Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)

1991-03-02 / 52. szám

991. MÁRCIUS 2 ggéplap 5 Hogyan tovább, Berekfürdő? (1.) VAGY Karcaggal, VAGY nélküle, VAGY... A trianoni békével Romániához került erdélyi földgázmezők pótlására dolgozták ki az 1920-as évek elején azt a szénhidrogén-kutatási programot, amely az alföldiföldgáz- és kőolajkincsek föltárását és hasznosítását irányozta elő. E program keretében - Pávai Vájná Ferenc fögeológus vezetésével - került sor a debreceni, szegedi, szoboszlói és a karcagi fúrásokra. Nagy remények Karcagon Az 1925-ben, a várostól 13 ki­lométerre megkezdett feltárá­sokhoz a város vezetői is nagy reményeket fűztek. A feltörő gáz hasznosításával üzemek telepí­tését, gázfűtés, gázvilágítás ki­alakítását, a gazdasági fellendü­léssel a város általános fejlődését remélték, úgyhogy a munkála­tok finanszírozására 1926-ban 23 ezer dollárt kölcsönöztek egy New York-i banktól. A fúrótornyok olajat nem ta­láltak, ám földgázt és forró vizet annál jelentősebb mennyiség­ben. 1928. január 24-én Karcag város Berek (vagy Üllő) nevű határrészén hatvan méter magas­ra tört fel a gázzal kevert meleg víz. „Én is és szakértőtársaim is bizonyosra vesszük, hogy a fel­törő földgáz erdélyi arányaival van dolgunk, és pár százezer köbméterrel kell számolnunk” - nyilatkozta a főgeológus. A víz vegyelemzését is elvégezték, és még áprilisban gyógyvízzé nyil­váníttatták. „Egy hónap múlva csapra ütve mérjük a gázt és a vizet a karcagi csoda kútjából - hangzik el a rádióban. A korabeli becslések szerint a „karcagi csoda” két kútjának gázhozama naponként 2500- 2600 köbméter. Ez évente 400.000 pengő. Ennyi lett volna, mert a gáz hasznosítása igazán csak 1940-ben, a Veress Zoltán Tűzállóüveg-HutaRt. idetelepü­­lésével kezdődött el. Addig, amint Móricz Zsigmond kese­reg: naponta 30 mázsa porosz szén tűnik el a levegőben, ahelyt, hogy gyárakat fűtene. Pedig a gáz állami tulajdon. Terveztek is rá fűzfahántolót, keményítőgyá­rat, festéküzemet, gázpalacko­zót..., de hát valami miatt mind meghiúsult. Igaz, Berekfürdő hosszú ideig csak nyáron vagy a téli fagyok idején megközelíthe­tő. Az első kövesutat (a vasútál­lomástól a fürdőig) hosszas hu­zavona és pénz utáni kilincselés után, 1938-ban rakták le. A gyógyvízben, ami szép las­san feltöltötte a környék vályog­vető gödreit, először a tanyasi lakosság fürdött. Hamarosan megjelent egy vállalkozó, aki fürdőt létesített az egyik gödör­ben, majd a város is nyitott egyet - egy másikban. Vasbetonme­dencét csak 1930-ban építettek, és 1941-ben egy nagyobbat. (Mindkét medence üzemel még.) Kabinokat, kádasfürdőt, szállodákat is építettek, de Féja Géza így álmélkodik 1934-ben: „Csodálom, hogy nem csinálnak alapos idegenforgalmat itten. Hiszen sokan érdeklődnek az élet ázsiai kezdetlegességei iránt. Legalább nem kellene a messzi Keletre utazniuk...” Voltak valaha olyanok, akik belga és hollandi mintára kerté­szetek, gyümölcsösök százait ál­modták az Alföldre, az ingyenes hőforrásokra pedig virágözönt, primőröket termő üvegházak so­rát. Persze ezek is csak álmok maradtak, „...józan vidék ez...” - tűnődik Móricz. „Eszembe jut ez a tragédia felé siető, elhanya­golt Alföld. Itt kellett volna kez­deni 1920 után a belső megújho­dás művét. Megragadni a föld belső erőit, a vizek folyását, az ember karját, s Kánaánt teremte­ni. Micsoda vonzó, hódító erőt sugározna ma minden égtáj” - írta Féja Géza. Hát igen! Berekfürdő ma Berekfürdő ma gyógyvizű strandja és üveggyára révén or­szágosan elhíresedett, kb. 1200- 1300 lelkes település a Karcag­­kunmadarasi országút háromne­gyedén. Megközelíthető ország­úton és vasúton. Az említetteken túl van itt egy szálloda, egy mo­tel, több (vállalati, egyházi) üdü­lő, egy ifjúsági tábor, két kem­ping, étterem, étkezde, cukrász­da, kocsma, boltok, rendőrség (körzeti megbízott), orvosi ren­delő, posta, mozi plusz fiók­­könyvtár (pár éve tűzveszélyes­sé nyilvánított), iskola (nyolc­­osztályos, tizenkét tanerős), óvoda (kétcsoportos) és két (re­formátus és római katolikus) templom. Csaknem minden ut­cában van járda, gáz- és vízveze­ték; kövesút és csatorna csak a főutcán. A település egyik része az igazi falu, a többi részét kb. négyszáz, elsősorban késő ta­vasztól kora őszig látogatott üdülőtelek foglalja el. Külterüle­te (határa) nincs. Ugyanis mióta a véletlen idedobta a pusztára, Berekfürdő Karcag város része. A nyári hónapok alatt itt több hazai és külföldi vendég fordul meg, mint Karcagon két év alatt. Épp ezért nyáron forgalmas, mozgalmas, pezsgő itt az élet. Szeptembertől viszont semmi­ben sem különbözik más kistele­pülésektől. Ottjártamkor a jel­lemző téli üresség fogadott a ma­ga unalmával. A busz, amellyel kimentem (a jegy ára a főtértől 18 forint) zsúfolt volt ugyan, de csak hárman szálltunk le. (Két órával később még négyen ér­keztek). Minden csendes. A kö­zel két kilométer hosszú főutcán sokáig csak egyedül bandukol­tam. Semmi sem mutatta, hogy „valami készül”. Pedig október óta nagy a mozgolódás: Berek­fürdő önállóságot akar. Válóokok Az elszakadás, az önállóság régebben is téma volt, de abban az időben nemigen lehetett ko­molyan venni, ám a kétfordulós választás idején már nyíltan szó­ba került. „Úgy vélem, hogy Be­rekfürdő annyira veheti figye­lembe Karcag érdekeit, ameny­­nyire Karcag figyelembe veszi Berekfürdőét. Megválasztásom esetén szeretnék tudásommal és lendületemmel Berekfürdő fej­lődéséhez hozzájárulni, az önál­lóság keretei között” - olvasom Fagyai Zsolt, a Fidesz támogatta független jelölt választási szóró­lapját.- Varga Mihály, az ország­­gyűlési képviselő a Fidesz-től megkeresett, hogy ha ők indíta­nak engem függetlenként, akkor mi lenne a programom? Én mondtam, hogy ha ők is elfogad­ják, az lenne a programom, hogy Berekfürdő önálló legyen - mondja Fagyai Zsolt. - De ez az egész nem akkor indult. Nagyon sokan szerették volna az önálló­ságot... így került fel a szóróla­pomra, hogy Fidesz címszó alatt az önállóságért. Érkeztek is visszajelzések, számomra pozi­tívak. De mondom, előtte is sok pártfogója volt ennek az ügynek.- Az elszakadás mindkét fél számára nagyon komoly dolog. Miért tartod fontosnak, hogy Be­rekfürdő különváljon?- Csakis gazdasági megokolá­­sok alapján. Onnan indult ez, amikor azt a településfejlesztési hozzájárulást kitalálták. Ez ellen rendkívül nagy ellenérzés volt itt Berekfürdőn. Miért? Mert a leg­butább ember is ki tudja számol­ni, hogy hány család él itt, hány ingatlan van, és ingatlanonként mennyi pénz folyik be. És hát ez a pénz nincs meg. Berekfürdőn nem történt beruházás, leg­alábbis nem olyan értékű, mint az általunk számolt összeg. Ak­kor itt van egy nagyon régi ügy, hogy közigazgatásilag Karcag­hoz tartozunk, de a buszon mégis helyközi tarifát fizetünk. Vagy tessék! Például az idegenforgal­mi pénz, az üdülőhelyi díj. Az ingatlantulajdonosok itt kemény pénzeket fizetnek. Azt viszont az üdülőtulajdonosoktól lehet hal­lani, akárcsak ha kinn a vízpar­ton pecázás közben szóba ele­gyedik velük az ember, hogy: ugyan árulják már el, miért kell nekem fizetnem ezt, ha nem ka­pok érte semmit? ...Nem találjuk a pénzt. Példá­ul Berekfürdőn az idén (1990- ben) előirányzott két és fél millió forintból csak a hatszázezres útalap jelent meg. Úgyhogy Kar­cag jön nekünk több mint másfél millióval. De a bereki költségve­tésbe belevették a karcagi víz tisztítását - bár ez már nem is ide tartozik. ...Berekfürdőn is gyűjtöttek mindenre, amire Karcagon szük­ség volt. Ez így van. De amíg Karcag egy csomó létesítmény­hez jutott, addig Berekfürdő nem jutott ezekhez a létesítmé­nyekhez. Lehet, hogy nem tarto­zik a tárgyhoz, én inkább azt akartam érzékeltetni, mennyire nem volt hangja Berekfürdőnek, hogy mennyire el volt nyomva a bereki közvélemény. A település képviselője dr. Hajdú Lajos körzeti orvos lett. Ma már a város egyik alpolgár­mestere.- A város nem vette észre, hogy felnőtt mellette egy másik település, amely részben a saját életét szeretné élni, saját elkép­zelésekkel. Eddig, ha adni kel­lett, mi is karcagiak voltunk, de „a berekiek’ ’ lettünk, ha kértünk valamit. Persze, ami itt a város­ban nem probléma, az a Berek­ben mindennapos gond. Ezt nem vették tudomásul... és a törődés nagyon hiányzott. (Folytatjuk) Elek György Szakmák cégér nélkül a • • ff A sorfozo Aki az elmúlt két hónapban megfordult a Tisza-tó fővárosában, bizonyosan hitetlen­­kedve olvasta az utcákon azt a feliratot, amely egy házi főzésű sört kínáló vendéglá­tóegységről tájékoztatja a szomjas vándort. Az „idegenvezető” táblák segítségével a vá­rost egyáltalán nem ismerők is könnyen megtalálják a Pintes Betéti Társaság Jager sörházát, ahol a megyében egyedülálló tevé­kenységet folytatnak, sört főznek. A habos nedű előállítását egy 26 éves „mester”, Gyenge Zsolt végzi, akit a minap többek között a sörfőzés „tudományáról” is kérdez­tem.- Hogyan határozza cl valaki, hogy ezt a nem mindennapi mesterséget tanulja ki?- Német gimnáziumba jártam Pesten, de túl „jó” gyerek voltam és kirúgtak. Miután egy egészségügyi vizsgálat során kiderült, hogy színtévesztő vagyok, két szakma jöhe­tett számításba. A Kőbányai Sörgyártól öt percre laktam, ezért úgy döntöttem, hogy nem víz- és gázszerelő leszek, hanem a sör­főzéssel próbálkozom meg. 1980-ban kerül­tem a sörgyárba, ahol 1987-ig szakmunkás­ként, majd technikusként dolgoztam, de füg­getlenített KISZ-titkár is voltam.-Ha jót tudom, komoly szerepet játszottál a Dreher sör kifejlesztésében?- Igen. A sörgyár kísérleti üzemében is megfordultam. A kollégáimmal együtt fej- * lesztettük ki a Drehert és a Korona sört. De foglalkoztam a Dreher sörözők berendezése­inek szervizelésével is.- A szakmát vagy az italt kell szeretnie annak, aki a sör főzésével foglalkozik?,- Mindkettőt. Egy ilyen embernek szeret­nie és értenie kell a sörhöz.- Hogyan kerültél Tiszafüredre?- Néhány éve volt vagy 8 ezer forint a fizetésem. Kértem a főnökömet, 12 ezer fo­rintra emelje a béremet. Ő erre azt mondta, hogy nem fog menni. Két éve találkoztam egy NSZK-ban élő hazánkfiával, akivel el­határoztuk, hogy közösen készítünk egy mi­­nifőzdét, amit 1-2 millióból ki lehet hozni. Ez a terv azonban meghiúsult. Tavaly, egé­szen véletlenül találkoztam Balázs László­val, aki akkor diszkót üzemeltetett Hajdúná­náson. Nem sokkal ezután már tető alá hoz­tuk Magyarország első magánkézben lévő sörfőzdéjét Tiszafüreden.- A főzőberendezéseket honnan sikerült beszerezni?- Németországi tanulmányutam során és a söripari világkiállításon szerzett tapasz­talataim alapján kerestünk olyan hazai cége­ket, akik képesek a sörfőzés egyes berende­zéseinek gyártására. Kezdetben kudarcaink voltak, hiszen elkészítettünk egy prototípust, amely három napig működött, majd kigyul­ladt és leégett. Később a fürediekkel megépí­tettük a sorházban jelenleg is üzemelő beren­dezést, amellyel már száz főzést csináltunk.- A helybéliek hogyan fogadták az új típusú sört? < - A házi főzésnek köszönhetően »ovid idő alatt megszerették a sörünket. Szűrés és tar­tósítás nélkül készítjük, és kizárólag termé­szetes alapanyagokat használunk fel. A szi­gorú német tisztasági törvény előírásait fi­gyelembe véve dolgozunk.- Melyek a főzési folyamat legfontosabb lépései?- Első lépés a malátaelőállítás, amikor a keményítőt bontó enzimekkel malátacukor­rá alakítjuk. Ezt követően komlóval forral­juk a színlevet, amit hűtés után élesztővel beoltunk. Ezután egy hétig erjesztjük, majd pedig egy hónapig ászokoljuk, tehát utóer­jesztjük.- A szőlősgazdák nem hiszem, hogy örül­nek a házi sörfőzés jelenségének, ők ugyanis a bort egészségesebbnek tartják, mint a sört.- Ez nem igaz. A sörben ugyanúgy benne vannak a vitaminok, mint a borban. Tévedés az is, hogy a sör hizlal. Ez annyiban felel meg a valóságnak, hogy néhány korsó után az ember éhes lesz, és az evéstől fog hízni.- Milyen terveid vannak a jövőben?- Tíz éven belül egy malátaüzemet akarok építeni, később egy tőkéstárssal egy sörgyá­rat. Magyarországon 5-6 sörgyár működik, míg Németországban szinte minden város­nak van saját sörgyára. Azt szeretném, ha nálunk is hasonlóképpen alakulna a sörkul­túra, mint például a bajoroknál, és termé­szetes alapanyagokból előállított, tartósítás nélküli sörök kerüljenek a hazai fogyasztók asztalára.- Sok sikert terveid valóra váltásához! i t • , - \ ;»,»<* Laczi Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom