Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)
1991-03-06 / 55. szám
1991. MÁRCIUS 6. 3 Mint ismeretes, a múlt év végén az Ericsson nyerte meg a Magyar Távközlési Vállalat és a Transelektro által meghirdetett kapcsolástechnikai rendszerválasztó pályázatot. A korszerű, AXE típusú telefonközpontok gyártására és forgalmazására 1990. októberében az Ericsson a Műszertechnika Rt.vel közösen vegyes vállalatot alapított. Képünk a műszertechnika műhelyében készült, ahol tesztelik az első telefonközpontot. v MTI-fotó: Balaton József Készül az új fegyverviselési törvény A Sajtókávéházban már szívélyes a rendőr Régi beidegződés volt, hogy amikor a Zrínyi utcában a BM klubháza elé értem, szinte díszlépést vertem megilletődöttségemben. Ha netán egy-egy sajtótájékoztató alkalmával odaszólított a sors, felkészülhettem a belépők és egyéb kiegészítő igazolványok alaposabb felülvizsgálatára - egyszóval, ha tehettem, elkerültem a fővárosi Zrínyi utca 5. számot. Pénteken délután a BM Sajtó-, Közművelődési és Tájékoztatási Titkársága a szokásos rendezvényét tartotta, ahol a legfőbb belügyis tisztségviselőkhöz lehetett odacsapódni kötetlen beszélgetésre, s tőlük információt szerezni társasági beszélgetés közepette. Hogy mennyire megváltozott napjainkra a hely szelleme, mi sem bizonyítja jobban, hogy egyetlen papírfecni felmutatása nélkül jutottam be a korábban szigorúan őrzött belügyi objektumba. S ha még mindig gyanakodtam volna holmi bigott szigorúságra, elég volt regisztrálni azt a tényt, hogy a lépcsőn az első vendég, akivel találkoztam, nem más volt, mint Katona Klári, a népszerű táncdalénekesnő. A félemeleten a bárban meg ki más támasztotta volna a pultot, mint Markos György, a közkedvelt humorista. Hát ilyen indíttatás után feloldódott az emberben a gátlás, és bátran kérdezett valamennyi illetékestől ezen a kötetlen fórumon. Márpedig kérdeznivaló volt bőven. Legelőbb is a főkapitányok helyzete: mint köztudott, Jankovics Zoltán rendőr ezredes március elsejével nyugalomba vonult. A megye rendőrállománya azt várta, hogy helyére dr. Fazekas Attilát nevezik majd ki, aki több szűrőn is átjutott, s akinek főkapitányi ambíciójával a megyei önkormányzat is egyetértett. A megbízott főkapitány viszont dr. Kovács Sándor alezredes lett.- Mi ennek a magyarázata? - kérdeztem egy magas rangú rendőrtisztet, aki nem tartotta magát illetékesnek a hivatalos nyilatkozattételre, ám jólinformáltságát bízvást készpénznek vehettem, mivel annak idején a bírálóbizottság tagja volt. Szerinte semmiféle „árulástól” nem kell tartani, a racionalitás okán bízták meg a főkapitányság vezetésével a helyetteseket, hiszen ők naprakészek a rendőri munka irányításában. Ha valamennyi megyében megtalálják a legalkalmasabb személyt a főkapitányi posztra, úgy az országos rendőrfőkapitány él majd jogával, s kinevezi őket. Addig pedig azok vigyék az ügyeket, akik eddig is bebizonyították, hogy otthonosan mozognak e területen. Azt már dr. Kacziba Antal rendőr ezredestől, az ORFK bűnügyi főosztályvezetőjétől kérdeztem meg, hogy állunk ma Magyarországon a fegyverek használatával. Jó, a lőfegyvereket a fegyvertartási engedély kiadásával lehet kordában tartani, de a gázpisztolyok és egyéb riasztószerkentyűk ügyében mi a helyzet?- Erre ebben a pillanatban nincs törvény. Készül az új fegyverviselési törvény, de még a parlamenti bizottság sem tárgyalta, így hát a bevezetését egyhamar nem várhatjuk.- Egyébként Önnek mi a véleménye a fegyverviselésről?- A törvénytervezet kapcsán felvetődött az is, hogy amerikai mintára esetleg általánossá lehetne tenni a fegyverviselést. Ennek nem vagyok a híve; mert véleményem szerint ez a bűnözés eszkalációját szülné. Lehetne fegyvert viselni önvédelmi célból, de biztos, hogy az, akinek egy fél kiló fém lenne a zsebében, azonnal agresszívabbá válna, és talán ő provokálná a bűnelkövetést. Arról nem is szólva; hogy a fegyver megszerzése újabb bűncselekményhez vezetne - egyszóval maradjunk annyiban, hogy a mi társadalmunk még nem érett arra, hogy általánossá váljon a fegyverviselés lehetősége.- És a jelenleg félillegálisan - féllegálisan - használt gáz- és riasztópisztolyok, valamint a különböző spray-k használatáról miként vélekedik Ön, mint a ORFK bűnügyi főosztályvezetője?- Ezeket nem tartom túlságosan veszélyes dolgoknak, önvédelem szempontjából talán még szerencsések is - a dolog hátulütője viszont az, hogy gyakran szerepelnek a bűnelkövetés eszközeiként is. E téren is várunk eligazító törvényeket a parlamenttől. Az est során persze szó esett még sok mindenről, így megtudhattuk azt is, hogy alighanem rövidesen üdvözölhetjük majd Matulát, a magánnyomozót életünkben, és hogy a vagyonbiztonság megmosolyogtató nívója valósággal csábítja a bűncselekményekre azokat, akik ferde utakon járnak. Bár a hangulat igazán oldottam társaságinak volt nevezhető, a résztvevők egy pillanatra sem feledhették el, hogy bizony komoly témában gyűltek ezúttal is össze a Sajtókávéházban. ________________________- pb -napló Ült a pádon, és átszellemülten olvasott. Arca fényes volt és gyönyörű, hosszú, sötét hajának dús fürtjei közül úgy ragyogott elő, akár a napkorong az alkonyi felhők fátyla mögül. Megidézett ez a lány. Óvatosan léptem közelebb, mint aki véletlenül táblából arra, amúgy semmi dolga, csak úgy nézelődik, néz valamit, valami mást, s közben, csak úgy mellékesen, megszemléli ezt a sugárzó alakot is, illetve a könyvet, melyet kezében tart. Kosztolányit olvasott. Megkerültem a padot, igyekeztem feltűnés nélkül a háta mögé kerülni, közel hozzá, lehetőleg minél közelebb, slopva belepislantani a kötetbe, mert igen kíváncsi lettem a műre, a címére, tehát odaóvakodtam, és sietve fúrtam a tekintetemet a lapok közé, ahogy egy blúz ígéretes kivágásába pillant az ember, erőszakosan, mégis ártatlan orcával. Vers volt, a Halotti beszéd. Furcsa érzés fogott el: hirtelen deviánsnak láttam az olvasó leányt. Körülöttünk az alpáriság harsány őrülete. Egy kopasz, zömök férfi, talán már túl az ötvenen, magnetofonját dajkálja karján, s abból ömlik a fokhagymaszagú lakodalmas rock. A könyvárus pultján fedetlen keblek tolulnak elénk, rikító borítójú szerelmesregények, álromantikus sziruptörténetek, aztán az erőszak, a krimi, a rémtörténetek, a fantasztikus történetek, politikai szenzációk... Az újságárusnál is a napi vérbosszúk, politikai botrányok vonzzák a borostás, gyűrött embereket. Alkudozás folyik itt is, ott is, ilyen-olyan bóvlik kínálják magukat, több nyelven dadog a diskurzus. S közben ott, ott a pályaudvari zűrzavarban, felröppenő káromkodások és sercintések között, ott ül egy lány a pádon, és átszellemülten olvas. Egyébként nem különösebben szép, de valami, alighanem ez a feltétel nélküli odaadás, belefeledkezés, a vers varázsa, a költészet sugárzása őt magát is gyönyörűvé teszi. Megszépíti őt Kosztolányi. Feltűnő jelenség, nem illik ebbe a mocskos képbe. Sokat tudhat a világról, hiszen verset olvas. Leány verseskönyvvel. Olyan áhítattal írom le ezt, mintha a régi Madonna-képekről lenne szó: anya gyermekével. Olvasó leány. Ha már az olvasó népről nem beszélhetünk. Nézem a leányt. Megrendítő és felzaklató látvány. Nem is tudjuk, mit látunk most: a kultúra vívja itt egyszemélyes szabadságharcát. Körmendi Lajos Pénz, money, das Geld In memóriám KGST A KGST meghalni sem tud szépen. Ennek persze már más oka van, mint a létezése idején is meglévő ellentmondásoknak, habár van közük egymáshoz. A KGST-nek már egy hete ugyanis meg kellett volna szűnnie, ehelyett a jóslatok szerint még egy hetet vámunk kell. Talán ma már a szovjetek sem sajnálják - bár ki tudja - e régen halódó szervezet megszűntét. Annak idején tevékeny részt vállaltak létrejöttében, azonban nem igazolta önmagát. A rövidítés négy betűjéből szinte semmi sem teljesült, sőt már a legelején nyilvánvaló volt, hogy például a kölcsönös szó helyett a sztálini diktátumot kell behelyettesíteni, a tanács szó helyett pedig a kötelező érvényű megfogalmazások elfogadását, a gazdaság szó helyett egy centralizált, bürokratikus politizálást, amelynek semmi köze nem volt a gazdálkodáshoz, a gazdasághoz. A pénz és a tollvonás Az együttműködés látható módon leggyengébb pontja volt a pénzügyi szféra. Az árufolyam mozgatását még valahogy lehet jól, rosszul irányítani, az itt meglévő objektív feltételek hiányát nagy pazarlás árán pótolni, de a pénznek vásárlóértéket nem lehet adni egyetlen tollvonással, felülről jövő dekrétummal. A pénznek értéket csak a reálisan létező s működő gazdaság által előállított árutömeg adhat, amely mind mennyiségben, mind minőségben kielégíti a felmerülő igényeket. Ha ez nem így van, márpedig tudjuk, hogy a KGST- ben nem így volt, akkor bármiféle intézmény bármiféle intézkedése sem hozhat létre működő pénzt. Már 1958-ban létrehozták a transzferábilis rubelt, majd sorra jöttek a többoldalú, elszámolást elősegítő nemzetközi bankok. A transzferábilis rubel mégsem működött soha egy percig pénzként, legkevésbé a többoldalú elszámolások eszközeként. Az ok végtelenül egyszerű. Nem volt árufedezete. Nem is lehetett, hiszen a térség, amelyben hivatott volt működni, atomjaira volt szétszedve, s elzárva egymástól. Ebben a rendszerben egyszerűen nem létezhetett egy egyébként is mesterséges konstrukció. Hozzátehetjük persze, nem önmagában ez utóbbi a probléma. Mesterséges konstrukció, a fenti értelemben a Közös Piac devizája az ECU is, de mögötte áll a tagországok által előállított árutömeg, a konvertibilis nemzeti valuták s a gyakorlatilag egységes piac. Hatalmi szempontok A pénzügyi elszámolási rendszer, amely elvileg segíthetett volna a helyzeten, szintén a kiindulópont logikáját követte. A világpiacitól elszakított, többnyire fix árak, a külkereskedelembe kerülő árutömeg rögzítése, az árfolyamok mesterséges megállapítása, ráadásul sok esetben ez is attól függött, milyen termékről van szó, nos mindez nem segített a helyzeten. Joggal feltehetjük a kérdést: mégis, miért működött ez a rendszer ilyen sokáig? A válasz talán egyszerű. A szovjet hatalmi, katonai szempontoknak csak ez felelt meg, amely minden más logikát, megközelítést csírájában elfojtott. így volt ez a dimitrovi s más közép-európai kisintegrációs törekvések esetében, de így volt ez a „Brezsnyevdoktrína” által „negatívan” érintett minden egyéb esemény, kezdeményezés esetében. Ami alapjaiban érintette a szemmel láthatóan rosszul működő rendszert, arra azonnali és határozott elutasítás várt, akár katonai eszközökkel is. A KGST megszűntéhez tehát ugyanazok az események kellettek, amelyek a Varsói Szerződés megszűnéséhez. Cél: az európai integráció A bevezetőben említettük, hogy a mostani, a KGST sorsát rögzítő értekezlet elhalasztásának van némi köze működése egészéhez. Ha igaz a hír, akkor az utódszervezet mibenléténél keletkeztek ellentmondások. Az objektív helyzet ugyanis semmilyen integrációs együttműködésre sem ad lehetőséget a volt KGST-tagok egészét figyelembe véve. Az Európán kívüli országok esetében ez nyilvánvaló. A Szovjetunió esetében a belső gazdasági integráció sem valósult meg, ami alapvető feltétele a külsőnek. A gazdasági nehézségek Románia és Bulgária lehetőségeit korlátozzák erőteljesen. Leginkább a visegrádi találkozón részt vett országok számolhatnak szorosabb együttműködéssel, egy-két éven belül szabadkereskedelmi megállapodással. A gazdasági helyzet a világban, s ezen belül Európában azonban már olyan, hogy az ő esetükben is a szorosabb együttműködés csak eszköz egy fejlett régióhoz, történetesen az Európai Közösséghez való csatlakozásban. Az európai integrációhoz való felzárkózásnak nincs alternatívája. Vagy megteremtjük a szoros kapcsolatok feltételeit, vagy a kelet és nyugat közötti szakadék tovább mélyül. A helyzet nagy tanulsága itt is, hogy az 1949 előtti állapotok (ekkor jött létre a KGST) viszszaállításának nincs reális esélye. Szerencsére ezen a területen ezt senki sem akarja. Füle István Harangkeresés a vágányok mentén Olajat már találtak 1944 nyarán a szövetséges bombázók Szajol állomás, a vasúti csomópont ellen is iszonyatos erejű légitámadást hajtottak végre. A bombák jó néhány ott veszteglő kocsisort telibe találtak. Az egyiken élelmiszereket szállítottak, a másikon nyersolajat, de olyan vagon is akadt, amelyiken tizennyolc harang árválkodott. Közöttük a kisújszállási és az öcsödi egyházé is. A munkaszolgálatosak betemették a tátongó nyílásokat, amelyekbe gépi erővel, kézzel a megmaradt kocsik, kocsivázak, harangok is belekerültek. Mondván, hely telik velük, ezért kevesebb földet kell odahordani. A visszaemlékezések szerint valószínű, hogy a 12-13. vágány körül földelték el a harangokat. Ráadásul a Geofizikai Kutató Intézet műszerei valóban mutatták azon a helyen valamilyen fémvagy fémes tárgy meglétét. Kutatni kezdtek az emberek, és feltűnt, egyre olajosabb földet borított ki a lapát. Hamarosan kiderült, egy négytengelyes olajtartály volt a „tettes”. Időközben módosult a helyszín, hiszen az egyik szemtanú szerint a harangok eltemetése nem a tizenkettedik-tizenharmadik, hanem az ötödik-hatodik vágány mellett történt. Még a hozzávetőleges helyet is megmutatta. Ezen kissé felbuzdulva a kisújszállási önkormányzat tagjai gondoltak egy merészet, és előbb levélben, majd személyesen is felkeresték az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségét. Tették ezt azért, mert tudomásukra jutott, hogy az amerikaiak már a második világháború éveiben is felvételeket készítettek a terepről, a bombázások előtt és után is. Nos, az attasé, Anderson ezredes asszony nagyon kedvesen fogadta ezt a miniküldöttséget. Kiderült, hogy a hölgy férje történész, aki többek között a második világháború amerikai vonatkozású emlékeit is kutatja. Azt is megtudták, hogy Alabamában található egy óriási hadtörténeti levéltár, és bíznak abban, hogy talán ebben őrzik a szajoli bombázások dokumentumait. Ennek a férj utánanéz, ezenkívül más segítséget is ígértek nekik, mivel állítólag már akad olyan műszer, amelyik két-három méter mélységig megkülönbözteti a földben lévő bronzot és vasat. Márpedig a harangok az előbbiből készültek. Akármit is hoz a jövő, ha valami új fejlemény adódik a szajoli vállalakozás ügyében, ígérjük, beszámolunk róla. Elvégre olajat már találtak, így a megfelelő adatok, támpontok birtokában jó lenne a negyvenhetedik esztendeje néma harangokat is végre a felszínre emelni, hogy tovább szolgálják az embereket.’ D. Sz. M. A tavasz közeledtével a hobbitelkeken sokan kezdenek építkezéshez, de sokan választják az egyszerűbb és olcsóbb megoldást: kimustrált jármüveket, vasúti kocsikat, autóbuszokat, rozoga sufnikat állítanak fel hétvégi ház gyanánt. Üdülőtelkeken, zártkertekben megyeszerte szaporodnak e csúfos építmények. Felvételünk egy nagykörűi zártkerben készült, ahol a háttérben álló tetszetős épületet ötletesen alakította ki a tulajdonos egy vagonból, olyanból, mely a felvételen látható. Fotó: Korényi Éva
