Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)
1991-03-30 / 74. (75.) szám
4 Nézőpontok 1991. MÁRCIUS 30. Luther állította: Aki húszéves korában nem szép, harmincéves korában nem erős, negyvenéves korában nem okos, és ötvenéves korában nem gazdag, az már nem válik soha azzá... Mitagadás, azon túl, hogy kortalan és szellemes az aforizma, gondolkodóba ejt, és hevenyészett számvetésre csábít. Második hallásra feltűnhet, bizony rejtegetnek magukban a sok száz éves sorok valami megbocsátó iróniát is az élet értelmét illetően, mögötte nem pusztán egyetlen ember visszatekintő életbölcsessége áll. S mivel én még csak a tézis első pontjával tudnék szembesülni, de mert se időm, se kedvem tükör előtt ücsörögni, így inkább már a következőknek kellene próbálnom mihamarabb megfelelni. Gondolom. Mert hiába is lennék én akár Jávor Pál, a szívtipró szittya férfieszmény, ha küldetésemet- hogy megalkossam magam - sehogy sem tudnám betölteni. Sajnos Luther óta a harmadik „tulajdonság”, a tudás birtoklása, érezhetően kiment errefelé a divatból, s nem is látszik visszatérni hazánkba. S hogy mi lesz azzal az ominózus negyedikkel? Hmm . . .' A kérdéses szempont hallatán - ami a földi javakban való dúskálás reménye, öt hosszú évtized múltán - körülöttem pár százezren minden bizonnyal földbe gyökereznének, s kínosan vakargatnák deres halántékukat. Pedig ezt az egyet még csak a Jóistenen sem lehet számonkémi, mint előtte a másik hármat. Persze a szerencse - ez a legdemokratikusabb állapot - akárkire rámosolyoghat rangra való tekintet nélkül, ráadásul állítólag forgandó. No, kérem, eddig itt tartanánk (nem firtatván az Erőt- mint olyat -, mert az ugye továbbra is rendületlenül Nyugodt)! ... Ám még itt van mindig, ami kitölti eme négy „tulajdonság” hézagjait (mert nem biztos, hogy Ók, így négyen magát az Embert jelentik): a percek, a napok, az évek. Az Élet! 1 Szomßatijegyze t Kösz, megvagyok! A nyirkos ébredések, a pókhálós hétköznapok, a szeretkezések, a kutyasétáltatások, néhány tétova igaz pillanat - amiért érdemes itt lenni - és a naplementék. Nagyokat kortyolunk a lucskos levegőből, kitekitünk erre a világra, lépünk, nyelünk egyre, és közben hallgatózunk, mérlegelünk ... majd végül megmérettetünk. Ennyi a mutatvány, igaz, eltart úgy 50-60 évig. Meglehet, húszévesen, majdani ráncaink helyén még az arányok, a kellem lesz az úr, és a Napra lehet nézni, de Rád nem, harmincasként - ha tudna - kiszakadna karunkból az erő, a negyvenedik kilométerkőnél fejünk egy-két lexikonnyi, tömör értelem lesz, és ötvenévesen a jólét tejében és vajában füröszt majd a sorsunk, azért mindennél fontosabb marad egy Ötödik. Igen-igen, a jó öreg HARMÓNIA! Ami nem különbözteti meg a hétfőket a szerdáktól és a vasárnapoktól, ami ott alszik az anyagban, ami belefészkelődik minden mozdulatunkba, ami összetartja az elmúlt másodpercet az elkövetkezővel. Hát lehet ennél bármi fontosabb?! Mert igaz, betáplálhatnám a képzeletbeli gépbe: nőtlen vagyok, akár fizetésem felét is megtakaríthatnám (tegyük fel, hogy eszem ágában sincs más munkák után loholni...) stb, stb. De néhány egyszerű szorzás után mégiscsak az jönne ki: húsz év múltán akár saját lakásra is szert tehetnék, és ha zsebembe nyúlnék a nevezett lakás előtt, ott egy kocsi kulcsait találnám.. .. Nem, nem, ebbe a játszmába nem hagyom magam belerángatni! Az életet, az összhangot választom. Mert így, mikor kinn ólálkodom a járókelők közt, s valaki félvállról odakérdezvén feíriászt magányomból - bár manapság valóságosérzelmi kitörésnek számít már ez a kopottas szlogen -, de őszintén felelem: - Kösz, megvagyok! A börzsönyi aranybányákban A Magyar Nemzeti Bank megbízásából dr. Nagy Béla geológus újra vizsgálja a már a középkorból is ismert börzsönyi aranybányákat. Ha a vizsgálatok elég hozamot mutatnak, akkor ismét lesz aranybányászat hazánkban. Beigazolódik a régi bányászmondás, amely szerint az „aranytehén” farka Körmöcbányán, a feje Nagybörzsönyben van? (MTI-fotó: Mónos Gábor) Nagy Béla egy középkori táróban, Rózsahegyen. Oroszi Antal főaknász és Nagy Béla, kezében aranyat tartalmazó kőzet. A Dorogi Aknamélyítő Vállalat bányászai és középen Nagy Béla geológus, a rózsahegyi bánya bejáratánál. Aranyat tartalmazó kőzetér. Másfél éve késik a támogatás Falak süket fülekből Várhat a beteg Tavalyelőtt még az MHSZ- nél dolgozott a most 35 éves Sáros Attila. Nem kisasszonyoknak való munkát végzett autószerelőként. Szeptember 20-án kezdődött kálváriája, mely a mai napig is tart. Ekkor ment el ugyanis a körzeti orvoshoz, mert úgy érezte, hogy jobb karjában már nincs annyi erő, mint annak előtte. A „félemberré válás” története- Azt mondták, ínhüvelygyulladásom van, és begipszelték a karom. Ezután kezelésre jártam, de nem javult az állapotom, nem bírtam fogni. Komolyabb kivizsgálást javasoltak a szakemberek. December 14-ig vártam kórházi ágyra. Amikor befeküdtem, másik betegségemet is megállapították, a gerincem elcsúszott, és a forgómban is nagy kopást tapasztaltak. Néhány éve ért egy áramütés, a jobb kezeim Szedtem is becsülettel a gyógyszereket, pedig fájt a gyomrom tőlük. Kéthetente, majd havonta jártam táppénzes felülvizsgálatra. Látták, hogy nem tudom felvenni a munkát, ezért először hatodik hó 27-én a leszázalékoló bizottság elé kerültem. Megnéztek engem és a papírjaimat is, de semmit nem mondtak. Hazaküldtek. Csaknem egy hónap múlva kaptam meg a határozatot, amely szerint 50 százalékos rokkanttá nyilvánítottak.- Mit jelent ez?- Fel kellett volna vennem a munkát. A táppénz ugyanis egy évig jár csak. Nem nyugodtam bele. Ismerős útján eljutottam Kerepestarcsára, az idegsebészetre. JúliusS I -én feküdtem be. Itt is azokat a betegségeket állapították meg, mint eddig. Augusztus 9-én küldtek haza. A körzeti orvosom azt ajánlotta, hogy kérjem a másodfokú bi-A stációkat jelző papírok beterítik az asztalt tői a jobb lábamon át ment az áram, de nem tudták bizonyítani az orvosok, hogy ez okozta karom izmainak sorvadását. Tavaly január 9-ig voltam bent, amikor elbocsátottak, utókezelést javasoltak. Vártam a beutalót, eltelt egy hónap, kettő, három . . . Ekkor már bementem érdeklődni az SZTK-ba, mert hosszadalmasnak találtam az ügyintézést, és nagyon hiányzott a kezelés. „Majd küldik” - mondták ekkor. Március végén már fenyegetőztem, hogy felmegyek az igazgató főorvoshoz, na, erre meg is érkezett április 2-án a papír. Eközben január II-én megvizsgáltak a fővárosban, az ORFl-ban. Azt javasolták, hogy tűrjem a derékfájást, amíg csak lehet, neveljem fel a három gyerekemet, mert a műtét után egy hosszú évig tart a gyógyulás, és hajolni egyáltalán nem tudok majd. zottság vizsgálatát. Nem az volt a célom, hogy leszázalékoljanak, hanem dolgozni szerettem volna. Szeptember végén lejárt a táppénzen töltött egy év. Kérvényemre a Társadalombiztosítási Igazgatóság méltányosságból ezt két hónappal meghosszabbította. Szeptember 27-e, ismét a leszázalékoló bizottság előtt. Ujfent nem mondtak semmit. Újabb egy hónap, és a határozatban megint 50 százalék szerepelt. Húsz kiló fölötti tárgyakat nem emelhetek, közepesen nehéz fizikai munkát végezhetek. Az autószerelés pedig nem az. Könnyű munka(nélküliség)- A vállalatnál nem kapott könnyebb munkát?- Kértem! Minden héten bementem az igazgatóhoz, de azt állapította meg, hogy nincs ilyen lehetőség. Pedig ’90 júniusában középfokú közlekedésgépész képesítést szereztem. Úgy volt, hogy elméleti oktatóként fogok dolgozni. Ezen a helyen most egy nyugdíjast foglalkoztatnak. Nyakamba vettem a várost, de sehol nem kaptam munkát. Néhány helyen meg is mosolyogtak, „mit akar ez a félember”. A vállalatomnál december 31-vel mondtak fel, megváltozott egészségi állapotomra való hivatkozással. Addig kaptam a fizetést. és méltányosságból egy 13. havi bért is számfejtettek. A szociálpolitika csődje Ezek után, azt hittem, jogosult vagyok munkanélküli-segélyre, és elmentem a munkaerő-szolgálati irodába. Ekkor tudtam meg, hogy nekem ez nem jár, mert a rokkantságom miatt járadékot kellene kapnom. Ennek összege tavaly 4400 forint volt havonta. Ebből egyébként eddig csak tízezer forint előleget kaptam, ugyanis elbírálása a mai napig, március 26-ig folyamatban van.- Mennyi bevételük van havonta?- Manapság nagyon fogy a pénz. A tartalékokat már feléltük. Most a feleségem 4270 forint gyest kap, ehhez jön 8700 forint családi pótlék a három gyerekre. Más semmi. Ebből a 12 ezer 970-ből fizetünk be 12 ezer 293 forintot az OTP-nek a lakásért, a közös költségre.- Miből élnek?- Ez jó kérdés. Jártam a polgármesteri hivatal gyámügyi osztályán. Nevelési segélyt kértem, a múlt héten kaptam meg a határozatot, hogy a két nagyobb gyerekre 1200-1200 forintot küldenek majd december 31-ig. Ebből sincs még pénz, fizetni viszont mindent kell. Januárban bementem az OTP-hez, halasztást kértem addig, amíg nem találok munkát. Onnan elküldték a városházára, azt mondták, ott van erre keret. Nem tudtak segíteni rajtam a hivatalban sem. Úgy nyilatkoztak, hogy ez az ügy az OTP-re tartozik, furcsálták, hogy „átpasszoltak” hozzájuk. Most ott tartunk, hogy szégyenszemre nyugdíjas édesanyám etet bennünket a havi 6 ezer forintjából. A sógornőm ruházza a gyerekeket. Magunkra semmit sem költünk. Minden hónapban el kell adnunk valamit. A szőnyegünk ára volt a februári törlesztőrészlet. Könyvespolcunk egyre üresebb. A feleségem a ruháit árulja, a tízéves fiunk azt mondta, hogy eladhatjuk a BMX-ét is. Nem az bosszant, hogy nem százalékoltak le, de ha valaki beteg, akkor támogatásra szorul. Én szeretném a legjobban, ha dolgozhatnék, ha a gyerekeket fel tudnám nevelni. A betegségem egyébként úgy tíz évről származik. Abba rokkantam bele, hogy magam építettem egy házat Rákócziban, hiszen másként nem juthattunk lakáshoz. B. Cs. Fotó: I. Cs.
