Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)
1991-03-30 / 74. (75.) szám
12 Humor » 1991. MÁRCIUS 30. Humorgolódások Van olyan ember, aki minden helyzetben feltalálja magát... és a spanyolviaszt. £ Szolnokon semmiképpen nem vezetheti be a posta a telefonérme használatát, mert itt sok embernek nagyon nehezen esik le a tantusz. $ Az építőiparban csökkent az egy főre eső téglák száma, de még így is sok az üzemi baleset. & Tegnap olyan információéhség tört rám, hogy megettem egy postagalambot. & Csodálattal tekintünk Nyugatra. Például Japánra... * Az emberek két nagy csoportra oszthatók: ilyenekre meg olyanokra. A többiek pedig: másmilyenek. * Nem a legjobb megoldás politikai szempontok alapján választani a szépségkirálynőt. * Hazudni sohasem szabad. Csak akkor, ha muszáj. * Egy tudóscsoport hosszas kísérletezéssel megállapította, hogy két fecske sem csinál nyarat. * A bizakodó ember a jövőben reménykedik. De az igazi optimista még a múlttól is vár valamit. * Szolnokon nem csak több hídra, hanem sok áthidaló megoldásra is szükség lenne. * A hiányhoz képest a semmi is valami. * Ha öregkorodra tudathasadásod lesz, akkor sem kapsz két'nyugdíjat. * A mai gyerekek szerint a diktatúra: helyesírási gyakorlat az iskolában. Kópiás Sándor Ellentmondást nem tűrő húsvét A kocka el van vetve! - mondják, ezt mormolta maga elé a Rubicon habjai fölött Caesar a dicsőséges -, s ma már tény: bizony el volt. Eppur si muove! (És mégis mozog a Föld!) - állította a bölcs Galilei, és valóban csak úgy rengett Tokióban és San Franciscóban... Mögmondtam, hát mögmondtam, innye no! - öntötte szavakba összes keserűségét Farkos Csapó Gyurka a betyárlegény, s a pusztán Karcagtól Gyöngyösig nyomban csend lett. Habeledöglünk sem...! - remegtette a levegőt az emelvényről Kun Béla a szónok, s a tömeg rátátotta száját vakmerőségére. Válámi ván - szólt Rajkin Búzáné Fábri Éva egyik kellemes délutáni óhajkosarában és isten bizony szerettük érte. A krumplileves az krumplileves! - emlegette gyakran népünk és pártunk legbölcsebbike, s még legszebb álmunkból is fölriadtunk rá. Na, ne má azé! - dörögte tajtékzón a Hofi és máris tudta minden becsületes paraszt és munkásember, hogy valami már megint nem fér abba a busa nagy fejébe. Müszi! - csettintett egy keménykalapos fickó éshirtelen megnehezült a levegő a Kárpát-medencében (pedig még csak fél 5 múlt 8 perccel). Népfelkelés! Nem vitás - szökkent ki a varázsige Mr.Pozsgay ajka kerítésin, s másnap ledőltek a falak, és félistenként tisztelte őt egy egész ország. Gyerekek, ne legyetek mán tahók! - tanított Nagy Feró (született Nagy Ferenc) a Garázsmester, s szavai szállóigeként terjedtek az Ozy-rajongók száján (nem beszélve a rumosüvegről!). Ahhaü! - csattan fel Orbán a Viktor és mi rögtön tudjuk: valami lesz, s ha lesz, szaga lesz. Holnaptól drágább lesz a tej, a cukor, a kenyér, a hús, a benzin, ...ja, és a szén is - sorolja kellemes basszbaritonján, legájtatosabb arcviseletével egy meghitt, holdvilágos vasárnap estén a Mohai Gábor, és lön. Másnaptól tényleg drágább a tej, a cukor, a kenyér, a hús, a benzin...ja, és a szén is! Voila! ..És akkor egyszercsak jön egy nem túl öreg nem túl fiatal, nem túl alacsony nem túl magas, nem túl kormánypárti és nem túl ellenzéki hapsi, megáll a kocsmaajtóban, felhúzza diszkréten a sliccét és csak annyit mond elcsukló, sztentori hangon: ...Kérem szépen szabad-e locsólkodni? técsi Újra tavasz van. Ezt onnan tudom egészen biztosan, hogy biciklizés közben tegnap ment először szemembe muslica. ...Igaz, már akkor gyanakodni kezdtem, mikor elolvadt az utak mentén a hó, és alóla előkerültek a még tavaly odadobált vackok. Hiánytalanul, épségben. Ja, és még onnan is tudom, hogy már a kikelet dúl körös-körül - de teljes erőből -, hogy eltünedeztek a külváros sólymai, a varjak. Illetve ami maradt belőlük, az garantáltan döglött, s a feltámadás hiú ábrándját kergetve, békésen fekszik a liget avarjában. ...Bár, ha jobban belegondolok, vigyázni kell ám ezekkel az évszakokkal - pláne, ezen legszeszélyesebbikkel -,mert bizony könnyen kifognak az emberen. Alattomosak, akár egy hétfejű feleség. Itt van mindjárt ez a hibbant szolnoki gólyamadár, amelyik nem elég, hogy egy szovjet laktanyában rendezte be lakását (persze akkoriban még nemzetünk elei parolázó viszonyban voltak a Föld egyhatodának vezetőivel), ráadásul még hamarabb beköszöntött, mint maga a március. Szóval mondom, csak csínján az efféle tündér-hónapokkal, kobold-évszakokkal. Ki tudja mire készül hátunk mögött a február?! Szerintem egyenesen elébe kellene menni a bajokban, s kiforgatni sarkukból a naptárakat, az ünnepi nyitvatartások mintájára. Előre hozni az áprilist mondjuk január helyére, októbert eltenni augusztusra, azt pedig - hogy mégse vesszen kárba - májusra. Máris kifognánk a klímaváltozás vitorlájából a szelet, az esőt, s millió más légköri nyavalyát is. így november 7-ét verőfényes tavaszi napon ünnepelhetné ország-világ (délután a strandon főhetne a fejük a felvonulóknak), igaz március 21-én még javában didereghetnénk az emelvények (hűlt helye) alatt. Látják, ennyi az egész! Végre lennének megint fehér karácsonyok (a tűző naptól kitikkadt szikeken legalábbis), és a Mikulás rénszarvasfogat helyett tevekaravánnal suhanhatna felénk. Persze, az az akaratos tavasz néha biztosan megbosszulná magát: decemberben egyszercsak kipattannának a rügyek, s a meglazult rögök is szántani csalogatnák a föld emberét. Persze mi nem dőlnénk be egykönnyen, s majd csak megszoknék az év hónapjai is - ezek a dölyfös rebellisek - az új rendet. Mert ugye jól tudjuk, rend a lelke mindennek! tézé Özönvicc Bede István gyűjteményéből- Jenő! Miért az ajtó előtt vetted le a cipődet az éjjel, mikor hazatántorogtál?- Nem akartalak felébreszteni, drágám.- Akkor miért üvöltötted, hogy "száz szál gyertyát, száz icce bort"? *- Ha összeházasodunk három gyerekünk lesz.- Honná tudod, szívem? - kérdezi a vőlegény.- Hát onnan, hogy most az anyámnál vannak. &- Nicsak, az öcséd már újságot olvas?- Ugyan, még csak négyéves. Keresztrejtvényt fejt. *- Tanár úr, kérem, nekem azt mondták, hogy kincs van a torkomban...- Alighanem az zavarja az éneklésben. . * Egy járókelő meglát egy cigarettázó kisfiút. Ráförmed:- Ejnye, fiacskám, de korán kezded! Mire a kis pöfékelő:- Korán? De bácsi, már fél tizenkettő! £- Megértitek egymást Karcsival?- Igen, csak egy kis apróságban nem egyezünk. Én fehér ruhában képzelem el az esküvőnket, o meg nem akar házasodni! ♦ Az útonálló egy skót elé tartja a revolvert.- Száz fontot, vagy az életed!- Ötven jár csak - válaszol a skót -, nem látja, hogy félholt vagyok az ijedtségtől. *- Itt a központ. Ön egy font előfizetési díjjal hátralékban van - hallatszik a drót másik végéről.- Ez valami tévedés lehet - válaszol a skót -, nekem nincs is telefonom. ♦- Mi a legdemokratikusabb ruhadarab?- A melltartó! Mert a széthúzókat összefogja, a pöffeszkedőket visszafogja, a kicsiknek önbizalmat ad, s a csüggedőket felemeli. *- Hogyan csodálkozik a leprás? ■ -... Leesik az álla. £- Miért eszik a rendőr KRESZ-táblákat?- Mert mindegyik táblában egy jó pohár tej van... *- Mi a különbség a zongora és a furulya között?- A zongora tovább ég. * Igazoltat a rendőr, s így zárja a mondanivalóját:- ... Szerencséje van, hogy nincs jogosítványa, mert rögtön elvettem volna. $ Az Oktogonnál beszáll egy fiatal pár a konflisba. A kocsis megnógatja a lovakat, de mielőtt elindulnának, odaszól nekik egyik kollégája:- Te Zsiga, a fasornál jól kapaszkodj meg a bakon! Ezeket már ismerem. *- Miért tűntek el hirtelen a Ceausescuv iccék?- Mert lelőtték a poént. * Apa és fia sétálnak a kertben.- Apa, mi ez itt?- Feketeribiszke.- De akkor miért piros??- Mert még zöld. * All a részeg fényes nappal a körúton és teszi a dolgát. Arra jár egy rendőr és ráripakodik:- Mit képzel maga, jóember, azonnal hagyja abba és tegye el! A részeg begombolja a sliccét és elkezd éktelenül nevetni.- S most min nevet? - kérdi a rendőr.- Ha-ha-ha. Azt hiszi, abbahagytam? ♦- Tudja Ön, hogy mi az az anatómia?- Hát gondolom, olyasmi, ami mindenkinek van, de a nőkön látszik legjobban... *- Hogy hívnak, kisfiam?- Tom. .- Milyen Tom?- Nemtom. A TAVASZ 7 PILLANATA Itt egy vödör kölni, mit kell itt tökölni! (Fotó: Illyés) Vigyázat, tavasz!
