Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)
1991-03-22 / 68. szám
4 AzÜj Néplap Kisújszálláson 1991. MÁRCIUS 22. ugyanis az udvaron a műhely meUett egy kis boltot nyitott. Őszintén szólva ma nem nagyon megy az üzlet, kevés a pénz, és a kocsitulajdonosok rendszerint csak végveszély esetén keresik fel rakoncátlankodó négykerekűikkel. Mellesleg Sándor Ferenc a helybeli aranylábúakat is segítette tízezer forinttal. Egyúttal ígéri, ha ismét fellendül a forgalom, megint ad nekik valamit. Ezt a valamit a fiúk minden bizonnyal megérdemlik, noha légutóbb hazai pályán kevés babér termett a csapatnak, a minimális vereség ellenére még rajta maradtak a képzeletbeli dobogó harmadik fokán. A cél a lánckereskedelem megszüntetése Városi oldalunkon folyama- ban. Most Oláh Balázst kerestosan bemutatjuk az önkor- tűk fel, aki jelenleg a Tisza II. mányzat tagjait, ígértük koráb- Termelőszövetkezet elnöke, és az Agrárszövetség képviseletében a 7-es számú választókerület nyerteseként került a település vezető testületébe. Egyébként 35 éves, a felesége pedagógus, a fiuk tízéves, a lányuk hárommal kevesebb. Ez a téesz 7 ezer 100 hektáron gazdálkodik, és a tavalyi nyeresége tizenötmillió volt. Mindebből részben az is következik, hogy a föld visszakérése nem nagyon jellemző, hiszen az elmúlt évben összesen mintegy tíz hektárt mértek ki a hajdani tulajdonosoknak. Oláh Balázs egyébként a városi pénzügyi ellenőrző bizottság tagja, és mint agrárszakember, fő célkitűzésének tartja az értékesítés során a lánckereskedelem megszüntetését, hiszen a mindennapok tapasztalata azt igazolja: ez az egyik oka az árak feltomázásának. Mindezek megvalósítása érdekében meg kell próbálni a településen megtermelt javak egy részét közvetlenül helyben értékesíteni. Legalábbis annyit, amennyire az itt élőknek szükségük van, vallja. Éppen ezért keresik a megoldás lehetőségeit, így ők például a tejet 16 forintért árusítják mindazoknak, akik tőlük, a téesztől akarnak vásárolni. Az elfeledett gazdaság Ha az emberek a település jelentős mezőgazdasági üzemeiről beszélnek, általában lehorgonyoznak a két nagy téesznél, a Nagykunnál és a Tisza II-nél. Holott akad még rajtuk kívül egy harmadik nagy, földműveléssel foglalkozó is, a közel tízezer hektáros Nagykunsági Állami Gazdaság. Ma már tizenhárom önelszámoló egységből áll, és fő profilja a búzatermelés, amely két és fél ezer hektárt foglal el. Rizzsel is bajlódnak mintegy 500 hektáron, és a lucemaföldjeik nagysága is meghaladja a 600, a silókukoricáé pedig a 800 hektárt. Minderre azért van szükségük, mivel két nagy szarvasmarhatelepükön 1 ezer 200 tejelő tehén ellátásáról gondoskodnak. Érdekes, hogy bárki vásárolhat tőlük 3,9-es zsírtartalmú tejet. A kívülállóknak 16 forintért, a gazdaság dolgozóinak pedig tizenötért mérik. Mellesleg a tavalyi termelési értékük 389,5 millió volt, 12,6 milliós nyereséggel. Ami a privatizációt illeti: fogalmuk sincs, miképpen alakul majd a föld- meg a szövetkezeti törvény, de szeretnének kisszövetkezetté átalakulni. Talán kevesen tudják róluk, hogy az alaptevékenységeiken kívül még foglalkoznak műszéngyártással is Kenderesszigeten. Ebből évi 3 ezer tonna az idei elképzelés. Népszerű a virágföldjük is, ami nem más, mint szalmamentes szarvasmarhatrágya. Ezt préselt rúdalakban hozzák forgalomba, és rendszerint a nyugati vásárlók keresik eme terméküket. Mellesleg, de nem utolsósorban szőnek drótszövetet, azaz drótkerítést is, illetve készítenek cirokseprűket. Mellékelt felvételünk helyszíne ez a kenderesszigeti műhely. Sándor Szerviz fociimádattal Akad egy érdekes műhely a négyestől letérve az egyik mellékutcában: Sándor Ferenc autójavító üzeme, amelyik nemes egyszerűséggel csak a Sándor Szerviz nevet viseli. A mester úr tizenhét éve foglalkozik a benzinparipák reperálásával, és a városi műhelyét egy évtizede létesítette. Legújabban nyugati személygépkocsik javítását, alkatrészcseréjét is vállalja, A „sajtgyár” Kőhajításnyira a zakatoló vonatoktól külsőleg megviselt köntösű épület nyújtózkodik. A hivatalos neve a Szolnoki Tejipari Vállalat Kisújszállási Űzetne, amelyet a köznyelv nemes egyszerűséggel csak sajtgyámak nevez. Őkelme a hatvanas évek elejétől-közepétől kezdve a környező üzemek, téeszek, tehéntartók nagy tejfalója, hiszen a tartálykocsik naponta átlagosan 50 ezer litert hoznak be a portára. Fő termékük a trappista sajt, amelyből évente mintegy 1 ezer 600 tonnát készítenek. Ez az itt dolgozó nyolcvankilenc embernek napi ötven mázsát jelent. Ezenkívül gyártanak itt ömlesztett Hóvirág és Túra sajtokat is, de népszerű és keresett termékük az Óvári is. Érdekessége az üzemnek, hogy technológiai korszerűsítést végeznek benne, amelynek az a lényege, hogy a sajtkészítésbe is betört a programvezérlés. Tavaly októberben sajátos profilbővítés eredményeképpen tejszakboltot is nyitottak a városban, ahol ötven-hatvanféle termék között válogathatnak a betérők. Hogy az üzlet itt, a Kunság szívében mennyire népszerű, mi sem bizonyítja jobban, hogy a havi forgalom meghaladja a 800 ezer forintot. A legújabb változásokhoz tartozik az is, hogy március elején Kenderesen is hasonló bolt nyílt. Felvételünk egyébként a kisúji „sajtgyárban” készült. Milyenek az itteni emberek? Mire futja és mire nem Ami a költségvetést illeti, a város az idén kevés híján 310 millió forintból gazdálkodhat. Noha a törvény különböző helyi adók kivetésére is lehetőséget biztosít, az önkormányzati testület 1991-ben nem tervezi ezen adónemek bevezetését. Ebből a 310 millióból a legnagyobb tételt - majdnem száznyolcvanhatmilliót - az egészségügyi, oktatási, szociális intézmények, óvodák zartalan működtetésére, szaknyelven az intézmények fenntartására fordítják. Az önkormányzat hatáskörébe tartozó teendők közül - a teljesség igénye nélkül kommunális feladatokra 21,1 milliót, szociális kiadásokra, segélyekre 12,7 milliót szánnak, de támogatják a tűzoltóságot és a polgári védelmet is. A sportkör 1,2 milliót kap. Az épületek felújítására majdnem 13 milliót fordítanak: közöttük a Kossuth iskola, a zeneiskola, a művelődési ház, a szociális otthon, a szülőotthon, az orvosi rendelő valamilyen korszerűsítése szerepel. Fejlesztésre valamivel több mint 23 millió maradt. Közülük a legjglentősebb a szeméttelep kialakítása, amelyik 6,5 millióba kerül, és jövőre fejeződik be. Ebben az évben az építkezési költségek meghaladják az ötmillió forintot. Bővül a vízhálózat is az Ifjúság, a Sugár, a Kígyó, a Petőfi, a Vásár utcai zug környékén. További építési telkeket is kialakítanak, a Vásár utcában pedig 29 autó részére létesítenek parkolót. Járdák építésére egymilliót szánnak, és szintén ugyanennyivel támogatják a lakossági önerős utak építését. A tervek között szerepel a Béke utcai zárt csapadékcsatorna építése is a Marjalaki és a Lenin út között. Nagy vonalakban az idén ennyire futja a helyi költségvetésből, illetve a felsorolt összeghez még további 20 millió forint úgynevezett címzett állami támogatást kapnak a víz arzénmentesítése érdekében. Mivelhogy úgy tűnik, ezt a vegyületet is tartalmazza valamilyen formában az itteni ivóvíz. * Régóta foglalkoztat a kérdés: istenigazából milyenek is a kisújszállásiak? Egy neves karcagi főorvostól hallottam egyszer: tízezer lakosra viszonyítva országosan Kisújon a legnagyobb az öngyilkosok száma. Bevallom, alaposan megdöbbentett az állítás, hiszen az itt lakók közül ismerek vagy ezer lelket. Mindezek után talán nyugodtan kijelenthetem: az itt élők döntő többsége se nem nagy kommunista, és a régi terminológia szerint se nem nagy reakciós nem volt. Inkább olyan emberek ők: akik dolgoztak, szenvedtek, gürcöltek, nevelték a gyerekeket, azaz tették a dolgukat. Attól függetlenül, hogy Keletről vagy Nyugatról fújt az uralkodó szél. Nem minden kor engedte meg, hogy őszintén kimondják: ami a szívükön, a szájukon is, ezért az átlagosnál több a félbeszakadt életút? Es mivel kunokról, keményfejű, nyakas emberekről van szó, ezért nyúltak a drasztikus eszközökhöz? Meglehet, ebben is akad részigazság, de aligha elég a titkok megfejtéséhez. Aki az itt lakók lélektanát valamennyire is meg szeretné ismemi, javaslom, vasárnap délután negyed három és este hat között látogasson ki a vasútállomásra. Itt saját szemével győződhet meg a gyermekétől búcsúzó, barázdás arcú Egyelőre a cím még feltételezett, hiszen kérdőjel került a végére, noha nagyon remélik, az üzlet végül létrejön. Ugyanis a bajt a temérdek felesleges hízó okozta. Ezek közül is elsősorban az a négyezer, amelyikre a Tisza II. Tsz kötött szerződést Karcag, Kenderes, Kisújszállás sertéshizlalóival. A szövetkezet előlegezte a takarmányárat, és eddig mindössze néhány száz darab ment el. Napjainkban is mintegy háromezer, nagykésre érett moslékpusztítót tartanak a gazdák, nem beszélve a nagyüzemi telep 1 ezer 200, tepsikbe való röfögőjéről. Kisújszállásnak akad Brassó mellett egy ismerős városa, amelyet Szacelének hívnak. A közelmúltban ezen a településen kinn édesapa titkolt szomorúságáról, a fáradt tekintetű, hajszolt édesanyák érzéseiről. Arról, hogy büszkék arra: szeretteik már nagyvárosi lakók, talán valamely neves felsőoktatási intézmény hallgatói, ugyanakkor arcukra íródott: napokra, hetekre megint egyedül maradnak. Legfeljebb levél érkezik a messzire szakadt gyerektől. Kimondva, kimondatlanul tisztában vannak azzal: legféltettebb kincsüket, életük értelmét valószínű’ örökre elrabolta valamelyik zajos, lármás metropolis. Meglehet, a magánynak ebben az arcában is akad némi igazság, bár az is tény, ez sem csak kimondottan itteni jelenség. Szóval úgy tűnik, tapodtat se jutottunk közelebb a rejtélyhez. Mindezek ellenére ígérem, igyekszem utánajárni ennek a meghökkentő ténynek, nevezetesen annak: mi lehet az oka, hogy ebben a kisvárosban az átlagosnál jóval többen elébe mennek a halálnak. Ezért elkövetkezendő itteni városi oldalainkon szeretnénk bemutatni olyan sajátos, kisújszállási életutakat, amelyek ha nem is sokat, de icipicit segítenek közelebb kerülni a kérdések kérdéséhez. Nevezetesen ahhoz is, mitől mások az itteni emberek, mint a többi kun és nem kun települések lakói. járt négy kisúji szakember, mivel arrafelé rendkívüli igény lenne a disznóhúsra, tejféleségekre. Szacele elöljárói örömmel vállalták az üzletet, amely létrehozását a Brassó megyei élelmiszer-ipari és állattenyésztési igazgató is támogatta. A tárgyalások során az is kiderült, csak Brassó környékére 30 ezer! hízósertés kellene, amelyekért az ottani elöljáróság cementtel, síküveggel, fával, traktorral fizetne. Az üzletnek tulajdonképpen egy a híja: ez pedig Bukarest áldása. A kintiek két hét türelmi időt kértek, ami azóta már eltelt. így nem csoda, hogy Kisújszálláson türelmetlenül várják az alkut szentesítő aláírást és pecsétet, ugyanis a hízók változatlanul jó étvágyúak. Hízók Erdélybe fáért, cementért, síküvegért? Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János
