Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)

1991-03-23 / 69. szám

12 Humor 1991. MÁRCIUS 23. Az új bankó Látták már az új ötezrest? Nem a síkfu­tót, a bankót! Az atléta különben is perce­ken belül célba ér, és vége a versenynek. Megkapja a kupát, és mehet. De ez a bankó még most kezd majd futni, a kormány meg már előre megkapta a Kupát. Hogy ki fut majd és miért, azt még nem tudom. Meg hogy érdemes-e futni, amikor már megvan a Kupa . .. Azt sem tudom, volt-e előzetes doppingvizsgálat, mert ha nem, előfor­dulhat, hogy visszaveszik tőlük. Az olimpi­án is diszkvalifikáltak néhány atlétát tiltott doppingolás miatt. No, persze én tudom, hogy a mi kormá­nyunk nem olyan. Véletlenül se sértenék meg a játékszabályokat. Mielőtt forgalom­ba hoznak egy-egy keserű pirulát, mindig megkérdezik tőle, hogy nem nagyon kese­rű-e. Sőt azt is megkérdezik, nincsenek-e mellékhatásai. A pirula elpirula, s büszkén vallja, hogy ő ugyan nem. Ha nem hiszik, próbálják ki. No igen, de hogyan? A vegy­­elemzés sokba kerül, meg kockázatos is, hiszen kiderülhet, hogy ez a pirula nem is az a pirula. Az állatkísérletek hosszadalma­sak, és kétes értékűek. Végtére is a patká­nyaink elhagyták a süllyedő hajót, a macs­kák fölfalták a fehér egereket, a nyulakat eladtuk apportként egy vegyes vállalatnak, a disznókat levágtuk, a marháknak elapasz­tottuk a tejét, a nagy kutyákat meg védi az Állatvédő Liga. Mi marad hátra? Leszíjaz­­zuk a beteget az ágyához, és belegyömö­szöljük a pirulát. Ha még félóra múlva is élőnek látszik, jöhet a következő pirula. Hogy közben sokkosán rángatózik, és kinő a szőr a talpán? No de uraim, ki figyeli a talpát, amikor mi torokgyulladással kezel­jük?! Szóval itt az új ötezres. Már előre érzem selymes tapintását, hallom távoli, halk zi­­zegését. Merthogy mindig csak a távolból leshetem meg, és legföljebb megtapintha­tom, de soha se kerül a zsebembe. Talán majd akkor, ha Ő is aprópénz lesz, mint a hajdani büszke százas vagy az ötszázas. Mert előbb-utóbb mindennek eljön az ide­je. Jön a délceg tízezres, a pöffeszkedő öt­­venezres ... De mikor jövünk mi, akiknek még az ezresekből se jutott elég? Nagy eleink most arról vitáznak az égi parlamentben, kit illet a megtiszteltetés, hogy arcképe a soron következő bankóra kerüljön. Kossuth és Széchenyi vitája frak­ciómegállapodással zárult. Petőfi megelőz­te ugyan őket, de el is vérzett a követválasz­táson. Dózsa még biztatja lázongó paraszt­jait, de azt suttogják a parlamenti folyosó­kon, hogy hamarosan telefonérmét csinál­nak belőle. Hej, Rákóczi, dicső kuruc, érted is egyre kevesebb schillinget ad a labanc sógor... Deák az egyik várományos, hisz ő egye­zett ki Béccsel. Jókai viszont elandalította a széplelkeket. Kodály is interpellál; Bar­tók már kapott bankót, neki miért ne járna? És sorban verik az asztalt a nagy szellemek. S míg bent a plenáris ülésen folyik a szócsata, kint a folyosókon Rózsa Sándor legényei dulakodnak az őrökkel. Pisze Ma­tyi néhány papírlapot lobogtatva lohol a vezérhez.- Nízzed, Sándor, itt az inflációs csomag­terv, mög a tízezres kópiája. Elvigyük?- Hí de csúf! - vonja össze szemöldökét Rózsa. Tödd le! Inkább mögyök Szögedre Veszelka Julishó. Ehhő képest még az is gyönyörűség... T. Ágoston László Viccturmix Bede István gyűjteményéből Tanács Botrány a családban. Az apa kiabál:- Végeredményben ki a csa­lád feje? Mit tegyek, hogy érvé­nyesítsem az akaratomat? A kétesztendős Andris szeré­nyen javasolja:- Kezdj hangosan sírni, papa! Késés- Kis úr, ezen a héten már ötödször késik el a munkából. Mit jelentsen ez?- Bizonyára azt, hogy ma pén­tek van! Csere Ejtőernyőket válogat a pilóta.- Remélem, ezek jó ejtőer­nyők - mondja. Mire a raktáros:- Ha nem működik, tessék visszahozni, kicseréljük. Pénztárca A stewardess az utasokhoz:- Néhány perc múlva lando­lunk Nápolyban, kérem, kap­csolják be jól a pénztárcájukat. Bátorítás- Kérem, pilóta úr, nagyon óvatos legyen, ma ülök először repülőn.- Ne tessék aggódni, nekem is ez az első légi utam! Fecskék Egy fecskerajt megelőz egy sugárhajtásos repülőgép.- Hogy ennek milyen sietős - jegyzi meg az egyik fecske.- Na hallod, hiszen ég a fene­ke! - hangzik a válasz. Nagyjavítás A szerelő miután átnézi a ko­csit, így szól a tulajdonoshoz:- A benzin rendben van, min­den mást ki kell cserélni! Igen- Be lehet menni ezzel a ko­csival kilencvennel egy hajtűka­nyarba?- Egyszer igen. (Internaitonal Harald Tribune) Imre, te édes! Csak ülök és viccelek ... ... És akkor egyszercsak megteremté az Úr a humort (úgy estefelé, a nyolcadik napon). Momentan nemcsak a rajon­gásig szeretett OTP, egyes embe­rek is sokoldalúak. Ha megenge­dik, egyet taglalnék is közülük. Az kétségtelen, hogy manap­ság egy konferanszié (tévébe­mondó) sokkal inkább lehet nemzeti hős, mint a bányász, aki saját leheletével magára marad­­tan vágja ki a rezet odalenn, nap mint nap. Nem csoda, ha a gyer­mek Déri Jánost, Kovács P. Jó­zsefet vagy Mohai Gábort fogadja példaképéül. Ez a tömeg­kommunikációk korszakában megbocsátható félreértés, hiszen őket szenvedjük el estéről estére. Azért le kell szögezni gyorsan, tömegkommunikátorból is van sokféle: nagy és kicsi, tüllruhás és gyűröttes, rámenős és szelíd. Ám Antal(l) Imre mind közül ki­válik. Örökkön örök. Jellem és jelenség. Az Ungarishe Woody Alan! Ja, és ezeregy arca van. Imre, a hamis, Imre, a komisz, Imre, a bohém, Imre, a színész, Imre, a kacér, Imre, a művelt. Aki ráadásul bevallottan rajong a ko­molyzenéért. Hát nem aranyos!? Lábai előtt hever az egész ország. Megbolondulunk egy-egy tréfá­jáért, amivel pedig tele van a szá­ja az ebadtának. Bőrünkből bújunk ki, amint megáll velünk szemközt a képernyőn, illedel­mesen köhint, és akkora marha­sággá fűzi a szavakat, hogy a plafon reng a röhögéstől. Nem­különben mellette a Kudlik. ... És akkor Imre egyszercsak elkezdett viccelődni. No nem ko­molyan, mint máskor, csak úgy, félvállról. Felcsapott reklámfi­gurának, a’la Compack! Megvá­sárolták ellenállhatatlan vigyorát, s kicsiny porceláncsé­szét illesztettek kacsójába. így Vitray Tómi és Rózsa Gyurka után ő is beszállt a reklámbusi­­ness óriáskerekébe. Ehhez mér­ten csak annyi a dolga, hogy el kell sütnie alkalomadtán egy-egy „kibiztosított” poént. A forgató­­könyv szerint nagyrészt szakál­las, megkövült ékeket (kis jóindulattal - jó kis indulattal - klasszikusokat), amik már az özönvíz idején kimehettek a di­vatból. S a viccáradat kifogyha­tatlan. Hoppá, zacc Imi! Tonettek és élére hajtott újságí­vek, diszkrét berendezés, kora­beli színek és formák, penészes pösti kávéház... És a szellemes, utánozhatatlan Antal(l)-adomák. Mindig egy újabb! Ujjé, de jó nekünk! A Compack a maga módján meglepi a sanyargó ma­gyarságot egy kis ingyen humor­ral, épp csak el kell tűrni. (Lehet, Klapka urat is ez sarkallta arra, hogy pénzét ingyenkonyhába fektesse? . . .) De vajon miért fészkelődik az emberfiába az ér­zés: megrendelésre nem lehet jó­ízű humort csinálni - hogy püffenjen a geg -, mert megren­delésre nevetni is nehéz. Ehhez az egyhez, hál’ istennek, még nincs szükségünk szponzorokra. ... És akkor egyszercsak fel­tűnt az omladozó falakon, az utak mentén a mélymagyar pusz­tában az ólajtónyi, új multirek­lám: Fogyassza! Őrölt jó! S róla valamelyik viccét megmoso­lyogván Antal(l) úr néz le ránk lenézőn. Idővel azon kaphatjuk rajta magunkat, hogy szívünkhöz nő e látvány, jó rajta megpihen­tetni sokat látott tekintetünket. S mikor este hazaérünk egy újabb nehéz nappal után, megvacsorá­zunk szépen, s megérintjük lá­gyan a távirányító selymes indítógombját. Elkészülni, vi­gyázz, start! - Jöhet az újabb bombapoén! Ha-ha-ha-ljak meg, ha értem! . . . Ha-ha-ha-llottam már valahol... técsi (Öböl-győzelem (La Republica) Moszkvai Vidám Park (Le Monde) (La Republica) Albán rendszerváltás (Le Monde)

Next

/
Oldalképek
Tartalom