vádlott pártfogói felügyeletét is. Az ítélet jogerős. „Bence” egymás farkasaivá váltak. Mivel ezzel a formációval és a következ­ményeivel nem értettem egyet - ennek hangot is adtam -, számtalan, kisebb-nagyobb kellemetlenséget kellett elszenvednem. Nálunk olyan egészségügyi rendszer van kialakulóban, amelyben az orvos­igazgatók teljhatalmú uraivá válnak intézeteiknek. Ezekbe kívülről egyre nehezebb beleszólni, és ilyen helyzetben a csúcsvezető azt tehet, amit akar. Döntéseiben emberi magatartása, saját erkölcsi, etikai szintje lesz az egyetlen fék. Az Ön klinikáján mindaz megtalálható - nyugalom, segítőkészség, emberiesség, szakmaszeretet és megbecsülés -, amit itt nem sikerült megvalósítani. Miután egyedül maradtam magyarnak ezen a sebé­­.szeti osztályon, ha eddig nem tudtam, most már biztosan nem tudom megváltoztatni az eseményeket. Úgy érzem, hogy az Ön környeze­tében képességeimet hatványozottan tudnám kamatoztatni. Ismételten azzal a kéréssel fordulok a tisztelt professzor úrhoz, hogy a felvételi kérelmemet kedvezően bírálja el. Dr. Jánosi Gábor sebész szakorvos Jászberény A pelyhedzők helyébe gesztenyét, tölgyfát ültetnek Olvasóink sajnálkozva tudat­ták szerkesztőségünkkel, hogy a Holt-Tisza melletti Vízpart kör­úton - az elmúlt hetekben - egy sor nyárfát kivágtak, s kérdezték, miért volt erre szükség, ki adott rá engedélyt? Rozsos Lajostól, a Közterület­fenntartó Intézmény főkertészé­től kértünk választ. Mint mond­ája, csupán tíz pelyhedző, úgyne­vezett nőivarú nyárfát vágattak ki - ezúttal saját dolgozóikkal - a virágcsarnok közelében, ahol mintegy húsz-harminc magán­­kereskedőnek adnak lehetőséget az árusításra. A vásárlókat és ke­reskedőket egyaránt zavarta vol­na a „nyári hó”, ezért vadgesz­tenyét és tölgyfát ültetnek ta­vasszal a helyükre. (Fotó: Korá­nyi) SZERKESZTŐI ÜZENET Hernek Sándor, Besenyszög: A hadifoglyok kárpótlási ügyé­ben - kérésünkre - hamarosan felkeresik a Hadkiegészítő és Területvédelmi Parancsnokság­tól, valamint a helyi polgármes­teri hivataltól, s ha szükséges, az esetleges hiányzó adatok meg­szerzésében segítségére lesznek. Velük együtt próbáljuk kideríte­ni, hogy a kárpótlása miért és hol maradt el. Addig is szíves türel­mét kérjük. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné ..Önök kérték, mi teljesítjük” gas szállítási és egyéb költségek miatt - minden községbe és fa­luba nem juthatunk el. Ennek el­lenére most arról értesítjük a kengyelieket, hogy március Ifi­én (vasárnap) 7-től 12 óráig en­gedményes vásárt tartunk a Kos­suth út 46. szám alatt, a volt böl­csőde épületében. A kedvezmé­nyes akció a helyi polgármester­nek köszönhető, aki a helyiséget biztosítja, valamint a termelő­­szövetkezet vezetőinek, akik vállalták az áruszállítást. (A vá­sárt a martfűi Tisza ABC dolgo­zóinak segítségével bonyolít­juk.) Dr. Tóth András ügyvezető igazgató A Gondoljanak a falvakra, községekre is! című vásárlói le­vélre, mely február 14-én jelent meg, a következőket válaszo­lom. Az ÉLKER Kft. (az Élelmi­szer Kereskedelmi Vállalat által alapított cég) minden-hónap egyik vasárnapján engedményes Vásárt tart különböző élelmi­szerekből., Ezeket a£ akciókat természetesen a megye azon te­lepülésein rendezzük meg, ahol üzleteink megtalálhatók. Örömmel olvastuk a „Ken­gyeli vásárlók” kérését, hogy tartsunk a hozzájuk hasonló köz­ségekben is kedvezményes vá­sárlási akciót, de sajnos - a ma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom