Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)
1991-03-18 / 64. szám
1991. MÁRCIUS 18. A szerkesztőség postájából Igazságkeresöben „Már megnyúznak bennünket?” Azért nem kaphattam eddig nyugdíjat, mert az utolsó öt évemből - súlyos betegségeim miatt - három év megszakításom volt. Az erre vonatkozó korlátozást nemrég feloldották, sőt az öt gyermekem után egy-egy év szolgálati időt is figyelembe vesznek. Az ehhez szükséges iratok beszerzésével kezdődött a sérelmem, ami a következő. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság nyugdíjosztálya kérte a gyermekeim anyakönyvi kivonatát, s mivel szerettem volna lerövidíteni az utánajárást - három gyermekem vidéken lakik, már nem tudok hozzájuk utazni -, a kisújszállási polgármesteri hivataltól kértem ki az igazolásokat, mivel ott születtek. Meg is kaptam, de sajnos háromszor 300 forint illetéket, azaz 900 forintot kértek érte. A szolnoki nyugdíjosztályon azonban nagyon igazságos érzetéi, jólelkű volt az a hölgy, aki az ügyemet intézte - sajnos a nevét nem tudom mert emiatt felháborodását fejezte ki, és azt tanácsolta, hogy kérjem vissza a 900 forintot, hiszen a nyugdíjfolyósításhoz szükséges irat illetékmentes. (Az ide vonatkozó jogszabály számát is leírta.) Sajnos a férjem hiába utazott el Kisújszállásra, mert - a jegyzőnő utasítására hivatkozva - nem adták vissza a pénzt. Mivel a férjem nem tudott beszélni a jegyzőnővel, kérésemmel levélben fordultam hozzá, de úgy néz ki, hogy odaveszett a pénzünk, mert még választ sem kaptam. Ezek után kérdezem, hogy egy 72 éves, nyugdíj nélküli, beteg asszonyt akarnak megnyúzni? Hát nagyon szomorú... Szilágyi Istvánná Tiszaföldvár Sfc $ $ Olvasónk levele eljutott a címzetthez, dr. Kittiinger Ilona jegyzőnőhöz, de az ügyben a mai napig sem döntöttek, mivel a jogszabály ide vonatkozó magyarázata nem egyértelmű. Mint mondta, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Illetékhivatal állásfoglalását kérték, és kedvező válasz esetén az illetékhivatal utalja majd vissza az összeget. Továbbmenve megtudtuk: éppen azon munkálkodik a társadalombiztosító, az illetékhivatal - bevonva a köztársasági megbízottat is -, hogy az önkormányzatok számára egyértelművé tegyék az illetékmentességgel kapcsolatos tudnivalót, hiszen több polgármesteri hivatalban a nyugdíjhoz szükséges igazolásokat hivatalos levélként kezelték, nem kértek illetékdíjat. Ezzel értenek egyet, ám elképzelhető, hogy egyéni elbírálás alapján tekintenek majd el tőle. Állásfoglalásuk után e témára visszatérünk, s tájékoztatjuk olvasóinkat. „Önök teljesítették, mi köszönjük” Az Új Néplap február 14-ei számában megjelent,„Gondoljanak a falvakra, községekre is’' címmel, kengyeli vásárlók kérték, hogy más helységekben, így nálunk is szervezzenek kedvezményes akciót, ahol a lakosság olcsó élelmiszerhez juthat. Észrevételükre dr. Tóth András, az ELKER Kft. ügyvezető igazgatója válaszolt, és ígérte, hogy március 10-én engedményes vásárt tartanak Kengyelen, a volt bölcsőde épületében. Megtörtént - a vásárlók legnagyobb megelégedésére. Több hálás lakos köszönetét szeretnénk ezúton tolmácsolni az ÉLKER Kft. vezetőinek, valamint a martfűi Tisza ABC vezetőjének, dolgozóinak - a széles körű és olcsó árukínálatért, a kedves, előzékeny kiszolgálásért, mely községünk lakosságát közelebb hozta az Élelmiszer-kereskedelmi Vállalathoz. Czédly Gyula polgármester Bízva az emberi becsületben A bevonuló öcsémet kísértem el a múlt hó 27-én Szolnokra. Amikor elbúcsúztam tőle, jócskán volt időm a visszaindulásig, így körülnéztem a városban, főképp a Baross úton, valamint a vasútállomás környékén fordultam meg. Este indultam haza - a „Keletibe” közlekedő 20.29-es személyvonattal, hogy elérjem a pécsi postavonatot. Sajnos nem sokkal az indulás előtt vettem észre, hogy elveszítettem a fekete műbőr irattárcámat - benne 400 forint, a személyi igazolványom, a Szigetvár-Szulimán viszonylatú autóbuszbérlet, a vasúti arcképes, az OTP-től kapott, devizabetétre vonatkozó fontos irat, a szemüvegre szóló recept, stb. Minden illetékes helyre jelentettem az ügyet, emellett a nyilvánosság segítségét is kérem, mert az új igazolványok beszerzése sok utánajárást igényel. Abban reménykedem, hátha az igazolványokat valaki megtalálja és eljuttatja hozzám (7932 Szulimán, Kossuth L. út 28.) vagy a szolnoki rendőrkapitányság vasúti csoportjához. A becsületes megtalálót fáradozásáért megjutalmazom. Remélem, máskor nem fordul velem elő ilyen kellemetlen eset. Ifj. Schwarcz József Szulimán MÁV-dolgozó Egészséges, művelt nemzetet Nem ujjongok, amikor az újságokat olvasom, vagy a parlamenti üléseket nézem, hallgatom az ott elhangzottakat, mert úgy látom, hogy az egészség megőrzése, a szellemi gyarapodás háttérbe szorul. Erre már a kisgyerekeknél oda kellene figyelni, hiszen egy nemzet legfőbb kincse a népesség testi és lelki épsége, egészsége, s ez egyet jelent a nép vagyonával. A gyermek a jövő - függetlenül attól, hogy hova születik, ha ugyan megszületik. Iluh István szolnoki munkás költő nagyon előrelátó volt, amikor kb. 15 évvel ezelőtt pársorosában megírta: „Az unokáim már boldogok lesznek, mert ők meg sem születnek”. Egészséges, értelmes ifjúság nélkül nem lesz alkotó munkásság - ezt a kormány ne hagyja figyelmen kívül, de azt se, hogy a munknélküliség, az elszegényedés rossz útra vezet. Egyre jobban undorodom a külföldről behozott, mások által használt, levetett rongyoktól, de sokan vagyunk, akiknek nem telik újra. Es sokan vagyunk, akik erőnket, tudásunk legjavát adtuk az országnak 45 éven keresztül, s most mi a fizetség? Létminimumnyugdíj - egyre romló értékvesztéssel. Nem hiszem, hogy a mai és a holnapi gazdagok bátyus halottak lesznek ... Tudati változásra van szükség, mert nincs érték, ha nincs alkotó, értelmes munkás közösség. Összefogással, közös erővel juthatunk ki a bajból, az adósságból. Az érték pedig csak a munkából fakad. Legyen hát megbecsülve, megfizetve mindenki ott, ahol dolgozik; legyen kenyere, otthona minden becsületesen dolgozó embernek, és a munkabéréből meg tudjon élni. A válságból való kiút ez lehet. Régen és ma is minden párttól független: Molnár Ferencné Az idén is került jászsági koszorú a Salgó alatti emléktáblára és kopjafákra. (Beküldött kép.) „Lefelé!” - mint a kutyáknak Mélységes felháborodás adta kezembe a tollat - abban a reményben, hogy ami velünk történt, az - az illetékesek közbenjárásával - talán másokkal már nem fordulhat elő. Március 9-én, szombaton az úgynevezett lengyel piacról siettem a buszmegállóba, mivel nem tudtam, hogy mikor indul a 10-es járat. A benzinkúthoz érve, a fordulóban bekanyarodott az ANU- 935 frsz. autóbusz, s a vezetője minden ajtaját kinyitotta. Egy kisgyermekes anya, egy férfi és én akkor értünk oda, és bátorkodtunk felszállni. Ezt azonban mindannyian megbántuk, mert miután a férfi megköszönte a sofőr kedvességét, az magából kikelve, így válaszolt: Ne köszönjön semmit, hanem nagyon gyorsan szánjanak le! A nyomaték kedvéért hozzátette - az ajtóra mutatva, hogy lefelé!- úgy, mint a kutyáknak. Megszégyenülve hagytuk el a buszt, majd lóhalálában futottunk a megállóba, mert a sofőr - amint becsukta az ajtókat, gázt adott. Mintha csak velünk szórakozna, a megálló előtt mintegy 20 méterrel leállt, két perc várakozás után felvett valakit, majd pontban 10.25- kor beállt a megállóba. Ha már a buszjegy ennyire drága, a közlekedtetők részéről - a pénzünkért - nem várhatnánk el valamivel emberibb, humánusabb magatartást? Szekeresné Negyedi Katalin Szolnok Egy toll töprengései Mi is a titka a jó, vagy legalábbis elfogadható riportnak? Ezen gondolkozott a lúd toll utóda, mielőtt témát választott, miről is írjon. Gyötrődött még akkor is, mikor sorstársával, a papírral került szembe, hogy végigszántsa, belevesse a gondolatmagvakat. Közben már nem is szerszámnak érezte magát, hisz ő vezeti az ember kezét, ha az írni kezd. Egy jó toll pedig az igazságot keresi, a valóságot akarja az olvasóval megismertetni. De hát mi a valóság? - kérdezte önmagától. Amit én látok annak? Ha megnéznék többen ugyanazt a dolgot, eseményt, másként imák le, festenék meg; egy pontosságra törekvő, csak a lényeget látó másként vázolná; egy temperamentumos több és szebb színnel ecsetelné; megint mást lehelne papírra egy álmodozó, aki a valóság égi mását örökítené meg. A precíz toll, ecset nem érezné méltónak magát, hogy bármit változtasson a valóságon. Bibircsók ül az orron? Ugyan! Gonoszságot sugall a tekintet? A lelke rajta! A portréfestő számára megengedett (ha hiú a mo-Tiltó tábla Nem tudjuk, kire vagy mire vonatkozik a tiltó tábla Pusztamonostoron! Netán mindennemű kultúra ki- és beáramlására? (T. Z.) A tárgyalóteremből Az asszonyt érte a férjnek szánt késszúrás Úgy használta a kést, mint akinek mély meggyőződése, hogy annak csak másodlagos feladata a kenyérszegés, a burgonyahámozás vagy a vágott csirke feldarabolása. Szerinte a kés elsősorban arra való, hogy „nógassa” az elhúzódó vitát, pontot tegyen a döntetlen szóváltásra. Banya Dezső, Jásztelek, Dankó Pista út 28. szám alatti lakos határozta meg ilyen sajátosan és a maga számára előnyösen a kés - az ő szóhasználatában: a bökő - szerepét. Ismerősével, Kiss Sándor helyi lakossal is azzal a meggyőződéssel keveredett vitába, hogy neki egy „késhegynyi” előnye van. A mindennapos eset az elmúlt év nyarán történt, a színhely a főtéri autóbuszváró volt. Az a hely, ahol az emberek várakoznak, ha késik a busz, meg unatkoznak is, vagyis jut idő egy kis szóváltásra. A szóváltás ilyen helyen is úgy kezdődik, mint máshol, hogy mondja mindenki a magáét, baj csak akkor van, amikor valaki azt hiszi, hogy csak az az igaz, amit ő mond. Ilyen valaki volt Banya is, ragaszkodott a maga igazához azon a nyári napon, ott az autóbuszváróban. Nem is lett volna különösebb baj, ha vitapartnere, Kiss elhiszi, hogy Banyának van igaza. Nem hitte el, és ez Banya számára olyan sértés volt, amit nem lehetett eltűrni. Előkerült a zsebkés, és szúrt. Kiss bal oldalát érte, és az okozott sérülés gyógytartama meghaladta a másfél hónapot. Három hónappal később megint csak Banya kése játszotta a főszerepet, még úgy is, hogy valójában célt tévesztett. Ezúttal a helyi téesz bisztrójában kezdődött a feleselgetés, Banya Dezső vitapartnere Banya Kálmán volt. A téma: a késes Banya kíméletesen tudtára adta a másiknak, hogy agyonszúrja, ha nem adja meg azt a pénzt, amit kártyán nyert el tőle néhány nappal ezelőtt. Határozottan követelte a járandóságát, de nem hitte, hogy valaha is megkapja. Nem hitte, mert tudta, hogy a Banyák nem egykönnyen fizetnek. A szóváltás a bisztró előtt is folytatódott, és tartott mindaddig, míg Banya - a késes - elő nem vette a bicskáját. Olyan hirtelen tette mindezt, hogy nem fogta fel a változást, az asszonyt, aki élettársa elé ugrott. Csak arra eszmélt, hogy a férfinek szánt szúrás az asszonyt érte, súlyos sérülést okozva annak bal karján. A Jászberényi Városi Bíróság dr. Gondos Imre tanácsa hozott ítéletet a késes Banya ügyében. Súlyos testi sértés elkövetése, testi sértés kísérlete és gondatlanságból elkövetett újabb súlyos testi sértés miatt mondta ki bűnösnek. Ezért 10 hónap börtönbüntetésre ítélte, és 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ítélet jogerős.- ésaldeli), hogy retusáljon. De mit tegyen a riporter, ha hálátlanságot lát? Hallgassa el? Nem teheti, mert hivatása ezt is tükrözi. Tehát írnia kell (a tolinak) olyan barátról is, aki rosszul vizsgázik a bajban, az olyan sportolóról, aki nem kíméli társa testi épségét, a nyomorról, amely ma már szinte mindennapi dolog, a durvaságról, és még sorolhatnám. A toll elől nem lehet kifogások mögé bújni (nem kértek rá, nem értek hozzá, nem avatkozhatom bele). így végül minden, ami toliunk nyomán életre kel, nemcsak virágos táj, napfényes élet, hanem együttérzésre váró, összetört szív, durván letört fiatal fa, megkínzott állat is. Szívesen ír például családi életről, illedelmes fiatalokról, övéiért dolgozó családapákról is. Felemeli szavát a támaszra szoruló öregek megsegítéséért, felhívja a figyelmet a kocsma körül őgyelgő, apját, anyját leső gyermekekre. Az írás azért tart tükröt elénk, hogy meglássuk a maga valóságában a jót, a rosszat s önmagunkat. Ne a toliban keressük a hibát, inkább nézzünk magunkba. Tegyünk azért (ami erőnkből telik), hogy szebb, jobb legyen a környezetünk, s abban a mások élete is. A tollavezetett N. János bácsi Tiszafüred Köszönet Március 2-án egy sportolócsoporttal Nyíregyházára utaztunk versenyre, s a vonaton jöttem rá, hogy ajegyek váltásakor lényegesen többet fizettem, mint kellett volna. Szombat este utaztunk vissza, amikor már nem mentem a pénztárhoz reklamálni, csak majd vasárnap estefelé. Tapintatosan érdeklődtem, hogy mikor tudok azzal a pénztárossal beszélni, aki 2-án reggel volt szolgálatban, de a viszontkérdésre válaszolva csak addig jutottam el, hogy Nyíregyházára utaztunk, máris megkaptam a borítékot, rajta: „Nyíregyházi csoport, elnézést kérek”, s benne a visszajáró pénz. Öröm tudni, hogy vannak még becsületes emberek. Hanancsák Mária személypénztárosnak ezúton mondok köszönetét. Kurucz István szakosztályvezető Karcag Anita Innsbruckba repült Hálás szívvel mondunk köszönetét azoknak, akik kómás állapotban lévő - balesetet szenvedett - kislányunk külföldi gyógykezelésének megszervezésében segítettek. Köztük a Magyar Honvédség légierő-szolgálatának és az Aerocaritas mentőszervezetének, akik március 12-én díjtalanul szállították gyermekünket a gyógyintézetbe. Spolmin Anita szülei Abony Tegyék rendbe a temetőbe vezető utat Sajnos sokan vagyunk, akik fiatalon vagy idősen elveszítettük hozzátartozóinkat. Sírjaikra szeretnénk friss virágot tenni - akkor is, ha esett vagy éppen esik az eső, de ez a szolnoki református temetőben szinte lehetetlen. Az ide vezető út a legkisebb esőzés után is járhatatlan, a sárban elmerülünk. Ezúton kérjük, hogy akire az ügy tartozik, mielőbb intézkedjen. Özv. B. G.-né Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné