Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)
1991-03-21 / 67. szám
4 1991. MÁRCIUS 21. A szerkesztőség postájából Felhív ás 1848/49-es emlékpark létrehozására Nemzeti ünnepünkön, március idusán emlékeztünk az 1848/49-es forradalomra és szabadságharcra. Szolnok városa részese volt a történelmi eseményeknek. Kossuth toborzó beszédben hívta itt a megalakuló honvédség soraiba a város fiait, akik népünk szabadságáért harcoltak. A szolnoki csatában Damjanich és veressipkásai ontották vérüket. A megyeszékhelyen 1989-ben lelkes szervezők kezdeményezték, hogy állítsunk emléket a szabadságharc hős tábornokainak, az aradi vértanúknak. Erre a célra pénzt és alkotói munkát ajánlottak fel. Mára elkészült és felállításra vár az aradi vértanúk szoborportréinak emlékoszlopa, az emlékpark kialakításának telepítési-műszaki terve és költségvetése. Az emlékhely komplex kialakításával, a szoborportréoszlopok felállításával a Képző- és Iparművészeti Lektorátus - szakértő bizottságának véleménye alapján - egyetért. A megyei jogú város önkormányzatának kulturális, közművelődési és sajtóbizottsága az emlékpark létesítését egyetértőén támogatja. Az emlékhely kialakításával kapcsolatban eddig végzett közérdekű vállalások értéke egymillió-kettőszázezer forint, azonban az emlékpark telepítéséhez még további 280 ezer forintra lenne szükség. Annak érdekében, hogy a nemes cél megvalósulhasson és a szabadságharc hős tábornokainak, az aradi vértanúk emlékhelyének kialakítása megtörténhessen, - a szervezést végző - Szolnoki Galéria Baráti Köre Kulturális Egyesület kéréssel fordul a vállalatokhoz, szövetkezetekhez, pénzintézetekhez, vállalkozókhoz, illetve jogi- és magánszemélyekhez, hogy közérdekű kötelezettségvállalásaikkal tegyék lehetővé az emlékhely létrehozását. Támogatásukat az OTP Baross úti fiókjánál vezetett 837-011075-6 sz. számlánkra kérjük átutalással vagy készpénzben befizetni. Az összeget - a jogszabály értelmében - adóelszámolásuknál figyelembe vehetik. Kérésre számlát, igazolást adunk. (Címünk: 5000 Szolnok, Kohói ut 2. Telefon: 38-023; 44- 272.) Szolnoki Galéria Baráti Köre Kulturális Egyesület Mentsék meg a tehénállományt A szolnoki rádióstúdió március 9-én, délelőtt elhangzott adásában elszomorodva hallottam a tejipari vállalat egyik dolgozójának kijelentését, aki azt mondta: a tejtermelés válsága csak a tehénállomány egy részének kivágásával oldaható meg. Nos, a kérdés másfelől is megközelíthető, így engedtessék meg, hogy (tejfogyasztó) vásárlói minőségemben ellentmondjak a nem túl szívderítő nyilatkozatnak. Amennyiben ez valóban megtörténik, úgy - legalábbis számomra - igen kézenfekvőnek tűnik a körülmények várható alakulása. Kezdetben az alapvető élelmiszert jelentő tej, tejtermék, hús hiányát fogjuk tapasztalni, majd a jól bevált módszer, az árak emelése következik. Nem tartom valószínűnek, hogy ez a lépés osztatlan elismerést váltana ki a fogyasztók, valamint v__:________________ a mezőgazdasági üzemek körében. Az ügyben való másként gondolkodásomat csak megerősítette egy, a szolnoki Szövetség ABC-ben tapasztalt újdonság: tejadagoló automata áll a vásárlók rendelkezésére. A „műtehén” egy speciális üveg beszerzése, illetve használata fejében 18 forintért teljes értékű tejet ad az oda tévedőknek. (Egyre többen visszatérnek.) Amennyire meg tudom ítélni: a módszer nincs a fogyasztók ellenére, segíthet a szövetkezetek, gazdaságok, egyéni termelők tejelhelyezési gondjain; csökkentheti a műanyag tejeszacskókkal kapcsolatos problémát... No, és amiért leginkább tollat ragadtam: a tehénállomány is megmenthető. Mert ugye, ez sem egészen lényegtelen? Agócs L. István _______ J Maga kárán okul a kisember? Március 17-én Szolnokon, a Baross úti maszek tapétaboltban egy egész falra való posztert vásároltam, több mint 2500 forintért. Úgy gondoltam, a tavaszi lakásfelújításnál egy szobám falát gyönyörűre varázsolom vele. A 16 részből álló, 3,48 m x 2,60 m-es poszter originál, a gyártó által lezárt csomagban volt. Otthon derült ki, hogy a kisembert, a vásárlót megint hülyének nézik, becsapják. Ugyanis a poszter 12-es számú része nem volt a csomagban! Nosza, másnap futottam a boltoshoz, az készséggel megadta a debreceni forgalmazó telefonszámát, ott meg majdnem elküldték ... Itt állok egy drága, de hiányos faliképpel, ami így föl se ragasztható, miközben gondolkozom: jogállamban megtörténhet ez? Ott, ahol évtizedeken át papoltak a fogyasztók érdekvédelméről, s ahol tavaly változást, becsületességet fogadott mindenki? Ahol a tisztes ipar és kereskedelem - a maga hasznára is, de - megrendelői, vásárlói boldogulásáért akar dolgozni? Hát - lehet, csalódásaim során ez a kicsi volt az, amely a poharamon kicsordult - köszönöm, elegem van az egészből. Ha nem hihetek, ezentúl nem is hiszek senkinek és semmiben! Mindenki arra törekszik, hogy károsítsa a másikat, vagy már olyan felelőtlen, hanyag a munka mindenütt, hogy ki figyel oda, miért ad szavatosságot, „műszaki leírást” - a lényeg, hogy a kisember pénzét zsebre tegye? Vagy okuljak úgy, hogy magam is igyekszem majd másokat becsapni? Ugye, nem ezt akarja senki az újjészülető demokráciában? Ugye, egyszer mégis védelmet kap a kisember - még ha vásárló is? Tessenek megmondani, mikor lehet újra - még ilyen másnak kis, nekem nagy dologban - hinni? Vagy én már azt nem érem meg? Török Dénes Szolnok Kunsági tanyák - napsütésben (Fotó: Mészáros) „Brinkmann professzorhoz hiába fordulsz” Nyílt levél dr. Jánosi Gábor sebész szakorvoshoz A tárgyalóteremből Útonállás az étterem mosdójában Kolléga Úr! Nemrég olvastam az Új Néplapban március 7-én megjelent cikkedet. Érdemben hozzá tudok szólni, mivel 1952-1963 között magam is sebészként dolgoztam, lényegesen rosszabb körülmények között, miként az utóbbi 15 évben az ország bármelyik kórházában lehetett. Abban igazad van, hogy a letűnt rendszer szívesen hangoztatta: legfőbb érték az ember, de tudjuk, hogy sohasem tartotta be. Az, hogy egyedüli magyar származású vagy a sebészeten, soviniszta kijelentés, és nem is igaz. Az emberek ma nagyon elkeseredettek ebben az országban. Ezt fokozni, miként cikked teszi, bűn és lelkiismeretlenség. Tudjuk jól, hogy a 40 éves kommunista uralom a kórházakat sem kímélte, és etikailag is, gazdaságilag is tönkretette. Csupán az a furcsa az egészben, hogy ezt az írást egy olyan ember küldte, aki A Tiszaföldvár Ószőlői Általános Iskola ebben a tanévben ünnepli új épületének átadását, valamint a jelen körzete kialakításának 25. évfordulóját. Az eltelt negyedszázadra több rendezvénnyel emlékezünk, így március 18-22-ig „nyílt hetet” tartunk, melynek keretében igen sok tanítási órát megtekinthetnek a szülők és érdeklődők. Március 27-én 17 órakor fórumot szervezünk, melyre ezúton is meghívom a szülőket, az egykori nevelőket, s mindenkit, aki iskolánk tanulója volt. Iskolánk múltjáról, jelenéről és jövőjéről szeretnénk velük beszélgetni. Március 27-én délelőtt nevelési értekezletet tartunk, 16 órára pedig meghívjuk azokat a pedagógusokat, akik az elmúlt időszakban hosszabb-rövidebb ideig dolgoztak intézményünknél. Bízom abban, hogy a nyugdíjba vo-A „Privatizáció vagy csőd?” című cikkhez, mely az Új Néplap február 28-i számában jelent meg, az alábbi gondolatokat fűzöm: Nehéz helyzetben van a Tisztelt Olvasó, amikor a vállalat (vezérigazgató) és füredi gyára (igazgató) közötti vitában az eligazodás útját keresi. Nem vállakozhatunk az útba igazító szerepére, csak arra, hogy az alumíniumáru-gyárral kapcsolatos cikk, cikkek néhány előzményére, ellentmondására felhívjuk az olvasók figyelmét. A felépítményben (parlasokak és saját maga szerint is („. . . a levitézlett pártállamban gyermekkorom óta aktív politikai életet éltem ...”) az anyatejjel szívta magába az internacionalizmust és a marxizmust. Tavaly még MSZMP-színekben indultál az országgyűlési választásokon is! Binkmann professzorhoz hiába fordulsz, nincs üres állása. Christa sem döntött még, hogy sebész marad-e, gyermekorvos vagy kutató lesz. Egyébként sem hiszem, hogy a Fekete-erdőben „fertőző” osztályt kívánnak csinálni a jó hírű sebészetből. Szaddám Húszéin és Erich Honecker házi orvost keres. Nem volna kedved képességeidet inkább valamelyiküknél kamatoztatni? Dr. Juhász László ny. körzeti főorvos általános és sebész szakorvos Jászkisér nult vagy más intézményhez került volt kollégáink megtisztelnek bennünket, és eljönnek a találkozóra. Szeretnénk, ha terveinket megismerve - ki-ki lehetőségéhez mérten - támogatná azok megvalósítását: jó szóval, ötlettel bátorítana, segítene az eddig jó hírnevet szerzett iskolánk új arculatának kialakításában. A néhány éve bevezetett matematika tagozatos oktatás továbbfejlesztése mellett, az új tanévben például mezőgazdasági gazdaasszonyképzést indítunk a nyolcadik osztályt végzett lányok számára. Bízom abban, hogy a rendezvényeink, tanulóink munkája öregbíti iskolánk hírnevét. Mindenkit szeretettel várunk a rendezvényeinkre. Borza Attila igazgató ment, önkormányzat, stb.) bekövetkezett a rendszerváltás. Az alap (vállalati szféra) tartja magát, bár erős - szabvályozatlan - társadalmi küzdelem folyik a hatalom megtartásáért, átmentéséért, a létért. Egy ilyen küzdelemről tudósít a cikk, hiszen a füredi gyár kiválása a vállalatból megkérdőjelezné néhány vezetői szint szükségességét Budapesten. Közismert: a gazdasági szférában a rendszerváltást nem helyettesíthette a központi utasítással végrehajtott vállalati tanácsok újra választása. Mint sok helyen, nálunk is: nem lett legi-Korábban, amikor még fiatalkorúsága védte a szigorúbb büntetéstől, azzal próbálta tanúsítani bátorságát, hogy a felnőtteket lopta meg. Amikor felnőtt korba lépett, vagyis kikerült a fiatalkorúság „védőszárnyai” alól, az bátorította, ha gyerekekkel állt szemben. Első bűncselekményeire is úgy emlékszik vissza, hogy azok voltak az igazán szép idők, hiszen csak annyi büntetést szabhattak ki rá, amennyit egy fiatalkorú elbír. Legutóbb viszont már azért rabolt, bátran és gátlástalanul, mert ő már a 20. életévéhez közelít, míg áldozata csak 14 éves. Aki éveinek számával mérte, hogy mit lehet és mit nem érdemes elkövetni. Ruha András, Tiszavasvár, Attila út 7. szám alatti lakos, ideiglenes lakhelye Jánoshida, Attila út 1. szám. Többször volt büntetve. A Nyíregyházi Városi Bíróság az elmúlt év májusában lopás, 1 hónappal később pedig garázdaság és jármű önkényes elvétele miatt hozott ítéletet (felfüggesztett börtönbüntetést) az akkor még fiatalkorú Ruha András ügyében. Az év vége felé - november 24-én - Ruha már nagykorúan követte el azt a bűncselekményt, amiért végrehajtandó börtönbüntetés járt. Jászalsószentgyörgyön, a Borsa étteremben szórakozott, vagyis italozott addig, amíg pénze volt. A pénz azonban elfogyott, még mielőtt szomját csillapítani tudta volna. Ezen ketimebb (elfogadottabb) a vállalati tanács, a vezérigazgató, igazgató, stb., mert a választások a régi - állampárti - séma, szabályok alapján: azonos összetételben történtek. Azaz minden maradt a régiben, még a vita tárgya is: az önállóságról, a vállalat és gyára közöft. Hogy ez mennyire így van, azt könnyen beláthatja a búvárkodni szerető olvasó, mert a „Privatizáció vagy csőd” című cikkben emlegetett két vezető (vezérigazgató és beosztottja: az igazgató) már vitázott, nyilatkozott együtt a Néplapban 1987- ben. A cikk címe akkor: „Megméretésre várnak Tiszafüreden” volt. Nos, a megméretés megtörtént. A 4 éve tartó, tettek nélküli vita eredménye - 1991-re: 36 millió forint veszteség, harminc dolgozó elbocsátása, és a fizetésemelés elmaradása. Lukács Tibor vezérigazgató úr azt állítja, a gyár dolgozhatna eredményesen: „amelyre minden lehetőségük meglenne ... - Tartalékok .. .jócskán vannak” - idézhetjük a cikket. Tehát szerinte sem igaz a másik állítása: „Az egyetlen megoldás a kft.-vé alakulás lehet Tiszafüreden ’ ’ - szintén a cikkből idézve. A vezérigazgató azért tudja, hogy nyereségesen dolgozhatna a tiszfüredi gyár (kft.-vé alakulás nélkül), mert 15 évet itt dolgozott, és jól ismeri a gyár lehetőségeit. Ezért nem érthető, hogy szerintünk is megalapozott szakmai véleményének - miszerint a gyár nyereségesen dolgozhatna - vezérigazgatóként, teljes hatalommal felruházva, miért nem tud érvényt szerezni? Hogyan lehet az, hogy a gyár vezetése 5 évi veszteséges gazdálkodás után még mindig a régi? Erre nem kapott választ az olvasó, és mi sem. Felmerül egy másik kérdés: a vezérigazgató úr, aki tudja, nyereségesen is dolgozhatna a gyár, sergett az étterem mosdójában is, amikor megpillantotta a kezét mosó gyerekembert. Ruha nem volt egy szégyenlős alkat, ezért hát azonnal rátért a tárgyra. Kért 30 forintot, mert meginna még egy pofa sört, és amikor látta, hogy az ijedten átnyújtja a pénzt, felbátorodott, és felszólította: toldja meg a „segélyt” még egy húszassal. A megszeppent fiatalember elővett még egy húszast. Ruha akkor vette észre a sértett nyakában az arany nyakláncot, és mint akinek evés közben jön meg az étvágya, erélyesen ráparancsolt, hogy adja oda az ékszert. A fiatalember szabadkozott, hogy a szüleitől kapta. . . Ruha azonban nem hatódott meg, sőt feldühödött. Annyira, hogy zsebkést vett elő, és fenyegetően a sértett nyakához nyomta. A megfélemlített végül azt tette, mint bárki ilyen helyzetben: lecsatolta a nyakláncot, és átadta a rablónak. Az pedig úgy köszönte meg, hogy újból megfenyegette: megnézheti magát, ha valakinek szólni mer a történtekről. A Jászberényi Városi Bíróság dr. Gondos Imre tanácsa hozott ítéletet Ruha András ügyében. Rablás bűntette miatt 1 év 8 hónap börtönbüntetésre ítélte, és 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A bíróság elrendelte a korábban elengedett büntetésének a letöltését. Az ítélet nem jogerős.- ésalnem csonkítja-e meg az egész táradalom - benne saját dolgozóinak -jövedelmét azzal, hogy engedi a veszteséges gazdálkodást? A kérdésfelvetés jogosságaként gondoljunk csak arra, hogy nem mindegy, 36 mFt-tal (ennyi volt a gyár vesztesége 1990-ben) több vagy kevesebb nyereség után adózik a vállalat a társadalmi közös célkokra. A füredi dolgozók nem azért akarják a gyár kiválását a vállalatból, mert félnek, hogy fejük fölül eladják a gyárat, hanem azért, mert tudják: a számukra munkát adó termékek árában nem térülnek meg a vezérigazgatóság költségei, csak a gyári ráfordítások. Másrészt, inert nem kémek Lukács úr kft.jéből, amely konstrukció alapján a vállalat 20 mFt-os bérleti díjat akar bekasszírozni - a maga gazdagodására a tőkearányos osztalékon felül - 50 mFt apportként bevitt vagyona után. (Hozzátéve még: 2 évenként megtérülne a vállalat bevitt vagyona.) A füredi gyár dolgozói egyetértenek Lukács úrral abban, hogy a gyárunk eredményesen dolgozhatna. Ezért is kérte a gyár kiválását a vállalatból. Az előbbi ok - nyereséges adottság - miatt nem osztható Lukács úr aggodalma, mert a csőd közelsége csak a vezérigazgató tétlenségével igazolható. Ezt elkerülendően, pontosan a már régen megérett és - a vezérigazgató által - elmulasztott intézkedések pótlásának jogát szerené a gyár kollektívája a maga kezébe venni. Dönteni akar saját maga sorsáról, jövőjéről, ahogy általában a vállalkozók teszik. A kiválást kérő dolgozók nevében: Oláh János vállalati tanácstag Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Negyedszázados jubileum Hozzászólás cikkeinkhez Vita vagy tettek: választás előtt az alumíniumáru-gyár vezérigazgatója
