Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)
1991-03-04 / 53. szám
4 1991. MÁRCIUS 4. Taxisok kérdése az önkormányzathoz- Én, Mikó János taxis, a Tisza Taxi alapító tagja, a következőkkel szeretnék Szolnok város önkormányzatához fordulni. A nyolcvanas évek közepén minden taxis, aki kiváltotta az iparengedélyt, kétezer forintot fizetett, amiből ki kellett volna alakítani számunkra a megfelelő taxiállomásokat. De minket nem kérdeztek meg, hogy hova szeretnénk ezeket, hanem oda csinálták, ahova a tanács kijelölte: a Gorkij úton, Szandaszőlősön, kukatároló mellett, magánterületen és kórházi területen - melyeket közben elkerítettek -, parkolók mellett, ahova nem lehet beállni. A Kossuth téren négy taxi fér el, a Pelikán szállónál autóbuszok és kamionok állnak be a helyünkre, a vasútállomáson már az ABC-bejáratát torlaszoljuk el... Az autóbusz-pályaudvarnál, mivel az Volán-terület, a Volán-taxisoknak megengedték, hogy pontosan a buszok kijáratánál torlaszolják el az utasok elől az utat, tehát rögtön egy Volán-taxiba esnek be, minket egy kóbor utas esetleg hátulról tud megközelíteni. A régi állomások zömét felszámolták, és jelenleg annyira taxiállomás szűkében van a város, hogy nem lehet beállni, az itt futó körülbelül négyszáz taxiból nyolcvannak, ha van helye. Magyarán: az egész városban a taxik zöme szabálytalanul parkol, a rendőr akkor büntet meg bennünket, amikor akar, és jogosan! A régi tanács nem foglalkozott ezzel a gondunkkal, csak adta ki az iparengedélyeket, nem számolt azzal, hogy egy ekkora városnak hány taxira lenne szüksége, mekkora gépkocsiparkot bír el. (Különben a lakosság számához viszonyítva az országban Szolnokon van a legtöbb taxi.) Az áldatlan állapot felszámolására van lehetőség, kérdés, hogy az új önkormányzatban megvan-e a hajlandóság. Lehetőség például, hogy a Kossuth téren felszámolják a parkolót (úgyis van a közelben jó néhány, elég nagy területű személygépkocsi-parkoló), és taxiállomássá alakítja. Tudjuk, hogy az önkormányzat kevés pénze sok mindenre kell. Azonban az új taxiállomások létesítéséhez szükséges anyagiakat előteremthetné abból, hogy a többi taxivállalat hozzájárulását is igényelné. Ugyanis sem a Volán, sem a Főtaxi, sem a Szövtaxi nem fizetett semmit a taxiállomásokért. Kérdem az önkormányzatot, felülbírálja-e azt a jelenlegi helyzetet, melyben én, mint kisiparos, keményen adózok, keményen fizetem a társadalombiztosítást (havi 3500 forintot), míg a Főtaxi és a többiek nem a városnak adóznak, vagy például a nyugdíjasok nevetséges havi kétszáz forintért fuvarozhatnak? Ne a mi pénzünket használják arra, hogy elvigyék a hasznukat. Mert ez van: a Főtaxi itt termeli meg a hasznát, és a fővárosnak adózik. Mindenütt azt hallja az ember, hogy most már segítik a vállalkozásokat. Ez nem segítség, ami most van, hanem belebuktatás. Szabjanak határt annak, hogy hány engedélyt adnak ki. Hasonló panaszainkat tartalmazó levelünket elküldtük a taxivállalatoknak, valamint a volt tanácsnak, és olyan választ kaptunk, hogy nem baj az, ha a városban a taxisok közt egészséges a konkurencia. Hát pontosan az a baj, hogy nem egészséges. Kérjük az új önkormányzatot - azért mondom többes számban, mert nem a magam nevében mondtam el mindezt, hanem a többi kollégám nevében is -, hogy döntsék el: hajlandók-e a városban normális körülményeket teremteni a taxizásból egyre nehezebben élő kisiparosok számára. Kérdésünkre rövid időn belül szeretnénk választ kapni. A szövetkezet önállóan dönt A Tiszafüredi Gépipari Kisszövetkezet vezetősége február 28-ával megszüntette az Autószerviz Kft. tevékenységét - hivatkozva a szövetkezet érdekére. Elküld harminc dolgozót, a műhely berendezését pedig kiárusítja, mert itt más irányú munkát kíván majd folytatni. Úgy tudjuk, a megyében - a szolnoki és jászberényi után - ez a szerviz volt a legkorszerűbben, fénycsőkamrával is felszerelve, s miközben felszámolják, olvassuk, hogy Törökszentmiklóson hasonlót építettek. Hogy lehetséges ez? A helybéli polgármesterhez és a megyei felügyeleti szervhez küldött levelünkben erre szerettünk volna magyarázatot kapni, de hiába vártuk a választ. Változatlanul az a véleményünk, hogy volna igény a szervizre, hiszen óriási a vonzáskörzete - Szolnok, Heves, Hajdú megyéből is hordták ide a kocsikat. Arra a kérdésünkre, hogy kellett-e valakitől engedély, beleegyezés az Autószerviz Kft. felszámolásához, a szövetkezet elnöke nemmel válaszolt. Hát valóban nem szólhat bele egy fölöttes szerv sem az ilyen dolgokba? Ezek után mi nem csodát vártunk, csupán egy megnyugtató választ - írta többek között Szamosvári Imre tiszafüredi olvasónk. A dolgozók aggodalmát, kenyérféltését megértjük, de a kft. felszámolásában önállóan dönthet a kisszövetkezet. A válaszadás ügyében a tiszafüredi alpolgármestert, Lipcsei Imrét tudtuk elérni, aki elmondta, hogy az említett levelet megkapták, azonban az érintettekkel szóban közölték: a képviselő-testületnek nincs joga megváltoztatni a gazdasági szervek, kisszövetkezetek döntését. A szerviz átalakítására, a dolgozók további foglalkoztatására lapunkban rövidesen visszatérünk, és tájékoztatjuk olvasóinkat. Vízbekötés - óriási utánajárással Hat évvel ezelőtt, roppant egyszerű módon, utánajárások nélkül kötötték be a vizet a fiamékhoz. A munkálatokat a Víz- és Csatornamű Vállalat karcagi üzemvezetősége végezte. Családunk ismét ilyen feladat előtt áll, most a lányomékhoz szeretnénk vizet vinni, de annyi az ezzel kapcsolatos intéznivaló, hogy már nem tudom szó nélkül hagyni. Érdeklődésünkre a helyi vízmű kezelője a következőkről tájékoztatott. Meg kell terveztetni (5 példányban) a vízbekötés pontos helyét, majd engedélyeztetni kell a TIGÁZ Szolnoki Üzemigazgatóságával, a Víz- és Csatornamű Vállalat Karcagi Üzemvezetőségével, a TITÁSZ kisújszállási kirendeltségével, valamint a helyi önkormányzattal. Mindez több napot vesz igénybe, és nem kevés útiköltséggel jár. Nem beszélve arról, hogy a vízóraaknát már betonból kell készíteni. Kérem az illetékeseket, hogy valamelyest egyszerűsítsék a vízbekötési eljárást, ne sújtsák még ezzel is az otthonteremtő, házépítő fiatalokat. Kovács József Kenderes A békéről és Horthy Miklós hamvairól „Legyen minden ember vágya a béke” cím alatt közöltük Pernyész László jászberényi olvasónk levelét február 25-én, s ugyanebben a számban jelent meg Tasnádi Istváné is, „Vigyenek egy teherautó kenderesi földet” címmel, melyekhez Guth Sándor olvasónk az alábbi véleményt, megjegyzést fűzte: Egyetérértek Pemyész Úr agressziót elítélő békevágyával, de ki az agresszor? Az-e, aki a világ nagy többségének egyetértésével egy sokat szenvedett kis nép országának felszabadításáért harcol, vagy az, aki az arab világban a legaljasabb sátáni eszközökkel - Allahra hivatkozva - évtizedek óta csiholja luciferi pallosával azt a szikrát, amely könnyen lángba és vérbe borítaná a világot? Igen, békét akarunk, mint ahogy az Öböl térségének népei is azt akarják. De nem zsarnok kénytől. És akik az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata alapján indított felszabadító hadjáratot agressziónak nevezik, azok a véres diktátornak biztosítanak zöld utat - népek és nemzetek megsemmisítésére. Sok gonoszság elbújhat a béke boldogságot ígérő jelmondatában. Sokan, nagyon sokan megtanultuk ezt, igen keserű tapasztalatok árán. Hosszú idő óta - mint Isten a tízparancsolatot - hirdette a „békét” az a társadalmi rend, amely születésétől fogva harcra buzdított a „kizsákmányoló” rendszerek megdöntésére. Azt pedig nagyon jól tudjuk, ki, kit zsákmányolt ki a marxista imába foglalt békejelszó leple alatt. Igen, legyen béke a világon, mindnyájunk által hőn óhajtott, igazságos béke, amelyben nincsenek zsarnok, elnyomó parancsok, saját és más népek leigázására törekvő agresszív diktátorok. Horthy Miklós hamvainak hazahozatalával kapcsolatban nem kívánok vitába bocsátkozni Tasnádi Úrral - legyen talán családi ügy a hazahozatal -, de megjegyezni kívánom, „nem minden magyar háborodik fel” ezen. Sőt! Aki ismeri az egyetemes történelmet, tudhatja, hogy sok példa van, volt az államférfiak hamvainak hazaszállítására. (Az egész világon.) Legyen az elhunyt - megoszló véleményekre alapozva - negatív vagy pozitív hős. Azt hiszem, sokan tudják, hogy „mindnyájunk hőn szeretett vezérét és tanítómesterét”, aki népünk nagyon sötét korszakának volt egyik fő előidézője, Rákosi Mátyást például hazaengedte - a szégyenletes futás után - az a Kádár János, akit elődje börtönbe záratott és megkínoztatott. Mert hazai földben akart pihenni. És ha most Rákosi hamvai a „Nagy Hazában’ ’ lennének, talán hozzátartozói vigyenek egy teherautó földet, hogy magyar földben nyugodhasson? Azért engedelmet - hadd ne fűzzek a javasolt, Portugáliába szállítandó teherautónyi kenderesi földhöz kommentárt. Aki pedig tisztában van az Ön által idézett - „akkori kor véres eseményeivel”, az azt is tudja, mit tett Horthy azért, hogy kivigye a nemzetet az idézett véres eseményekből, aminek következtében őt családostól elhurcolták a németek, és fogságban tartották. Ezt a történelem, a nürnbergi per bizonyítja, ahol nem vádlottként, hanem tanúként hallgatták ki. Ipolyi Arnold megismeréséhez „Miért maradtak a régi utcanevek?” címmel, február 14-én jelent meg e rovatban a törökszentmiklósi Barna Sándor levele. Észrevételem ehhez kapcsolódik, mely a következő. Az a törekvés, amely utcaneveink megváltoztatására irányul, a települések többségében zökkenőmentesen, máshol (így Törökszentmiklóson is) akadályokba ütközve valósul meg. Bizony meg kell mondanom őszintén, hogy a javasolt névre vonatkozó tájékozatlanság nem szolgál a Vörös Csillag úti lakosok dicsőségére. Tiltakoznak, hogy Ipolyi Arnold neve kerüljön fel a házszámtáblákra - mondván: az utcabeliek soha nem hallották még ezt a nevet, „és nem is tudják, ki az atyafi”. Ipolyi Arnold nemcsak hírneves néprajzi gyűjtő, történész, később besztercebányai, illetve nagyváradi püspök, hanem 1860-tól 1863-ig Törökszentmiklós plébánosa volt. Ez utóbbi a zárójelben hozzáfűzött szerkesztőségi tájékoztatóból kimaradt. Ipolyi Arnold egyike volt azoknak a hímeves személyiségeknek, akik valaha megfordultak a városban. Ortutay Gyula írta róla: „Ma látjuk csak, mennyi hálával tartozunk neki, műveiben milyen gazdagságot, ma sem megközelített teljességű gyűjteményt hagyott nemzetére”. Törökszentmiklós lakosságának tehát meg kell ismernie nevét, s csak helyeselni lehet, hogy a hagyományőrző bizottság utcanévvel kívánja megörökíteni a tudós főpap lelkipásztori működésének emlékét. A szakemberekből álló bizottság a település egészére vonatkozóan készítette el tervezetét, s nem diktálni akar, csak olyan új utcaneveket javasol, amelyek közel állnak a város történetéhez - sajátos arculatot adva ezzel is a nagy múltú, tekintélyes városnak. Józsa László Kunszentmárton Nincs semmi megjegyzésem! - írja válasza summájaként angolul Várhegyi Attila (szolnoki) alpolgármester az Új Néplap feb-Ivott, vezetett, ütközött A 44 éves, zagyvarékasi Lajkó András a múlt év november 2-án este és 3-án poharazgatott. Olyannyira, hogy reggel fél tízre - szaknyelven fogalmazva - enyhe fokú ittas állapotba került. Ekkor az egyik ismerőse gépkocsijába ült, majd Zagyvarékas külterületén haladt. Noha földútról igyekezett eljutni egy burkolt útra, ami azt is jelenti, hogy alacsonyabb rendű úton közlekedett, mindezt nem vette figyelembe. Bár látta, hogy balról a védett úton személygépkocsi közeledik, rosszul becsülte meg a távolságát, sebességét, miközben balra kanyarodott. A feléje igyekvő jármű vezetője fékezett, de az ütközést nem bírta elkerülni, amely következtében a vétlen gépkocsivezető utasa kulcscsonttörést, bordatöréseket és más sérüléseket szenvedett. Lajkó András ügyét első fokon a Szolnoki Városi Bíróság tárgyalta, ahol a vádlottat súlyos testi sértést okozó ittas vezetésért 6 hónap börtönbüntetésre ítélték. Ennek a végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztették. Az ítéletet Lajkó András és védője tudomásul vette, az ügyész súlyosbításért fellebbezett. D. Sz. M. Igaza is van, hiszen a megjegyzés (fn.) az a cselekvés, illetve megnyilatkozás, hogy valaki megjegyez valamit. Válaszában ugyanis semmiféle ilyen megjegyezhető, bizonyító erejű tény és érv le nem íródott; ex cathedra kinyilatkoztatásokon kívül. Ráadásul tollával búsképű lovagi módon csak a néplapi szélmalom vitorláit rohamozza, hiszen a cikkíró újságírónő - a sajtótájékoztatóról alaposan elkésve - felszínes beszámolót fogalmazott az ott valósan, ész- és tényérvekkel bizonyított megállapításokról. Megköszöntem volna, ha alpolgármesterem a személyes részvétele jogán és okán válaszolt volna inkább, vagy legalábbis hiteles tanúk útján tájékozódik. Ez nem így történt, így aztán az állampolgárok igaz és tisztes tájékoztatása érdekében nem maradt más lehetőségem, mint elhibázott eljárását becsületbeli ügynek tekinteni, és kihívni Őt a nyilvánosság előtt (nemcsak első vérig, hanem élethalál harcra) megvívandó szellemi párbajra. Párbajsegédeim a párbajkódex alapján tervezett párviadal ügyében napokon belül felkeresik. Addig a a témában nekem sincs - inkább magyarul szólva: megjegyzésem. Benson Vilmos Nem volt nyereménykártya a Persilben Mások okulására teszem szóvá a velem történteket. Minden este a Henkel cég reklámját látom a tévében, és addig-addig duruzsolták a fülembe, míg - a nyeremény reményében - február 21-én „bedőltem”. A törökszentmiklósi Napsugár ABC- ben vettem egy csomag, 3 kilós Persil mosóport, amiért 624 forintot fizettem. A tetején szerepel, hogy mit lehet nyerni a benne lévő kártyával, ám felbontás után hiába túrtam át az egészet, a legalján se találtam. Ilyen helyzetben mit tehet az ember? Hol reklamálhatok, és ki hisz nekem? Katona Jánosné T örökszentmiklós Ilyen esetben kizárólag a forgalmazó cégnél lehet reklamálni. Olvasónk panaszával megkerestük a Henkel Budapest Vegyi Kft.-t, ahol Sárai György termékmenedzsernek is az volt a véleménye: utólag képtelenség kideríteni az igazságot, az esetleges turpisságot, hogy hol, mikor és ki nem tette bele vagy vette ki a dobozból a kártyát. Azonban olvasónk igazában egy percig sem kételkedett, ezért megígérte, hogy - kártalanítás gyanánt - címére azonnal küld egy részvételi kártyát. Reméljük, hogy útközben nem kallódik el. Hozzászólás cikkeinkhez Büszkék lehetünk a jászsági hagyományőrzőkre A „Fehér nyakkendős úttörők” című cikk, mely az Új Néplap február 23-i számában jelent meg, hozzászólásra késztet. Egyetértek a cikkben azzal, hogy a gyerekeknek szükségük van valamilyen szervezetre, mert nagy részük jelenleg gazdátlanul teng-leng - a szervezet azonban nem lehet olyan bürokratikus, mint az úttörőmozgalom volt; abból azt kellene megmenteni, ami továbbra is hasznos. Ez viszont sok mindent feltételez. Például azt, hogy aki a cserkészmozgalomban érzi jól magát, az menjen oda, akit pedig a magyar történelem emlékeinek kutatása érdekel, azzal foglalkozhasson. Jöhetnek közénk, a hagyományőrző mozgalomba. Jelenleg az úttörők negyvenezer körül vannak az országban, a cserkészek hatvanezren, a hagyományőrzők pedig körülbelül annyian, mint az úttörők. (Ez utóbbiról nincs szó a cikkben.) Ez a mozgalom - nem titok - az úttörőmozgalomból nőtt ki; azon belül ténykedtek a hagyományőrzők, majd 1989 szeptemberében Budapesten megalakítottuk a Magyarország Felfedezői Hagyományőrző Szövetséget. Ez az új szövetség az ország több pontján talajra talált, ami bizonyítja életképességét, hiszen majdnem annyi tagja van már másfél év alatt, mint a hajdani igen népes úttörőmozgalomnak. Arra pedig büszkék lehetünk, hogy éppen a Jászságban (Jászberény, Jászjákóhalma, Jászárokszállás) van az egyik legjelentősebb bázisa, itt ringott bölcsője. Nem tudom, hogy Jászberényben hogyan szervezik a mozgalmat (mármint az úttörőkét), de lehet, hogy Fazekas úr a hagyományőrzőkre gondolt? Mindenesetre nehéz lenne azonosítani, ugyanis a hagyományőrző gyerekek - mint nálunk is - a honismereti munkából emelkedtek ki, s én magam is úgy váltam törzsfőnökükké, hogy úttörő sem voltam annak idején. így jelent meg a palettán a mozgalom kék (a jászok színéből származó) nyakkendője. Fodor István Jászjákóhalma Szerkesztői üzenet Az „ÖSSZESSÉGBEN TIZENHATAN” aláírással küldött levél szerzőit arra kérjük, hogy szerkesztőségünk előtt fedjék fel kilétüket, mert soraikat szeretnénk mielőbb megjelentetni. Mint már annyiszor, ezúton is hangsúlyozzuk: Olvasóink kérését mindenkor tiszteletben tartjuk, nevüket, címüket - ha kérik - nem adjuk ki, az a háttérben marad. . Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné A szerkesztőség postájából ruár 19-i számában, sajtótájékoztatómon - úgymond - elhangzottakra. Válasz a válaszra!?
