Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)

1991-03-19 / 65. szám

4 AzUj Néplap Jászberényben 1991. MÁRCIUS 19. Hazatér-e a kőfaragó? Bötös János a hetvenes évekre a város egyik legnagyobb adófizető­je lett, de akkor elüldözték.- Hogy is történi ez akkoriban?- 1975-re lett kész az új házunk, ami rögtön szemet szúrt a Szolno­kon székelő adósoknak. Egy min­denféle számtani szabályt semmi­be vevő módon összeadott pénz­tárkönyv alapján 140 ezer forintra akartak megbüntetni. Úgy begu­rultam a megyei kommunistákra, hogy szedtem a sátorfámat, és Szentlőrinckátán nyitottam mű­helyt.- Azóta se próbálkozott a haza­téréssel?- Sokáig nem, de 1985-ben, amikor már kezdtek normálisab­­ban menni a dolgok, kinéztem a szolnoki temetőnél egy területet. Betöltöttem egy hatalmas gödröt, és műhelyt akartam építeni, de nem engedték, így újra le kellett mondanom a szándékomról.- És a rendszerváltás óta? Ta­valy a kampányok idején az Ón példáját emlegették, miszerint ha­za kell hozni, meg kell becsülni a legjobb adófizetőket.- Ebből én egyelőre keveset ér­zek. Tervem változatlanul van, hi­szen a márványból készíthető dísz­tárgyak, burkolóanyagok iránt nagy a kereslet, és nem egy ember­nek biztosíthatnék munkát a város­ban.- Akkor mégis mi a hazajövetel akadálya?- A márvány és a gránit meg­munkálásához komoly gépek kel­­lenek, és csak közművesített terü­leten lehet dolgozni. Magam ré­széről iparűzést csak egy jól meg­tervezett telepen tudok elképzelni, olyan helyen, ahol együtt vannak a különféle iparosok, akik megve­hetik a területet, mert a bérbevétel olyan, mint a kutya vacsorája. Szó­val, ami rajtam múlik, azt én szíve­sen megteszem. P. L. A megelőzés fontossága Ingesné Orosz Évát sokan is­merik Jászberényben, a Jászság­ban, és ő is jó néhány arcot őriz emlékezetében. Nem mindenki tudja azonban felidézni a vele való első találkozás pillanatait, ugyanis éppen akkor érkeztek újszülöttként a világra. Ingesné ma a jászberényi Er­zsébet Kórház egész­ségnevelője, aki sok évi szülé­szeti munka után ismét diákká lett, és heteit, napjait mostaná­ban készülő szakdolgozatának, valamint közelgő államvizsgájá­nak gondolata tölti ki.- Mióta dolgozik a városi kór­házban?- 1965-ben fejeztem be tanul­mányaimat a fővárosban, az ak­kori Vámos Ilona Egészségügyi Szakiskola szülésznői szakán. Sorsom úgy alakult, hogy „tős­gyökeres pestiként” Berénybe kerültem, és a szakvizsgám évé­ben már a helyi szülészeten dol­goztam.- Hogyan lett a szülésznőből „városi” egészségnevelő?- Bár nagyon szerettem a hiva­tásomat, mindig is élt bennem vágy, hogy tovább tanuljak. 1987-ben adódott erre lehetősé­gem, amikor a kórház egész­ségnevelői státuszt kapott, én pe­dig vezetőimtől bizalmat terve­imhez, így már abban az évben felvételiztem és be is jutottam a Budapesti Egészségügyi Főisko­la Szakoktatói Szakára.- Hogyan határozható meg az egészségnevelés fogalma ?- E tevékenység az egész­ségvédelem szerves része. Kulcsszava és legfőbb célkitűzé­se a megelőzés. Ennek szellemé­ben törekszik az egészség meg­tartását és helyreállítását szolgá­ló magatartás és szemléletmód, a felelősségtudat kialakítására.- Milyen színtereken működik városunkban az egész­ségnevelés?- A legfontosabb, hogy minél ifjabb korában találkozzon az ember ezzel a gondolkodásmód­dal, életfilozófiával. E célt szol­gálják a kicsiknek és nagyoknak szervezett egészségvédelmi programok, ismeretterjesztő elő­adások, bemutatók, kiállítások. Rendelkezünk az ún. „Egész­ségnevelési munkafüzetekkel ’ ’, amelyeket az itteni iskoláknak is fogunk ajánlani kipróbálásra. A jó az lenne, ha sikerülne elér­háttér lenne szükséges, amelyet főleg pályázatokból próbálunk előteremteni, hiszen a kórház évente egészségnevelési célokra fordított 10.000 forintjából el­képzeléseink megvalósítása utó­pisztikusnak tűnik...- Hogy érzi magát, mint egész­­s égneve lő?- Hát . . . most már nagyobb nünk az egészségnevelés tan­tárgyként történő bevezetését. Jól működő, öntevékeny kis­csoportjainkat is érdemes meg­említeni. Már 13 éve végzi segí­tő munkáját a cukorbetegek klubja, fél éve közösen a refor­mátus egyházzal. 1989 októbe­rében hívta életre a közönség­igény a terhesgondozói munkát kiegészítő Kismama Klubot. Kialakulóban vannak még a „Fimess” és a „Hipertónia” - utóbbi a szív- és érrendszeri be­tegségektől szenvedők részére - egészségvédő kisközösségek. A megelőzést szolgáló mentálhigi­énés tevékenységi formák beve­zetésén is dolgozunk. Tervezzük telefonos lelki elsősegély-szol­gálat kialakítását, valamint más típusú segítő csoportok, hálózat kiépítését is. Mindezekhez ter­mészetesen megfelelő anyagi biztonságban, mint évekkel eze­lőtt. Egyre nő ugyanis az igény a megelőzésért síkraszálló szak­emberek iránt. Nem árulok el kü­lönösebb titkot azzal, ha elmon­dom, hogy „felsőbb szintekről” is kaptam biztatást: szükség van a munkámra. „Házon belül” is - a lehetőségekhez mérten - támo­gatják törekvéseimet. Ami azon­ban egyszerre bosszant és szo­morít: az a hitelesség, a példaér­tékű modellálás hiánya, mind a szakmám, mind a társadalom egyéb színterein is, hiszen az egészségnevelés nemcsak az egészségügy feladata. Ne várjunk csodát a gyógyí­tóktól! Végre be kellene látnunk, hogy testi-lelki „Egészségünk” olyan érték, amelynek megőrzé­se egyszerre egyéni és „összné­pi” felelősség. Kerékgyártó Mónika Szponzorálás schwechati módra A kézilabdázók Lehel Kupájá­nak egyik színfoltja volt a schwechati lányok vendégsze­replése, akiket elkísért a tornára az egyesület menedzsere, Erich Straganz úr is. A tapasztalt sport­vezető érdekes tájékoztatást adott a 15 ezer lakosú, Bécs mel­letti iparváros sportjáról. A hatvanas évek végéig első­sorban a Tyrolia sígyártó cég tá­mogatására épült a sportélet. A hetvenes évektől azonban lénye­gesen megváltozott a helyzet, hi­szen attól kezdve a városka veze­tése saját kezébe vette az irányí­tást, és városi sportegyesületet hozott létre. (Sport-Vereinigung Schwechat). Ezzel párhuzamo­san egy jól átgondolt program szerint kezdték fejleszteni a vá­rosi sportéletet. Felszerelésekkel és felkészült szakemberekkel tá­mogatták az iskolákat, és folya­matosan fejlesztették a létesít­ményeket: pályákat, uszodát és nemzetközi atlétikai versenyek lebonyolítására alkalmas stadi­ont építettek. Jelenleg éppen egy sportcsarnok megvalósításán fá­radoznak. Mindennek alapját a városi önkormányzat által biztosított összegek képezik, miszerint az éves költségvetés 1 százaléka a sportegyesületé, ami magyar szemmel különösen tekintélyes összeg, hiszen idén ez öt és fél millió schillinget tesz ki. Ez vi­szont csak a kiindulási alapot je­lenti, mert az egyesület vezetése további 3-4 milliót kasszíroz be a különféle szponzoroktól, sőt bizonyos rendezvények megtar­tásában a tartomány vagy az or­szágos szövetség is segíti őket. Schwechatban sok állami cég van, így tőlük viszonylag kevés szubvencióra számíthatnak oly­annyira, hogy vannak egészen nagy cégek, akik semmit, vagy 5000 schillinget is nehezen jut­tatnak az egyesületnek. Ezzel szemben számos magáncég ajánl fel 20-50.000 schillinget. A ná­lunk is jól ismert helyi sörgyár például nem ad pénzt a helyi fut­ballistáknak, hanem Nyilasi egy­kori klubját, a bécsi Ausztriát szponzorálja. Az egyesület támogatásával a város még korántsem „pipálja ki” a sport területén adódó teen­dőit. Az önkormányzat gondos­kodik a létesítmények fenntartá­sáról és karbantartásáról, ami az említett támogatási összeg mel­lett további 6-7 milliót tesz ki. Az egyesület életének szervezésé­ben szintén közreműködnek. A klub elnöke tagja a helyi képvi­selő-testületnek. Az 1500 tagot számláló, 12 szakosztályt mű­ködtető egyesület életét egyéb­ként 20 tagú vezetőség irányítja, de a mindennapi munka zöme a menedzserre és az edzőkre háml. Straganz úr tájékoztatója azt mutatja, hogy a szépen fejlődő sportkapcsolatok során a szpon­zorálási megoldásokra is érde­mes figyelmet fordítani. Pethő László Erkölcsi jegyzetek ... Régóta nem nézem már a kira­katokat. Gazdag kínálatuk vonz, de az árcédulák idegen, tőlem egy­re távolodó világ üzenetei. Igyek­szem méltósággal elmenni az üvegpanorámák előtt, de bizony, ha a lábam határozottnak tűnik is, a büszkeség, a méltóság egyre in­kább hibádzik. Új nap, újabb kihívás. Ma kényszerítem magam, hogy végre megállják és megcsodáljak egy kirakatot. Igen, próba ez a javából, igazi küzdelem - még akkor is, ha az ellenfél nem kivont karddal, hosszú kopjával ront rám. Állok a hatalmas üvegtábla előtt, és nézem a védelme alatt álló, tőlem mesz­­szire került „paradicsomi” vilá­got. Szerepre kényszerít valami nagy-nagy keserűség. Zsebretett kéz, hanyag testtartás, a tekintetem Kirakatok közönyös és egyre inkább megve­tést sugároz. Kire? Ki az ellenfél? - De hiába, mert itt belül valami nincs rendben. Régi vágyak, elmúlt sóhajtások ígéretei egyre távolabb kerülnek. Állok, a tükröző felület mögé árnyékot von néhány kellemes for­májú ruhadarab - most meglátom magam. En vagyok? Olyan idegennek tűnik a szemben álló alak - tekin­tete gúnyos, a hanyag testtartás megvetést sugároz. Nem is a kirakatot nézem, döb­benek rá. Magammal szembesülök. Hát ilyen könnyen összeomlik aprólékosan, gondosan megépített világunk?___________________ Hát ennyire rabjai vagyunk a tárgyaknak? Hirtelen úgy érzem, megszabadultam valamitől. Vala­mi fontosabbat láttam meg az „üvegtábla mögött”. Érzem, körülöttemjámak, sétál­gatnak az emberek - már nem va­gyok egyedül. Megfordulok, és lassan eltávo­lodom a kirakattól, megkönnyeb­bülést, sőt diadalt érzek. Lassan haladok, és egyre derű­sebb gondolataim közepette a hir­telen, jött kíváncsiság megfordu­lásra késztet. Visszanézek. - Az imént hűtle­nül elhagyott helyemen valaki áll. Olyan furcsa az egész. - Testtar­tása hanyag, és úgy tűnik, mintha már nem is a kirakat tárgyait nézné ... Antal György Az Agrárszövetkezet (volt Lenin Tsz) megüresedő Gyöngyösi úti székházában 7 darab üzlethelyiséget alakíta­nak ki. Itt többek között dohányáruda, palackosital-bolt, autó-, kerékpár- és kismotoralkatrész-, valamint tisztítószerüzlet nyílik a szövetkezet által bérbe adott helyiségekben. INNEN­ONNAN A Családsegítő Központ vendége volt Julian Caspar kanadai állampolgár, aki egy karitatív akció keretében több jászberényi lakosnak nyújtott anyagi támogatást. A látoga­tás alkalmával ígéretet tett ar­ra, hogy kezdeményezését szélesebb körűvé teszi a kana­dai magyarság körében. * A református egyház hús­véti istentiszteletén az ének­kar Bach: János passió c. mű­vének záró korálját mutatja be. * Új elnöke van a Kossuth Termelőszövetkezetnek. A második forduló után 178 voksot kapott Pesti Gyula, aki eddig az állattenyésztési fő­ágazat vezetője volt. A koráb­bi elnök, Nagy Kálmán 131 szavazatot kapott. * A Szocialista Párt városi szervezete matematikából és fizikából térítésmentes felké­szítést tart érettségire készülő fiatalok számára. Részlete­sebb felvilágosítást a párt Táncsics Mihály utcai székhá­zában vagy a 12-443-as tele­fonon, 15-18 óra között kap­hatnak az érdeklődők. * A három jászberényi egy­házközség (Barátok, Nagy­boldogasszony, Szentkút) templomaiban lelkigyakorla­tokkal, a liturgiában előírt szertartásokkal és a nagy­szombaton (30-án)rendezen­dő feltámadási körmenettel ünnepük húsvét szent napját. Az oldalt szerkesztette: Pethő László

Next

/
Oldalképek
Tartalom