Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)
1991-03-25 / 70. szám
4 A szerkesztőség postájából 1991. MÁRCIUS 25. Jogosan büntettek? A szolnoki Ady Endre úton az egy ik társasház falára februárban két 4 mm-es és egy 1 mm-es vastagságú cégtáblát helyeztünk el. Március 6-án, a cégtábla tulajdonosainak üzletében megjelent két magabiztos közterület-felügyelő, s fennhangon ismertették az 1968. I. törvény 142. paragrafusának első bekezdését, majd háromezer forintig terjedő bírságot helyeztek kilátásba. Végül 500 forintra büntettek, és utasításba adták, hogy a tábla elhelyezésére a városgondnoksági irodától kérjünk engedélyt. Ezek után a felügyelők által átadott és kifizetett büntetőjegyzékkel felkerestem az engedély kiadásával megbízott ügyintézőt. Kértem, szíveskedjen megmutatni a jelenleg érvényben lévő, a cégtáblák elhelyezésére vonatkozó rendelkezést. Készséges volt, sőt egy másolati példányt is adott. Ebből kiderült, hogy a 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. rendeletet a 15/1988. (III. 25.) MT. sz. rendelettel módosították. Közterületbe nyúló üzlethomlokzat (portál), kirakatszekrény, hirdetőberendezés, továbbá cég- és címtábla, stb. elhelyezésére rendelkezik. Megjegyzem, az épület A szolnoki kertvárosi horgászklubban mindenki egyetért azzal a kéréssel, hogy az alcsiszigeti Holt-Tiszán éjszaka is lehessen horgászni. Ez ösztönzött bennünket arra, hogy az olvasói fórumon keresztül keressük meg sporttársainkat. Szeretnénk tiszta képet látni, mert az elbeszélgetések azt igazolják, hogy a horgásztársak többsége éjszaka is hódolna e szép sportnak. Tudomásunk van arról, hogy az ország jelentősebb vízterületein engedélyezett az éjszakai horgászat. Az a véleményünk, semmivel sem volt több szabálytalanság abban az időszakban, amikor nálunk lehetőség volt rá - ideiglenesen -, mint most, mert aki szabálytalankodni akar, az a tiltás ellenére is megteheti - bárkimkor. külső falsíkjától egy méter távolságig lévő terület és járda a társasház tulajdona! A 22/1970. (XI. 18.) ÉVMKPM számú együttes rendelet, a közterület-használat engedélyével kapcsolatos eljárásokról szóló, módosított 9/1989. (VII. 31.) KÖHEM-rendelet 2. paragrafus 3. bek. d./ pontja alapján: „Nem kell közterület-használati engedély az üzlethomlokzat, kirakatszekrény, hirdetőberendezés (fényreklám), cég- és címtábla elhelyezéséhez, ha az a közterületbe 10 cm-en túl nem nyúlik be”. Az épület falán elhelyezett 3 cégtábla még saját területen belül van, és nem nyúlik 10 cmen túl a közterületbe! A hatósági jogkörrel felruházottfelügyelők 1968-as törvényre hivatkozva bírságoltak - előzetes felszólítás és figyelmeztetés nélkül. Mindezek után kérdezem a tisztelt polgármesteri hivatal illetékesétől: 1989. július 31-e óta mennyi - hasonló helyzetben lévő - cégtábla-tulajdonost bírságoltak meg - kötelezve az engedély beszerzésére? Helyesen alkalmazták-e az ide vonatkozó jogszabályt? Filipcsei István Szolnok Az engedély ügyében klubunk többször próbálkozott az illetékesekre hatni, de a mai napig eredménytelenül. Ezúton is szeretnénk felmérni az érdeklődés nagyságát, ezért kérjük, hogy aki egyetért velünk, aláírásával támogasson, melyre a következő helyeken nyílik lehetősége: valamennyi horgászcikket forgalmazó szaküzletben (kivéve a HOKÉV-szaküzletet), a kertvárosi fiókkönyvtárban (kedden és pénteken - 16-tól 20 óráig), valamint a horgászklub rendezvényén. Bízunk abban, hogy minél több aláírással ismét az intézőbizottsághoz fordulhatunk, s megkaphatjuk az engedélyt. A kertvárosi horgászklub vezetősége Mi lesz a jószágtartókkal, az ellátással? Változatlanul óriási gondunk a vágósertések értékesítése. Akadozik a szállítás, amit azzal bizonyíthatunk, hogy februárban (március 7-ig) több mint 600 sertés várt leadásra Jászladányban. Annak dacára sem szállították el, hogy a felvásárlási árat már 58-60forintra lefaragták. A leadásra kész jószágok pedig csak híznak, híznak, s ha a súlyuk 160 kiló fölé megy, már át sem veszik. A továbbtartásuk tiszta ráfizetés, hiszen mindenki tudja, hogy a takarmányárak a csillagos eget verik. A kukorica mázsája 1100-1200 forint között mozog, búzát 800-900-ért kapunk, az árpa mázsája 750-900forint. Hát sikerült elvenni a jószágtartók kedvét. A hízófelvásárlási védőárat 64 forintban jelölték meg, de ezt senki sem tartja be. Mi lesz, ha a gazdák sorra felhagynak a veszteséges állattartással? Előfordulhat, hogy hús- és tejhiánnyal küzd majd az ország. Az illetékesek addig intézkedjenek, míg nem késő! Gulyás Ottó Jászladány V___:_____________________________J s Éjszaka is hódolnának a szép sportnak Pontos, udvarias utaztatásról álmodnak Több éve állandó utasai vagyunk a Rákóczifalva és Rákócziújfalu között közlekedő autóbusznak. A törzsutasok jogán engedjenek meg néhány észrevételt. Az utóbbi időben egyre sűrűbben ellenőriznek bennünket, utasokat, ami természetes, rendjén való, de ugyanakkor jó lenne tudni, hogy a gépkocsivezetőket ellenörzi-e valaki; betartják-e a menetidőt, s a kijelölt megállókban állnak-e meg? Igaz, egyszer már kifejtették, hogy a megemelt utazási díjakhoz nem tartozik színvonalasabb szolgáltatás, de nekünk nem is lenne extra igényünk. Olyan apróságokkal már nem törődünk, ha egy kalauznak rossz napja van, és szórakozásképpen a megállóknál odacsuk egy-egy utast, hisz ők már boldogok lehetnek, elvégre a buszon vannak. De aki azt hiszi, hogy az utashosszantásnak ez az egyetlen formája, nagyon téved. Előfordul például, hogy 9-10 perccel a menetidő előtt már hírehamva sincs az áhított járműnek. Március 7-én egy remek hosszútávfutással sikerült elérni a buszt, amely 15.27 helyett 15.18 órakor érkezett Rákócziújfaluba, a tanácsi megállóhoz. Miután lélegzethez jutottam, bátorkodtam megkérdezni a vezetőt, hogy nála hány óra, és szerinte mikor van itt a menetidő. Megnézte az óráját, s így válaszolt:,,Elvégre fenn van a buszon, akkor meg mit jár a szája!” Milyen kár, hogy csak néhány éve vezették be az iskolákban a .ÍZsolnay-programot”, ahol a gyerekek már illemet is tanulnak. Az említett járat rendszáma AYA 151. (Március 5-én ugyanennél a járatnál nem segített a futás, a rendszámot sem tudtuk felírni.) Egyelőre azt is csak találgatjuk, hogy a hétfőnként 18.15-kor közlekedő járatnak (Rákócziújfalu, községháza) van-e hivatalos megállója a rákóczifalvi Nádasnál. . . Mindez csak néhány kiragadott példa a mindennapi utazási gondból, a teljes felsoroláshoz a lap terjedelme is kevés lenne. Azért mi továbbra is maradunk a Volán hűséges utasai, és pontosan betartott menetidőkről, udvarias kalauzokról, buszvezetőkről álmodunk. Perei Sándorné plusz öt aláírás Rákóczifalva Szegénységünk lobogtatva! Nemzeti ünnepünk előtt, Szolnok központja felé közeledve, örömmel láttam a készülődést, hogy már kinn lobogtak a nemzeti színűhöz hasonló zászlók. Sajnos többségük színe - különösképp a zöld - alaposan megfakult. Bár ez lenne a legnagyobb gond. A zászlók emellett gyűrödtek, rongyosak és piszkosak voltak. Olyan sebességgel nem lehet keresztülrobogni a megyeszékhelyen, hogy ezt ne vennénk észre. Az a véleményem, hogy szűkös anyagi helyzetünkben is rendbe kell hozni a zászlóinkat. Nem lehet pénz kérdése, de ha mégis, ezúton ajánlom fel a segítségemet. Kérem, juttassák el hozzám a „szerencsétlen” zászlókat, hogy a legközelebbi ünnepünkön szépen, tisztán loboghassanak. Természetesen ingyen tenném - a régi szokásokra emlékezve, társadalmi munkában. (Olvasónk címe a szerkesztőségben.) Balázsné Forgács Mária Arányosítás A ,,Nem lesz óraleolvasás - Arányosít a TIT ÁSZ” című, február 21-i tájékoztatóhoz szeretnék néhány megjegyzést fűzni. Először is: az áremelés előtt hogyan engedhető az meg, hogy nem olvassák le a mérők állását? Ahogyan Madarász Tibor üzemigazgató mondta, mégsem károsítanak meg senkit. Én ezt kétségbe vonom, mert valahányszor árat emeltek, mindig mi. fogyasztók jártunk rosszul. Hőtárolós kályhákkal fűtök, ezért február elsejével leolvastam az óra állását, és a nappali, valamint az éjszakai fogyasztás adatai alapján kiszámolhatom, hogyan csaphat be engem - de másokat is - a TIT ASZ. Megjegyzem továbbá, hogy Újszászon novemberben olvasták le az órákat, holott januárban volt az évi zárás. A tájékoztatóban viszont áprilisi végelszámolásra hivatkozik az illetékes. Ezek után mikor lesz az igazi végelszámolás? Mindezekből arra a következtetésre jutottam, hogy bennünket, fogyasztókat hülyének tartanak, és az az érzésem, ha a vállalat arányosít, arra csak a fogyasztó fizethet rá. Az áramszolgáltató vállalat miért nem tudja megtenni azt, amit a vízmüvek, hogy negyedévenként leolvassa az óraállást, s arról igazolást is ad? Amenynyiben a kérdéseimre választ is kapnék az illetékesektől, nagyon megköszönném. Nagy Ferenc Újszász Nem,,kár’ . A kisújszállási postaépület homlokzatára nemrég került a holló cégére, amit Czobor Sándor helyi kézműves készített. Valamikor nagy szerepe volt a különböző foglalkozások, vállalkozások jelölésének, de ma is szívesen látnánk minél több patinás cégért. (Fotó: T. Z.) Hozzászólás cikkünkhöz Törzsgyári taktikák a privatizáció köntösében! A „Privatizáció vagy csőd?” című, február 28-i írást kívánom más szemszögből megvilágítani. A cikk szerint a Tiszafüredi Alumíniumáru-gyár érzelmi okok miatt nem akarja elfogadni a budapesti törzsgyár által végrehajtani kívánt privatizációs elképzeléseket. Érthetetlen, hogy a törzsgyárvezetése öt évig csak az állítólagos tiszafüredi veszteségeket pótolta, de nem említi, hogy mit tett a belső tartalékok kiaknázásáért. A tiszafüredi gyár vezetőségétől vajon kinek kellett volna számon kérni a veszteséget? Mégis miért nem történt ez meg? A magyarázat egyszerű. A gyár 1989-ig csak termelési értékben tudott tervezni, mivel nem ismerte termékeinek árképzési paramétereit, nyereségtartalmát, elszámoltatása is termelési érték alapján történt. Termékeiben olyan alacsony .értékű fedezettartalom volt, hogy a vállalati átlagot nem érte el. A Tiszafüreden gyártott termékek árának képzése, elfogadása, szerződések kötése - a füredi vélemények, észrevételek kikérése nélkül - Budapesten történt. Ez nem egy piacon olyan ár elfogadását jelentette, amely eleve A tárgyalóteremből Egy „veszteséges” üzlet Az áfész újszászi, 2-es számú vegyesboltja az utóbbi időben igencsak veszteséges volt, amit az „éjjeli műszak” okozott. Az üzlet vezetője bús beletörődéssel adta elő, hogy múlt év szeptemberétől ez év januárjáig hatszor látogatták meg éjjel, sőt március elején is volt egy kísérlet. Egyegy látogatás után két-három napig - árusítás helyett - kárfelmérő leltárral voltak elfoglalva. A rendőrség is unhatta már az állandó helyszínelést, és úgy döntöttek: véget vetnek a munkakönyv nélküli éjszakai műszakoknak, sűrűn fordulnak meg a bolt környékén. Ennek köszönhetően adhattak számot tevékenységükről a vádlottak a Szolnoki Városi Bíróságon dr. Szentgyörgyi Ildikó által vezetett büntetőtanács előtt. Ignácz Béla (Zagyvarékas, Móricz Zsigmond út 7.) múlt év szeptember 25-re virradó éjjel nézett körül először a boltban. Mivel a boltvezető az ajtót jól bezárta, kénytelen volt feszítővasat használni. Munkájának meg is volt az eredménye, hiszen mintegy 44 ezer forint értékű italt, cigarettát, kávét vihetett haza. A sikeren felbuzdulva úgy döntött, hogy ezentúl eme egyszerű módját választja a beszerzésnek. Október 16-a éjjelén már a haverokat is hozta magával: Takács Miklóst (Dunavarsány, Vasútsor 52.) és Szentpéteri Ferencet (Jászkisér, Kisfaludi út 2.). A kompánia Budapestről kigarantálta a veszteséges gyártást. (Pl. marokkói piac.) Csak 1989- ben hozott határozatot a vállalati tanács az önelszámoló szervezetek kialakítására, de a feltételeinek megteremtése nagyon lassan, vontatottan haladt, és a mai napig sem fejeződött be. A füredi gyár gazdálkodásához továbbra nem voltak, és a mai napig sem adottak a gazdálkodás lényeges elemeit értintő legfontosabb információk és a döntések jogköre (pl. alapanyagbeszerzés, pénzügyek bonyolítása). Nem került kialakításra egy korrekt, telephelyenként elkülönült önelszámolási, érdekeltségi rendszer sem. Ennek oka azonban nem hanyagság, hanem a központ belső jövedelem- és költségátcsoportosítási céljainak elérése volt, amely ebben az összevont rendszerben - a vidéki gyárak számára -, információk hiányában ellenőrizhetetlen. A vállalat tőkés árbevételének felét általában itt termelte meg, de a törzsgyár ezekhez a bevételekhez állami dotációként kapott dollár- és rubel-visszatérítések tízmillióit már nem a telephely, hanem saját bevételeként könyvelte. Költségoldalon viszont a legmagasabb piaci kamatokat számoltatta el a gyárral - annak ellenére, hogy a vállalat kapott exportot támogató, kedvezményes kamatozású kölcsönöket is. Az ellentmondásos helyzet ellenére, 1989-ben (és nem 1985-ben) a tiszafüredi gyár eredménykimutatását - a gyáregység bevonása nélkül - a törzsgyár elkészítette, melynek tartalma a fentiek miatt erősen vitatható. Tiszafüred részéről egyre növekedett az igény a saját eredményeinek tisztánlátására. Ki kellett tehát sürgősen valamilyen tervet találni, amely megadja ezeket a lehetőségeket, de továbbra is biztosítja a központ gyáregységétől érkező jövedelmét. Úgy döntöttek, hogy a budapesti vezetés - 30 mFt-os éves díj fejében - a füredieknek bérbe adja a saját gyárukat. A dolgozók nem a gyári alkalmazottak lesznek többé, hanem egy vagy több önálló kft.-é, amelyek bérlik a törzsgyári tulajdonban maradó telephelyet. A mézesmadzag pedig a teljes önállóság megadása volt. Az ún. privatizációs elképzelés egyetlen igazi célja, hogy a többszázmilliós értéket képviselő telephely tulajdonjoga biztosítva legyen a budapesti törzsgyár számára. A bérleti díj ugyebár kockázatmentes fix árbevételt jelent a központ számára, zárólag az újszászi bolt megtekintésére utazott le (nyilván a párját ritkító árubőség okából). A már kipróbált módon jutották be, melynek következtében a bolt dolgozói reggel kezdhették a leltárt. Most 55 ezer forint értékű árutól vett búcsút az áfész. A járt utat járatlanért el ne hagyd - tartja a népi bölcsesség, no meg a „társaság”, mert október 31-én újra vonatra ültek, hogy a kiapadóban lévő készleteiket ismét az újszászi boltból töltsék fel. Az esemény forgatókönyve már az előzőekből ismert, de a végén elmaradt a happy end. Miközben a bolt közepére módszeresen összerakosgatták az elvitelre szánt árukat, megzavarta őket a rendőrség, így a boltból ezen az éjjelen áruk helyett hőseinket vitték el - bilincsben. A Szolnoki Városi Bíróság március 8-án megtartott tárgyalásán a vádlottakat egy-egy rendbeli folytatólagosan, társtettesi minőségben nagyobb értékre, üzletszerűen dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntettében mondta ki bűnösnek, amiért is Ignácz Bélát 1 év 6 hónapi börtönre, míg Takács Miklóst és Szentpéteri Ferencet 1 év 2 hónapi börtönre ítélte. Az utóbbi két vádlott büntetésének végrehajtását három évi próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jogerős. „Bence” amelynek emelésére a későbbiekben kizárólagos joguk lesz. A vállalat vezetése a Tiszafüreden jelentkező problémák megoldásában érdemi segítséget nem tudott nyújtani. Évek óta fejlesztés gyakorlatilag nem volt, a szinten tartó beruházások is elmaradtak. A bérek ijesztően alacsonyak. A vállalati bérfejlesztés gyárak közötti megosztása többnyire a keresettömeg alapján történt, amely konzerválta a tiszafüredi gyár alacsony bérszínvonalát - egyre növelve a törzsgyárban és a vidéki gyárakban dolgozók keresete közötti különbséget. A vállalati törvény adta lehetőséggel a tiszafüredi ötszáz dolgozóból háromszázkilencvenkettő aláírásával kérte 1989 decemberében a gyár önálló vállalattá nyilvánítását - a privatizáció önerőből történő gyorsabb megvalósítása céljából. A teljes önállóság megszerzése esetén gyorsabban lehetne alkalmazkodni a piaci körülményekhez, leegyszerűsödne az irányítási struktúra. Az önállósulási kérelem beadása óta a gyárat egyfolytában érik a hátrányosan megkülönböztető intézkedések. Az 1991. első negyedévi árbevételi és nyereségterv teljesülésétől teszi függővé a béremelés későbbi lehetőségét, míg a budapesti és a szendrői gyámál alapbéresítve - januárra visszamenőleg - 20 százalékos volt a bérfejlesztés. Tették ezt annak ellenére, hogy nálunk a dolgozók jövedelme alig haladja meg jelenleg az országosan elfogadott létminimumot. A gyár az első két hónapot biztató eredménnyel zárta, és a következő hónapokra is van rendelésállománnyal lekötött termelési lehetősége. Az első negyedévtől sok minden függ, s ezt a törzsgyár vezetői is tudják. Nehezen érthető, vajon miért ragaszkodik a budapesti vezetőség a szerinte 1985 óta veszteséget termelő füredi gyárhoz, mert tény: minden követ megmozgat, hogy megakadályozza az önállósulást. A tiszafüredi városi képviselőtestület a gyár önállósági törekvéseit határozatában támogatásáról biztosította - a település foglalkoztatásának stabilitása érdekében. A végső döntés az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium kezében van. Gyurcsik László számítástechnikus Tiszafüredi Alumíniumáru-gyár Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
