Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)
1991-03-23 / 69. szám
1991. MÁRCIUS 23. Új Néplap—Tükör AKKOR MI AZ IGAZSÁG? Építeni jöttünk, nem pedig rombolni Lapunkban nemrégiben megjelent egy újságcikk, amely a Külkereskedelmi Főiskola Szolnoki Tagozatán állítólag uralkodó, áldatlan állapotokról csupán az ottani szóbeszédek, folyosói hallomások alapján számolt be. Nos, hogy tiszta vizet önthessünk a pohárba, a minap fölkerestük dr. Törzsök Évát, a Külkereskedelmi Főiskola főigazgatóját, és föltettük neki azokat a kérdéseket, amelyekről egyébként már a városban is egyre többen beszélnek. Fölülről is többször ránk telefonáltak- Főigazgató asszony! Kezdjük az elején. Elmondaná, hogyan került Szolnokra a főiskola egyik tagozata, és már a kezdet kezdetén miért nem írtak ki pályázatot a tagozat vezetői posztjára?- A történet szálai jó egy évvel ezelőttre nyúlnak vissza, hisz a szolnoki tagozatunk indítását akkoriban határoztuk el. Ám ahhoz, hogy az ottani intézmény szeptemberben már működőképes lehessen és hallgatókat fogadhasson, nyilván vezetőről is gondoskodnunk kellett. Akkoriban - idő hiányában - nyilvános pályázatot nem hirdettünk, de a tagozat indításának híre ennek ellenére elterjedt, s így mégiscsak érkezett hozzánk három jelentkezés. Ezek közül dr. Ferenczy József pályázatát találtuk a legmegfelelőbbnek, s így őt egy évre a főiskolai tanács egyetértésével megbíztam a tagozat vezetésével.- Igen ám, csakhogy az a megbízás az idén február 28-án lejárt. Fölvetődik a kérdés, hogy ezután miért nem írtak ki nyilvános pályázatot?- Azért, mert jelenleg készül az oktatási törvény, s a minisztériumtól kapott információink szerint a jogszabály azt is ki fogja mondani, hogy valamennyi oktatási intézmény vezetőjének le kell mondania, s az így felszabaduló helyeket nyilvános pályázat útján kell majd ismét betölteni. Ez a rendelkezés nálunk a főigazgatóra, helyetteseire és a szolnoki tagozat vezetőjére is vonatkozik majd. S miután ma még nem tudjuk pontosan, hogy mikor lép életbe a törvény - de remélhetőleg egy éven belül -, azt vetettem fel a főiskolai tanács ülésén is, hogy nem találnám felelősségteljes döntésnek, ha mi most, egy ilyen helyzetben nyilvános pályázatot írnánk ki. Hisz, Beszélgetés dr. Törzsök Évával, a Külkereskedelmi Főiskola főigazgatójával nyék - amelyeket a múzeum raktározási gondjai miatt nem tudtak hová tenni, így korábban kikerültek az oktatási igazgatóságra - jelenleg a fővárosban vannak. Hogyan vándoroltak ezek a budapesti főiskolára?- Valóban százával lógnak a képek a szolnoki tagozatunk fapig is a főiskola szolnoki tagozatán tanítanak. Igaz ez?- Nézzük a tényeket. A szolnoki tagozatunkon jelenleg dolgozó tanárok között egyetlen olyan ember van, aki korábban az MSZMP helyi oktatási igazgatóságán tevékenykedett: ő fjedig nem más, mint dr. Ferenczy József tagozatvezető. Mellette persze átvettünk, vagy ha úgy jobban tetszik, átmentettünk az MSZMP oktatási igazgatóság volt munkatársai közül konyhai dolgozókat, takarítónőket, portásokat, könyvtárosokat, gazdasági és műszaki szakembereket. mire az megjelenne, s elbírálnánk, hónapok telnének el, s az így kinevezett vezetőnek néhány hét vagy hónap múltán lehet, hogy ismét le kellene mondania. Ezért azt javasoltam - s így is történt -, hogy a főigazgató-helyettesek és a szolnoki tagozatvezető megbízását 1991. december 31-ig hosszabbítsuk meg azzal a kitétellel, hogy ha korábban megszületik az oktatási törvény, akkor hamarabb megszűnik a kinevezésük is. Ehhez még hozzátenném, hogy Ferenczy úr munkája jól szervezett, korrekt módon és pontosan kapom tőle az információkat, Szolnokon az oktatás zavartalanul folyik, s így valójában semmi sem szólt az ellen, hogy az év végéig pályázat nélkül is bizalmat kapjon.- Nyilván az önök szempontjából az a legfontosabb, hogy a szolnoki tagozat beindult és működik.- Annál is inkább, mivel nagyon nagy nehézségekkel kezdődött a munka. Már csak azért is, mert nem mi voltunk, akik ostromoltuk a várost, hogy nagyon szeretnénk éppen ott egy tagozatot indítani.- Hanem?- Pontosan Szolnok korábbi vezetői kerestek meg néhány fővárosi felsőoktatási intézményt, s majd amikor valami hajlandóságot láttak részünkről, akkor szinte erőszakosan szorgalmazták - és fölülről is többször ránk telefonáltattak -, a szolnoki tagozat indítása érdekében. Tehát a város akarta ezt az intézményt, most pedig úgy tűnik, hogy éppen ott nem segítik néhányan az iskola működését, hanem ellenséges hangulatot keltenek az intézmény körül. Pedig mi úgy érezzük, hogy nagy erőfeszítéseket teszünk a színvonalas munka érdekében, mivel tanáraink közül sokan innen járnak rendszeresen a szakmát oktatni Szolnokra. Szóval a kialakult bizalmatlanság azonban nemhogy lelkesítene bennünket, hanem egyre inkább elveszi a kedvünket.- Akkor ezek szerint teljesen légből kapottak azok a híresztelések is, amelyek titkos ügyletekről, elszámolatlan milliókról, az iskola kiárusításáról szólnak? Pedig többen azt is tudni vélik, hogy a konyha megszüntetésekor fillérekért lehetett hazavinni a különféle felszerelési tárgyakat, evőeszközöket, tányérokat. Ez sem igaz? Jó lenne bizonyítani- Pontosan ezek azok a dolgok, amelyeket egyszerűen vissza kell, hogy utasítsak. Ugyanis a szolnoki tagozat gazdálkodásáért egy személyben az intézmény főigazgatója, vagyis én vagyok a felelős. Tehát ha arról beszélnek - mint ahogy az újságcikkben is szerepelt-, hogy milliók tűntek el, akkor ezt vagy jó lenne bizonyítani, vagy pedig visszavonni. Nem tudunk megalapozatlan, légből kapott pletykák ellen hadakozni, mivel nem vagyunk tisztában azzal, hogy valójában mivel is vádolnak bennünket. Ami pedig a konyha megszüntetését illeti: valóban örököltünk a volt MSZMP ottani oktatási igazgatóságától egy főzőkonyhát. A személyzetet is átvettük, csakhogy tavalyi működésük után mintegy másfél millió forintos veszteség keletkezett. S mivel a Külkereskedelmi Főiskola költségvetési intézmény, így egész egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ennyi pénzt csak úgy kidobjunk az ablakon. Ezért tavaly novemberben úgy döntöttünk, hogy a főzőkonyhát megszüntetjük, s azóta a hallgatóknak kívülről hozzák az ennivalót. Azt viszont most hallom először, hogy fillérekért lehetett hozzájutni az étkészletekhez, evőeszközökhöz. Jó, hogy szólt, mert ellenőrizni fogom, mi is történt ez ügyben.- Hallani a városban olyan dolgokról is, hogy a szolnoki múzeum tulajdonában lévő festmélain, mivel a múzeum úgy döntött, hogy továbbra is ott hagyja azokat a műtárgyakat. Amikor én megláttam a festményeket és hallottam, hogy azok a helyi múzeumé, akkor merült fel a gondolat, hogy milyen jó lenne, ha a budapesti főiskola tanácstermét és néhány vezetői szobáját is díszíthetné pár mai magyar festő képe. Miután mi állandóan külföldieket fogadunk, itt sokkal többen találkozhatnak ezekkel a műalkotásokkal mint a szolnoki múzeum raktárában vagy az ottani tagozatunk folyosóin. így egész egyszerűen az történt, hogy a múzeum tudtával és engedélyével, átvételi elismervény ellenében fölhoztunk tíz festményt, amelyek természetesen továbbra is a szolnoki múzeum tulajdonát képezik.- Ezzel kapcsolatban többen feszegetik azt a kérdést, hogy miért nem lehetett azokat a képeket más szolnoki iskolákban elhelyezni?- Bizonyára azért, mert senki sem fordult a múzeumhoz azzal a kéréssel, hogy raktáraikból kölcsönözzenek számukra néhány festményt. Gondolom, kaptak volna. Bolhából elefánt- Az ön által oly sokszor emlegetett újságcikkben az is szerepelt, hogy az MSZMP régi oktatói gárdájából sokan a mai naSzóval körülbelül húsz olyan helybéli embernek adtunk munkát, akik egyébként az utcára kerültek volna.- Főigazgató asszony! Ne kerülgessük a forró kását. Hisz úgy tudom, hogy ez az egész botrányszagú dolog egy állítólagos lehallgatási ügy kapcsán pattant ki. Mi erről a véleménye, és mi történt tulajdonképpen?- Én valójában azért mentem Szolnokra februárban, hogy tájékoztassam a hallgatókat, valamint a tagozat dolgozóit, és megismerjem véleményüket. Ugyanúgy elmondtam nekik, mint a beszélgetésünk elején önnek is, hogy egy pályázat kiírása a tagozatvezetői poszt betöltése érdekében a jelenlegi helyzetben nem volna túlságosan szerencsés dolog. Az igaz, megkértem a Ferenczy urat, engedje meg, hogy nélküle, de a személyzeti vezetőnkkel együtt találkozhassam a hallgatókkal. Nagyon sajnálom, hogy így történt, mert ha a tagozatvezetőnek nem mondom ezt, akkor ez a bolhából elefánt történet meg sem születhetett volna. Ami tény: az országnak több olyan MSZMP-oktatási központja létezett, ahol technikailag az előadótermek összeköttetésben álltak az igazgatói szobával. Most ugye az a feltételezés, hogy dr. Ferenczy József az irodájából nyomon követhette a beszélgetést, mivel az oktatástechnikus bekapcsolta az erősítőt, s így „élt” az előadóterem mikrofonja. Csakhogy én nem abba beszéltem, hanem beültem az egyik padsorba a gyerekek közé. Bizonyára így is hallani lehetett, hogy valójában miről folyik közöttünk a szó. A lényeg, hogy Ferenczy úr - mint elmondta nekem -, ezt a beszélgetést nem hallotta. De hogy közben hol volt és mit csinált, azt nem tudom. Engedjük meg neki, hogy azt a két és fél órát - ameddig én a hallgatókkal voltam - úgy töltötte el, ahogy éppen akarta. Szavazásról szó sem volt- Hallani lehetett arról is, hogy ön azon a beszélgetésen megszavaztatta a hallgatókat.- Már a találkozásunk elején világossá tettem számukra, hogy nem szavazunk. Hisz Ferenczy úr sorsáról, illetve az én javaslatomról csak a főiskolai tanács dönthet. Azt azonban mondtam a hallgatóknak: annak érdekében, hogy én tiszta lelkiismerettel tudjam a tanács előtt saját elképzeléseimet képviselni, szeretném megismerni a véleményüket. Ezért volt a beszélgetés, melynek során elhangzottak pozitív és negatív vélemények. S a találkozásunk végén tényleg megemlítettem, hogy nem szavazunk, de mégis tegyék meg nekem azt, hogy kézfelemeléssel jelezzék, kik azok, akik el tudják fogadni az érveimet, és kik azok, akik nem. A lényeg az, hogy a többség egyetértett velem. Ezt követően viszont döbbenettel értesültem arról, hogy a szolnoki hallgatók megmásították véleményüket.- Ön szerint mi lehetett a hirtelen,,pálfordulás” oka?- Őszintén szólva nem tudom megmondani. Valamiféle ellenséges hangulatkeltésről lehet szó, ám, hogy kik részéről, arról fogalmam sincs. Azt azonban sajnálatosnak tartom, ha egyes emberek - és lehet, hogy éppen a szolnoki tagozatunk „kötelékéből” - beszélnek különböző, olyan homályos dolgokról, amelyek egyáltalán nem segítik az iskola városba való beilleszkedését. Mert ha tudnám, hogy kik keltik ezt a fajta hangulatot, és kik azok, akik megalapozatlan információkat adnak fűnek-fának, akkor én ezekkel az illetőkkel szemben fegyelmi vizsgálatot indítanék. S „megkérném” őket arra, hogy a továbbiakban ne dolgozzanak vagy ne tanuljanak a Külkereskedelmi Főiskola Szolnoki Tagozatán. Hisz mi építeni jöttünk, és valami újat akarunk csinálni ott. Nem pedig rombolni.- Köszönjük a beszélgetést! Nagy Tibor Fotó: Mészáros János A tanár olykor színész is Beszélgetés egy örökvidám amerikai matematikussal Charles „Chuck” Riden matematika szakos tanár, és ebben a tanévben Szolnokon, a Varga Katalin Gimnáziumban igyekszik ezt az elvont tudományt védencei fejébe plántálni. Ha valaki a szakja után azt gondolná, hogy ő a földön járó szigorúság megtestesítője, nagyon téved. Ellenkezőleg: életvidám, a humort, a derűt kedvelő, mindenkivel szót értő ember.- Kérem, mondjon valamit magáról!- Létezik az USA-ban egy Fulbrighet nevű tanárcsereprogram, és ennek az eredményeképpen egy tanévet tanítok Magyarországon. Arizonában élek, és az egyik középiskolában dolgozom. 1988-ban egy nemzetközi matematikuskonferencián már jártam ebben az országban, és szó szerint beleszerettem.- Főleg a keleti felébe, hiszen mi ott élünk.- Bármilyen hihetetlen, igen. Ugyanis Kaliforniában nőttem fel, és az a vidék hasonlít Magyarország keleti részéhez. A telefonálási lehetőségeket kivéve, hiszen túlzás nélkül állítom, hogy Tempeben, a 120 ezer lélekszámú lakóhelyemen talán több a készülék, mint itt az egész országban. Kérem, ezt ne vegye sértésnek.- Ugyan már, inkább irigyeljük az ottani többtelefonos otthonokat. Egyébként a családja mivel foglalkozik?- A feleségem az arizonai egyetemen titkárnő, és mind a két gyerekünk ott is tanul. A fiunk nemzetközi üzletkötő lesz, a lányunk a németet gyűri, és sajtóreferensnek készül. Mindketten jövőre végeznek.- Sokba kerül a taníttatásuk?- Igen. A középiskolák nagyon olcsóak, de az egyetemi oktatás ennek az ellenkezője. Még úgy is, ha hozzáteszem azt, hogy a mi gyerekeink bizonyos kedvezményeket is kapnak.- Váltsunk témát. Önt mi lepte, lepi meg legjobban kis hazánkban?- Már 1988-ban is, meg most is a gondolkodás szabadsága. Tudom, erre azt válaszolja, mérges viták, indulatos kiszólások is jellemzik ezt az utat, de hát a demokrácia tanulása nemcsak vidám csevegéssel jár. Egyébként napról napra tapasztalom, hogy a magyarok segítőkészek, barátságosak.- Miképpen érti meg őket?- Magyarul tanulok, és a legelső szó a köszönöm volt. Hetente több órát foglalkozom a nyelvvel, és a kazettáim kép-, valamint hanganyaga segítségével szeretném megismerni a kultúrát. Azután vonattal rengeteget utazom, látok az országból, de a kerékpározásról és a kocogásról sem feledkezem meg. Kell is a kondícióm érdekében, hiszen az itteni finom ételek közül én az első helyre - bármennyire meglepő - a palacsintát teszem.- Miben különbözik amerikai iskolája ettől a gimnáziumtól?- Alapvetően abban, hogy oda vagy háromezer gyerek jár, és válogatás nélkül kerülnek be a diákok. Ide pedig alapos szűrés után jutnak be a tizenévesek.- Önről azt hallottam, hogy hosszú ideig nem tanít egy helyen. Igaz ez?- Részben rám illik az állítás, hiszen nálunk az emberek szeretik változtatni a hivatásukat, munkahelyüket. Azért, mert ez az egyik hatékony ellenszere az elszürkültnek, a rutinnak. Kinn, az Egyesült Ál lantokban egy felnőtt ember az élete folyamán háromszor, négyszer változtat állást. Én is tanítottam már általános iskolában, majd egyetemen és most középiskolában. Aligha a jelenlegi az utolsó munkahelyem.- Hírlik, Önt nagyon kedvelik a diákok.- Mondják, a matekosok szigorúak, komorak-konokak, nos, ezek szerint kedves uram, én aligha lehetek jó matematikus. Elvégre szeretem a derűt, a humort. Éppen ezért vallom, a tanterem színpad is, és ha mi, nevelők oda belépünk, egy kicsit tanárnak, egy kicsit társnak, egy kicsit színésznek kell lennünk, hogy az órák változatosságával megnyerjük a diákokat. Azért, hogy tanuljanak, és ami nálunk az USA-ban a legfontosabb: legyen önálló véleményük. Ennek a célnak szeretnék itt is valamilyen formában megfelelni.- Köszönöm a beszélgetést, és elképzeléseihez sok sikert kívánok! D. Sz. M.
